Bf.239/2013/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző a

(3)bekezdés I. fordulata szerint minősülő, társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettében, ezért I.r. vádlottat 2 évi, végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 300.000 forint pénzmellékbüntetésre, II.r. vádlottat 2 évi, végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 500.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Mindkét vádlottal szemben 37.50037.500 forint vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a pénzmellékbüntetések meg nem fizetése esetére azok szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, és a vádlottakat egyetemlegesen kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő ügyész mindkét vádlott terhére büntetésük súlyosítása érdekében fellebbezést jelentett be. I., II.r. vádlottak és védőjük felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.507/2013/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozott, a bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és helyesen minősítette cselekményüket is. Nem értett egyet azonban a kiszabott büntetéssel, amely álláspontja szerint eltúlzottan enyhe. Kifejtette, hogy a vádlottak már-már zsarolási jelleggel további nagyobb pénzösszeg megfizetésére is felhívták az intézkedés alá vont személyt, ezért cselekményük tárgyi súlya az időmúlás ellenére sem teszi lehetővé velük szemben a felfüggesztett büntetés alkalmazását. Érvelése szerint a törvényi minimumban megállapított börtönbüntetés és annak próbaidőre történő felfüggesztése nem fejezi ki a bűncselekmény tárgyi súlyát. Indítványozta ezért a kiszabott büntetés tartamának felemelését, a felfüggesztő rendelkezés mellőzését, és a vádlottakkal szemben pénzmellékbüntetés alkalmazása helyett közügyektől eltiltás kiszabását. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlottak védője védencei felmentése érdekében bejelentett fellebbezést, továbbá az elsőfokú tárgyalás alkalmával előterjesztett perbeszédében foglaltakat továbbra is fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a Be.
2. §

(2)bekezdés c./ és d./ pontjai alapján megalapozatlan, mivel az iratellenes, és a bíróság tényből további tényre helytelenül következtetett. I.r. vádlott tekintetében indítványozta az ítélet személyi részének kiegészítését azzal, hogy időközben megszületett gyermeke. Iratellenesnek tartotta az ítélet azon megállapítását, hogy a tárgyaláson kihallgatott tanú1 tanú vallomása nem támasztotta alá a vádlottak védekezését. Álláspontja szerint ezzel szemben az állapítható meg, hogy e tanú ugyanolyan körülményekről tett említést, mint I.r. vádlott, azonban a Fővárosi Törvényszék e vallomással nem foglalkozott megfelelően. Kifogásolta, hogy kritika nélkü fogadta el tanú2 és tanú3 tanúk vallomását, és ítéletének tényállását e bizonyítékokra alapozta. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a tanúk vonakodva tettek eleget megjelenési és tanú vallomástételi kötelezettségüknek, vallomásuk megtételekor bizonytalanok voltak. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság e tanúk előéletét sem értékelte kellő körültekintéssel. Összességében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bíróság által megvizsgált bizonyítékok nem alkotnak logikai egységet, nem alkalmasak arra, hogy kétséget kizáróan bizonyítsák védencei bűnösségét. Mindezek alapján elsősorban bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában kérte a vádlottak felmentését az ellenük emelt vád alól. Amennyiben a másodfokú bíróság a vádlottak felmentésére irányuló indítványának nem adna helyt, kérte az ügyész súlyosításra irányuló indítványának elutasítását, mivel álláspontja szerint a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazása nem felel meg az irányadó bírói gyakorlatnak, figyelemmel a vád tárgyává tett cselekményre. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján mindkét vádlott tekintetében teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság maradéktalanul betartotta a büntetőeljárás szabályait, helyesen járt el, amikor az ülnök változásra tekintettel elölről kezdte a tárgyalást. Az elsőfokú bíróság eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta, és értékelési körébe vonta. A vádlottak tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését, ennek során érdemi védekezést terjesztettek elő. Az elsőfokú bíróság a vádlottak védekezését megvizsgálta, tanúkat hallgatott ki, ismertette a releváns okirati bizonyítékokat, illetve saját eljárása keretében is beszerezte azokat az okiratokat, amelyeket az ügy eldöntése szempontjából fontosnak vélt. A logika szabályai szerint indokolta, hogy miért vetette el a vádlottak védekezését a tárgyalásán kihallgatott tanú2 és tanú3 következetes tanúvallomásaival szemben. Helyesen járt el, amikor e bizonyítékok értékelése során figyelembe vette azokat a közvetett bizonyítékokat is, amelyek a vádlottak védekezését cáfolták. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy tanú1 tanú vallomása nem cáfolta tanú2 tanú által elmondottakat, illetve, hogy a mobilszolgáltató által rendelkezésre bocsátott adatok pedig alkalmasak arra, hogy kételyt ébresszenek a II.r. vádlott által előterjesztett védekezéssel szemben, mivel a vádlott által használt SIM kártya más telefonkészülékben a vádbeli napot megelőző hat hónapon belül nem került használatra. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát a közvetlen bizonyítékok, tanú2 és tanú3 tanú vallomásai, valamint a bíróság által megvizsgált egyéb közvetett bizonyítékok mindenben alátámasztották a bíróság által megállapított tényállást. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában rögzítette, hogy a vádlottak magatartásukkal kötelezettségüket megszegték, azonban kötelességszegésük konkrét nevesítését elmulasztotta. E hiányosság, figyelemmel a vádlottak terhére rótt bűncselekmény minősítésére, az ítélet részbeni megalapozatlanságát eredményezte, a Be. 351. §

(2)bekezdés b./ pontjában írtak alapján. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján azzal egészíti ki, hogy: „A vádlottak cselekményükkel megszegték a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 13. §

(1)bekezdésében, valamint az elkövetés idején hatályos a Rendőrség Szolgálati Szabályzatát meghatározó 62/2007. (XII.23.) IRM rendelet 3. §

(1)bekezdésében írt intézkedési kötelezettségüket." A vádlottak személyi körülményeiben bekövetkezett változások miatt szükséges az elsőfokú ítélet kiegészítése azzal, hogy I.r. vádlottnak időközben megszületett a gyermeke, továbbá azzal, hogy II.r. vádlott szolgálati viszonya

1. december 31én megszűnt, jelenleg jövedelemmel nem rendelkezik, felsőfokú tanulmányokat folytat, amelynek költségeit családja fedezi. Az előzőekben írt kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be.
2. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla elfogadta felülbírálata alapjául. A vádlottak felmentése érdekében előterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság nem találta alaposnak. A Be. 351. §

(1)és a Be. 352. §

(3)bekezdései alapján a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a másodfokú eljárásban olyan új tény, vagy bizonyíték merül fel, amely alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A másodfokú bíróság pedig csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az iratok tartalma, vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat felmenti, vagy az eljárást megszünteti. A fellebbviteli eljárásban új tény, vagy bizonyíték, amely alapján további bizonyítás lefolytatása vált volna szükségessé, nem merült fel, illetve az elsőfokú bíróság ítélete az előzőekben írt kiegészítésekkel megalapozott, és felülbírálatra alkalmas. A védő felmentésre irányuló indítványa, lényegében az elsőfokú bíróság okszerű, bizonyítékokat mérlegelő tevékenységét támadta, ezért az a felülmérlegelés tilalmára figyelemmel nem foghatott helyt. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és helyesen minősítette a vádlottak cselekményét. A másodfokú bíróság a Btk. 2. §-ára figyelemmel a bűncselekmény elkövetése idején hatályos büntető jogszabályokat alkalmazta az ítélet felülbírálata során, mivel az elbíráláskor hatályos büntető törvénykönyv nem teszi lehetővé a vádlottak terhére rótt bűncselekmény enyhébb megítélését. A vádlottak azzal a magatartásukkal, hogy a közlekedési szabálysértés elkövetőjével nem intézkedtek, továbbá nem győződtek meg arról az eljárás alá vont személy bejelentését követően, hogy valóban elfogatóparancs van ellene kiadva, társtettesként megvalósították a 1978.évi IV.tv. 250. §

(1)bekezdésébe ütköző a

(3)bekezdés szerint minősülő, hivatalos személy által, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettét. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlottak mint intézkedő rendőrök az elkövetéskor hatályos 1978.évi IV.tv.

1. § 1/l. pontja alapján minősültek hivatalos személynek, továbbá azt, hogy kötelességüket megszegve jártak el. A másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a vádlottak cselekményük elkövetésekor nem voltak-e fontosabb ügyekben intézkedő hivatalos személyek. A következetes bírói gyakorlat szerint a gépkocsizó járőrök nem minősülnek fontosabb ügyekben intézkedő hivatalos személyeknek, figyelemmel arra, hogy az állampolgárok jogait és érdekeit közvetlenül érintő tevékenységről és minden egyéb intézkedésről elöljáróiknak tartoznak beszámolási kötelezettséggel, és a további eljárás tekintetében már az illetékes elöljáró a döntésre jogosult. (BH. 1982/
2. számon közzétett eseti döntés) Az elsőfokú bíróság tehát az irányadó gyakorlatnak megfelelően minősítette a vádlottak terhére rótt korrupciós bűncselekményt. Az előzőekre figyelemmel sem a vádlottak bűncselekmény hiányában, sem pedig bizonyítottság hiányában történő felmentésre irányuló indítványok eredményre nem vezethettek. A vádlottak terhére, a büntetésük súlyosítása, és velük szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására irányuló indítványt a másodfokú bíróság a következők miatt nem találta alaposnak. A vádlottak a terhükre rótt bűncselekményt
3. október 30-án valósították meg, a büntetőeljárás rajtuk kívülálló okok miatt húzódott el. Az eltelt időre figyelemmel, amely további nyomatékos enyhítő körülményként értékelendő javukra, a másodfokú bíróság nem találta indokoltnak velük szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az időmúlásra figyelemmel kivételesen felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazásával is elérhetőek a büntetési célok, azonban szükséges a felfüggesztés időtartamának a törvényi maximumban történő meghatározása, ahogy az elsőfokú bíróság is rendelkezett. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a pénzmellékbüntetés alkalmazásának törvényi feltételeivel kapcsolatban foglalt állást. A másodfokú bíróság álláspontja szerint megállapítható, hogy a vádlottaknak jelentős hiteltartozása áll fenn, jelenleg nem rendelkeznek olyan jövedelemmel, amely lehetővé tenné a cselekmény elkövetése idején hatályos Btk.
4. §-a alapján velük szemben a pénzmellékbüntetés alkalmazását. A másodfokú bíróság ezért mellőzte ezt az ítéleti rendelkezést. A másodfokú bíróság azonban megállapította, hogy a vádlottak a terhükre rótt cselekmények miatt nem méltóak a továbbiakban rendfokozat viselésére, ezért az
5. évi IV. törvény
6. §-ára figyelemmel velük szemben lefokozás katonai mellékbüntetést is alkalmazott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felfüggesztett szabadságvesztés a kiszabott katonai mellékbüntetéssel együtt alkalmas arra, hogy megfelelően szolgálja a büntetés céljait. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla - helyes indokainál fogva - mindkét vádlott tekintetében helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete a Be.
7. §

(1)-

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. napján . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke Dr. Török Zsolt s.k. előadó bíró . Mészáros László s.k. szavazó bíró A Fővárosi Törvényszék ítélete a rendelkező részben írt változtatással I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában jogerős és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
3. április
4. napján . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke