Bf.892/2013/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjai szerint jelöli meg. A Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.128/13. tételszám alatt 28. szám alatt bevételezett pénztárca és 31. tételszám alatt bevételezett 4 db töltő lefoglalását is megszüntetettnek tekinti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. A másodfokú eljárásban 8.000 (Nyolcezer) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: Az első fokon eljárt törvényszék a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében (1978. évi IV. törvény 166. §

(1),

(2)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjai) állapította meg és ezért őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéséből legkorábban 30 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, bűnjelek sorsáról illetve a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül a vádlott terhére fellebbezéssel élt a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának magasabb tartamban történő megállapítása érdekében. A vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta és a súlyosítás indokait kiegészítette. Az ítélőtábla a minden irányú fellebbezések folytán a törvényszék ítéletét a Be.348. §

(1)bekezdése alapján a Be.361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében, figyelemmel a Be.554/A. § és a Be.554/B. § g) pontjára is. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség jelenlévő képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta. A védelem a büntetés enyhítésére irányuló jogorvoslatát azzal indokolta, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetés megállapíthatóságán túli további minősítő körülmények kizárólag a vádlott beismerő vallomásának eredményeképpen állapíthatók meg, ezért vele szemben maximális tartamú határozott idejű szabadságvesztés büntetés alkalmazása is elegendő. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával eljárva széles körű bizonyítást folytatott, melynek eredményeképpen ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett. Az általa megállapított tényállás hibamentes, csupán az iratok tartalma alapján annyiban egészítendő ki az ítélet

1. oldal
2. bekezdését követően, hogy a vádlott 14 óra 26 perckor Debrecenből a ... környékéről az alábbi tartalommal SMS-t küldött a sértett telefonjára „Miért nem írsz? Nem tudok menni, mert dolgozom behívtak". Erre az SMS-re egyébként az elsőfokú bíróság is utalt indokolásában (ítélet
3. oldal
4. bekezdés és
5. oldal
6. bekezdés). Az így kiegészített tényállás mindenben megalapozott, az ítélőtábla a felülbírálat során irányadónak tekintette. A törvényszék a tényállást a vádlottnak a nyomozás során tett beismerő bűnösséget elismerő vallomására alapította, amelyet számos - az elsőfokú bíróság által részletesen elemzett - további bizonyítékok is alátámasztottak. A bizonyítékok értékelése során az elsőfokú bíróság logikai hibát nem vétett és indokolási kötelezettségét is teljes körűen teljesítette. Okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette cselekményét előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének. A rendelkezésre álló bizonyítékok külön-külön továbbá egymással összefüggésben történő értékelésével a tudati és érzelmi oldal körülményeit gondosan elemezve foglalt állást az elkövetés szándékát követően - figyelemmel a 3/
7. büntető jogegységi határozat iránymutatásaira is - és vont következetést a vádlott egyenes szándékára. A minősítő körülmények megállapíthatóságánál is kellő körültekintéssel járt el és törvényesen kétséget kizáró bizonyossággal állapította meg, hogy a vádlott az ölési cselekményt előre kitervelten, különös kegyetlenséggel és aljas indokból követte el, melynek részletes indokát adta, melyekkel az ítélőtábla mindenben egyetértett. A büntetés kiszabása során a törvényszék az 1978.évi IV. törvény rendelkezéseit alkalmazta, melynek indokát ítéletének
8. oldala utolsó előtti bekezdésétől adta. Észrevételeit az ítélőtábla csak részben osztotta és a
9. oldal
10. bekezdésétől mellőzi. Az elsőfokú bíróság ítéletét
11. október
12. napján hozta.
13. október
14. született a Kúria 4/
15. számú Büntető Kollégiumi véleménye, mely szerint határozott tartamú szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a
16. évi C. törvény (Btk.)
17. §

(1),

(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltozása alapot ad - enyhébb elbírálás címén - a módosító törvény alkalmazására. A Büntető Kollégiumi vélemény megszüntette azt a bírói gyakorlatba

1. július 1.-jét követően kialakult bizonytalanságot, illetőleg kikristályosította azt az álláspontot, mely szerint a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés elbírálási és nem büntetés végrehajtási kérdés. Ebből viszont az is következik, amelyre egyébként a törvényszék helyesen utal - de más megközelítésében - (ítélet 31 oldal
2. bekezdés), hogy a
3. évi C. törvény rendelkezései a feltételes szabadság legkorábbi időpontját az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazásánál a Btk.
4. §

(1)bekezdése alapján minimum 25, maximum 40 évben határozza meg szemben az 1978. évi IV. törvény 47/A. §

(2)bekezdésében meghatározott minimum 30 évvel szemben felső határ nélkül. Fentiekből az következik, hogy a vádlott számára a

1. évi C. törvény rendelkezései kedvezőbbek így az ítélőtábla a vádlott cselekményét e szerint minősítette megjelölve a Btk.
2. §

(1),

(2)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjait. A büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi körülményeket a törvényszék sommásan összegezte, azonban helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottal szemben csupán életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazása szolgálja a speciális és generális prevenció elveinek az érvényre jutását. Az ítélőtábla az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezését nem találta alaposnak és nem vezethetett eredményre a védelemnek a határozott tartamú szabadságvesztés kiszabására irányuló indítványa sem, azonban a védői érveléssel a később kifejtettek szerint egyetértett. A vádlott cselekményét rendkívüli brutalitással, embertelenséggel 24 rendbeli késszúrással a sértett fejét a padlóba verve, szemét kiszúrva hajtotta végre. Cselekményét - még nem konkrétan jelen ügy sértettje felé -, de már 1 évvel korábban kezdte tervezni, jelen ügyben konkrét céltudatos magatartást tanúsítva kést, váltóruhát magához véve. Ölési cselekményének célzata homoszexuális személyek iránti gyűlölet volt. A vádlott személyében kimagasló fokozott társadalomra veszélyesség rejlik, amely indokolhatná a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának hosszabb tartamban történő megállapíthatóságát figyelemmel a három minősítő körülmény megállapíthatóságára is. Az ítélőtábla álláspontja szerint nem hagyható e körben figyelmen kívül a védői érvelés, amellyel az ítélőtábla egyetértett. A vádlott a nyomozás során részletes beismerő vallomást tett és e vallomás révén lehetett következtetést levonni a különös kegyetlenséggel elkövetésen túl a további kettő minősítő körülményre így az előre kiterveltségre és az aljas indokra. E minősítő körülményekre kizárólag a vádlotti beismerő vallomást adott alapot. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a feltételes szabadság legkorábbi időpontját 30 évben állapította meg, figyelemmel az ítélőtábla által alkalmazott 2012. évi C. törvény rendelkezéseire. A 2012. évi C. törvény rendelkezése alapján a közügyektől eltiltás a Btk.61-62. §-ain az előzetes fogvatartás beszámítása a Btk.92. §

(1),

(2)bekezdésén alapszik, míg büntetés kiszabásának célja és elvei Btk.79-

1. §-ai. Az elsőfokú bíróság törvényesen rendelkezett a lefoglalt bűnjelek sorsáról. Az ítélet rendelkező részében (
2. oldal
3. bekezdés) a
4. és
5. számú bűnjelek kiadásáról döntött, de a felsorolásból kimaradt e bűnjelek feltüntetése a lefoglalás megszüntetésénél. Az ítélőtábla e bűnjelek lefoglalását is megszüntetettnek tekintette figyelemmel az ítélet
6. oldal
7. bekezdésében foglalt indoklásra is. Fentiek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a korábban kifejtet pontosítással és kiegészítéssel a Be.
8. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A másodfokú eljárásban az előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámításáról a Btk.92. §

(1),

(2)bekezdése alapján, míg a felmerült bűnügyi költségről a Be.381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,

1. február
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Bakó József sk. a tanács tagja. Záradék: A Debreceni Törvényszék 25.B.48/2013/
3. számú ítélete a másodfokú bíróság jelen ítéletével
4. február hó
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. február
7. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke