Mfv.10678/2013/4 – Kúria

(1)bekezdésének megfelelő értékelés eredményeként állapítható meg, hogy a felperes egészségkárosodása nem érte el az 50%-ot, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.678/2013/4.szám A Kúria a dr. Horváth Gyula ügyvéd által képviselt felperesnek a közigazgatási tanácsadó által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 6.M.99/

1. szám alatt indított és a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
2. június 5-én kelt 6.M.99/2011/
3. számú ítéletével befejezett perében - amely perbe a jogtanácsos által képviselt alperesi beavatkozó az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
4. március
5. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi 6.M.99/2011/
6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesi beavatkozónak 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli, a felperes felülvizsgálati kérelmén tévesen lerótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték visszaigényelhető. I n d o k o l á s A felperes rokkantsági nyugdíj iránti igénybejelentését az alperes jogelődje a
7. február 18-án kelt határozatával elutasította, mert a
8. október 1-től fennálló össz-egészségkárosodása - az ORSZI elsőfokú szakértői bizottságának szakhatósági állásfoglalása szerint - 42%-os, ami nem éri el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
9. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 36/A. §

(1)bekezdés a) pontjában meghatározott legalább 50%os mértéket. Ezt a határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta, mert a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását az ORSZI másodfokú bizottsága is csak 44%-ban találta megállapíthatónak. A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét, amelyben a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát az egészségkárosodása téves meghatározása miatt kérte, elutasította. A perben elsőként kirendelt igazságügyi orvosszakértő a felperes egészségkárosodását az első- és másodfokú határozatok meghozatala időpontjában is fennállóan - 54%-ban állapította meg. Az alperes indítványára, a Pp. 182. §

(3)bekezdése alapján kirendelt második igazságügyi szakértő pedig az ORSZI bizottságok vizsgálatai időpontjában a másodfokú bizottsággal egyetértve az egészségkárosodást - 44%-ban határozta meg. Miután a szakvélemények kiegészítésével az ellentmondások nem voltak tisztázhatók, a bíróság a felperes indítványára az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületét (ETT-ISZT) rendelte ki új szakértőként. Az ETT-ISZT - egyetértve az ORSZI bizottságok és a másodikként kirendelt szakértő véleményeiben foglaltakkal - az ORSZI elsőfokú bizottsága által elvégzett vizsgálat időpontjától 44%-os össz-szervezeti egészségkárosodást állapított meg, amely véleményét a felperes által ezt követően becsatolt további orvosi dokumentáció megküldését követően is fenntartotta. A bíróság a felperes által indítványozott további bizonyítás elrendelését mellőzte. A perben rendelkezésre álló szakvélemények egybevetésével megállapította, hogy az ETT-ISZT - a felperes állításával ellentétben - számot adott arról, hogy miért nem fogadta el az elsőként kirendelt szakértő véleményének a pszichés betegség 37%-os részkárosodásra vonatkozó értékelését. Rámutatott arra, hogy az ETT-ISZT által e körben tett megállapítások a másodikként kirendelt szakértő következtetéseivel egyeznek, így a szakvélemény kiegészítését, illetőleg az ETT-ISZT elnökének tanúkénti meghallgatását nem találta indokoltnak. A bíróság elutasította a felperes kezelő orvosai tanúkénti meghallgatására előterjesztett bizonyítási indítványt is, mert - figyelemmel arra is, hogy a felperes betegségeit a perben beszerzett orvosi iratok egyértelműen igazolták és az utóbb eljárt ETT-ISZT azok teljes körű ismeretében alakította ki szakmai álláspontját - a kért bizonyítás elrendelésétől nem lehetett a jogvita eldöntését érdemben befolyásoló bizonyítékokat várni. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő, keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp. 182. §

(3)bekezdése és a Pp. 206. §

(1)bekezdése megsértésére hivatkozva. Előadta, hogy a perben elsőként és másodikként kirendelt szakértők megállapították, hogy a releváns időpontban már fennállt a pánikbetegség, levertséggel járó ideggyengeség és az agysorvadás. Annak értékelésére, hogy az milyen fokú volt, a felperest kezelő pszichiáter főorvos tanúkénti meghallgatása lett volna indokolt. Dr. P. I. és Dr. Sz. B. foglalkozás-egészségügyi szakorvosok szintén a felperesi státuszra tudtak volna nyilatkozni, tekintettel arra is, hogy már

1. július 6-án sem találták alkalmasnak a felperest parkgondozó munkakörben a munkavégzésre. Az ennek igazolására csatolt orvosi alkalmassági véleménnyel ellentétes az ETT-ISZT kiegészítő igazságügyi orvosszakértői véleményében hivatkozott
2. sorszámú munkavállalói egészségügyi törzslap (amely szerint a felperes alkalmas minősítést kapott), ezen ellentmondás szintén a foglalkozás-egészségügyi orvosok meghallgatásával lett volna tisztázható. A felperes szerint az ETT-ISZT iratellenesen állapította meg, hogy a korábban elvégzett pszichológiai vizsgálat dementiát nem igazolt, ez ellentmond az első két szakértő véleményének is, amelyek szerint a releváns időszakban az agysorvadás már fennállt, a dementia tünetei is megvoltak. A dementia, amely nem betegség, hanem egy tünetcsoport, nem tekinthető túlértékeltnek, ha a beteg hétköznapi életét befolyásolja, emiatt egy százalékos határértéken (25-49%-ig) a középátlagot figyelembe venni indokolt. Az ETT-ISZT ezen túlmenően nem adta indokát annak sem, hogy miért a másodikként kirendelt szakértő, illetve az ORSZI bizottságok véleményeit tartotta megalapozottnak, illetve mire alapozza azt a véleményét, hogy az első szakértő túlértékelte a pszichés változásokat. Az ellentmondásos szakvélemények az ítélkezés alapjául nem szolgálhattak, a szakvélemény, mint a polgári perben felhasználható bizonyítékok egyike, a Pp.
3. §

(1)bekezdése szerinti értékelési tevékenység során csak akkor fogadható el, ha a szakértői következtetés a logikai értelemben vett ítéletek láncolatába beilleszthető és a per adataival, tényeivel összhangban áll. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy az ítélet összességében négy szakértői fórum egybehangzó, megalapozott orvosszakmai véleményén alapult. Kiemelte, hogy az össz-szervezeti egészségkárosodás véleményezése kizárólag jogszabályokban meghatározott orvosi fórumok hatáskörébe tartozó, speciális orvosi feladat, a különböző szakterületeken működő kezelő orvosok képesítés hiányában - nem jogosultak a kezelt betegségek összszervezeti egészségkárosodáson belüli százalékos arányítására, véleményezésére. A kezelő orvosi leletekben, dokumentációkban rögzített orvosszakmai tények alapján a speciális hatáskörrel felruházott orvosi fórumok (szakhatóság, a peres eljárásban igazságügyi szakértő) adnak véleményt az össz-szervezeti egészségkárosodásról; mindezek alapján a jogerős ítélet hatályban tartása indokolt. Az alperesi beavatkozó a jogerős ítélet hatályában való fenntartását az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglalt indokok alapján kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság eljárása során betartotta a Pp. 182. §

(3)bekezdésében, 183. §

(2)bekezdésében és

1. §-ában írt kötelezettségeit. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Pp. 182. §

(3)bekezdése szerint a bíróság a szakvélemény beérkezését követően további szakértői bizonyítás elrendelésére akkor köteles, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér. A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved. A peradatok szerint a munkaügyi bíróság rendelkezésére álló szakértői véleményekben a felperes pszichés megbetegedése értékelését illetően volt olyan eltérés, amely széles körű szakértői bizonyítás elrendelését indokolttá tette. Az ORSZI elsőfokú orvosi bizottsága a mentális és pszichés károsodások részkárosító hatását 20%-ban, a másodfokú bizottság, a perben másodikként kirendelt igazságügyi orvosszakértő és az ETT ISZT 25%ban határozta meg, a perben elsőként szakvéleményt adó szakértő véleményétől (37%) való eltérés orvosszakmai érveken alapuló okait a másodikként kirendelt szakértő és az ETT ISZT is részletesen megjelölte (7. sz., 20. sz., 31. sz., 60. sz. iratok). A felperes a másodikként kirendelt szakértő és az ETT ISZT szakvéleményeit a perben és a felülvizsgálati kérelmében is olyan orvosszakmai kérdésekben tette vitássá, amelyek eldöntéséhez megfelelő szakértelemmel nem rendelkezik. Ezen kifogásai figyelemmel a szakvélemények kiegészítéseiben foglaltakra is - a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével kapcsolatos álláspontja alátámasztására, illetve a szakvélemények aggályosságának, további szakértői bizonyítás elrendelése szükségességének alátámasztására nem alkalmasak. A Kúria az EBH 2011.2430. számon közzétett határozatában rámutatott arra, hogy a rokkantság Tny. 36/A. §

(1)bekezdés a) pontjában írt feltételei tárgyában kiadott szakhatósági állásfoglalások szakmai tartalmi helyessége a társadalombiztosítási perben szakértői bizonyítás útján vizsgálható. A Legfelsőbb Bíróság/Kúria több, az egészségkárosodáson alapuló ellátások tárgyában hozott határozatában rögzítette (pl. Mfv.III.10.695/2010/9.) azt is, hogy a felperes különböző megbetegedéseit kezelő orvosok véleménye a polgári peres eljárásban nem minősül szakvéleménynek. A felperes pszichés megbetegedése egészségkárosító hatását a közigazgatási eljárásban és a perben eljárt szakértői szervek, illetve az igazságügyi szakértők értékelték, a munkaügyi bíróság az egymással egybehangzó többségi véleményekben foglalt megállapításokra tekintettel helyesen döntött további bizonyítás elrendelésének mellőzéséről, ideértve a munkaképesség tisztázására vonatkozó bizonyítást is. Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a munkaügyi bíróság a Pp. 206. §

(1)bekezdése és a szakértői bizonyításra vonatkozó eljárási szabályok megsértése nélkül, a bizonyítékok összességében való értékelésével helytállóan állapította meg, hogy a társadalombiztosítási határozatok a felperes által hivatkozott okból nem jogszabálysértők, ezért a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére a felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles. A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny.

1. §-a alapján határozott, a felülvizsgálati kérelmen tévesen lerótt felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítését a felperes az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény
3. §

(1)bekezdés i) pontja alapján kérheti. Budapest,

1. március
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő