SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.439/2013/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek, - dr. Papp Erika ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti lakos alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása és egyéb iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 6.G.40.058/2013/
- számú ítéletével szemben a felperes
- sorszámon benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes, mint a M... Kft. ügyvezetője a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a társaság vagyona 8.000.000,-(Nyolcmillió) Ft-tal csökkent. Kötelezi az alperest, 15 napon belül nyújtson 8.000.000,-(Nyolcmillió) Ft vagyoni biztosítékot. A felperest elsőfokú perköltségben marasztaló rendelkezést mellőzi, és kötelezi alperest, fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 30.000,-(Harmincezer) Ft elsőfokú eljárási költséget. Kötelezi az alperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000,(Harminchatezer) Ft le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket. Kötelezi alperest, fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 15.000,-(Tizenötezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi alperest, fizessen meg az államnak - külön (Negyvennyolcezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. felhívásra - 48.000,- Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A
- augusztus
- napján kelt társasági szerződéssel létrejött M... Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek az alperes megalakulásától kezdve ügyvezetője, míg a társaság tagja többek között (személy 1.neve), valamint
- január
- napjától (személy 2.neve). -2- (személy 1.neve) tag a M... Kft.-nek
- január
- napján 2.500.000,-Ft kölcsönt nyújtott, míg (személy 2.neve)
- február
- napján 1.500.000,-Ft,
- március
- napján 2.800.000,-Ft, majd
- július
- napján 2.500.000,-Ft tagi kölcsönt nyújtott. A szerződések szerint a kölcsönösszegek lejárati időpontja valamennyi esetben
- december
- napja volt. A
- március
- napján adózó által előterjesztett fizetési könnyítési kérelemnek megfelelően az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatósága a M... Kft.-nek az adózót terhelő 6.649.703,-Ft tartozására 8 havi egyenlő összegű részletfizetést engedélyezett a
- május
- napján kelt 9235382343 iktatószámú határozatával, Az első részletfizetés határideje
- június
- napja volt. Az adózó a fizetési könnyítési határozatban foglaltaknak nem tett eleget. A felperesnek az adózóval szemben
- május
- és
- június
- napján 20.365.110,-Ft-ra, majd
- június 17-én és
- július
- napján 19.795.606,-Ft összegre benyújtott inkasszója fedezethiány miatt visszautasításra került. A M... Kft. ellen
- április
- napján érkezett felszámolási kérelem, a hitelező 268.288,-Ft követelése miatt. A kérelmet a bíróság
- május
- napján kézbesítette az adósnak, aki ugyanezen a napon fizetési haladék iránti kérelmet terjesztett be a bírósághoz, melyet a bíróság
- május
- napján engedélyezett. A fizetési haladék eredménytelenül telt el, ezért a bíróság
- június
- napján kelt 15.Fpk.06-11000216/
- számú végzésével a M... Kft. adós fizetésképtelenségét megállapította és elrendelte a felszámolás főeljáráskénti lefolytatását. A végzés
- július
- napján jogerőre emelkedett, a felszámolás kezdő időpontja
- augusztus
- napja.
- július
- napján - lejárat előtt - a M... Kft. (személy 1.neve) tagnak 2.500.000,-Ft, míg (személy 2.neve) tagnak 5.500.000,-Ft összegű tagi kölcsönt fizetett vissza. Az adós
- évi mérlegében a tárgyi eszközök értéke 44.502.000,-Ft, a készletek értéke 5.801.000,-Ft volt, 12.518.000,-Ft követeléssel és 2.465.000,-Ft pénzeszközzel rendelkezett. Kötelezettségként mutatott ki 68.360.000,-Ft-ot, melyből hosszú lejáratú kötelezettség 9.030.000,-Ft, rövid lejáratú kötelezettség 59.350.000,-Ft volt. A felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal (
- július
- napjával) készített tevékenység záró mérleg szerint az adós pénzeszköze 1.803.000,-Ft, a tárgyi eszközök értéke 40.844.000,-Ft, a követelések értéke 10.502.000,-Ft volt, készlettel nem rendelkezett, a kötelezettségek összege 62.417.000,-Ft, melyből hosszú lejáratú kötelezettség 13.270.000,-Ft, rövid lejáratú kötelezettség 49.147.000,-Ft. A felperes keresetében kérte a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján annak megállapítását, hogy az alperes, mint az adós képviselője a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal az adós -3Gf.III.30.439/2013/
- szám vagyona 8.000.000,-Ft-tal csökkent. Kérte a bíróság kötelezze alperest 8.000.000,-Ft összegű biztosíték nyújtására. Keresetét azzal indokolta, hogy az alperes vezetése alatt álló adós gazdálkodó szervezet 3 nappal az adós elleni felszámolás közzététele előtt 8.000.000,-Ft összegű kölcsönt fizetett vissza tagjai részére. Az alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Előadta, hogy az általa vezetett gazdálkodó szervezet nem került fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe, jelentős megrendelései voltak. A műanyagrekeszek gyártásához és forgalmazásához szükséges tárgyi eszközökkel és gyakorlott munkavállalókkal is rendelkezett. Az alperes folyamatosan működött és folyamatosan voltak fejlesztési lehetőségei, gazdasági nehézségei csupán átmenetiek voltak. Ezen átmeneti nehézségek indokolták az adóhatósághoz benyújtott fizetéskönnyítés iránti kérelmet is. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte felperest, fizessen meg alperesnek 15 napon belül 300.000,-Ft perköltséget. Kimondta, hogy a le nem rótt 480.000,-Ft eljárási illeték a felperes személyes illetékmentessége folytán az államot terheli. Az ítélet indokolása szerint a Cstv. 33/A. § szerinti kereset előterjesztésére a felperes, mint hitelező jogosult volt, perbeli legitimációja fennáll. Annak mikénti megítélése, hogy az ügyvezető tevékenysége a hitelezői érdekekkel ellentétes volt-e, milyen mértékű vagyoncsökkenés hozható összefüggésbe a tevékenységével, a társaság vagyoni helyzetének, gazdálkodásának átfogó elemezését igénylő bonyolult gazdasági szakkérdés. Az ilyen típusú perben ezért könyvszakértői bizonyítással kell tisztázni, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet mikor állt be, ezt követően milyen gazdálkodási események történtek, milyen vezetői magatartás felelt meg a hitelezői érdekek védelmének, továbbá mekkora a jogellenes vezetői magatartással kapcsolatos vagyoncsökkenés pontos mértéke. A bíróság rögzítette, hogy a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a felperest terhelte a perben a bizonyítás a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte időpontját illetően, a vagyoncsökkenés mértéke, valamint a vezető magatartása és a vagyoncsökkenés közötti okozati összefüggés tekintetében. A bíróság jogkövetkezményekre történő figyelmeztetése mellett tájékoztatta a felperest közgazdasági (könyv-) szakértői bizonyítás szükségességéről, és arról, hogy ennek elmaradása milyen jogkövetkezményekkel jár, ennek ellenére a felperes úgy nyilatkozott, hogy a szakértő kirendelése nélkül, a rendelkezésre álló adatok alapján kéri az ügy elbírálását. Miután a bíróság a szakértői bizonyítást nem tartotta mellőzhetőnek, így annak hiányában a felperesi keresetet elutasította. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének kereset szerinti megváltoztatását kérte. A felperes nem vitatta, hogy bizonyos bonyolult megítélésű ügyekben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének megállapításához szakértő igénybevétele szükséges, hangsúlyozta, hogy jelen ügyben a rendelkezésre álló adatok, iratok, nyilatkozatok alapján megállapítható -4szakértő igénybevétele nélkül is - a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontja. Jelen esetben ugyanis az adós gazdálkodó szervezet felszámolását a Szegedi Törvényszék jogerősen elrendelte. Vitatta, hogy lenne olyan bírói gyakorlat, amely az ilyen tárgyú perekben a szakértői bizonyítást mellőzhetetlennek tartja. Hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla - már csatolt - Gf.I.30.276/2011/6. számú határozatára, amely ügyben a Szegedi Ítélőtábla sem tartotta indokoltnak szakértő igénybevételét a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte időpontjának megállapításához. Utalt arra, hogy a Pp. a szabad bizonyítási rendszer elvét tartalmazza, és a Cstv. 33/A. §-a sem írja elő szakértő kirendelésének szükségességét. A bírói gyakorlat szerint a fenyegető fizetésképtelenség esetén az a lényeges, hogy az adós tartozását esedékességkor képes-e megfizetnie. Ha a tartozás megfizetésére esedékességkor nem képes, mert nincs elegendő pénzeszköze, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség, és ha ezt a gazdálkodó szervezet vezetője előre látta vagy ésszerűen előre láthatta, ettől az időponttól kezdve a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerint beáll a felelőssége a hitelezőkkel szemben. A tartozás esedékességkor történő kielégítésének képessége likvid pénzeszköz meglétét feltételezi, vagyis nem elegendő, ha az adós vagyona - azt készpénzzé téve - egyébként fedezetet nyújtana a tartozások kiegyenlítésére. Jelen eljárás során megállapítható, hogy az adós
- december 31-i fordulónappal készített mérlegadatai szerint 2.465.000,-Ft pénzeszközzel rendelkezett, mely összeg lényegesen kevesebb a fennálló kötelezettségek összegénél. A felperes a keresetlevélhez csatolt nemleges inkasszókkal bizonyította, hogy az adós társaság nem rendelkezett pénzeszközzel a fennálló adótartozás kiegyenlítésére, továbbá az adóhatóság által engedélyezett fizetési halasztásnak sem tudott eleget tenni. Ezen túlmenően az adós ellen felszámolási eljárást kezdeményező hitelező 268.288,-Ft összegű követelésének kiegyenlítésére sem volt megfelelő pénzeszköze. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet tehát a tagi kölcsönök visszafizetésének időpontjában jelen esetben fennállt, ez a rendelkezésre álló mérlegadatokból, okiratokból, felszámolási eljárás során keletkezett iratokból megállapítható. A fentiek alapján a felperes álláspontja szerint irreleváns a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontjának meghatározását szakkérdésként kezelni. A Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.432/2010/
- számú, hasonló tárgyú ügyben meghozott ítélete rögzítette, hogy a bíróság a felszámolási eljárás során végzésben megállapította az adós fizetésképtelenségét, mely végzést a másodfokú bíróság helybenhagyott, így az alperes alappal nem vitathatta az eljárásban, hogy a perbeli időszakban az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. A sérelmezett ítéletben az eljáró törvényszék kötelezte a felperest, fizessen meg az alperesnek 300.000,-Ft perköltséget, figyelmen kívül hagyta a Kúria 1/
- PJE döntésében foglaltakat, mely a pertárgyérték meghatározására vonatkozott a Cstv. 33/A. §-a szerinti kereset esetében. A Kúria jogegységi döntésében megállapította (III/B pont), hogy a megállapítási perben a pertárgy értéke nem határozható meg, ezért az illetéket az Itv.
- §
(3)bekezdése szerint kell kiszámítani és megfizetni. A 32/
- (VIII. 22.) IM számú rendelet
- §
(3)bekezdése szerint, ha a perben a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási -5Gf.III.30.439/2013/
- szám óránként, valamint az ügyvédnek a pert megelőző és a perben végzett igazolt tevékenységéért óránként 5.000,-Ft, de legalább 10.000,-Ft. Így a felperes álláspontja szerint a perköltség maximum 30.000,-Ft lehetett volna. Az alperes fellebbezési helybenhagyását. ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés alapos. A felperes keresetében kérte az alperes felelősségének megállapítását, mivel álláspontja szerint az adós gazdálkodó szervezet vagyona a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az alperes jogszabálysértő tevékenysége folytán csökkent. Ha a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője a jogi személy tevékenységi körében jár el és ilyenkor a jogi személlyel szerződéses vagy szerződésen kívüli jogviszonyban álló harmadik személynek érdeksérelmet okoz, a polgárjogi felelősségi jogkövetkezmények általában a jogi személlyel szemben alkalmazhatók. Más a helyzet akkor, ha külön jogszabály szankciós jelleggel átviszi a felelősséget a tagra, vezető tisztségviselőre. Ebben az esetben a tag, vezető tisztségviselő a deliktuális kárfelelősség feltételei szerint felel a felróható magatartással okozati összefüggésben keletkező vagyoni hátrányért. A gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (Gt.)
- §
(2)bekezdése szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A
(3)bekezdés úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat már a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. A Gt. hivatkozott 30. §
(3)bekezdése továbbfejlesztette a vezető tisztségviselőre vonatkozó korábbi felelősségi szabályokat, és a korlátolt felelősség speciális áttörésével a „jogszerűtlen gazdálkodásért" való felelősség (wrongful trading) intézményét honosította meg annak érdekében, hogy a társaság ügyvezetését csődközeli helyzetben visszatartsa a hitelezői érdekeket sértő magatartásoktól. A hitelezővédelmi tényállás beiktatását az indokolta, hogy a felelősen gazdálkodó üzletembertől elvárható, a céget fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben (ettől az időponttól kezdve) úgy működtesse, hogy a hitelezők esélyét követeléseik behajtására ne veszélyeztesse. Ilyen esetben az ügyvezetőnek, ha nem kezdeményezi a csődeljárást, illetve a felszámolási eljárást, minden igyekezetével arra kell törekednie, hogy a hitelezők követelésükhöz hozzájussanak. A vezető tisztségviselőknek e követelmény megszegése esetére előírt hitelezőkkel -6szembeni helytállási kötelezettségét a Cstv. 33/A. §-a és a 63. §
(3)bekezdése szabályozza. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésének jelen ügyben hatályos rendelkezései szerint a hitelező vagy az adós nevében a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A
(2)bekezdés szerint mentesül a felelősség alól az
(1)bekezdésben említett vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. A Cstv. 33/A. § kártérítési tényállásának alapja, a hitelezői érdekekkel ellentétes ügyvezetői tevékenység (jogellenes magatartás), az ügyvezető fenti magatartásával, kötelezettségszegésével okozati összefüggésben keletkezett károsodás (vagyonhiány). A Cstv. 33/A. §-ában foglaltak alapján annak megítélése, hogy az ügyvezető tevékenysége a hitelezői érdekekkel ellentétes volt-e, milyen mértékű vagyoncsökkenés hozható összefüggésbe a tevékenységével, ahogy az elsőfokú bíróság is rámutatott, rendszerint bonyolult gazdasági kérdés. Az ilyen típusú perben éppen ezért általában könyvszakértői bizonyítással kell tisztázni, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet mikor állt be, ezt követően milyen gazdasági események történtek, milyen vezetői magatartás felelt meg a hitelezői érdekek védelmének, továbbá mekkora a jogellenes vezetői magatartással kapcsolatos vagyoncsökkenés pontos mértéke. Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott, a Pp. 164. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a felperest terheli a Cstv. 33/A. §-a szerinti bizonyítási kötelezettség a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte időpontját illetően, továbbá a hitelezői érdekekkel ellentétes alperesi ügyvezetői magatartás és a vagyoncsökkenés mértéke közötti okozati összefüggés tekintetében, míg ezt követően az alperest terhelte a bizonyítás a kimentés körében (Ítélőtáblai Határozatok 2012/91. számú jogeset). Az elsőfokú bíróságnak tehát elsődlegesen meg kellett állapítani a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztének időpontját. A fenyegető fizetésképtelenség, ahogyan ezt az elsőfokú bíróság is kifejtette, nem azonos a Cstv. 27. §
(2)bekezdésében szabályozott fizetésképtelenséggel. Ez utóbbi pénzforgalmi szemléleten alapul, ha az ott szabályozott bármely feltétel megvalósul, akkor az adós, függetlenül a fizetési szándékától, képességétől, tényleges vagyonától, fizetésképtelennek minősül, ezért vele szemben felszámolási eljárás indítható. Fenyegető fizetésképtelenség esetén nem az a döntő, hogy van-e az adósnak olyan tartozása, amely alapján a Cstv. 27. §
(2)bekezdése értelmében - erre irányuló -7Gf.III.30.439/2013/4. szám kérelem esetén - fizetésképtelennek minősülne, hanem az a lényeges, hogy az adós a tartozását esedékességkor képes-e megfizetni. Ha igen, de egyéb - pl. gazdasági stb. okból nem akarja a követelés kiegyenlítését, a fenyegető fizetésképtelenség nem áll fenn (ebben az esetben ellene felszámolási eljárás kezdeményezhető). Ha azonban a tartozás megfizetésére az esedékességkor nem képes, mert nincs elegendő pénzeszköze, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség, és ha ezt a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, ettől az időponttól kezdve a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdés szerint - a felszámolás megindításától, mint feltételtől függően - beáll a felelősségük a hitelezőkkel szemben. A tartozás esedékességkor történő kielégítésének „képessége" likvid pénzeszköz meglétét feltételezi, vagyis nem elegendő, ha az adós teljes vagyona - készpénzzé konvertálás esetén - egyébként fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére. A hangsúly e vonatkozásban az esedékességkor történő kielégítésen van, az adós képviselőinek folyamatosan figyelemmel kell tehát követniük a cég esedékes lejárt tartozásait, és a cash flow kimutatást. A vezető döntési szabadsága kiterjed arra, hogy a lejárt tartozásokat milyen sorrendben elégíti ki, ezt azonban csak addig az időpontig teheti meg, amíg előre látható, hogy az adós készpénz vagyona az összes lejárt és lejáró követelésre fedezetet nyújt (BDT 2013/3/48., IH 2013/
- számú jogeset). A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően kifejtett ügyvezetői magatartás szolgálhat alapul a Cstv. 33/A. §-ban szabályzott felelősség megállapítására. A fenyegető fizetésképtelenség időpontjának meghatározására az elsőfokú bíróság szükségesnek ítélte szakértő kirendelését, a felperes viszont - kifejezett bírói tájékoztatás ellenére - szakértő kirendelését nem kérte, indokoltnak tartotta, hogy a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján hozzon ítéletet. A felperes helyes hivatkozása szerint a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.) szerint szabad bizonyítási rendszer érvényesül (
- §
(5)bekezdés), és a bíróságnak a felperes által előterjesztett bizonyítékok mérlegelésével kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az adós gazdálkodó szervezetnél a tagok által nyújtott kölcsönök
- július
- napján történt visszafizetésekor ez a helyzet már bekövetkezett-e. Amennyiben ezt a peradatok alátámasztják, úgy szakértő bevonása nélkül is sor kerülhet a Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősség megállapítására (BDT 2013/3/
- számú jogeset, Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.497/2012/
- számú ítélete, melyet a Kúria Gfv.VII.30.196/2013/
- számú ítéletével hatályában fenntartott). A peradatokból megállapíthatóan az adós gazdálkodó szervezet likvid vagyoni eszközei
- év végén 5.800.000,-Ft készletből, 12.518.000,-Ft követelésből és 2.465.000,-Ft készpénzből álltak, melyet a kötelezettségek 68.000.000,-Ft-os összege meghaladott. Az adós gazdálkodó szervezetnek a felperes felé fennálló 19.795.606,-Ft-os tartozásának behajtására
- májustól-
- júliusáig beadott négy inkasszó is fedezethiány miatt visszautasításra került, és megállapítható, hogy az adós gazdálkodó szervezettel szembeni felszámolási eljárást 268.288,-Ft tartozás megfizetésének hiánya miatt indították, és
- június
- napján a Cstv.
- §
(2)-8bekezdése szerint a fizetésképtelenség megállapítására és a felszámolási eljárás elrendelésére is sor került. A végzés
- július
- napján jogerőre emelkedett, így ezen időponttól kezdve az adós gazdálkodó szervezettel szemben már nem csak a fenyegető fizetésképtelenség állapotáról beszélhetünk, hiszen a felszámolást elrendelő végzésben a fizetésképtelenség megállapítására is sor került. A felszámolás jogerős elrendelését követően - a felperes helyes hivatkozása szerint - már nem vitatható, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lett volna (Legfelsőbb Bíróság Gfv.IV.30.432/2010/4.). Mindezek alapján jelen perben szakértő kirendelése nem volt indokolt, az elsőfokú bíróság tévesen tájékoztatta a szakértő bevonásának szükségességéről a felperest, és a szakértő kirendelése iránti kérelem hiányában tévesen döntött a kereset elutasításáról. Így ezen időpontot követően a
- július
- napján történt tagok által nyújtott kölcsön visszafizetése tekintetében kifejtett alperesi ügyvezetői magatartás a Cstv. 33/A. § alapján vizsgálható. Az ügy adataiból megállapítható, hogy a fizetésképtelen helyzetben lévő gazdálkodó szervezetnél a tag részére az általa nyújtott kölcsön visszafizetése nem a hitelezői érdekeket szolgálta. A társaság hitelezőinek érdeke azt kívánja meg, hogy a társaság tagjai saját követelésükhöz másokat megelőzően ne jussanak hozzá, és az ügyvezető a tagok részére a kölcsön visszafizetésével a társaság vagyonát ne csökkentse (BDT 2013/3/
- számú jogeset). Az nem kétséges, hogy számviteli szempontból a társaságnak nyújtott tagi hitel és a más, harmadik személyekkel, mint hitelezőkkel szembeni tartozás ugyanúgy a céggel szembeni követelésnek minősül. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében szabályozott magatartás szempontjából azonban másként kell megítélni a kívül álló hitelezőt és a társaság tagjait, mint tagi kölcsönt nyújtó és ezáltal a társaság hitelezőjévé váló személyeket. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezésnek nem vitásan az a célja, hogy a külső hitelezők az adós társasággal gazdasági kapcsolatban álló személyek érdekeit, ezáltal a gazdasági élet biztonságát szolgálja. A tagok által nyújtott kölcsönnek a társaság vagyonából történő visszafizetése szükségképpen meghiúsította a többi (közöttük a felperes) hitelező követelésének teljes körű kielégítését (Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.011/2010/4., Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.267/2013/
- számú határozat). A kifejtettek értelmében megnyugtatóan megállapítható, hogy az adós gazdálkodó szervezet vagyonában a tagok részére történt tagi kölcsön visszafizetése miatt vagyoncsökkenés következett be, ezáltal az adós aktív vagyona csökkent, melynek mértéke azonos a visszafizetett tagi kölcsönök összegével, azaz 8.000.000,-Ft-tal. Ezen vagyoncsökkenés miatt az alperes felelőssége egyértelműen fennáll. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdésében foglaltak alapján megváltoztatta és az alperes felelősségét az adós gazdálkodó szervezet vagyonában bekövetkezett 8.000.000,-Ft-os vagyoncsökkenés mértékéig megállapította. A felperes kérte az alperest vagyoni biztosíték nyújtására is kötelezni. A perbeli időszakban hatályos Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerint a keresetben vagyoni biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A -9Gf.III.30.439/2013/
- szám biztosíték a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára befizetendő pénzösszeg, vagy hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénztári betét), EGT-Állam vagy hitelintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított 180 napnál hosszabb hátralévő futamidejű, azonnal beváltható vagy értékesíthető hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, bankgarancia, biztosítói garancia, biztosító által kiállított készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény lehet. A vagyoni biztosíték célja az, hogy a felelősséget megállapító döntés alapján - még a marasztaló határozat meghozatala előtt (Cstv.
- §) - a felszámolási eljárásnak már ezen szakaszában fedezet keletkezzék a hitelezők kielégítésére. Figyelemmel arra, hogy a bíróság az alperes kártérítési felelősségét a vagyoncsökkenésért megállapította, ezért a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján az alperest vagyoni biztosíték nyújtására kötelezte, melyet a jogszabályban megjelölt módon köteles teljesíteni. Miután a felperes pernyertes lett, elsőfokú eljárási költséget fizetnie nem kell, hanem a bíróság a pervesztes alperest kötelezte a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján a felperes elsőfokú költségének megfizetésére, a jogi képviselettel felmerült munkadíj összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdése alapján állapította meg. A Kúria 1/2013. (II. 28.) PJE számú jogegységi határozata szerint a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése alapján a vezető tisztségviselők felelősségének megállapítására irányuló peres eljárás illetékét a meg nem határozható pertárgyérték alapulvételével kell megállapítani. Ezért az ítélőtábla - a meg nem határozható pertárgyérték alapján megállapított - felperes által le nem rótt 36.000,-Ft elsőfokú eljárási illeték megfizetésére a Pp. 78. §-a és a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. §
(2), 15. §
(1)és
(3)bekezdése alapján a pervesztes alperest kötelezte. A felperes fellebbezése eredményre vezetett, ezért az ítélőtábla a Pp.
- §-a alapján az alperest a felperes javára a 32/
- (VIII. 22.) IM számú rendelet
- §
(3),
(5)bekezdése alapján 15.000,-Ft ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte. Az ítélőtábla a felperes illetékmentessége folytán le nem rótt 48.000,-Ft fellebbezési illeték megfizetésére az alperest kötelezte a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. §
(2)bekezdés, valamint 15. §
(1)és
(3)bekezdésben foglaltak alapján. S z e g e d,
- április hó
- napján Dr. Mányoki Zsolt sk. a tanács elnöke Dr. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó sk. előadó bíró Dr. Dobler László sk. táblabíró