Gf.30324/2013/3 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján - a felek egyező kérelmére - természetben megszüntette. A felperes kizárólagos tulajdonába adta az alperesi viszontkereset alapját képező, a ....Körzeti Földhivatal által ....számon záradékolt változási vázrajz szerinti ....helyrajzi szám alatti 5.000 m2 térmértékű ipartelep megnevezésű ingatlant, míg alperesek tulajdonába adta ½ - ½ arányban a ...... helyrajzi szám alatti ingatlanokat. Megállapította, hogy a felperes a ...... Megyei Bíróság ...... számú ítélete alapján adásvétel címén, mint jóhiszemű, elsőként birtokban lépő oly módon szerezte meg az ingatlan 10840/37440 tulajdoni hányadát, hogy az adásvételi szerződésben megjelölt és felperes által birtokolt 5.000 m2 terület forgalmi értéke egész ingatlan forgalmi értékéhez viszonyítottan ilyen arányt képviselt. A megosztáskor a felperesnek jutó részt nem a felperesi tulajdoni illetőség értéke alapján határozta meg, hanem az vette alapul, hogy a felperes egy meghatározott, 5.000 m2-nyi területet vett meg, a tulajdoni arányok megállapítására is ennek megfelelően került sor, ezt a területet használja több, mint 20 éve, tehát a tulajdoni illetőségének természetben ez az ingatlanrész felel meg. Utalt arra, hogy az érték alapú megosztás a felperest indokolatlan vagyoni előnyhöz juttatná, miután a felperesi tulajdonszerzés óta a peres felek által használt területek értékében bekövetkezett változás a felektől független, piaci okok miatt következett be. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a közös tulajdon természetbeni megosztását a tulajdoni hányadhoz igazodóan. Kérte, hogy a bíróság az elsődleges keresete alapján az általa csatolt újrazáradékolt változási vázrajz szerint ossza meg a közös tulajdont, vállalva azt, hogy az így felmerült értékkülönbözetet alperesek javára megfizeti. Hivatkozott az 1/

1. (V.19.) PK Véleményben foglaltakra, mely szerint természetbeni megosztás esetén is, amennyiben szükséges, úgy bármelyik fél oldalán jelentkező értékkülönbözetet többlethez jutó félnek kell megtérítenie. Emellett utalt arra is, hogy a perbeli ingatlan mezőgazdasági ingatlan, mely ingatlanon a földtörvény szerint gazdálkodó szervezet tulajdonjogot nem szerezhet, így amennyiben a közös tulajdon megosztása során az alperesek nagyobb illetőségű tulajdonhoz jutnának, úgy az jogszabályt sértene. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a felperes az adásvételi szerződés megkötésekor egy meghatározott 5.000 m2 nagyságú területet vásárolt meg, a tulajdonszerzési szándéka erre irányult, e tények alapján állapította meg a .....Megyei Bíróság tulajdoni hányadát is. A felperes azzal, hogy az értékalapú megközelítést kívánja átváltani területalapú megközelítésre, azaz az ingatlan jelenlegi értékéből kíván egy más területnagyságot maga részére igényelni, el akar térni a szerzéskori területnagyságtól és értéktől. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást helyesen állapította meg és abból érdemben helyes jogi következtetést is levont, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
2. §

(2)bekezdése és a Pp. 254. §

(3)bekezdése szerint helyes indokai alapján helybenhagyta. Az felperes fellebbezésével összefüggésben a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki: A Kúria a közös tulajdon megszüntetésének egyes kérdéseiről rendelkező 1/

1. (V.19.) Polgári Kollégiumi Véleménye II. pontja valóban úgy rendelkezik, hogy fő szabályként mind a természetbeni megosztás, mind a megváltás, illetve árverési értékesítés esetén a bíróságnak meg kell állapítania az egész ingatlan értékét. Azonban a Kúriának ez a kollégiumi véleménye a jogalkalmazást általánosan orientáló álláspontot tartalmaz, nem számol a sajátos, speciális helyzetekkel. A jelen ügyben a tulajdonostársak közt a tulajdonközösség létrejötte óta mindvégig ismert volt, hogy a felperes tulajdoni hányadának természetben az ingatlan mely része felel meg, e tényre figyelemmel jogerős ítélet elutasította a felperes többlethasználati díj iránti igényét is. A Kúria EBH2012.P.
2. elvi bírósági határozatában - hasonló tényállás mellett - kifejtette, hogy a kollégiumi véleményének idézett rendelkezése nem lehet minden esetben irányadó, a tulajdoni illetőségének megfelelő rész meghatározásakor nem feltétlenül az ingatlan egész értékéből kell kiindulni, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy a tulajdonostársak között a használat milyen módon valósult meg. A felperes az adásvételi szerződése megkötése óta ugyanazt az 5.000 m2-nyi területrészt használja, vételi szándéka erre az 5.000 m2-nyi területre vonatkozott, 2001-ben a tulajdonjog megállapítása iránt előterjesztett kereseti kérelmében is igénye ténybeli alapjának az adásvételi szerződést, és az abban megjelölt 5.000 m2 megvásárlását jelölte meg, ez alapján állapította meg a bíróság a tulajdoni arányokat, ez felel meg a tulajdoni illetőségének, így ennél többet a közös tulajdon megszüntetésekor sem igényelhet, és nem tarthat igényt értékkülönbözetre sem. Alaptalan az az felperesi hivatkozás is, hogy a közös tulajdon ítélet szerinti megszüntetése jogszabályba ütközik. A termőföldről szóló
3. évi LV. törvény
4. §

(1)bekezdése

1. január
2. napjától tiltja a jogi személy termőföld tulajdonszerzését. A közös tulajdon megszüntetésekor a természetbeni megosztás során az újonnan kialakított földrészletek közös tulajdon megszüntetése jogcímén kerülnek a tulajdonostársak külön tulajdonába a korábbi közös tulajdonrész helyett. Ha tehát gazdálkodó szervezet az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése során az újonnan kialakított ingatlanon önálló tulajdoni illetőséget szerez, úgy az - függetlenül a közös tulajdon megszüntetés eredményeként létrejött földrészletek nagyságától - nem új tulajdonszerzés, és ezért nem ütközhet a földtörvény rendelkezéseibe. A felperes a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján köteles a másodfokú eljárásban felmerült költség viselésére, mely áll az I. és II. rendű alperest képviselő ügyvéd munkadíjából, ennek összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(1),

(2)és

(5)bekezdése alapján állapított meg, míg az előlegezett fellebbezési illetéket maga viseli. Pécs,

1. március
2. . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. bíró