Mfv.10351/2013/5 – Kúria

(3)Mfv.II.10.351/2013/5.szám A Kúria a dr. Molnár Attila István Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Molnár Attila István ügyvéd által képviselt felperesnek - a jogi főelőadó által képviselt Rendőr-főkapitányság alperes ellen személyi állományra vonatkozó parancs hatályon kívül helyezése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 32.M.2545/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.635/2012/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, a
3. február 12én megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.635/2012/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli I n d o k o l á s Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes hivatásos szolgálati viszonyban 2007-től teljesített szolgálatot a ... Rendőrkapitányságán vizsgálóként.
5. április 3-án szolgálaton kívül T. községben több társával szórakozott a ... Söröző előtt. A hajnali órákban ittas állapotban nekidőlt ... polgári személynek, aki elesett és 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A felperes
6. április 7-én, majd április 27-én elöljárója útján írásban jelentést tett a munkáltatójának a történtekről. ... az ügyben büntetőfeljelentést tett. Az eljáró ... Nyomozó Ügyészség
7. november 18-án kelt határozatával a Be.
8. §

(1)bekezdése alapján a felperessel szemben a vádemelést egy évvel elhalasztotta. A határozat

1. december 3-án emelkedett jogerőre. Az esettel összefüggésben a ... Rendőrkapitányságának vezetője
2. szeptember 15-én méltatlansági eljárást indított a felperessel szemben, amelyet a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztett, majd
3. január 10-én kelt határozatával annak folytatását rendelte el. A Méltatlansági Bizottság határozatával megállapította, hogy a felperes hivatásos szolgálatra méltatlanná vált. Ezt követően
4. január 28-án a ... Rendőrkapitányság vezetője parancsával a felperes szolgálati viszonyát felmentéssel megszüntette azzal az indokkal, hogy a felperes nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményeinek, ezért hivatásos szolgálatra alkalmatlan. A szolgálati viszony megszűnésének időpontjaként
5. január 28-át jelölte meg. A felperes szolgálati panaszát a ... vezetője
6. február 3-án kelt határozatával elutasította, majd az ... vezetője állományparancsában megállapította, hogy a felperes hivatásos szolgálatra alkalmatlan, s a szolgálati viszonya megszűnésének napja
7. január
8. A határozatot a felperes
9. május 12-én vette át és panasszal élt ellene. A belügyminiszter a felperes szolgálati panaszát elutasította, amely ellen a felperes keresetet nyújtott be. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 32.M.2545/2011/
10. számú ítéletével az ... Vezetőjének 005/1022/
11. számú parancsát a személyi állományra vonatkozóan, valamint a Belügyminisztérium BM/1-1126/
12. számú parancsát a 005433/
13. számú személyi állományra vonatkozó parancsra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, s kötelezte az alperest 2.058.144,- Ft és 100.000,- Ft ügyvédi munkadíj megfizetésére. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes elöljárója útján a ... Nyomozó Ügyészséget és az elöljáróját írásban tájékoztatta a
14. április 3-án történtekről, így eleget tett a Szolgálati Szabályzat
15. §

(2)bekezdés b) pontjában foglalt kötelezettségének, az pedig nem róható a terhére, hogy az elöljárója nem továbbította jelentését haladéktalanul a munkáltatónak. A méltatlansági eljárást az alperes a szolgálati elöljárójának

1. április 27-én tett jelentéséhez képest három hónapon túl,
2. szeptember 15-én elkésetten indította meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.635/2012/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, s kötelezte őt a perköltség és az eljárási illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság módosította, illetve kiegészítette a tényállást. Megállapította, hogy a ... Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetője a T.-i Rendőrkapitányság
4. április 25-én kelt leveléből értesült először arról, hogy a felperessel szemben ... feljelentése alapján nyomozás folyik. A felperes csak ezt követően,
5. április 27-én írt jelentést a
6. április 3-án történtekről elöljárója számára. A felperes a jelentésben azt adta elő, hogy egy sz.-i szórakozóhely előtt a hajnali órákban hangoskodó csoportosulást vett észre és amikor a tettlegesség megakadályozása céljából elindult a csoportosulás felé, valaki oldalról meglökte, illetőleg megbotlott és nekiesett egy, a helyszínen tartózkodó lánynak, aki elvesztette az egyensúlyát és egy parkoló autónak esett. A lány úgy érzékelte, hogy szándékosan lökte el őt és a felperes utóbb szerzett tudomást arról, hogy a lány feljelentést tett ellene. A másodfokú bíróság értékelési körébe vonta azt az okiratot, melyből megállapítható, hogy a
7. április 3-án történt eseményekről, azok valós, a felperes felelősségét is érintő részéről a munkáltató csak
8. augusztus hónapban -
9. augusztus 26-án, vagy azt követő napokban - szerezhetett tudomást. A ... Alosztályához
10. augusztus 26-án érkezett meg faxon a felperes elleni büntető feljelentés szövege. Ezt követően a ... Rendőrkapitányságának vezetője
11. augusztus 31-én kérte a ... Nyomozó Ügyészségtől a felperest érintő büntetőügy iratainak megküldését. A ... Nyomozó Ügyészség
12. szeptember 3-án kelt evelében tájékoztatta a munkáltatói jogkör gyakorlóját arról, hogy a felperes megalapozottan gyanúsítható a Btk.
13. §

(1)bekezdésébe és 270. §

(1)bekezdésébe ütköző bűncselekmények elkövetésével. A felperes

1. augusztus 25-én gyanúsítottként nem kívánt vallomást tenni, érdemben nem védekezett, majd
2. november 17-én ténylegesen elismerte, hogy ...-t ittas állapotban nyitott tenyérrel ellökte és sajnálatát fejezte ki e magatartása miatt. A felperes ezen elismerése adott alapot arra, hogy a ... Nyomozó Ügyészség a vádemelést a felperessel, mint gyanúsítottal szemben egy évre elhalassza és elrendelje pártfogó felügyeletét. A méltatlansági eljárás során a felperes
3. január 21-én úgy nyilatkozott, hogy a gyanúsítottként tett vallomását fenntartja.
4. január 28-án érdemi nyilatkozatot nem tett, az iratokat nem kívánta áttanulmányozni, észrevételt, indítványt nem terjesztett elő. A Méltatlansági Bizottság a felperes elismerő nyilatkozata alapján hozta meg döntését. A másodfokú bíróság az ekként kiegészített tényállás alapján nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint a méltatlansági eljárás elkésetten került megindításra. Megállapította, hogy az elöljáró a felperes
5. április 27-ei jelentéséből tájékozódhatott az eseményről, a feljelentés ténye és az alperes jelentése - tartalmukat tekintve - még nem alapozhatta meg a felperessel szembeni méltatlansági eljárás megindítását. A ... Rendőrkapitányságának vezetője csak a ... Nyomozó Ügyészség leveléből, a mellékletek ismeretében került abba a helyzetbe, hogy a méltatlansági eljárás megindításáról döntsön, majd azt igen rövid időn belül elrendelte. A felperes méltatlanságára okot adó cselekményére megalapozott következtetést nem lehetett levonni a
6. áprilisi jelentésből, az a felperes felelősségére nem utalt, saját magatartását korrektnek és jogszerűnek tüntette fel. A cselekmény és a jogviszonyt megszüntető intézkedés arányossága körében megállapította, hogy a felperes elismerte a cselekményt, nem tette vitássá a feljelentő azon állítását, miszerint a jelen volt személyek tudatában voltak annak, hogy ő rendőr. A Méltatlansági Bizottság ez alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes szolgálaton kívüli magatartása a rendőrség működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyeztette, így a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben azt kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és adjon helyt keresetének, illetve mindkét ítéletet helyezze hatályon kívül, s az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sértette a Hszt. 56.§

(6)bekezdésének c) pontját a 11/2006.(III.14.) BM rendelet (Fegyelmi Szabályzat) 43. §

(3)bekezdését, illetve a Pp. 3. §

(3)és

(4)bekezdését. Vitatta, hogy

1. április 27-én írt jelentésében bármiféle körülményt elhallgatott volna, az akkori tudomása szerinti történésekről tett jelentést elöljárójának. Amennyiben az alperesnek bárminemű kétsége lett volna a magatartása felől, úgy fel kellett volna szólítania őt részletesebb jelentés tételére. Vitatta azt a megállapítást is, miszerint a Törökszentmiklósi Rendőrkapitányság megkereséséből nem szerezhetett tudomást az alperes arról, hogy vele szemben eljárást indítottak, az átirat ugyanis rögzíti, hogy nyomozást folytatnak vele szemben. Az alperes ennek megfelelően elmulasztotta a méltatlansági eljárás megindítására nyitva álló három hónapos határidőt. A cselekmény megítélése kapcsán hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg ...-t, aki előadta, hogy az ügynek nem is tulajdonított jelentőséget, neki pedig megbocsátott, így cselekménye nem érte el azt a szintet, ami miatt jogviszonyát meg kellett volna szüntetni. A Pp.
2. §-ában foglaltakra figyelemmel sérelmezte, hogy bizonyítási indítványként kérte ... meghallgatását annak bizonyítására, hogy az ő tájékoztatására ismerte el a vétkességét, mivel az eljáró ügyész biztosította őt, hogy a munkahelyét nem fogja elveszíteni a cselekmény csekély súlya és a vonatkozó jogszabályok miatt, a bizonyítást azonban a bíróságok mellőzték. A perköltség vonatkozásában előadta, hogy az alperes részére megítélt összegeket eltúlzottnak tartja, e körben azonban nem jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság mely jogszabályt sértette meg. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
3. §

(1)bekezdése értelmében kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást. A kiegészített tényállás alapján levont jogkövetkeztetése nem jogszabálysértő. A Fegyelmi Szabályzat perben még irányadó 43. § szabályozta, hogy mely esetekben volt kötelező

(1)bekezdése elrendelni a méltatlansági eljárást. A 43. §

(2)bekezdése szerint az

(1)bekezdésben meghatározottakon kívül a rendelkezésre álló adatok alapján kell mérlegelni, hogy a hivatásos állományú magatartása alkalmas lehet-e a Hszt. 56. §

(6)bekezdésének c) pontjában meghatározott méltatlansági ok megállapítására. A felperes által a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként megjelölt 43. §

(3)bekezdése pedig arról rendelkezett, hogy a méltatlansági eljárás elrendeléséről - az előző bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az állományilletékes parancsnok az arra okot adó magatartásról, illetve a büntetőeljárásról, vagy a szabálysértési eljárásról való tudomásszerzést követően haladéktalanul intézkedik. Nincs helye méltatlansági eljárás megindításának, ha a tudomásszerzéstől számított 3 hónap eltelt. A perbeli iratok szerint a ... Rendőrkapitányság osztályvezetője

1. április 25-én arról tájékoztatta a ... Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály vezetőjét, hogy nyomozást folytatnak ... budapesti lakos feljelentése alapján „egy ... nevű személy ellen", aki a „beszerzett adatok alapján" a megkeresett szerv állományába tartozik. Ennek a megkeresésnek megállapíthatóan nem a felperes állományilletékes parancsnoka volt a címzettje, a Fegyelmi Szabályzat
2. §

(2)bekezdése alapján pedig méltatlansági ok megállapítására - alapos gyanú hiányában - alkalmatlan volt. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a

1. április 3-án történt eseményekről, annak a felperes felelősségét is érintő részleteiről az állományilletékes parancsnok csak
2. augusztus 26-át, illetve azt követő napokban szerezhetett tudomást, figyelemmel arra, hogy a ... Bűnügyi Alosztályához e napon érkezett meg az a fax, amely a felperes elleni büntetőfeljelentés szövegét tartalmazta. Ezt követően kért további tájékoztatást az ügyről, s a ... Nyomozó Ügyészség
3. szeptember 3-án kelt levelében értesítette a munkáltatót arról, hogy a felperes megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével. Helytállóan következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy a felperes
4. április 27-én tett jelentése nem utalt saját felelősségére, magatartását korrektnek és jogszerűnek tüntette fel, amely így kellő alapul nem szolgált méltatlansági eljárás megindításához. Amint az állományilletékes parancsnok tudomást szerzett arról, hogy a felperes alaposan gyanúsítható a Btk.
5. §

(1)bekezdése és 170. §

(1)bekezdésébe ütköző cselekménnyel, haladéktalanul megindította az eljárást, így az nem késett el. A felperes hivatásos szolgálatra méltatlanná válása kimondásakor ugyan a méltatlansági eljárás lefolytatására vonatkozó szabályok már nem voltak hatályban, a Hszt. 2011. január 1-től hatályos 341/C. §

(2)bekezdése értelmében azonban a

1. január 1-jén folyamatban lévő méltatlansági eljárást a
2. december 31-én hatályos szabályok szerint kellett lefolytatni. A méltatlansági eljárás során a felperes érdemben nem védekezett, beismerte, hogy a sértettet ittas állapotban nyitott tenyérrel ellökte és sajnálkozását fejezte ki e magatartása miatt. A felperes ezen beismerése adott alapot arra, hogy a ... Nyomozó Ügyészség a vádemelést elhalassza és elrendelje a felperes pártfogó felügyeletét. A méltatlansági eljárás során a felperes úgy nyilatkozott, hogy gyanúsítottként tett vallomását fenntartja, érdemi nyilatkozatot nem tett, az iratokat nem kívánta áttanulmányozni, észrevételt, indítványt nem terjesztett elő. A méltatlanná válást kimondó határozat alapján a Hszt.
3. január 11-től hatályos
4. §

(6)bekezdése és 56. §

(2)bekezdés b) pontja szerint az alperes jogsértés nélkül állapította meg, hogy a felperes nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének, ezért a hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált. A per eldöntése során nem volt jelentősége annak, hogy a felperes a büntetőeljárás során milyen megfontolásból tett beismerő nyilatkozatot, így annak sem, hogy a büntetőügyben eljáró ügyész esetleg milyen felvilágosítást adott arról, hogy a felperes cselekményét miként fogja értékelni a munkáltatója, ezért az ő tanúkénti meghallgatásának mellőzése nem ütközött a Pp. 3. §-ába. Minthogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében a perköltség viselésével és annak összegével összefüggésben konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, e kérdés a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezhette. [Pp. 272. §

(2)bekezdés] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban bizonyított költsége nem merült fel, ezért erről rendelkezni nem kellett, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét - a felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságára tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
2. február
3. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő