← Magyarország

Gf.30315/2013/3 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.315/2013/

  1. szám A Pécsi Ítélőtábla dr. Illés Mária ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek a dr. Dezső László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alperes ellen hátralékos számlatartozás megfizetése iránti perében a ...Törvényszék
  2. július
  3. napján kelt, .....számú ítélete ellen az alperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperest terhelő tőkemarasztalás összegét 784.290,(hétszáznyolcvannégyezerkettőszázkilencven) forintnak
  5. augusztus 1-jén érvényes MNB deviza középárfolyamon számított euró ellenértéke, azaz 2.944 (kettőezerkilencszáznegyvennégy) euró. Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltségben marasztalását, és kötelezi a felperes, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 167.668,- (százhatvanhétezerhatszázhatvannyolc) forint elsőfokú, és 133.700 (százharmincháromezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest 397.500,- (háromszázkilencvenhétezer-ötszáz), az alperest 64.700,- (hatvannégyezer-hétszáz) forint feljegyzett fellebbezési illeték megfizetésére az állam javára a felhívásban megjelölt időben és módon. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság a felperes - dughagyma árának és ültetőgép bérleti díjának megfizetése iránt előterjesztett - keresetének összegszerűségében helyt adott, és kötelezte az alperest 21.698,- euró, ennek
  6. január
  7. napjától számított kamata és 1.062.300,- forint perköltség megfizetésére az engedményesként fellépő felperes javára. A felperes kereshetőségi jogát az engedményezési szerződés létrejöttére, és az alperes engedményezésről történt értesítésére tekintettel fennállónak találta. Tényként az alábbiakat állapította meg: Az alperes és a felperes jogelődje
  8. április 3-án együttműködési megállapodást kötöttek dughagymatermesztésre, mely megállapodás szerint az alperesnek kellett biztosítania a műveléshez a földterületet, a felperes jogelődjének a dughagymát és az ültetőgépet. A felperesi jogelőd feladata volt a termesztési tanácsadás, és az, hogy a termelést figyelemmel kísérje. A szerződés
  9. cikk 5.pontja szerint minden, a termesztéshez tartozó előállítási költséget az alperes visel, még akkor is, ha az többet tesz ki, mint a
  10. cikkben meghatározott egyenleg, amely dughagymák termesztéséből származó, és a dughagymák termesztési költsége közti előnyös, adott esetben előnytelen különbség. A szerződés
  11. cikkében rögzítették, hogy költségként veszik figyelembe a felperesi jogelőd által leszállított dughagymák értékét áfa nélkül (mely költséget meg kell téríteni a felperesi jogelőd részére), az alperesnek a dughagymák termesztésével kapcsolatos költségeit áfa nélkül (mely költséget meg kell téríteni az alperes részére) , az ültetőgép bérleti díját ( mely költséget meg kell téríteni a felperesi jogelőd részére). Megállapodtak abban is, hogy a gazdálkodás eredményén (hasznán, illetve veszteségén) a felperesi jogelőd és az alperes 30%-70 %-ban osztoznak, és
  12. augusztus 1-jén számolnak el. Az alperes 370 tonna termést takarított be, melyből 2.679.250,- forint bevétele származott, ezen kívül területalapú támogatásként kapott 1.360.000.- forintot, a termelés során 14.913.944,- forint költsége merült fel. A felperesi jogelőd által biztosított dughagyma értéke és ültetőgép bérleti díja 5.780.998,- forint, melyről
  13. december 1.-jén számlát állított ki,
  14. december 15-ei fizetési határidővel. A terméseredmény és a bevétel a várttól elmaradt - az elvárt bevétel 44.783.440,forint lett volna -, ennek oka 90 %-ban az alperes mulasztása volt, mert hagyta elgyomosodni a területet, nem védekezett megfelelően a kártevők ellen, a betakarított termést szakszerűtlenül tárolta, a jégkárt nem jelentette, nem készíttetett kárfelvételi jegyzőkönyvet. A felperesi jogelőd mulasztása az eredmény elmaradásában 10 %-ban hatott közre, mert csak négyszer volt a helyszínen, szaktanácsadása hiányos volt, a jégkár elleni biztosítást nem szorgalmazta. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az elszámolás során vizsgálni kell azt is, hogy történt-e szerződésszegés, felróhatóe bármelyik félnek költségek felmerülése, illetve bevételek elmaradása. Ez okból az elszámolásnál az elmaradt bevétel (elvárt és valós bevétel különbözete) 90%-át és a területalapú támogatást tekintette bevételnek, ezt kell csökkentette az e bevételhez szükséges művelési költség összegével, és az így kiszámított egyenleg 30 %-át tekintette a felperes által érvényesíthető összegnek, ez az összeg azonban meghaladta a keresetet, ezért az alperest a kereset erejéig kötelezte fizetésre. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperes jelentett be fellebbezést, változatlanul arra hivatkozott, hogy felperesi jogelőddel kötött szerződésben közös kockázatvállalásban állapodtak meg, a felek közt e megállapodás szerint - a valós bevételt és költséget figyelembe véve - kell elszámolni. Változatlanul vitatta az engedményezési szerződés érvényességét, és így a felperes kereshetőségi jogát. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nagyobb részt alapos. A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes e perben a reá engedményezett követelést érvényesítheti, az alperes az engedményezési szerződés érvénytelenségére jogi érdek hiányában nem hivatkozhat, a szerződés esetleges érvénytelensége csak az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki, az adós (alperes) fizetési kötelezettségét nem érinti (EBH.2003.957.). Az alperes a felperestől az engedményezés megtörténtének igazolását követelhette a Ptk.328.§

(4)bekezdése alapján, az engedményezés megtörténtét azonban a becsatolt okirattól függetlenül az engedményező képviselőjének szóbeli nyilatkozata igazolja, további bizonyítás ezért e körben szükségtelen volt. Nem ért azonban egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által alkalmazott elszámolási móddal az alábbi okok miatt: Az engedményezési szerződésben az engedményező dughagyma árából és az ültetőgép bérleti díjából álló számlakövetelést engedményezett a felperesre. A felperest az engedményezési szerződés kizárólag e követelés érvényesítésére jogosította fel, az alperes és az engedményező szerződéses jogviszonyából eredő egyéb követelés érvényesítésére nem. A felperes keresetében az engedményezett követelés ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy a dughagyma vételárát és a gép bérleti díját az alperesnek a szerződés
  1. cikk
  2. pontja szerint mindenképpen meg kell fizetnie, függetlenül a termelés negatív eredményétől. Az elsőfokú bíróság nem az engedményezett követelést bírálta el, tartalmában szerződésszegésből eredő kártérítés címén kötelezte az alperest fizetésre azzal, hogy az álláspontja szerint felperesnek felróható (90%) elmaradt haszon 30%-át ítélte meg. A felperesre ilyen követelést nem engedményeztek, szerződésszegésből eredő kártérítés címén ezért az engedményes felperes keresetét elbírálni nem lehetett. A felperes által megjelölt ténybeli alapon, az általa érvényesített dughagyma vételár és gép bérleti díj követelést kellett a perben elbírálni, e felperesi követelés azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint - az alábbi okok miatt - csak részen volt alapos. A felperesi jogelőd és az alperes a perbeli szerződésben abban állapodtak meg, hogy gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást rendelkezésre bocsátják, a nyereségen és veszteségen 30-70%-os arányban osztoznak. E megállapodás - az elsőfokú bíróság által a felek egyező nyilatkozatára figyelemmel helyesen alkalmazott magyar jog alapján - a Ptk. 568.§
(1)bekezdése szerinti polgári jogi társasági szerződésnek felel meg függetlenül attól, hogy ezt a felek így nem nevesítették. Az e szerződésre irányadó jogszabályi keretek közt kellett ezért a felek szerződésének 3.cikkét és a
  1. cikk
  2. pontját értelmezve eldönteni, hogy a gazdálkodás negatív eredményétől ( veszteségétől) függetlenül a felperes igényt tarthat-e arra, hogy az alperes a nála felmerült költséget maradéktalanul, vagy esetleg részben térítse meg. A szerződés
  3. cikk
  4. pontja felperesi értelmezés szerint azt jelenti, hogy az alperes minden a termesztéshez tartozó előállítási költséget - a felperesnél felmerült költséget is - visel, mert a 3.cikk
  5. pontja szerint a dughagyma értékét és a palántázó gép bérleti díját meg kell téríteni a felperes részére. A szerződés ekkénti értelmezése mellett értelmetlen szerződési feltétel volna a veszteség 30-70% megosztására vonatkozó megállapodás, ha ugyanis minden költséget az alperes viselne, akkor ő viselné teljes egészében a gazdálkodás veszteségét is. E megállapodás emellett a Ptk.
  6. §-a értelmében - amely úgy rendelkezik, hogy semmis az a megállapodás, amely a polgári jogi társaság valamely tagját a nyereségből, vagy a veszteségből kizárja - semmis szerződési kikötés volna, de a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek szerződésének értelmezése útján nem is lehet a szerződést felperes által állított módon értelmezni. A szerződés
  7. cikkének költség megtérítésére vonatkozó rendelkezései a nyereség és veszteség viselésére vonatkozó rendelkezések mellett csak úgy értelmezhetők, hogy a gazdálkodás bevételéből elsődlegesen a feleknél felmerült költségek vonandók le, és térítendők meg, ezek levonása után fennmaradó összeg az (pozitív) egyenleg, melyet 30-70%-ban kell a felek közt megosztani. Ha azonban az egyenleg negatív, a bevétel még a költséget sem fedezi, a veszteség viselésre vonatkozó szabályok figyelembe vételével kell elszámolni azzal azonban, hogy az alperes az általa előlegezett költségek megtérítésére a felperestől ez esetben sem tarthat igényt. Csak így értelmezhetők együtt a szerződés
  8. cikk
  9. pontja minden, a termesztéshez tartozó előállítási költséget ( 3.cikk
  10. pontjában 1748 euróra előirányzott összeg) az alperes visel, még akkor is, ha az többet tesz ki, mint a
  11. cikkben meghatározott egyenleg - a szerződés 3.cikk
  12. pontja -költségként veszik figyelembe a felperesi jogelőd által leszállított dughagymák értékét áfa nélkül (mely költséget meg kell téríteni a felperesi jogelőd részére), az alperesnek a dughagymák termesztésével kapcsolatos költségeit áfa nélkül (mely költséget meg kell téríteni az alperes részére), az ültetőgép bérleti díját ( mely költséget meg kell téríteni a felperesi jogelőd részére) - és a szerződés 3.cikk
  13. pontja -gazdálkodás eredményén (hasznán, illetve veszteségén) a felperesi jogelőd és az alperes 30%70 %-ban osztoznak - rendelkezései. A fenti elvek mentén a felek közti elszámolás az alábbiak szerint alakul: A felperesi jogelőd ráfordítása áll a dughagyma árából és az ültetőgép bérleti díjából, ez összesen 5.780.998,- forint. Az alperes 14.913.944,- forint munkadíj és költség ráfordítást igazolt, ezek összege a teljes kiadás, ami 20.694.942,- forint. Bevétel kizárólag alperesnél jelentkezett ez áll a területalapú támogatás címén kifizetett 1.360.000,- forintból, és a betakarított termésből értékesített rész után kapott 2.679.250,- forintból, így a bevétel összesen 4.039.250,- forint. A kettő különbözete 16.655.692,- forint (20.694.942 - 4.039250 = 16.655.692,- forint) veszteség, melyből 30 %-ot a felperesi jogelődöt, a 70 %, azaz 4.996.708,- forintot köteles a megállapodás szerint viselni a felperesi jogelőd. A felperesi jogelőd előlegezett ráfordítása 5.780.998,- forint volt, ez az összeg jelentkezik nála veszteségként, holott a veszteségből csak 4.996.708 forintot kell viselnie, ezért a két összegkülönbözetének megtérítését igényelheti az alperestől. Ez az összeg pedig 5.780.998 - 4.996.708 = 784.290,- forint. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  14. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a marasztalási összeget 784.290.- forintnak
  1. augusztus 1.-én érvényes MNB középárfolyamon számított euró ellenértékére leszállította, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. A felperes 14 %-ban lett pernyertes, ezért a perköltség viseléséről - a pervesztesség-pernyertesség arányában - a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján határozott a másodfokú bíróság, mely érinti mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásban felmerült költségeket. A felperes előlegezte az elsőfokú eljárási illetéket (345.000.-Ft) és a szakértői költséget (104.490.-Ft),ezek arányos része az alperest terheli ( 48.300.-Ft illeték + 14.629.-Ft szakértői díj), a felperes az ügyvédi munkadíjon felül az elsőfokú eljárásban költségigényt is érvényesített ( fordítási költség, útiköltség, stb. összesen 263.524.- Ft), melyből az alperest 38.894.-Ft terheli. A feleket képviselő ügyvédek munkadíját a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.,22.) IM rendelet 3. §
(2)-
(3)és
(5)bekezdése alapján a pertárgyérték alapul vételével, pernyertesség- pervesztesség arányában állapította meg ( felperesnek jár: 49.800.-Ft - alperesnek jár: 317.300.-Ft). Mindezek összegzéseként a felperes köteles az alperesnek 167.668,- forint elsőfokú eljárási költséget megfizetni. A másodfokú eljárásban a nagyobb részt pernyertes alperes ügyvédi munkadíjának viselésére szintén a felperes köteles a pernyertesség-pervesztesség arányában. A fellebbező alperes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket a peres felek az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/1986.(VI.26.) IM számú rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint viselik pervesztességük arányában. P é c s,
  1. február
  2. Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró Vogyicska Petra s.k. bíró Dr.

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.