A határozat elvi tartalma: A prémiumévek programban foglalkoztatott pedagógusnő esetén a 40 éves szolgálati idő megszerzésével a jogviszony megszűnt a törvény erejénél fogva, nem a munkáltató szüntette azt meg felmentéssel, és nem is minősült ebben az időben nyugdíjasnak, így a jubileumi jutalomra nem jogosult, mert a kettős törvényi feltétel (munkáltatói felmentés és a nyugdíjasnak minősítés) nem következett be. 2004. CXXII. Tv. 4. §
(1)c), 1992. XXXIII. Tv. 37/B. §
(1)e) A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.406/2012/5.szám A Kúria a dr. Novák Rudolf ügyvéd által képviselt felperesnek a Tordainé dr. Sztráska Erzsébet ügyvéd által képviselt alperes ellen jogviszony jogellenes megszüntetése és jubileumi jutalom megfizetése iránt a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróságon 1.M.426/
- szám alatt indított és a Balassagyarmati Törvényszék
- február 9-én kelt 15.Mf.21.092/2011/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék ítéletét hatályában fenntartja. 15.Mf.21.092/2011/
- számú Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az óvodapedagógus felperes
- augusztus 6-tól a prémiumévek programról és különleges foglalkoztatású állományról szóló
- évi CXXII. törvény (Pptv.) szerint foglalkoztatták. A felperes
- augusztus 6-án azon kérelemmel fordult a munkáltató alperes vezetőjéhez, hogy felmentéssel kéri közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését és egyben kéri a 40 éves jubileumi jutalmának kifizetését. Hivatkozott a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (Tny.)
- §
(2a)bekezdésében írt rendelkezésre. Az alperes nem fogadta a felperesi kérelmet, az abban foglaltakat nem teljesítette, hivatkozva a Pptv. 4. §
(1)bekezdés c) pontjára azzal, hogy a felperes jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg és a jubileumi jutalom kifizetéséről sem rendelkezhet ebből következően, figyelemmel a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 37/B. §
(3)bekezdés b) pontjában írt rendelkezésre. A felperes keresetében a jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását, valamint öt havi átlagkeresetnek megfelelő jubileumi jutalom kifizetésére való alperesi kötelezést, míg az alperes a kereset elutasítását kérte. A Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság 1.M.426/2011/4. számú ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott a Pptv. 4. §
(1)bekezdés c) pontjában írt rendelkezésre, a Tny. 18. §
(2a)bekezdésében, a Kjt. 78. §
(1)és
(4)bekezdésében, valamint a Kjt. 37/B. §
(3)bekezdés b) pontjában írtakra. Megállapította, hogy miután a felperes jogviszonya nem az alperesi felmentés eredményeként, hanem törvény erejénél fogva szűnt meg, nem minősül ez időben nyugdíjasnak, ezért nem álltak be a törvényi feltételei a jubileumi jutalom kifizetésének. A felperes fellebbezése folytán eljárt Balassagyarmati Törvényszék 15.Mf.21.092/2011/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján, utalással a Pp. 254. §
(3)bekezdésére, helyes indokainál fogva helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében törvénysértésre hivatkozva mindkét fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján. A felülvizsgálati kérelem indokolásában a felperes arra hivatkozott, hogy kereseti kérelmét a Pptv. 4. §
(1)bekezdés c) pontjára, illetve ebből következően az Mt.
- §-ára alapította tekintettel arra, hogy a jelzett jogszabályoknak nem felelt meg a jogviszony megszüntetése. Az alperes
- szeptember 15-i hatállyal felmentéssel szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, holott a prémiumévek törvény alapján a jogviszonya már korábban megszűnt, így tehát a munkáltató jogellenesen rendelkezett a felperes felmentéséről. Az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása abban nyilvánult meg, hogy a felperes kérte - nyugdíjjogosultsága okán - a jogviszonya meghatározott időpontban történő megszüntetését, az alperes azonban a felperesi kérelemtől eltérő, attól későbbi,
- szeptember 15-i hatállyal hozott munkáltatói intézkedést, majd a felperes iratait annak ellenére késedelmesen adta át, hogy annak kiállítására hosszabb idő állt rendelkezésére, mint a jogszabályban előírt időtartam. Alperes munkáltatói intézkedése a felperest hátrányosan érintette, hiszen a jogszerűen neki járó juttatásának igénybe vétele elhúzódott. Mindezek alapján a felperes kereseti kérelemként jelölte meg azt, hogy az eljáró bíróságok kötelezzék az alperest a Kjt.
- §
(4)bekezdése alapján kéthavi átlagkeresete megfizetésére. Az első- és másodfokú bíróság azonban nem vizsgálta a felperes ezen kereseti kérelmét. A jogviszony jogellenes megszüntetésére irányuló kereseti kérelem tekintetében a tényállást nem tárta fel, a kérelem alapján bizonyítási eljárást nem folytatott le, a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése tárgyában benyújtott kereseti kérelme mindkét bíróság eljárása során mellőzésre került. Az elsőfokú bíróság annyit rögzített ítélete indokolásában, hogy a felperes foglalkoztatási jogviszonyának megszűnési jogcíme a prémiumévek törvény alapján történt, amely nem valós, tekintettel arra, hogy a munkáltatói intézkedés a felperes jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére irányult, nem pedig a bíróság által megjelölt hivatkozott jogszabály szerinti törvény hatálya alapján történt megszűnésre utalással. Az alperes a felmentés indokát a felperes által történt jelzés után korrigálta, azonban akkorra már a jogellenes intézkedését meghozta, amelynek visszavonásához nem kérte a felperes hozzájárulását. Az eljáró bíróságok ezen kereseti kérelem tekintetében tehát megsértették a Pp. 213. §
(1)bekezdését és a Pp. 221. §
(1)bekezdésében írtakat is. A jubileumi jutalomra és annak összegszerűségére irányuló felperesi kérelmet a Kjt. 78. §
(4)bekezdése és a Pptv. 4. §
(5)bekezdésére alapította, tekintettel arra, hogy a felperes a Kjt. 37/B. §
(1)bekezdése, valamint a Tny. 18. §
(2a)bekezdése szerint a jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősült. Az első- és másodfokú bíróság tévesen arra a következtetésre jutott, hogy a felperest csak abban az esetben illethette volna meg a jubileumi jutalom, ha jogviszonya a Kjt. 37/B. §
(3)bekezdése alapján fennálló feltételek szerint szűnt volna meg. Ez a megállapítás azonban nem felel meg a Kjt. 78. §
(4)bekezdésének, mivel az abban foglaltak szerint jubileumi jutalom a Kjt. 37/B. §
(1)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén is jár. Az idézett jogszabályi rendelkezés egyértelműen kimondja, hogy a felperest a nyugdíjra jogosultsága okán illeti meg a jubileumi jutalom. A bíróságok a jogszabály téves értelmezésével jutottak arra a következtetésre, hogy a nyugdíjazásra tekintettel történt a jogviszony megszüntetés, a jogosultság feltétele beállt, mivel a törvény nyugdíjazást és nem az e címen való felmentést kívánja meg. Hivatkozott a felperes az EBH
- számú döntésében és az Alkotmánybíróság 1157/B/2004.AB határozatában foglaltakra. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte, visszautalva az elsőfokú bíróság ítéletének - álláspontja szerinti - helyes indokaira. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria elsődlegesen vizsgálta a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének, illetve megszüntetésének kérdését, merthogy a két fogalom egymásnak nem szinonimája. A jogviszony mindenfajta munkáltatói intézkedés nélkül, törvény erejénél fogva szűnik meg, ahogy a jelen esetben is történt a Kjt. 25. §
(1)bekezdés e) pontja alapján alkalmazandó Pptv. 4. §
(1)bekezdés c) pontja szerint. A megszüntetés nem törvény erejénél fogva következik be, hanem a munkáltatói intézkedés eredményeként, tehát egy akaratlagos tevékenység következménye. Ilyen intézkedést azonban az alperes nem tett. Ugyan a
- szeptember 9-én kelt levelében az alperesi óvodavezető használta a „megszüntetés” meghatározást, azonban az előtte és utána ugyanabban a levélben kizárólag a megszűnésre vonatkozó jogszabályra hivatkozott és a magyarázat - maga a levél tartalma is - arról szólt, hogy nem megszüntették a felperes jogviszonyát, hanem az a jogszabály erejénél fogva szűnt meg. Egyéb - egy esetleges jogellenes alperesi intézkedést igazoló - okirat, felmentés nem készült, az iratok között nem található. Tehát a felmentés tényét a felperes nem bizonyította. Mindezekre figyelemmel az alperesi jogellenes felmentésre alapított igény nem megalapozott. Kétségtelen, hogy a munkaügyi bíróság ítélete e körben csekély indokolást tartalmaz, ezt azonban önmagában nem értékelte a Kúria olyan eljárásjogi szabálysértésnek, ami hatályon kívül helyező döntést eredményezhetett volna. E körben a fentiekkel egészítette ki a Kúria a munkaügyi bíróság, illetve a másodfokú bíróság ítéletének indokolását. A Kjt.
- § - perbeli időben hatályos -
(1)bekezdése szerint (…) negyven évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár. Ugyanezen rendelkezés
(4)bekezdése szerint, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya (…) - megszűnik és legkésőbb a megszűnés időpontjában nyugdíjasnak minősül [Kjt. 37/B. §
(1)bekezdés, illetve
(3)bekezdés], továbbá legalább 35 évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a 40 éves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére a jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni. A fentiekből következik tehát, hogy a jogszabály kettős feltételt szab a nyugdíjazáskor kifizethető jubileumi jutalmat illetően. Egyrészt meghatározza azt, hogy a jogviszonynak meg kell szűnnie, másrészt „és nyugdíjasnak minősül”-ő státuszhoz köti. A felperesnek ugyan megszűnt a jogviszonya, amelyet nem megszüntettek, hanem az a törvény erejénél fogva állt be, de nem minősült a Kjt. 37/B. §
(1)-
(3)bekezdések szerint meghatározott törvényi feltételek alapján nyugdíjasnak. A jogviszony megszűnés időpontjában a felperes egyik fajta nyugellátásban sem részesült, a jogviszonya nem a Kjt. 30. §
(1)bekezdés f) pontja alapján való felmentéssel szűnt meg és az iratokból az sem állapítható meg, hogy mikor állapítottak meg a felperes részére nyugellátást [Kjt. 37/B. §
(2)bekezdés]. Ekként magának a nyugellátásnak az igénylése - határozathozatal időpontja, ellátás kezdő időpontja - sem volt vizsgálható. A jelen eljárás során figyelemmel arra, hogy a felperes egy speciális szabály, az ún. prémiumprogram keretében került foglalkoztatásra, ezért reá nézve nemcsak a Kjt. idevonatkozó szabályai, hanem a speciális Pptv. szabályai alkalmazandók voltak, ezért nem értelmezte a munkaügyi bíróság és a másodfokú bíróság helytelenül a fennálló jogszabályi rendelkezéseket. Mindezen indokokra figyelemmel helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperes keresete nem volt megalapozott és ezért a keresetet elutasító, illetve az elsőfokú bírósági döntést helybenhagyó másodfokú bírósági ítélet a fentiekben írt indokolásbeli kiegészítéssel helytálló, a másodfokú bíróság ítéletét a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Kúria a felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségének megfizetésére. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán [73/2009.(XII.22.) IRM rendelet
- § b) pont és 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §]. Budapest,
- május
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő