Mfv.10811/2012/4 – Kúria

(1),

1. I. Tv.
2. §

(1),

1. III. Tv.
2. §

(1),

1. LXXXIII. Tv.
2. § A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.811/2012/4.szám A Kúria a dr. Gulyás Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságon 4.M.258/
3. szám alatt indított és a Kecskeméti Törvényszék
4. augusztus 30-án kelt 3.Mf.20.745/2012/
5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.745/2012/
6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A Regionális Egészségbiztosítási Pénztár a
7. december 15-én kelt határozatával 204.831 forint és kamata megfizetésére kötelezte a felperest R. M.-né
8. május 17-én történt úti balesetével összefüggésben felmerült baleseti ellátás megtérítése címén. A határozat szerint a sérült T. belterületén, az úttesten való átkelés során, a túloldalon parkoló személygépkocsija felé haladva úgy szenvedett balesetet, hogy kb. 3-5 centiméter mély és kb. 15-20 centiméter átmérőjű kátyúba lépett, amelynek következtében bokája megbicsaklott és elesett. A felperes megtérítési kötelezettségét az alperes a közúti közlekedésről szóló
9. évi I. törvény (Kkt.)
10. §

(1)bekezdés b) pontja, 34. §

(1)bekezdése megszegése miatt, a Ptk. 339. §

(1)bekezdése és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 68. §

(1)bekezdése alkalmazásával azért állapította meg, mert a közút kezelőjeként nem gondoskodott arról, hogy az útszakasz biztonságos közlekedésre alkalmas legyen, az évek óta fennálló kockázatforrást nem szüntette meg. Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította. A bíróság nem fogadta el a felperes azon védekezését, miszerint az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsított azzal, hogy a

1. április 25-én tartott útellenőrzés során az egyenetlen úttestre figyelmeztető táblát helyezett ki, amely a közlekedők így a tábla előtt személygépkocsijával elhaladó sérült részére is jelezte az úttest burkolatának egyenetlenségét. Az ítéleti érvelés szerint a sérült és a segítségére siető R. L. tanúvallomása bizonyítja, hogy a balesetet okozó kátyú több hónappal korábban, de mindenképpen egy hónapnál régebben keletkezett. Mivel a tábla kihelyezésétől a baleset bekövetkeztéig több mint 20 nap eltelt, a felperes pedig a közút megrongálódását a KKt.
2. §

(4)bekezdése alapján haladéktalanul köteles kijavítani, illetve a forgalom biztonságát veszélyeztető helyzetet elhárítani, a felperes nem mentesülhetett a felelősség alól. A perbeli, a III. vagy IV. szolgálati osztályba sorolható közút burkolati hibáinak kijavítási határideje - a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Hálózati Infrastruktúra Főosztálya által ÚT2-2.

1. szám alatt kiadott útügyi műszaki előírásban foglaltak alapján - három, maximum tíz nap volt. Mivel a burkolathiba észlelése és a baleset bekövetkezte között több mint tíz nap telt el, a felperes terhére a felelősségét megalapozó mulasztás megállapítható. A bíróság ítéletében rögzítette azt is, hogy a sértett közrehatására a felperes alaptalanul hivatkozott, a baleset helyszíne közelében ugyanis sem kijelölt gyalogos átkelőhely, sem útkereszteződés nem található. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - az Ebtv.
2. §

(1)-

(2)bekezdése, a Ptk. 339. §

(1)bekezdése, a Kkt. 34. §

(1)és

(4)bekezdése, az Országos Közutak Kezelésének Szabályozásáról szóló 6/1998.(III.11.) KHVM rendelet (KHVMr.) 2. § c) pontja, 4. §

(1)bekezdése és a KHVM mellékletét képező Országos Közutak Kezelési Szabályzata (OKKSZ) 1.2., 5.2.

1. 5.2.
2. pontjai, valamint az OKKSZ Függeléke II.
3. pontja alkalmazásával - megváltoztatta és a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli, az V. szolgáltatási osztályba sorolható közúton keletkezett burkolathiba második fokozatú javítást indokolt, amelyből következően a felperesnek a munka megkezdésére 30 nap állt rendelkezésére. A felperes a perben igazolta, hogy a baleset helyszínéül szolgáló közutat rendszeresen ellenőrizte és azt is, hogy az általa
4. április 25-én észlelt hibára az úttest egyenetlenségét jelző tábla kihelyezésével hívta fel a gépjárművezetők figyelmét. A perben a sérült a burkolati hiba hónapokkal korábbi keletkezését, R. L. annak egy, maximum másfél hónapja való fennállását állította. A másodfokú bíróság a felperes 30 naponta fennálló ellenőrzési kötelezettségére tekintettel nem tartotta megállapíthatónak, hogy a hibát a
5. április 25-i ellenőrzést megelőzően észlelnie kellett volna, az úthiba korábbi keletkezésére önmagában abból sem volt levonható következtetés, hogy a kátyú méretét a tanúk 3-5 centiméter mélységűnek, átmérőjét 15-20 centiméteresnek becsülték. A másodfokú bíróság szerint a felperes felelőssége szempontjából annak volt jelentősége, hogy a felperes a jogszabályban előírt határidőben megkezdte-e a javítást, a figyelemfelhívó és sebességkorlátozást előíró közúti jelzőtáblák kihelyezése ugyanis a mentesülést csak ezen időpontig eredményezhette. Mivel a burkolati hiba
6. április 25-i észlelésétől a baleset május 17-i bekövetkeztéig nem telt el 30 nap, a jogszabály által előírt kötelezettség felperes általi megszegése nem volt megállapítható, ami a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését indokolta. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, és a felperes költségeiben való marasztalását kérte a Pp.
7. §

(1)bekezdése, a Kkt. 33. §

(1)bekezdése, 34. §

(1)bekezdése, az OKKSZ 3.1.

1. pontja, az 5.2.
2. pontja, az Ebtv.
3. §

(1)bekezdése és a Pp. 206. §

(1)bekezdés megsértését állítva. Az alperes a felsorolt jogszabályok megsértése kapcsán mindenek előtt a perben korábban - szóban és írásban - előadott nyilatkozatai változatlan tartalommal való fenntartására hivatkozott. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a tényállást hiányosan, iratellenesen állapította meg és a bizonyítékokat - azok logikai egységét megsértve - okszerűtlenül mérlegelte. E körben előadta, hogy a meghallgatott tanúk a jogerős ítélet megállapításával szemben - igazolták, hogy a perbeli közúton az út teljes szélességét érintően hosszabb időszak óta fennállt burkolathiba. A sérült tanúként úgy nyilatkozott, hogy az út már hónapok óta rossz volt, a kátyúk a teljes felületen összefüggőek voltak, azokat igazán kikerülni sem lehetett, Rédai Lajos pedig azt adta elő, hogy mindig több kátyú szokott ott lenni, ahol a sérült elesett és úgy gondolta, hogy a kátyú, amiben a sérült megbotlott, egy-másfél hónapja lehetett az úton. Az alperes kiemelte, hogy a jogszabályban előírt 30 napos javítási kötelezettség teljesítését a baleset napjához viszonyítva kell vizsgálni, a felperes késedelme pedig akkor is megállapítható, ha a burkolathiba csak a balesetet megelőző 30. napon keletkezett volna, mivel az ellenőrzésre és a burkolathibát jelző táblák kihelyezésére csak 2006. április 25-én került sor, javítási munkát azonban a felperes ehhez az időponthoz képest sem végzett 30 napon belül. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a sérültre a KRESZ 10. §

(3)bekezdése alapján a veszélyt jelző tábla hatálya nem terjedt ki, mert a baleset időpontjában gyalogosként közlekedett az úttesten. A tanúk egybehangzó vallomása szerint a baleseti helyszín közelében kijelölt gyalogos átkelőhely, útkereszteződés nem volt, ennek hiányában az elsőfokú bíróság vonta le helyesen azt a következtetést, hogy a sértetti közrehatás nem állapítható meg. A felperest a 30 napos javítási kötelezettség elmulasztása miatt, figyelemmel arra, hogy nem tett meg mindent, ami az adott helyzetben elvárható lett volna, mulasztása pedig okozati összefüggésben van a balesettel, az Ebtv. 68. §

(1)bekezdése szerint megtérítési felelősség terheli. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Kkt.

1. §-át gyakorlati tartalommal kitöltő KHVMr. rendelkezései alkalmazásával helyes következtetést vont le arra, hogy a káreseményhez képest a
2. április 25-én megtartott útellenőrzés és az ekkor tett intézkedés folytán a felperes nem esett késedelembe a figyelemfelhívó táblával jelölt úthiba felszámolásával. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp.
3. §

(1)bekezdésének megfelelő mérlegelésével helyesen foglalt állást az úthiba keletkezéséről és arról is, hogy a felperes felelőssége megállapításához hiányzik a jogellenesség és a felróhatóság. A felperes utalt a perben csatolt beadványaiban foglaltak felülvizsgálati eljárásban való fenntartására is. Kiemelte, hogy a felülvizsgálati kérelem iratellenesen tartalmazza a R. L. tanú által elmondottakat, a tanú ugyanis a káreseményt megelőző egy-másfél hónapban jelölte azt meg, ebből következően az úthiba a

1. április 25-i bejárást megelőző 30 nappal korábban nem volt észlelhető. Az alperes álláspontja szerint a felperes tévesen határozta meg a burkolati hiba keletkezésének idejét. A tanúk úgy nyilatkoztak, hogy a perbeli útszakaszon, annak teljes keresztmetszetén kb. egy házas ingatlan hosszúságban - közműfejlesztés és a
2. évi árvízvédekezés miatt - gyakori volt a megbontás, tanúvallomás igazolta azt is, hogy az útszakaszt rendszeresen kátyúzták, illetve hogy a burkolatot - a víz átdiffundálásának okait keresve - a vízi közmű szakemberei is megbontották. A felperes végül hivatkozott arra is, hogy az alperes tévesen értelmezte az általános vétkességen alapuló kártérítési felelősséget, nem annak volt jelentősége ugyanis, hogy a
3. április 25-én észlelt úthibát a közútkezelő május 25-ig kijavította-e, hanem annak, hogy azt az észleléskor azonnal figyelmeztető táblával látta el, a május 17-ig el nem végzett burkolatjavítás pedig nem minősül jogszabálysértő mulasztásnak. A jogalkotó a 30 napos helyreállítási időszakot azért biztosította a közútkezelőnek, hogy a burkolatjavításra tervezetten, a főbb útvonalak prioritását szem előtt tartva kerüljön sor. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
4. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság/Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet érdemi felülbírálatára nem ad alapot olyan kijelentés, nyilatkozat, amely a megelőző eljárásokban tett nyilatkozatok, korábban hivatkozott álláspont, érvelés fenntartására utal. A Legfelsőbb Bíróság - a Pp.

1. §-a értelmezése során - több döntésében rámutatott: a felülvizsgálati kérelem önálló, rendkívüli jogorvoslat, amelyben a jogszabálysértést konkrétan meg kell jelölni és elő kell adni annak indokait; a korábbi beadványokra hivatkozás, e jogorvoslat speciális jellegére tekintettel nem foghat helyt (BH 1995.99; Pfv.VII.21.458/1999/4.; Mfv.III.10.922/2010/7., stb.). A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát e körben mellőzte. A Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Pp. 206. §

(1)bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A per eldöntéséhez szükséges tényállás megállapításához a sérült és a segítségére siető R. L. perbeli tanúvallomásán kívül más bizonyítékok is rendelkezésre álltak. A sérült a közigazgatási eljárásban kitöltött kérdőíven 2007 áprilisában úgy nyilatkozott, hogy az úthiba kiterjedése közepes, területe, mélysége 15-20 centiméter volt, 2007 novemberi meghallgatása során pedig akként, hogy a balesetet egy 3 centiméter mély, 15-20 centiméter átmérőjű gödör okozta. R. L. 2007 júniusában a kérdőíven a baleset pontos leírása (hol és hogyan történt) és méretarányos rajz készítésére vonatkozó mezőt nem töltötte ki, a hiba kiterjedését 20x20 centiméterben, mélységét 5 centiméterben jelölte meg, 2007 júniusban pedig, meghallgatásakor azt adta elő, hogy a balesetnek nem volt közvetlen szemtanúja, a pontos helyszínt sem ismeri. K. J.-né a közigazgatási eljárásban tanúként 2007 novemberben elmondta, hogy leánya (a sérült) a baleset helyszínét a baleset után egy héttel mutatta meg neki, ott egy kb. 20 centiméter felületű, 3 centiméter mély gödör volt. A sérült a perben tanúként úgy nyilatkozott, hogy a burkolati hiba egy hónapnál régebben volt az úton, a kátyú, amibe belelépett 8-10 centiméter mély lehetett, R. L. pedig azt adta elő, hogy a perbeli útszakaszon 5 centiméter mélységű, 30-40 centiméter kiterjedésű kátyúk szoktak lenni az út a félévente történő javítások ellenére újra kikátyúsodott, amiben a sérült megbotlott kb. egy-másfél hónapja lehetett ott. A tanúk - a fentiek szerint - a kialakult burkolati hiba méreteire teljes mértékben egyező nyilatkozatot tenni nem tudtak, a nyilatkozatok többségéből azonban olyan mértékű úthibára, ami ahogyan a fizetési meghagyásban rögzítésre került - évek, vagy akár hónapok óta fennállt volna, nem lehetett következtetést levonni. Ezt támasztja alá egyebekben a felperes által csatolt útellenőri napló is, amely 2006. január, február és március hónapokban 17, április hónapban 7, májusban, a baleset bekövetkezte előtti időpontig további 1 ellenőrzés megtörténtét, valamint azt is igazolta, hogy a felperes a perbeli útszakasz hibáinak jelzésére 2006. április 25-én „egyenetlen úttest" figyelmeztető táblát és 40 km/h sebességkorlátozó táblát helyezett ki. A kifejtettek alapján az alperes alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet iratellenességére és a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésére, valamint arra is, hogy a felperes az Ebtv. 68. §

(1)bekezdése szerinti felelőssége a KHVMr.-ben előírt 30 napos határidő elmulasztása miatt megállapítható. A felperes felelősségét ezen túl nem alapozza meg az a körülmény sem, hogy a gyalogos közlekedés során balesetet szenvedett sérült nem tartozott a KRESZ 10. §

(3)bekezdésének hatálya alá, a sérült ugyanis személygépkocsival érkezett a helyszínre, így a burkolati hiba okozta veszélyhelyzetre való figyelmeztetése megtörténtnek tekintendő, ezért a Kkt. 34. §

(4)bekezdése felperes általi megszegése nem állapítható meg. A másodfokú bíróság döntése meghozatala során sértetti közrehatást nem értékelt, ezért nem volt jelentősége a felperes által felhozott azon körülménynek sem, hogy a közelben gyalogos átkelőhely, útkereszteződés nem volt. A Kúria mindezek alapján - a Pp. 275. §

(2)bekezdésében meghatározott kereteken belül eljárva - megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A Kúria a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest. A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §

(1)bekezdés h) pontja és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a alapján határozott. Budapest,
2. január
3. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő