Mfv.10080/2013/3 – Kúria

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(2)Mfv.I.10.080/2013/

1. A Kúria a dr. Viszló László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Hegedűs Margit ügyvéd által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 37.M.224/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.637.137/2012/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.637.137/2012/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s A felperes
5. október 21-étől állt az alperes alkalmazásában kisebb megszakításokkal súgó munkakörben. A felperes szakszervezeti tisztségviselő és nyugdíjas volt.Az alperes
6. október 12-én írásban megkereste a M.Z.T.SZ.O.B. elnökét, hogy előzetesen járuljon hozzá a felperes felmentéséhez. A felsőbb szakszervezeti szerv a hozzájárulást nem adta meg arra hivatkozva, hogy elnehezítené a szakszervezet működését. Az alperes
7. október 24-én ismét megkereste a közvetlen felettes szakszervezeti szervet, ebben közölte a felmentés körülményeit és kérte, hogy a szakszervezet ismételten fontolja meg a hozzájárulást figyelemmel arra is, hogy a munkáltató tudomása szerint e szakszervezeti tisztségviselő nemcsak az intézmény közalkalmazottja lehet, ezért a szakszervezet munkáját a jogviszony megszűnése nem akadályozná. Az alperes
8. november 7-én felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát azzal az indokkal, hogy nyugdíjas. A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 37.M.224/2012/
9. számú ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes nem sértette meg az
10. évi XXII. törvény (Mt.)
11. §-ának rendelkezéseit, mert a szakszervezeti szerv a második megkeresésre nem reagált, erre az esetre az Mt. ezt a vélelmet állítja fel, hogy a szakszervezet a tervezett intézkedéssel egyetért. A felperesnek átadott tájékoztató levél tartalmát nem tekintette a felmentés indokának, az, hogy a felperes nemvitásan nyugdíjas, a felmentés önálló indokát képezi [Kjt.
12. §

(1)bekezdés d) pont, 37/B. §].. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.Mf.637.137/2012/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta annak helyes indokai alapján. Az indokolást az alábbiakkal egészítette ki. Az alperes megfelelően járt el, mivel csak azt követően szüntette meg a felperes jogviszonyát, hogy a szakszervezeti szerv a tervezett intézkedés körülményeit, konkrét indokait megismerhette. Ennek ismeretében már nem válaszolt, hallgatását az Mt.
2. §

(2)bekezdése alapján egyetértésnek kell tekinteni. A diszkriminációra való hivatkozás nem megalapozott, mivel az alperes valamennyi nyugdíjas közalkalmazottnak megszüntette a jogviszonyát, míg a felperest a többi nyugdíjas közalkalmazotthoz képest nem különböztette meg. A pályakezdőkhöz képest a nyugdíjas státusz a törvény (megengedő) rendelkezésén alapul, amely szerint külön indokolás nélkül szüntethető meg a nyugdíjas közalkalmazott jogviszonya. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helytadást kért. Hivatkozott arra, hogy a munkáltató már az első megkeresésében közölte, hogy miért, milyen indokkal kívánja megszüntetni a felperes jogviszonyát. Emellett a munkáltatónál folyamatosan leépítések voltak, így a szakszervezet tudta, hogy mik a tervezett intézkedések körülményei. Álláspontja szerint amennyiben a munkáltató szerint a szakszervezet nem alapos okkal tagadta meg az előzetes hozzájárulást, egyedül a jognyilatkozat pótlását kérhette volna a bíróságtól. Az alperes a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, valamint a jóhiszeműség és tisztesség elvébe ütközően járt el azzal, hogy az elutasító választ követően igényét újból előterjesztette. Hivatkozott továbbá arra, hogy amennyiben a második megkeresésben szereplő körülményeket tekintjük a jövőbeni felmentés okaként, a munkáltató köteles lett volna a Kjt. állásfelajánlásra vonatkozó rendelkezései betartására. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el [Pp. 274. §

(1)bekezdés]. Az ügyben irányadó, a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 28. §

(2)bekezdése alapján a szakszervezet az

(1)bekezdés szerinti tervezett munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a munkáltató írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc napon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel a szakszervezet nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Az indokolás akkor alapos, ha a tervezett intézkedés végrehajtása

1. a)elnehezíteni annak a szakszervezeti szervnek a működését, amelyben a munkavállaló választott tisztséget visel, feltéve hogy az intézkedés elmaradása a munkáltatóra nézve aránytalan, súlyos hátránnyal nem jár, vagy
2. b)a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne. Ha a szakszervezet véleményét a fenti határidőn belül nem közli a munkáltatóval, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért. Az Mt. 3. §

(1)bekezdése alapján a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A 4. §

(1)bekezdés szerint az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A

(2)bekezdés szerint a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű , ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet. A

(3)bekezdés értelmében a rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos következményeit megfelelően orvosolni kell. A jogvita elbírálása szempontjából nem annak van jelentősége, hogy az alperes a második megkeresésben a tervezett intézkedés további indokait részletezte, hanem annak, hogy az alperes azzal fordult a szakszervezethez, hogy ismeretei szerint a hozzájárulás megtagadásának indokául felhozottak nem valósak, a felperes felmentése nem nehezítené el a szakszervezet működését, mert a szakszervezet tisztségviselője nemcsak az alperes közalkalmazottja lehet. A rendeltetésszerű joggyakorlás elvét a szakszervezet is köteles betartani. Ebből következően az Mt. 28. §-ában szabályozott előzetes hozzájárulást abban az esetben tagadhatja meg, ha a

(2)bekezdés

1. a)vagy
2. b)pontjában foglalt indok ténylegesen fennáll. Ellenkező esetben törvényes indok nélkül részesítené védelemben a tisztségviselőjét. A második levél tartalmazta azt is, hogy az alperes nyolc napon belül várja a szakszervezet válaszát, egyet nem értése esetén az Mt. 28. §

(2)bekezdése szerinti alapos indokaival. A szakszervezet a rá is kötelező érvényű alapelvek rendeltetésszerű joggyakorlás, jóhiszemű és tisztességes eljárás elve, kölcsönös együttműködés kötelezettsége alapján nem hagyhatta figyelmen kívül a munkáltatónak az első megtagadó nyilatkozatra tett észrevételeit és ismételt megkeresését. Hallgatását az alperes jogszerűen tekintette egyetértésnek az Mt. 28. §

(2)bekezdés b) pontja alapján. Alaptalan továbbá az a felülvizsgálati érvelés is, hogy a felmentés indokának a korábbiakban kelt munkáltatói megkeresés tartalmát lehetne tekinteni, figyelemmel annak keletkezése időpontjára. A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján köteles az alperes perköltségét viselni. A Kúria megállapította, hogy a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, ily módon az állam által előlegezett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján. Budapest,
3. október
4. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Pesthyné dr. Pámer Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő