adóalap elsődlegesen bizonylatok, adatok és nyilatkozatok beszerzésével valószínűsíthető. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.756/2012/8.szám A Kúria a ügyvéd, által képviselt felperesnek a Dr. jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó -és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Pécsi Törvényszék 2012. június 25. napján kelt 7.K.20.161/2012/15. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 16. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán
alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta
alábbi í t é l e t e t A Kúria a Pécsi Törvényszék hatályában fenntartja. 7.K.20.161/2012/15. számú ítéletét Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg
alperesnek 100.000 /százezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg
államnak - külön felhívásra - 459.200 /négyszázötvenkilencezer-kettőszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s :
elsősorban számítástechnikai eszközök adásvételével, szervizelésével, karbantartásával, hálózatok kiépítésével és bővítésével, valamint polcszerviz és hostess tevékenységgel foglalkozó felperes 2006. évi bevallásához kapcsolódóan 2,5%-os,míg 2007. évi bevallásában 1,1%-os árrést mutatott ki.
áruértékesítés bevételével szemben mindkét évben jelentősen nagyobb összegű beszerzési értéket számolt el.
elsőfokú adóhatóság
értékesített áruk nagyrészt nem voltak beazonosíthatók, magasabb a beszerzési ár, mint a kapcsolódó bevétel, valamint a pénztáregyenleg több alkalommal is negatív volt. Ezért
adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására, így
t a hatóság
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény ( a továbbiakban: Art.) 108.§-a alapján becsléssel állapította meg. Ennek során szúrópróbaszerűen kiválasztott hónapokban megvizsgálta a beazonosítható áruk beszerzési és értékesítési árát, melyről tanúsítványt készített. A meghatározott árrések számtani átlaga 14%, a becsült árbevétel erre figyelemmel került meghatározásra. A felperes fellebbezésében a becslés jogalapja mellett vitatta annak módszerét is.
alperes a
elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a revízió a kibocsátott számlák alapján,
okat tételesen megvizsgálva végezte el
árbevétel tevékenységek szerinti megbontását.
adózó irataira, bizonylataira és könyvelésére alapozva határozta meg a különböző tevékenységeket és
okhoz kapcsolódó bevételeket. A vizsgált években a felperes veszteséget mutatott ki
értékesítési tevékenysége tekintetében,
onban figyelemmel a felperesi képviselő nyilatkozatára is a cég kereskedelmi tevékenységét ténylegesen nyereséggel végezte. A becslés fennállásának jogalapját
elsőfokú hatóság bizonyította, annak módszerét helyesen választotta meg. A módszer attól függ, hogy milyen adatok állnak rendelkezésre,
elsőfokú hatóság felhasználta a meglévő bizonylatokat, adatokat és
okból nyert információkat helyes logikával dolgozta fel. A felperes keresete folytán eljáró Pécsi Törvényszék jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Hivatkozott
alperes határozatával részletesen indokolta
okat a körülményeket, amelyek a becsléshez vezettek. Feltárta
okat
ellentmondásokat, amelyekre figyelemmel alaposan lehet következtetni arra, hogy a felperesnél becslés alkalmazására volt szükség. A kirendelt szakértő megerősítette szakvéleményében, hogy a bejövő számlákon szereplő áruk jelentős hányada nem feleltethető meg egyértelműen a kimenő számlákon, illetve a leltárban szereplő áruknak, ezáltal
eszközök sorsának nyomon követése lehetetlen. A bevételek nem kerültek megbontásra tevékenység szerint, ezek miatt rejtve maradt
áruértékesítéshez kapcsolódó bevételekhez képest elszámolt túlzott összegű ELÁBÉ. A felperes képviselőjének nyilatkozata is
t támasztotta alá, hogy a tevékenységét a cég nyereségesen végezte el, annak árrését 5-50%-ban határozta meg, mégis a bevallások a nyereséges tevékenységet nem mutatták.
alperes joggal következtetett arra, hogy a felperes iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására, a beszerzett szakértői véleményre figyelemmel a bíróság arra
álláspontra jutott, hogy a becslés jogalapja fennállt.
alkalmazott becslés módszere sem volt jogszerűtlen.
adóhatóság által alkalmazott 14%-os árrés nem tűnik eltúlzottnak a felperesi képviselő által megjelölt árréshez viszonyítva. A szakvélemény sem tudta
alperes által alkalmazott haszonkulcs nagyságát kétségessé tenni. A felperes könyvelése a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sz tv.) 15.§
ott rögzített adatok nem támasztják alá a bevallásban foglaltakat. A bíróság nem vette figyelembe a szakértő
on megjegyzését, mely szerint
összehasonlító becslés valósabb eredményt eredményezett volna, hiszen erre vonatkozóan a felperes kereseti kérelmet nem terjesztett elő, nem kifogásolta ennek elmaradását. A felperes a becslés jogalapját és annak módszerét vitatta, ebbe viszont nem tartozott bele
összehasonlító becslés alkalmazásának hiányolása. A szakértői vélemény alátámasztotta
alperesi határozatban foglaltakat. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben
ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek való helytadást kérte. Kifejtette, hogy a bíróság a döntéshez szükséges tényállást teljes körűen feltárta, a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, ugyanakkor a megállapított tényállásból helytelen következtetést vont le. A kirendelt igazságügyi szakértő
t a megállapítást tette, hogy „ a jelenlegi törvényi előírások szerint a vállalkozásoknak nyilvántartásaikban nem kell biztosítaniuk
on feltételt, hogy minden beszerzésük egyértelműen hozzárendelhető és beazonosítható legyen a bevételeikhez". Ez pedig ellentétes a bírósági ítéletben foglaltakkal. Tévedett a bíróság akkor, amikor a becslés módszerét jogszerűnek minősítette a szakértői megállapításokkal ellentétben. A szakértő kifejtette, hogy a hatóság becslési módszere nem a valós adó alapját valószínűsítette, összehasonlító becslés alkalmazásával helyesebb eredményre lehetett volna jutni. A felperesnek elegendő
t bizonyítani, hogy
alperes által alkalmazott becslés módszere nem volt jogszerű, de nem kellett volna más becslési módszere kereseti kérelmet előterjesztenie, hiszen ez meghaladta volna a közigazgatási per kereteit. A keresetlevél második oldal utolsó bekezdésében a felperes egyértelműen jelezte, hogy amennyiben a becslés feltételei fennállnak, akkor is más módszerek útján juthatott volna
alperes reális adatokhoz
adó alapjának megállapítása során. A fentiekre figyelemmel tévedett a bíróság amikor a becslés módszere körében kereseti kérelem hiányában nem vette figyelembe a szakértő által rögzítetteket. Sérült a Pp. 206.§
.§-ának sérelmével került megállapításra, hogy a becslés jogalapja fennállt, annak módszere jogszerű.
alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. A felülvizsgálati kérelem
alábbiak szerint alaptalan. A felülvizsgálati bíróság kötve van a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértésekhez,
okon nem terjeszkedhet túl. (Pp.270.§
elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§
onban nem állapítható meg. A megjelölt jogszabálysértésnek konkrétnak kell lennie, a felperes a kilenc bekezdésből álló Art. 108.§-át mint megsértett jogszabályt bekezdés nélkül jelölte meg, mely általános hivatkozásnak minősül. A becslés alkalmazásának jogszerűségét
adóhatóság bizonyította, a felperes iratai valóban nem voltak alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására figyelemmel a hatósági határozatokban megjelölt ellentmondásokra.
ügyben eljáró bíróság a felperes álláspontja szerint is teljes körűen feltárta a döntéshez szükséges tényállást, így a becslés jogalapjának vitatása nem foghat helyt. A szakértői vélemény tartalmazza
t a megállapítást, hogy a felperesi számlázási gyakorlat hiányosságai miatt
egyes eszközök értékesítése beazonosíthatatlan abból a szempontból, hogy ezeket a felperes mikor és mennyiért szerezte be, illetve értékesítette. Ebből a bíróság okszerűen vonta le
t a következtetést, hogy a bejövő számlákon szereplő áruk jelentős hányada nem feleltethető meg egyértelműen a kimenő számlákon, illetve a leltárban szereplő áruknak, ezáltal
eszközök sorsának nyomon követése lehetetlen. A fentiekkel nem ellentétes
a szakértői megállapítás, miszerint a törvényi előírásokra figyelemmel a vállalkozásoknak nyilvántartásaikban nem kell biztosítaniuk
on feltételt, hogy minden beszerzésük egyértelműen hozzárendelhető és beazonosítható legyen a bevételeikhez. A felülvizsgálati bíróság jelzi, hogy
adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. A beszerzések és értékesítések részbeni beazonosíthatatlansága egyrészt megalapozza a becslés jogalapját, másrészt akadályát képezi a felperesi bizonyításnak. A felperes keresetlevelében a keresete részévé tette a fellebbezésében írtakat. A fellebbezésben vitatta a becslés módszerét. A felülvizsgálati bíróság osztja
t a felperesi álláspontot, hogy
alperes által alkalmazott becslés módszere jogszerűtlenségének bizonyítása mellett a felperesnek a becslés jogszerű módszerére kereseti kérelmet külön nem kellett előterjesztenie.
ezzel ellentétes elsőfokú bírósági megállapítás nem jogszerű, mindez
onban
ügy érdemére nem hatott ki.
adóalap valószínűsíthető a bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más hasonló módszerrel. A becslés módszerét
adóhatóság jogosult meghatározni
ügy körülményeire figyelemmel.
adóalap elsődlegesen bizonylatok, adatok és nyilatkozatok beszerzésével valószínűsíthető.
adóhatóság jogszerűen járt el, amikor
adóalapot a felperes meglévő iratai, bizonylatai és könyvelése értékelésével határozta meg egyes hónapok bevételeinek és kiadásainak tételes vizsgálatával. A beszerzett igazságügyi szakértői véleményt egységesen kell értékelni, figyelembe véve a felperesi ügyvezetőnek a cég által alkalmazandó árrés nagyságára vonatkozó nyilatkozatát. Önmagában
, hogy összehasonlító becslés alkalmazásával pontosabban lehetett volna meghatározni
árrést, nem jelenti
t, hogy a hatósági módszer jogszerűtlen volt. Egyetért a Kúria a jogerős ítélet
on megállapításaival, hogy a 14%-os árrés a felperesi képviselő által előadotthoz képest nem eltúlzott és a kereskedelmi gyakorlatban kialakult haszonkulcshoz képest szerényen kalkulált. A Kúria utal arra is, hogy a szakvélemény szerint
adóhatóság
árrést alacsonyabb összegben mutatta ki a valóságosnál. A fentiekre figyelemmel a Kúria a Pp.275.§
illetékekről kiadott 1993. évi XCIII. törvény 50.§
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.