Bhar.277/2013/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdésébe ütköző bűnsegédként elkövetett lopás vétsége, a Btk. 313/C. §

(1)-

(2)bekezdésébe ütköző készpénzt-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének kísérlete, a Btk. 282. §

(1)bekezdésébe ütköző megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette, 9 rb. a Btk. 277. §

(1)bekezdésébe ütköző bűnsegédként elkövetett közokirattal visszaélés vétsége, és 2 rb. a Btk. 313/C. §

(7)bekezdés a./ pontjába ütköző bűnsegédként elkövetett készpénzt-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt - halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt - 1 év és 6 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, melyeket részben lefoglalásuk megszüntetése mellett kiadni, részben pedig megsemmisíteni rendelt. Az eljárás során lefoglalt kábítószert elkobozásáról rendelkezett. A vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült 1.153.361 forint bűnügyi költség megfizetésére, míg a fennmaradó 47.625 forint bűnügyi költség tekintetében megállapította, hogy azt az állam viseli. A vádlottat kötelezte továbbá, hogy a magánfélnek kártérítés címén 30.000 forintot, valamint ezen összeg után 2010. június 22-e óta járó késedelmi kamatot fizessen meg, és kötelezte 700 forint eljárási illeték megfizetésére. Az elsőfokú eljárásban eljáró ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője részfelmentés, illetve a kiszabott büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. A Székesfehérvári Törvényszék a 2013. április 11. napján kihirdetett Bf.113/2012/20. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlott bűnösségét a 11. pontban leírt cselekménye alapján, további 5 rb. a Btk. 277. §

(1)bekezdésébe ütköző közokirattal visszaélés vétségében is megállapította. A vádlott büntetését különös visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak, és megváltoztatva az elsőfokú ítélet bűnjelek lefoglalásáról szóló rendelkezését, a Budaörsi Rendőrkapitányságon 1310/507520/2009.id. szám alatt lefoglalt dolgokat a vádlottnak kiadni rendelte. Megállapította, hogy a vádlott 1.164.836 forint bűnügyi költséget köteles megfizetni, a további 47.625 forint bűnügyi költségről való rendelkezést pedig mellőzte. A vádlottat kártérítés címén 38.000 forint és ezen összeg után járó késedelmi kamat megfizetésére kötelezte a magánfél részére, továbbá 1.000 forint eljárási illeték állam részére történő megfizetésére. Kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült 130.087 forint bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú eljárásban eljáró ügyész a vádlott javára 2 rb. lopás vétsége miatt emelt vád alól történő felmentés érdekében fellebbezett. A Fejér Megyei Főügyészség az ügyészi fellebbezést joghatályosan visszavonta. A vádlott és védője irány nélkül jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.600/2013/

1. számú átiratában a másodfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezést alaptalannak tartva indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletet hagyja helyben. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvényesen egészítette ki és pontosította az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállást, és az így megállapított tényállásból megalapozottan vont le következtetést a vádlott bűnösségére az okirattal visszaélés vétsége tekintetében is. A kiszabott büntetéssel kapcsolatban kifejtette, hogy az törvényes, annak enyhítése nem indokolt. A bejelentett fellebbezést a harmadfokú bíróság az alábbiak szerint a törvényben kizártnak találta. Az eljárás adatai alapján megállapítható, hogy a Székesfehérvári Törvényszék az elsőfokú bíróság
2. tényállási pontját a vádhoz kötöttség elvének sérelme nélkül egészítette ki. Az ügyészi vád is tartalmazta, hogy vádlott
3. június 22-én a ... úton található ... áruház parkolójában sértettszékesfehérvári lakos figyelmetlenségét kihasználva személygépkocsijából a jobb hátsó ülésről a sértett kézi táskáját a nevére kiállított okiratokkal együtt elvette az abban tartott további értéktárgyaival együtt. A másodfokú bíróság a tényállási pontban írtakat pontosította - mely nem jelentett a vádon történő túlterjeszkedést - és ítéletében rögzítette, hogy a vádlott lopási cselekményével egy időben a sértett nevére kiállított 5 darab közokiratot is magához vett, amelyek a sértetthez nem kerültek visszajuttatásra. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát a vádlott
4. június 22-én elkövetett lopási cselekményekor, azzal halmazatban megvalósított további 5 rb. a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző közokirattal visszaélés vétségét is, mivel e közokiratokat a tartós birtoklás szándékával szerezte meg. A fentiekből következően a vádlott terhére megállapított bűncselekmények egymással alaki halmazatot alkotnak. A bírói gyakorlat következetes abban a tekintetben, hogy ha a bíróság a törvényes vád alapján eljárva megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekményt a terhelt elkövette, annak eldöntése, hogy a tényállás szerinti egyetlen cselekmény több törvényi tényállást kimerített-e és így a terhelt terhére megállapítható-e az alaki halmazat, valójában nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalást jelent (3/

1. Büntető Jogegységi Határozat) Az előzőekből adódóan a másodfokon eljáró törvényszék nem további bűnösség tekintetében foglalt állást, hanem az alaki halmazatban álló bűncselekmények kapcsán állapította meg, hogy a vádlott egyetlen cselekménye további, a megszerzett közokiratok számához igazodóan 5 rb. közokirattal visszaélés vétségének megállapítására is alkalmas. Lényegében a másodfokú bíróság a cselekmény minősítésével és nem a vádlott bűnösségével kapcsolatban foglalt állást. Az előzőekből adódóan megállapítható, hogy a másodfokú bíróság ítélet szerkesztési hibát követett el, amikor nem a vádlott terhére megállapított cselekmény minősítését változtatta meg, hanem az alaki halmazatban álló bűncselekményekkel kapcsolatban további bűnösséget megállapító rendelkezést hozott. Mivel a másodfokú bíróság tartalmilag nem bűnösséget megállapító, hanem a terhelt terhére megállapított bűncselekményt eltérően minősítő rendelkezést hozott annak ellenére, hogy az érdemi, még sem olyan változtatás, amely a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján megnyitná a harmadfokú eljárás lehetőségét. Erre figyelemmel tévedett a törvényszék, amikor fellebbezési lehetőséget biztosított az ügyésznek, valamint a vádlottnak és védőjének a másodfokú határozat ellen. A Kúria a BH.2014/

1. számon közzétett, Bhar.I.1219/
2. számú eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva azért mond ki további bűnösséget, mert tévesen az elsőfokú bíróság által minősített egyik bűncselekménnyel anyagi halmazatban megvalósítottnak tart alaki halmazatként megvalósult bűncselekmény helyett - egy vád tárgyává tett olyan magatartást, amelyet már az elsőfokú bíróság elbírált, ez a másodfellebbezés lehetőségét nem nyitja meg. A másodfellebbezés lehetőségét az nyitja meg, ha a másodfokú ítélet folytán a bűnösség köre megváltozik. Következetes az ítélkezési gyakorlat a tekintetben is, hogy a tévesen biztosított fellebbezési jog nem eredményez lehetőséget a felülbírálatra, így ekkor a fellebbezés elutasításának van helye. (BH.2011/
3. számon közzétett eseti döntés) Az előzőekben kifejtettek alapján az ügyész, a vádlott és védője által a másodfokú tárgyaláson bejelentett fellebbezéseket, mint törvényben kizártat a törvényszéknek el kellett volna utasítania. Mivel ezt elmulasztotta, a törvényben kizárt fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla a Be.
4. §

(2)bekezdésére figyelemmel a Be. 390. §

(2)bekezdése alapján elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla a határozatával tehát követte a Kúria által kialakított gyakorlatot. A Be. 339. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A Fővárosi Ítélőtábla végzése ellen a Be. 400.§

(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 341.§

(1)bekezdése alapján nincs helye további fellebbezésnek. Budapest,

1. április
2. napján . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke Dr. Török Zsolt s.k. s.k. előadó bíró Dr. Mészáros László bíró A Székesfehérvári Törvényszék Bf.113/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 6.Bhar.277/2013/
4. számú végzése folytán
5. április 18-án jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
6. április
7. napján . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke