Bf.356/2013/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(4)bekezdés) és számvitel rendje megsértésének bűntette (Btk. 289. §

(1)bekezdés a), b) pont,

(4)bekezdés b) pont) miatt 2 év 2 hónap börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra, 4 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. 58.234.033,- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 128.625,forint megfizetésére kötelezte, míg 40.259,- forintról megállapította, hogy azt az állam viseli. 2 Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Fellebbezett az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú börtön, közügyektől eltiltás és kiutasítás mellékbüntetés kiszabása érdekében. A vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva tárgyalás kitűzését, bizonyítás elrendelését és ennek keretében az adóhatóság megkeresését indítványozta a [gazdasági társaság megnevezése]-t érintő adóbírság kiszabására vonatkozó adóhatósági határozat beszerzésére vonatkozóan. A fellebbezési tárgyaláson az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést és kiutasítás mellékbüntetést szabjon ki, mellőzze közügyektől eltiltását, valamint a vagyonelkobzást. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését ítélte részben alaposnak. -oA másodfokú bíróság az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva, eljárási szabálysértést nem észlelt. Az első fokú ítélet részben megalapozatlan volt, mert az elsőfokú bíróság a tényállást kellően nem derítette fel, amikor eljárása során nem tisztázta, hogy az adóhivatal kötelezte-e a vádlottat az adóhiány megfizetésére. A tényállás megalapozatlanságának kiküszöbölése végett a másodfokú bíróság osztva a fellebbviteli főügyészség indítványát - tárgyalást tűzött ki, bizonyítást rendelt el, és ennek keretében beszerezte a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól a [gazdasági társaság megnevezése] -re vonatkozó adóhatósági határozatot. Az ítélőtábla az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatósága [ügyszám] számú határozata, valamint az iratok egybehangzó adatai alapján az első fokú ítélet tényállását az alábbiak szerint kiegészítette: A vádlott a tényállásban írt magatartásával a [gazdasági társaság] vagyoni helyzetének áttekintését hiúsította meg. 3 Bf.I.356/2013/

1. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal [ügyszám] számú határozatával a [gazdasági társaság megnevezése]-nél
2. IV. negyedévére általános forgalmi adó adónemben 58.234.000,- forint adóhiányt állapított meg, melynek megfizetésére a
3. évi I. negyedévre vonatkozó adóhiánnyal együtt, összesen 79.704.000,- forint összegben kötelezte a [gazdasági társaság]-ot, 39.852.000,- forint adóbírság kiszabása és 15.813.000,- forint késedelmi pótlék megállapítása mellett. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla a fenti kiegészítésekkel határozatának alapjául elfogadta. -oAz elsőfokú bíróság a vádlott távollétében folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek során a tanúk vallomása és okirati bizonyítékok alapul vételével állapította meg döntően megalapozott tényállását. Az ítélőtábla nem osztotta a védő azon álláspontját, mely szerint nem bizonyítható, hogy a vádlott követte el a tényállásban megállapított bűncselekményt. Az elsőfokú bíróság által kihallgatott tanúk döntő többsége - akik személyesen találkoztak a vádlottal - azonos személyleírást adott, mely személyleírás - az elsőfokú bíróság megállapítása szerint - igen nagy mértékben megegyezett, illetőleg ráillett a vádlott nyomozati iratok között feltalálható fénymásolt útlevél fényképére. Az elsőfokú bíróság ezen álláspontját az ítélőtábla is osztotta. Erre figyelemmel a védelmi fellebbezés a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata, megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésére nem kerülhet sor. Így a tényállást támadó és a bizonyítékok mérlegelése ellen irányuló védelmi fellebbezés eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. Az első fokú ítélet meghozatalát követően
4. július
5. napjával lépett hatályba a
6. évi C. törvénybe foglalt új Büntető Törvénykönyv. Az ítélőtábla a fellebbezési eljárás során vizsgálta azt, hogy a vádlott vonatkozásában nem minősül-e enyhébb törvénynek az elbíráláskor hatályos Btk. A vádlott terhére megállapított adócsalás bűntettének és a jelenleg hatályos Btk.-ban meghatározott költségvetési csalás bűntettének, illetőleg a számvitel rendje 4 megsértése bűntettének a büntetési tétele azonos. Megállapítható, hogy a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés az elbíráláskor hatályos törvény szerint kedvezőbb, de az elkövetéskori törvény nem ismerte a középmértékes büntetés kiszabási elvet, míg az elbíráláskori törvény igen. Ebből kiindulva megállapítható, hogy a vádlottal szemben irányadó középmérték 6 év 6 hónap szabadságvesztés lenne, így a terhére bejelentett fellebbezés mellett az elbíráláskori törvény a vádlottra nézve kedvezőtlenebb elbírálást eredményezne, ezért az ítélőtábla az elkövetéskori törvényt alkalmazta. Tekintettel arra, hogy
7. július
8. napjától a hatályos Btk. a
9. évi C. törvény, ezért az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott cselekményei az
10. évi IV. törvény szerint minősülnek. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen állapította meg. Nem osztotta a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség álláspontját a tekintetben, hogy további súlyosító körülmény a kár meg nem térülése, hiszen az
11. BK vélemény szerint kizárólag a kár részbeni vagy teljes megtérülése értékelhető enyhítő körülménynek, ennek meg nem történte nem eshet a vádlott terhére. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a jelentős időmúlásra és az alsó értékhatárhoz közeli elkövetési értékre figyelemmel a büntetési tételkeret alsó határához közeli szabadságvesztés kiszabásával látta elérhetőnek a büntetési célokat. Az adócsalás bűntette esetében 50.00.000-500.000.000,- forintig terjedő adóbevétel csökkentés különösen nagynak tekintendő. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott cselekménye folytán az adóbevétel csökkenése az 50.000.000,- forintot alig haladta meg. Így erre és a jelentős időmúlásra figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott 2 év 2 hónap börtönbüntetés arányos, annak sem súlyosítása, sem enyhítése nem indokolt. Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában helyesen hivatkozott a Btk.
12. §-ára, mely szerint halmazati büntetést szabott ki, ezt azonban nem rögzítette ítélete rendelkező részében, ezért a másodfokú bíróság megállapította, hogy a vádlottal szemben kiszabott büntetés halmazati büntetés. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a nem magyar állampolgár vádlottat, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, kiutasította Magyarország területéről. A kiutasítás tartama arányos, annak súlyosítása az ítélőtábla álláspontja szerint szintén nem indokolt. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a [állampolgárság megnevezése] állampolgárságú vádlottat eltiltotta a közügyek gyakorlásától, ugyanis nem gyakorolhat olyan jogokat, amelyektől a közügyektől eltiltás megfosztaná. A vádlott útlevéllel tartózkodott 5 Bf.I.356/2013/
13. Magyarországon, letelepedési engedéllyel nem rendelkezett, mert az a külföldi vádlott, aki Magyarországon letelepedett, illetve az Európai Unió állampolgára olyan jogokat is gyakorolhat, illetve olyan tisztségeket is betölthet, amelyeket a közügyektől eltiltás érinthet. Jelen ügyben a vádlott nem rendelkezett letelepedési engedéllyel, nem Európai Uniós állampolgár, így a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása vele szemben szükségtelen. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság mellőzte a vádlott közügyektől eltiltását (BH
14. évi
15. számú jogeset). A tényállás kiegészítéséből megállapítható, hogy az adóhatóság kötelezte az adóhiányként megállapított 58.234.000,- forint megfizetésére a vádlottat, illetve az általa képviselt [gazdasági társaság]-ot. A Kúria
16. BK véleménye értelmében, akkor ha költségvetési bevétel kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt, vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik a vagyonnal gazdagodott, a kiesett bevétel megfizetésére már kötelezte, vagyonelkobzás alkalmazásának nincs helye a kétszeres elvonás tilalmára tekintettel. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla mellőzte a vádlott esetében a vagyonelkobzást. A másodfokú bíróság nem osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját a tekintetben, hogy meg kell állapítani a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. A Be.
17. §

(2)bekezdés e) pontja ugyanis a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját illetően visszautal a Btk. 38. §

(1)bekezdésére, mely a

1. évi C. törvényben, azaz a jelenleg hatályos Btk.-ban írt rendelkezésre vonatkozik. Ezen túlmenően pedig az
2. évi
3. számú törvényerejű rendelet (Bv. tvr.)
4. §

(2c)bekezdése értelmében a Büntető Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvény alkalmazásával kiszabott szabadságvesztésre ítélt az ugyanezen törvény rendelkezései szerint bocsátható feltételes szabadságra, így nincsen törvényes alapja annak, hogy az ítélőtábla a határozat rendelkező részében megjelölje a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését részben alaposnak ítélve, az első fokú ítéletet a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az első fokú ítélet fordításával 99.060,- forint, valamint a főügyészi indítvány fordításával 10.181,- forint bűnügyi költség merült fel, melyet a Be. 339. §

(2)bekezdése alapján az állam visel. 6 A fellebbezési eljárás során a vádlott kirendelt védőjének díjával 4.000,- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be. 381. §

(1)bekezdése, és a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte. Szeged,

1. április
2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. Sefta Márta dr. sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.356/2013/
3. számú és a Szegedi Törvényszék 5.B.611/2012/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. április
6. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke