← Magyarország

Kfv.35820/2012/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A nem állami fenntartású gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók normatív állami támogatásának felhasználását az államkincstár ellenőrzi. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.820/2012/4.szám A Kúria a ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen finanszírozási különbözet megfizetése tárgyában meghozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

  1. szeptember
  2. napján meghozott 22.K.34.060/2011/
  3. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
  4. szám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 22.K.34.060/2011/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az alperes Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága az egyházi és nem állami fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók normatív állami támogatásáról szóló 213/2009.(IX.29.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Nr.)
  6. § /1/ és /4/ bekezdésében, az államháztartásról szóló
  7. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 18/B. § /1/ bekezdésének g/ pontjában kapott felhatalmazás alapján hatósági ellenőrzés keretében vizsgálta a felperes által fenntartott , mint gyermekjóléti szolgáltatók által ellátott feladatok alapján a
  8. január 1-től
  9. december 31ig terjedő időszakban a Magyar Köztársaság
  10. évi költségvetéséről szóló
  11. évi CXXX. törvény (a továbbiakban:
  12. évi Kvtv.) alapján igénybe vett normatív állami hozzájárulás igénybevételének jogszerűségét. Az ellenőrzés eredményeként hozott 23657/5/
  13. számú határozatával a felperesi fenntartó terhére 2.915.334 forint finanszírozási különbözetet, valamint 319.089 forint igénybevételi kamatfizetési kötelezettséget állapított meg. A felperes fellebbezése folytán az alperes a
  14. augusztus
  15. napján meghozott ÖF/1535/2/
  16. számú határozatával megváltoztatta az elsőfokú közigazgatási határozatot és a fenntartót 1.719.162 forint finanszírozási különbözet, továbbá ehhez kapcsolódóan 188.166 forint igénybevételi kamat összesen 1.907.324 forint megfizetésére kötelezte. Az alperes határozatát egyebek mellett a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
  17. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.)
  18. §-ának /8/ bekezdésére, a Kvtv.
  19. § /1/ bekezdésének h/ pontjára,
  20. számú mellékletének 11.b/-h/ és 12-
  21. pontjaira alapította. Megállapította az alperes , hogy az egyes működési engedélyekben nem szerepelnek azon települések, illetve településrészek megnevezései, amelyek vonatkozásában az igazgatóság a döntését alapozta. Az egyes működési engedélyekben feltüntetett „ellátási terültek" konkrét, beazonosítható közigazgatási területekhez kapcsolódnak. Azt, hogy az érintett személy ellátási területen kívüli vagy sem, az dönti el, hogy a részére kiállított lakcímet igazoló hatósági dokumentum alapján mely közigazgatási területtel áll e tekintetben kapcsolatban. Megállapította továbbá az alperes, hogy az ellátás az ellátási terület lakosságára terjed ki. Amennyiben az érintett intézmény a működési engedélyében meghatározott ellátási területen kívüli ellátottat lát el, ezen ellátás e tekintetben ellentétes a működési engedélyben foglaltakkal, melyhez állami támogatás jogszerű igénybevétele nem kapcsolódik. A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését. A Fővárosi Törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Kvtv.
  22. § /1/ bekezdésének h/ pontjára,
  23. számú melléklet
  24. pontjának b/ alpontjára, a Gyvt.
  25. §-ának /8/ bekezdésére, valamint a 259/2002/XII.8.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Gymr.)
  26. §-ának /1/ és /4/ bekezdéseire hivatkozással megállapította, hogy az alperes határozata nem sértette meg a felperes által alkalmazott jogszabályi előírásokat. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Kvtv.
  27. § /1/ bekezdésének h/ pontjába,
  28. számú melléklete
  29. pont b/ pontjába és a „Kiegészítő szabályok"
  30. pontjába, a Gyvt.
  31. §-ának /8/ bekezdésébe, a Gymr.
  32. §-ának /1/ és /4/ bekezdésébe, valamint a Ket.
  33. §-ának /1/ és /3/ bekezdéseibe, a
  34. § /3/ bekezdésébe és
  35. § /1/ bekezdésébe ütközik. A felperes előadta, tévedett a törvényszék, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a normatíva jogszerű felhasználása és a feladatmutatók ellenőrzése körében a vizsgálat kiterjeszthető a működési engedélyben foglaltak vizsgálatára, illetve az állandó segítő foglalkoztatásának megfelelőségére. A családi napközik jogszabálynak, illetve működési engedélyüknek megfelelő működésének ellenőrzése a működést engedélyező szerv hatáskörébe tartozik a Gymr.
  36. § /1/ bekezdése szerint és nem az alperesi hatóságok jogköre. Az alperes csak azt vizsgálhatja, hogy rendelkezik-e működési engedéllyel a fenntartó. Az alperes jogalkalmazási gyakorlatával megegyező jogfelfogás lényegében azt jelenti, hogy a családi napközikre vonatkozó bármely törvényi és rendeleti előírást normatívára jogosultsági feltételként lehet, sőt kell értelmezni, azaz az alperesi hatóságok bármilyen vizsgálatot lefolytathatnak azon a címen, hogy a normatív támogatás igénylését jogosultak ellenőrizni. A normatíva igénylésére való jogosultság feltételei nem azonosíthatóak a családi napközik működését szabályozó jogszabályi előírásokkal. A normatívára jogosultság feltételeként a Gyvt.
  37. §-ára utalás kizárólag azt jelenti, hogy családi napközit működtet a fenntartó, mivel a
  38. § adja meg ennek a gyermekvédelmi ellátási formának alapvető törvényi szabályozását. Meghatározza a fogalmi körét, a szolgáltatások fajtáit, az ellátás célját, a szolgáltatás főbb követelményeit, a napköziben gondozható gyermekek életkorát, létszámát és egyéb kérdéseket. A jogosultság további jogszabályi feltétele csak az, hogy a családi napközire a fenntartó működési engedéllyel rendelkezzen. A felperes jogértelmezése szerint az alperesi hatóságok ellenőrzési jogköre kizárólag az előbbiek vizsgálatára terjedhet ki. A jogerős ítélet a Gyvt.
  39. §-ának /8/ bekezdésébe ütközően is jogszabálysértő, a elszámolásánál az állandó segítő hiányára alapítottan figyelmen kívül hagyott 441 nap vonatkozásában. A Gyvt. öt gyermekre egy ellátást nyújtó személyt jelölt meg, tehát öt gyermek gondozásához elegendőnek tartja egy fő jelenlétét. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  40. § /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Áht. 18/B. § /1/ bekezdésének g/ pontja alapján a kincstár ellátja a nem állami intézmények fenntartói részére folyósított humánszolgáltatások normatív támogatási előirányzataival kapcsolatos adatszolgáltatási, folyósítási és ellenőrzési feladatokat. Az Nr.
  41. §-ának /1/ bekezdése rögzíti, hogy a normatíva igénylésének jogszerűségét és elszámolásának szabályszerűségét az igazgatóságok ellenőrzik. Az ellenőrzés kiterjed a normatívára való jogosultság jogszabályi feltételei teljesítésének, a normatívaigénylés alapját jelentő feladatmutatók - ide értve a képzési támogatás igénybevételének alapját jelentő létszámot is teljesítésének, megalapozottságának, továbbá a normatíva felhasználás jogszerűségének a vizsgálatára, valamint a közérdek védelme érdekében felmerült egyéb megállapításokra. A /4/ bekezdés akként rendelkezik, hogy a fenntartó szolgáltatóinak székhelye, telephelye szerint illetékes igazgatóságok a kiválasztott fenntartó valamennyi szolgáltatójának székhelyén, telephelyén, valamint szükség szerint a fenntartó székhelye szerint illetékes igazgatóság a fenntartó székhelyén helyszíni ellenőrzést folytat le. Az idézett jogszabályi rendelkezésekből megállapítható, hogy alapvetően téves a felperesnek az az álláspontja, miszerint az alperesi hatóságok ellenőrzési jogköre csak arra terjedhet ki, hogy a fenntartó rendelkezik-e működési engedéllyel. A normatív támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzések elvégzése kizárólag az alperesi szervek hatáskörébe tartozik. A Kúria megjegyzi, hogy az alperes határozata meg is jelöli a fentebbi jogszabályokat, amelyek felhatalmazták az ellenőrzés lefolytatására. A Gymr.
  42. §-ának /1/ bekezdése a működést engedélyező szervet is felhatalmazza ellenőrzésre, ez az ellenőrzési jogosultság azonban nem a normatív támogatásokra vonatkozik, hanem arra, hogy a szolgáltató a jogszabályokban és a működési engedélyben foglaltaknak megfelelően működik-e. Ugyancsak téves a felperes érvelése a körben is, hogy a Gyvt. öt gyermek gondozásához elegendőnek tartja egy fő jelenlétét. A felperes abban tévedett, hogy figyelmen kívül hagyta a 15/1998.(IV.30.) NM rendelet
  43. §-ának /3/ bekezdését, amely szerint a családi napközi hálózat fenntartója a /2/ bekezdésben foglalt feladatok ellátására családi napközis koordinátort alkalmaz. Amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen rögzítette ítélete indokolásában, a perbeli családi napközi hálózat koordinátora állandó segítőként a Családi Napköziben nincs jelen, ezáltal itt a foglalkoztatottak száma nem éri el a kötelezően előírt két fő létszámot. Ezek alapján a fenntartó csupán öt fő után jogosult normatív állami támogatást igénybe venni, így az öt fő feletti létszámra feltüntetett 441 ellátási nap a gondozási napok számításánál nem volt figyelembe vehető. Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a jogerős ítélet sérti a Ket. felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseit is. A bíróság ugyanis eljárása során nem a Ket. szerint, hanem a Polgári perrendtartás alkalmazásával jár el. A kifejtettekből következően a jogerős ítélet a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályokat, illetőleg azok rendelkezéseit nem sértette meg, ezért a Kúria azt a Pp.
  44. §ának /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért arról a Kúriának a Pp.
  45. §-ának /2/ bekezdése értelmében rendelkeznie nem kellett. A feljegyzett felülvizsgálati eljárás illetékét a felperes teljes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli (6/1986.(VI.26.) IM rendelet
  46. §-a). Budapest,
  47. január
  48. Dr.Sperka Kálmán sk. a tanács elnöke, Dr.Kárpáti Zoltán sk. bíró, Dr.Sugár Tamás sk. bíró A kiadmány hiteléül bírósági írnok előadó

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.