Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.934/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Földes-Kővári-Zilai Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe; ügyintéző: dr. Zilai Jánosügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Szemes Mariannapártfogó ügyvéd (II. rendű alperesi képviselő címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, felelősség megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- október
- napján kelt, 9.G.40.885/2012/
- számú ítélete ellen, a II. rendű alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán a
- március
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárás illetéke az állam terhén marad. Megállapítja továbbá, hogy a fellebbező, pártfogó ügyvéd által képviselt II. rendű alperes a másodfokú eljárás során egészében pervesztes lett, a pártfogó ügyvéd díjáról a jogi segítségnyújtó szolgálat határoz. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az felperes neve felperestől a L. Kft. (adós) többek között poliészter, gyanta, üvegpaplan, stb. árucikkeket rendelt meg. A felperes a megrendelést teljesítette, a 192.930 forint vételárról számlát bocsátott ki. A fizetési határidő
- október 2-a volt. A L. Kft. a követelést nem vitatta, ellenértékét sem fizette ki. A Fővárosi Bíróság (jelenleg Fővárosi Törvényszék) cégbírósága a felperes kérelmére törvényességi felügyeleti eljárást indított az adós ellen. A felperes ezt követően felszámolási eljárás megindítását kezdeményezte az adós ellen. A Fővárosi Bíróság elrendelte az adós cég felszámolását, melynek közzétételére
- március
- napján került sor. A felszámolási eljárás során a felperes hitelezői igénybejelentést tett a kijelölt felszámoló szervezetnél (ÁFI Felszámoló és Vagyonkezelő Zrt.). A követelést a felszámoló 192.930 forint tőke, továbbá 5.000 forint regisztrációs díj tételekben „f" kategóriában vette nyilvántartásba. Az adós gazdálkodó szervezet önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselője a II. rendű alperes volt
- április 11-től
- február 2-ig, őt váltotta a tisztségben
- február 2-től a felszámolás jogerős elrendeléséig terjedő időre az I. rendű alperes. Az adós társaság
- június 30-án 4.788.000 forint bruttó vételárért nyomtatógépet vásárolt az üzleti tevékenység folytatásához, a gép meghibásodás miatt használhatatlan volt. A szavatosi igényérvényesítés eredménytelen volt, a per szünetelés folytán megszűnt. Az adós gazdálkodó szervezetnek
- üzleti évben az értékesítésből származó bevétele 25.719.000 forintra nőtt (az előző évi 22.216.000 forinthoz képest). A ráfordítások miatt is a társaság veszteségessé vált, a mérleg szerinti eredménye az előző év 1.161.000 forinthoz képest -1.765.000 forintra változott. A
- december 31-i állapot szerint az adós társaság saját tőkéje 2.438.000 forintra változott, ugyanakkor a kötelezettségek értéke 11.124.000 forintra emelkedett. A felperes a Cstv. 33/A. §-ra hivatkozással terjesztett elő keresetet az alperesek ellen, annak megállapítását indítványozta, hogy az I., II. rendű alperesek ügyvezetési feladataikat a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet
- október 2i bekövetkeztét követően nem a hitelezői érdekek elsődlegessége szerint látták el, ezáltal az adós társaság vagyona csökkent. Kiemelte, hogy a felszámolást megelőzően (
- és 2009-ben) a mérleget a cég nem adta le, az I. rendű alperes pedig iratátadási kötelezettségét sem teljesítette a felszámoló felé. A felperes tényelőadása szerint a
- évi mérlegadatok csak egy előkészített mérleg részei, hiszen letétbe nem helyezett beszámolóhoz kapcsolódnak. Álláspontja szerint a II. rendű alperes az adós társaság vagyonát „tékozolta", erre a számlaegyenleget tartalmazó iratokból következtetett. Hangsúlyozta, hogy az alperesek, mint volt vezető tisztségviselők felelőssége vélelmezendő. Az I. rendű alperes érdemi védekezést nem terjesztett elő. A II. rendű alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult. Hivatkozása szerint az adós társaság egy utóbb használhatatlannak minősült nyomdagépet vásárolt, a hiba miatt jogvita alakult ki az eladóval, azonban üzembe helyezés és üzemeltetés nélkül a nyomdagép értékét veszítette és tönkrement. A jogvita eredménytelenül zárult (a per szüneteléssel megszűnt). A társaság likviditási problémáit ezen tény okozta. További védekezése szerint az üzleti döntéseket nem ő, hanem a többségi tulajdonos hozta, aki 2009-ben Izraelbe távozott, ezt követően került sor az üzletrészek értékesítésére. Vitatta, hogy
- október 2-től
- február 2-ig terjedő időtartamban folytatott tevékenységével oksági kapcsolatba hozhatóan csökkent volna az adós társaság vagyona. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta.
- sorszámú ítéletében megállapította, hogy az alperesek, mint a L. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság „felszámolás alatt" elnevezésű gazdálkodó szervezet vezetői a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet
- október 2-i bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelező érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal az adós társaság vagyona csökkent, ezért a felelősségük egyetemleges. Kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessenek meg 80.450 forint perköltséget. Megállapította, hogy a II. rendű alperes a pártfogó ügyvéd munkadíját is magában foglaló perköltségét maga viseli. Ítéletének jogi indokaként felhívta a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdését. Tényként rögzítette, hogy az adós gazdálkodó szervezet 2009. október 2-i fizetési határidő lejártával sem teljesítette 192.930 forint fizetési kötelezettségét, amely már „jelezhette", hogy ténylegesen a fizetésképtelen állapotba jutott az adós társaság. Kiemelte, hogy a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdés szerinti felelősség nem a rossz gazdasági döntések meghozatala miatt lehetséges következmény. A volt vezető tisztségviselő nem azért felel, mert a gazdasági társaság fizetésképtelenné válhatott, hanem azért, hogy amikor már látható a fizetésképtelenség jövőbeni bekövetkezte, akkortól a még meglevő vagyon egységét és sértetlenségét kell biztosítania a felszámolási vagyonná válás folyamatában, a hitelezői érdekek figyelembevételével. Kiemelte azonban, hogy az adós társaság éves beszámolókészítési és letétbe helyezési kötelezettségét egyik alperes sem teljesítette ügyvezetői működése alatt, továbbá rámutatott, hogy az I. rendű alperes a Cstv. 31. §
(1)bekezdés a)-d) pontjai szerinti beszámoló készítési, irat- és vagyonátadási és egyéb kötelezettségeit sem teljesítette. Felhívta a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdését, az ott meghatározott vélelem következményét mindkét alperessel szemben levonta, és kiemelte, hogy a vélelmet egyik alperes sem döntötte meg, bizonyítási kötelezettségüket tájékoztatás és felhívás ellenére sem teljesítették. A perköltségről a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján határozott. Az ítélet ellen a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság határozatának részbeni megváltoztatásával a II. rendű alperessel szemben a felperes keresetének teljes elutasítását indítványozta. Hivatkozása szerint a II. rendű alperes bizonyította az elsőfokú eljárás során, hogy feladatát a Gt. 22. §
(2)bekezdésében foglaltak szerint látta el és ezért felelőssége a felperessel szemben nem áll fenn. A II. rendű alperes mindent megtett a cég gazdálkodásának megfelelőségéért és elvárható gondossággal folytatta a gazdálkodást. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az ügyvezető elsődleges feladata a hitelezők érdekének védelme és szem előtt tartása, a
- október 2-i fizetési határidejű számlával összefüggésben az adós cég a fizetési kötelezettségét azért nem teljesítette, mert azt nem tudta megtenni. A II. rendű alperes a tulajdonos utasításai szerint volt köteles eljárni, bár mindent megtett a felperesi számla teljesítése érdekében, de nem tudta megakadályozni azt, hogy az adós egyszemélyi tulajdonosa 2010 februárjában a céget értékesítse az I. rendű alperes felé. A volt tulajdonos úgy adta el az üzletrészt az I. rendű alperesnek, hogy az I. rendű alperes tudott a felperesi számla kifizetetlenségéről, ennek megfelelően már az I. rendű alperes felelőssége a számla kifizetése. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az abból levont jogi következtetése is helytálló, azzal az ítélőtábla is egyetért, megismételni nem kívánja. A fellebbezés tükrében rámutat az alábbiakra: A Cstv. 33/A. §-a alapján indított perekben alapvető jelentősége van annak a ténynek, hogy a perbe fogott volt vezető tisztségviselő (alperes) a felszámolás kezdő időpontját megelőzően eleget tett-e az adós éves beszámolója külön jogszabályban meghatározott letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének, illetőleg teljesítette-e a Cstv.
- §
(1)bekezdés a)-d) pontjai szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét. Amennyiben ezen kötelezettségeit a vezető tisztségviselő nem teljesíti, úgy a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése szerint a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell; a vélelem keletkeztette felelősség alóli mentesüléshez annak bizonyítása szükséges az alperes részéről, hogy az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, stb. érdekében. Lényegében a vélelem esetén a bizonyítási kötelezettség általános, Pp.
- §-ában írt iránya egészében megfordul, az alperesre hárul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási kötelezettség irányáról és terjedelméről a II. rendű alperest tájékoztatta, aki bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette, a tényvélelem alapján fennálló felelősségét kimenteni nem tudta. A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatására nem volt törvényes ok, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben és indokaiban helytálló ítéletét - a fellebbezés tükrében szükséges indokolásbeli kiegészítéssel - lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta [Pp.
- §
(3)bekezdés]. A pártfogó ügyvéddel eljáró fellebbező fél egészében pervesztes lett, ennek tényét a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, a pártfogó ügyvéd díjáról a jogi segítségnyújtó szolgálat határoz [
- évi LXXX. törvény
- §, 7/
- (III. 30.) IM rendelet
- §]. A fellebbező fél költségmentessége folytán felmerült illeték az állam terhén marad a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdés és
- §-a alapján. Budapest,
- március
- Pálné dr. Mikola Júlia s.k. a tanács elnöke dr. Senyei György s.k.. Vuleta Csaba s.k. elõadó bíró A kiadmány hiteléül: (Szénási Rita) bíró