Bf.64/2013/5 – Győri Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdése szerinti 3 rb hivatali vesztegetés bűntettének minősül. Ezért a vádlottat 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 2 (kettő) év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítéli. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. A vádlott legkorábban feltételes szabadságra büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét személyazonosító igazolványának száma: .... helybenhagyja azzal, hogy a vádlott Indokolás: A Szombathelyi Törvényszék 13.B.31/2013/5. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rb vesztegetés bűntettében (Btk. 253.§

(1),

(2)bekezdés). Ezért halmazati büntetésül 1 év, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az elsőfokon eljárt ügyész a vádlott terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a vádlottal szemben halmazati büntetésként végrehajtandó börtönbüntetést, mellékbüntetésként pedig közügyektől eltiltást szabjon ki. Indokolása szerint a vádlott jelentős tárgyi súlyú, a közélet tisztaságát veszélyeztető bűncselekményt követett el, amikor három intézkedő rendőrt próbált rábírni arra, hogy hivatali kötelességüket megszegjék, és vele szemben ne tegyenek büntető feljelentést. Álláspontja szerint a törvényszék által hivatkozott enyhítő körülmények indokolják a középmértéket el nem érő mértékű börtönbüntetés kiszabását, azonban nem támasztják alá, a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető lenne. Vádlott és védője tudomásul vették a döntést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.154/2013/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, a megállapított tényállás megalapozott. A törvényszék helyes következtetést vont le a vádlott büntetőjogi felelősségére, és a bűncselekmények jogi minősítése szintén törvényes. A büntetés kiszabása során irányadó tényezők kapcsán rámutatott arra, hogy az elkövetés az ilyen jellegű bűncselekmények tipikus módja és az, hogy tényleges pénzátadásra nem került sor, a vádlott javára nem szolgálhat. Súlyosító körülmény viszont a korrupciós jellegű bűncselekmények elszaporodottsága. Véleménye szerint a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztése teljesen indokolatlan. A cselekmény társadalomra veszélyességével a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása áll összhangban. Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, és vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát emelje fel, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzze, és a közügyek gyakorlásától tiltsa el. Egyebekben helybenhagyási indítványt tett. Az ítélőtábla nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően terjesztette elő indítványát, és az abban foglaltakat fenntartotta. Kifejtette, hogy a korrupciós cselekmények aggasztó méreteket öltenek. A vádlott okmányok nélkül szállított külföldi állampolgárokat a tehergépkocsija rakterében, e bűncselekmény leplezése érdekében pénzt ajánlott a rendőröknek. A generális prevenciós céloknak az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés egyrészt tartamában nem felel meg, a középmértéktől való eltérés indokairól nem adott számot a törvényszék, másrészt elfogadhatatlan álláspontja szerint a szabadságvesztés büntetés felfüggesztése. Rámutatott továbbá arra, hogy a jelenleg hatályos törvényi rendelkezések kedvezőbb elbírálást tesznek lehetővé, ezért indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását a 2012. évi C. törvény szerinti minősítését a bűncselekménynek, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás alkalmazását, továbbá a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározását. A védő perbeszédében előadta, hogy védence zavarodottságában követte el a vesztegetési cselekményt, őszinte, feltáró, beismerő vallomást tett, megbánó magatartást tanúsított, bocsánatot kért. Pénz nem volt a vádlottnál, pénzátadásra nem került sor. Hangsúlyozta az enyhítő körülményeket, köztük a vádlott családi körülményeit, édesanyja, lánytestvére egészségi állapotát, azt, hogy nyolcan élnek együtt, anyagilag támogatja hozzátartozóit, saját kiskorú gyermeke eltartásáról is gondoskodik. Védence céget alapított, gipszkartonozással foglalkozik, Németországban is vállalt munkát. A társadalmi normákat betartva él és dolgozik, ezért esetében a speciális prevenciót kell előtérbe helyezni. Csatolta az enyhítő körülmények alátámasztására szolgáló iratokat és mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által előadottakhoz. Megbánásának adott hangot a vesztegetés kapcsán, és elmondta azt is, hogy fontos számára a munkája, csak így tudja segíteni a családját, és a megélhetésüket biztosítani. Előadta, hogy a Körmendi Járásbíróság 2014. március 10. napján 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte embercsempészet bűntette miatt, a határozat nem jogerős. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésre tekintettel az elsőfokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta a Be. 348.§

(1)bekezdése szerint. Megállapította, hogy az ügyészi fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályokat megtartva, megfelelő körben és törvényesen folytatta le az eljárást. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességében is értékelte, az ellentétek feloldását megkísérelte. Indokolási kötelezettségének eleget tett. A Szombathelyi Törvényszék a tényállás megállapítása során a vádlott és a tanúk vallomásait, a feljelentés, a rendőri jelentés tartalmát figyelembe vette. Értékelte a vádlott tárgyaláson tett feltáró, beismerő vallomását, amely szerint meg volt zavarodva, nem is tudta, hogy mit tesz, kiskorú gyermekéhez ment volna haza, pénz sem volt nála, és igazából csak egy rendőrhöz intézte a szavait. G.A. és S.G. a közvetlen közelében tartózkodtak vádlottnak, amikor elhangzott a terhelt részéről az ügy más módon, pénzzel való elintézési lehetőségének a felvetése. Az intézkedésnél jelen lévő B.S. szintén megerősítette, hogy a kijelentést hallotta. Erről a tanúk egybehangzóan nyilatkoztak az eljárás során. Figyelemmel volt továbbá az elsőfokú bíróság a feljelentés, a rendőri jelentés tartalmára és a rendelkezésre álló egyéb adatokra. Fentiekre tekintettel - a rendelkezésre álló bizonyítékok feltárását, mérlegelését követően megalapozott tényállást állapított meg, amelyet csupán annyiban szükséges kiegészíteni, hogy időközben vádlottat a Körmendi Járásbíróság 2014. március 10. napján nem jogerősen 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte embercsempészés bűntette miatt. Ezzel a korrekcióval a tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, így a felülbírálat alapját képezte. Vádlott bűnösségére levont következtetés törvényes, a terhére megállapított bűncselekmény minősítése megfelel az

1. évi IV. törvény rendelkezéseinek. Az ítélőtábla a Btk. 2.§-ában írtakra figyelemmel megvizsgálta, hogy az elkövetéskor, vagy a másodfokú elbíráláskor hatályos törvény szerint bírálandó-e el a vádlott cselekménye, melyik jogszabály kedvezőbb a számára. Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás szabályozása a
2. évi C. törvény 38.§

(2)bekezdés a./ pontja értelmében - mely szerint annak legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap - kedvezőbb, mint az elkövetéskor hatályban lévő 1978. évi IV. törvény 46.§

(2)bekezdésében foglaltak, mely értelmében az elítélt a börtönben végrehajtandó büntetésének legalább háromnegyed részének letöltését követően kerülhet olyan helyzetbe, hogy a büntetés-végrehajtási bíró dönthessen a feltételes szabadságra bocsátásról. Az elbíráláskor hatályos törvény kedvezőbb voltát támasztja alá a Kúria 4/2013. (X.14.) BK véleménye is. A Btk. 2012. évi C. törvény jogszabályi hivatkozása szerint a vádlott cselekményének minősítése és megnevezése 3 rb hivatali vesztegetés bűntette a Btk. 293.§

(1),

(2)bekezdése szerint. A bűncselekmény törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak, és a rendbeliség megállapítása szintén megfelelő. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogi indokolása helyénvaló. Vádlottal szemben három rendőr intézkedett, akiknek jogtalan előnyt ígért, hogy hivatali kötelezettségüket megszegjék. Az aktív vesztegetés a jogtalan előny ígéretével már befejeződik, tehát az az elkövető, aki az őt tetten érő rendőröknek pénzt ígér, és arra kéri őket, hogy ne tegyenek ellene feljelentést, a hivatali vesztegetés befejezett bűntettét valósítja meg. Az aktív vesztegetés befejezettségéhez még az ígéret elfogadása sem szükséges, és annak sincs jelentősége, hogy a pénzátadás valójában megtörténik vagy sem. Bűnhalmazat valósul meg, ha a hivatali vesztegetésre vonatkozó ajánlatot több rendőrnek teszik meg. A vádlott három rendőrnek tette meg az ajánlatát, ekként 3 rb hivatali vesztegetés bűntette valósult meg. Annak nincs jelentősége, hogy a vádlottnál nem volt pénz, ez nem befolyásolja a bűncselekmény megállapíthatóságát. A büntetéskiszabási tényezőket túlnyomó részt helyesen tárta fel az elsőfokú bíróság. Az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját a tekintetben, hogy enyhítő körülményként az elkövetés módja a vádlott javára nem értékelhető, azonban mindenképpen további súlyosító körülmény a korrupciós jellegű bűncselekmények országos elszaporodottsága. Az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabályok szerint is irányadó volt a középmértékes büntetéskiszabás, amelytől való eltérést a törvényszék az enyhítő körülmények túlsúlyára utalással indokolt. Ugyancsak az enyhítő körülményeket hívta fel, amikor a törvényi minimumban megállapított szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette. Valóban enyhítő tényező a vádlotti beismerő vallomás - amely azonban nem tekinthető teljes körűnek, hiszen nem egy, hanem három rendőrt akart megvesztegetni -, és kétségtelenül enyhítőleg hat a vádlott rendezett életvitele, személyi, családi körülményei. Mindezek az ítélőtábla megítélése szerint lehetővé teszik a középmértékhez képest alacsonyabb tartamban való meghatározását a joghátránynak, azonban annak súlyosítása mindenképpen indokolt az ügyészi fellebbezés iránya szerint, nem elégséges a törvényi minimumban való meghatározása. Ugyancsak osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját a tekintetben az ítélőtábla, hogy a büntetési célokat a végrehajtandó szabadságvesztés fejezi ki megfelelően. Vádlott 3 rendbeli korrupciós bűncselekményt követett el, amelynek tárgyi súlya jelentős, ekként az egyéni megelőzés mellett az általános megelőzés jelentőségét is ki kell emelni. E mellett a büntetés végrehajtásának felfüggesztésének alátámasztására újabb indokok nem tárhatóak fel, csak ugyanazok, amelyek a büntetés mértékének meghatározásánál felhívott a törvényszék, amelyek újbóli, ismételt értékelésére nincs törvényes lehetőség. Fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényi minimumot meghaladó mértékben, 1 év 6 hónapban határozta meg a szabadságvesztés büntetés tartamát - maximálisan figyelemmel a feltárt enyhítő tényezőkre -, amely az elbíráláskor hatályos Btk. 81.§

(2)bekezdése szerint halmazati büntetés, és a Btk. 37.§

(2)bekezdés a./ pontja szerint a végrehajtási fokozata börtön. A fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Vádlott az általa elkövetett bűncselekmény jellegére tekintettel méltatlan a Btk. 61.§

(1)bekezdés, 62.§

(1)bekezdése szerint a közügyek gyakorlására. Az ítélőtábla annak mértékét a szabadságvesztés tartamához igazodóan állapította meg. A bíróság határozott ideig tartó szabadságvesztést alkalmazott, így kötelezően rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásról, és a Btk. 38.§

(1)bekezdése szerint az ítéletben megállapította a feltételes szabadság legkorábbi időpontját. Az ítélőtábla rögzítette a terhelt új személyazonosító igazolványának számát. Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. Mindezek alapján az ítélőtábla a Szombathelyi Törvényszék ítéletét a rendelkező részben írtak szerint a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Győr,

1. április
2. napján Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke .Csák Csilla sk. .Németh Balázs sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Z ár a d é k : Ez az ítélet és ezáltal a Szombathelyi Törvényszék
3. április
4. napján kelt 13.B.31/2013/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része
6. április
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. április
9. napján . Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: