Győri Ítélőtábla Pf.II.20.256/2013/
- A Győri Ítélőtábla a Szentes Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Dr. Csisztai-Molnár Péter Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Győri Törvényszék
- május
- napján kelt P.21.013/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről 50.,
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen az alperesnek 27.
- (Huszonhétezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperesnek a 139.305 euró kártérítés és járulékai iránti keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 2.540.000,-Ft perköltséget. Tényként állapította meg, hogy az alperes a perben nem álló "A" (továbbiakban: adós) megbízása alapján
- november 8-án készített ingatlanforgalmi értékbecslésben a Település
- ... hrsz-ú ingatlan forgalmi értékét 86.199.000,-Ft-ban határozta meg. Az ingatlan reális forgalmi értéke
- novemberben 31.210.000,-Ft volt. Az értékbecslésre figyelemmel a felperes
- november 28-án 120.000,- euró kölcsönt, majd
- augusztus 21-én további 30.000,-euró kölcsönt nyújtott az adósnak és házastársának. E kölcsönösszegek visszafizetéséért "B" és "C' készfizető kezességet vállalt, továbbá jelzálogjogot alapítottak a Település
- ... hrsz-ú ingatlanon a felperes javára. Mivel az adósok és a készfizető kezesek a törlesztő-részletek visszafizetését elmulasztották, a felperes
- április 27-én, illetve
- június 12-én a kölcsönszerződéseket felmondta. A felperes kérelmére "D" közjegyző
- július 13-án és
- október 29-én a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződéseket végrehajtási záradékkal látta el, melyek alapján végrehajtási eljárások indultak az adósokkal és a készfizető kezesekkel szemben. Az ennek során megtartott árverésen a perbeli ingatlan 19.600.000,-Ft árverési vételárért került értékesítésre, és letiltás útján további felperesi követelések térültek meg, melyek a
- augusztus 21-én kelt kölcsönszerződés alapján végrehajtási záradékkal indult végrehajtási eljárásban kerültek elszámolásra. Határozatának indokolása szerint a felperesnek a perben érvényesíteni kívánt azt a kárát, ami azáltal érte, hogy a kölcsön összegét neki nem fizették vissza, s az nem térült meg a végrehajtás során, az okozta, hogy a vele szerződő adósok megszegték a kölcsönszerződést, továbbá a felperes a kölcsönnyújtás során a kellő körültekintést elmulasztotta. Az adósok szerződésszegése nélkül a felperes kára nem következett volna be, de a kölcsön visszafizetésének elmulasztásával keletkezett kár bekövetkeztében az alperes magatartásának csak olyan távoli és esetleges közrehatása volt, ami nem vezethet felelőssége megállapításához. Mindezek alapján az alperesi magatartás és a kár bekövetkezése közötti közvetlen okozati összefüggés hiányában utasította el a keresetet. Az elsőfokú perköltség körében rámutatott arra, hogy a pervesztes felperest a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felé a Pp.75.§
(1)és
(2)bekezdése szerinti költségek megfizetésére. Ennek összegét a R.3.§
(2)bekezdés a)- b) pontjai,
(6)bekezdése és 4/A.§
(1)bekezdése alapján határozta meg. Ennek körében figyelembe vette a tárgyalások számát, a megjelenéssel felmerülő költségeket, és az alperesi képviselő által kifejtett érdemi ügyvédi tevékenységet is. Az elsőfokú ítéletnek az őt perköltségben marasztaló rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatásával a perköltség összegének a „reális szintre történő" leszállítását kérte. Azzal érvelt, hogy a pertárgy értéke 139.305,- euró alapulvételével 40.915.275,-Ft-nak felel meg. Ennek alapján R. 3.§
(2)bekezdésének a/ és b/ pontjának alkalmazásával az alperest mindösszesen (500.000.Ft + 927.458.Ft=) 1.427.458,-Ft összegű ügyvédi munkadíj illette volna csupán meg. Az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj összege nem áll arányban a perben megtartott négy tárgyalással felmerült ügyvédi munkadíjjal és készkiadással, ezért a R. 3.§
(6)bekezdése alapján a munkadíj összegének mérséklését kérte, mert semmi nem indokolja az alperes javára megállapított ügyvédi munkadíj jogszabályi kereteken túlmenő mértékű megállapítását. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezett részének a helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. Előrebocsátja az ítélőtábla, hogy a felperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ítéletének csupán az őt perköltségben marasztaló rendelkezését támadta, így az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel nem érintett egyéb része nem képezte a másodfokú eljárás tárgyát. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem korlátai között (Pp.253.§
(3)bekezdés) bírálta felül. Az így elbírált fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan döntött a felperest a pervesztessége folytán a Pp. 78.§
(1)bekezdése szerint terhelő, az alperest megillető ügyvédi költségből álló - elsőfokú perköltség meghatározásáról. A jelen perben alkalmazandó R. 3.§
(1)bekezdése szerint, amennyiben a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy ha a fél ezt kéri, akkor a bíróság a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét a
(2)-
(6)bekezdésben foglaltak figyelembevételével állapítja meg. A konkrét esetben az alperes a jogi képviseletével felmerült munkadíj összegét a 3.§ alapján kérte megállapítani, nem hivatkozott a közte és a jogi képviselője közötti megbízási szerződésre A felperes által helyesen megjelölt pertárgyértékre figyelemmel az alperest a R. 3.§
(2)bekezdésének a/ és b/ pontjának alkalmazásával valóban nettó 1.427.458,-Ft összegű ügyvédi munkadíj illette volna meg. Ugyanakkor az alperest az elsőfokú eljárásban képviselő jogi képviselő úgy nyilatkozott, hogy Áfa fizetésére kötelezett, ezért a R. 3.§-a szerint meghatározott ügyvédi munkadíj összegén felül az általános forgalmi adó összegét is fel kell számítani az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott R.4/A.§-a szerint, aminek bruttó összege ennek megfelelően 1.812.871,-Ft összegű lenne. Ugyanakkor a R. 3.§
(6)bekezdése szerint a munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság a munkadíjat - különösen az ügy bonyolultsága esetén - a
(2)-
(5)bekezdésben meghatározott összegnél magasabb összegben is megállapíthatja. A bíróság a munkadíj eltérő összegben történő megállapítását indokolni köteles. E rendelkezések helyes értelmezése szerint, amennyiben a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy ha a fél ezt kéri, akkor a bíróság a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét a R.
(2)-
(5)bekezdése alapján, alapvetően a pertárgyérték alapulvételével állapítja meg. A R.
(6)bekezdése azonban ennek az összegnek mind a felemelésére, mind pedig a mérséklésére lehetőséget ad, ahol alapvetően a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységre, továbbá az ügy bonyolultságára kell figyelemmel lenni. A konkrét esetben a per 2011. december 19-én indult, és az elsőfokú ítélet meghozataláig két és fél év telt el. A felperes ennek során a keresetét többször módosította, mind jogalapjában, mind pedig összegszerűségében, és szakértő kirendelésére is sor került. Az elsőfokú eljárásban az alperes jogi képviselője 6 db előkészítő iratot terjesztett elő változó (2-14 oldalas) terjedelemben, és négy tárgyalás megtartására került sor, melyeken az alperesi jogi képviselő részt vett. Mindezek alapján pedig helytállóan döntött az elsőfokú bíróság, amikor a R. 3.§
(6)bekezdésének alkalmazásával az alperes képviseletével felmerült ügyvédi munkadíj összegét
(2)bekezdésben meghatározott összegnél magasabb, 2.000.000,-Ft-os összegben állapította meg, mert azt mind az ügy bonyolultsága, mind pedig az alperesi jogi képviselő ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységének mennyisége és minősége is valóban indokolttá tette. Az így a R. 3.§-a szerint megállapított ügyvédi munkadíj összegét pedig - a fent kifejtetteknek megfelelően - növelni kellett az általános forgalmi adó összegével a R.4/A.§-a szerint, aminek bruttó összegét ennek megfelelően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság 2.540.000,-Ft összegben. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezet részét a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárással felmerült költségeit maga viseli, és a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú eljárással felmerült ügyvédi munkadíjból álló perköltségének a megfizetésére. Ez utóbbi összegét az ítélőtábla a fellebbezési pertárgyérték alapulvételével a R. 3.§
(2)bekezdésének a.) pontja valamint
(5)és
(6)bekezdése alapján 27.000,- Ft-ban határozta meg, figyelemmel arra, hogy az alperest a másodfokú eljárásban képviselő ügyvéd a nyilatkozata szerint nem alanya a Áfá-nak. G y ő r ,
- március
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Bajnok István sk. előadó bíró Dr. Mészáros Zsolt sk. bíró