Bf.386/2013/14 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(6)bekezdés e) pont) és felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettében (Btk. 339.§

(1),

(2)bekezdés d) pont) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 5 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a büntetéséből legkorábban kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.864/2013/1. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak találta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perrendszerűen lefolytatott eljárás során megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, a vádlott bűnösségét okszerűen állapította meg és törvényes a cselekmény jogi minősítése is. A Fellebbviteli Főügyészség érvelése szerint a büntetés kiszabása körében értékelhető körülményeket helyesen tárta fel, súlyúknak megfelelően értékelte és ezek alapján a cselekmény tárgyi súlyával arányban álló büntetést szabott ki, melynek enyhítésére lehetőség nincs. Ezért a Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője az enyhítésért bejelentett fellebbezést változatlanul fenntartotta. Érvelése szerint a tényállást a bíróságnak a vádlott nyomozati vallomásai alapján kell megállapítania, így az ítéletben megállapított tényállás nem helyes. Ezért azt indítványozta, hogy a vádlott részbeni beismerésére is figyelemmel a tényállást a nyomozati vallomásának alapul vételével állapítsa meg és vele szemben enyhébb büntetést szabjon ki. A vádlott a nyilvános ülésen a felszólalásában a bűnösségét elismerte, vitatta azonban a cselekmény jogi minősítését, vagyis a különös kegyetlenségnek, illetve a garázdaság vonatkozásában a felfegyverkezve történő elkövetésnek a megállapítását. Arra hivatkozott, hogy magatartásával nyolc napon belüli sérülést okozott a feleségének, így a különös kegyetlenség megállapítására nem kerülhet sor. A garázdaság vonatkozásában pedig tagadta, hogy bármilyen eszköz lett volna nála a cselekmény elkövetése alkalmával. A sértett a nyilvános ülésen megbocsátását hangsúlyozta, a kiszabott büntetés enyhítését kérte, mivel a családból a vádlott hiányzik és a vádlottra neki, illetve a gyerekeinek is szüksége van. A Fővárosi Ítélőtábla a vádlotti és védői fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást. A vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességében is részletesen értékelte, mérlegelte. Ugyanakkor tévesen rekesztette ki a bizonyítékok köréből az elsőfokú bíróság a vádlotti és sértetti vallomást, mely szerint minden úgy történt, ahogy azt a másik fél elmondta. E tekintetben utal a másodfokú bíróság a Be. 78.§

(4)bekezdésére, amely pontosan szabályozza azokat az eseteket, amikor a bizonyíték nem értékelhető. Ezen túlmenően utal az ítélőtábla arra is, hogy a fentiek rögzítése ellenére az elsőfokú bíróság az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében a fenti nyilatkozatok egyes részleteit mégiscsak értékelte és bizonyítékként figyelembe vette. Az elsőfokú bíróság az eljárása során túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg, mely mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól. Az iratok tartalma alapján, döntően az igazságügyi orvosszakértői véleményekben foglaltakra tekintettel azonban a tényállás a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján kiegészítésre szorul az alábbiak szerint. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdését - amely a vádlott elmeállapotára vonatkozó megállapításokat tartalmazza - az ítélet
3. oldal
4. bekezdéséhez átemeli. Az ítélet
5. oldal
6. bekezdésében a
7. sorszámmal jelölt elítélésre vonatkozó adatokat kiegészíti azzal, hogy az ítélet a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.278/2011/
8. számú határozata folytán emelkedett jogerőre. Az ítélet
9. oldal
10. bekezdésének
11. mondatát kiegészíti azzal, hogy egy alkalommal, ököllel kis-közepes erővel ütötte meg. A
12. oldal
13. bekezdés
14. mondatát kiegészíti azzal, hogy a szúrások kis-közepes erejűek voltak. A
15. oldal
16. bekezdés első mondatát kiegészíti azzal, hogy a sértettet közepes erővel, test szerte ütlegelte. A
17. oldal
18. bekezdés
19. mondatát kiegészíti azzal, hogy a jobb kar könyök tájékán közepesnél kisebb erővel szúrta meg. A
20. oldal
21. bekezdés
22. mondatát kiegészíti azzal, hogy kézzel is közepes erővel, többször, összesen kb. 16-20 esetben bántalmazta. A
23. oldal
24. bekezdés
25. mondatából a „mintegy 4 órán át tartó" kifejezés helyett a huzamosabb ideig tartó, folyamatos bántalmazást illeszti be. Az ekként kiegészített ítéleti tényállás már hiánytalan, a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul a vádlott tagadásával szembenálló részében is, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének a szükséges körben eleget tett. Számot adott valamennyi bizonyítékról és ezen belül részletesen elemezte mind a vádlotti, mind pedig a sértetti vallomásokat. Helytállóan fejtette ki, hogy a vádlott a büntetőjogi felelősségét fokozatosan igyekezett csökkenteni az eljárás során, amely azonban ellentétben állt a beszerzett objektív adatokkal és az igazságügyi orvosszakértői véleménnyel is. Irathűen rögzítette, hogy a sértetti vallomásokban fellelhető ellentmondások a sértett pszichés állapotának tudhatók be, így helyesen döntött, amikor nyilatkozatainak csak azon részeit fogadta el a tényállás alapjául, amelyeket következetesen, azonosan adott elő és amelyeket tanú1 és tanú2 tanúk vallomásai, az igazságügyi orvosszakértői vélemény, az igazságügyi nyomszakértői vélemény, és a ruházat átvizsgálásról készített jegyzőkönyv adatai is alátámasztottak. A másodfokú bíróság által tett tényállás kiegészítések is az igazságügyi orvosszakértői, illetve a nyomszakértői vélemény adatain alapulnak a bántalmazás erejét és időtartamát illetően. Megállapítható, hogy ezek a bizonyítékok egymásra épülnek, egymást kiegészítik, egy irányba, a vádlott büntetőjogi felelősségének az irányába mutatnak, kizárva ezzel a másképp történés lehetőségét. Mindezek alapján a másodfokú bíróság is bizonyítottnak látta a tényállásban rögzített cselekmény elkövetését. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette a cselekményt. Helyesen döntött, amikor a Btk. 2.§-ára tekintettel az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezéseket alkalmazta, hiszen a jelenleg hatályos Btk. szerint a vádlott által elkövetett cselekmények büntetési tétele alacsonyabb a garázdaság vonatkozásában, emellett a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében is kedvezőbb szabályokat tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a helyes törvényi minősítést helytálló, a bírói gyakorlatnak megfelelő és a 3/2013.Büntető Jogegységi Határozat tartalmával is egyező jogi indokolással támasztotta alá. Helytállóan állapította meg a különös kegyetlenséggel történő elkövetést, hiszen a vádlott a feleségét több órán át, kézzel, széklábbal, késsel felfegyverkezve - mely késnek 4 cm pengehosszúsága volt- bántalmazta a lakásban, illetve az utcán. A büntetés kiszabása körében az enyhítő és súlyosító körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen vette számba. Helytállóan állapította meg, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárások hatálya alatt követte el a bűncselekményt, melyet a másodfokú bíróság azzal egészít ki, hogy a jelenleg elbírált cselekmény elkövetésekor a vádlottal szemben az elsőfokú ítélet
26. és
27. pontjában megjelölt büntetőeljárások voltak folyamatban. Ugyanakkor mellőzni szükséges az elsőfokú ítélet
28. oldal
29. bekezdésében a cselekmény rendkívüli brutalitására és kegyetlenségére történő utalást, melyet a másodfokú bíróság az ítéletből kirekeszt és helyére súlyosító körülményként az elhúzódó bántalmazás tényét illeszti. A két más büntetőeljárás hatálya alatti elkövetésre, a feleség korábbi többszörös bántalmazásának tényére figyelemmel a büntetést arányban állónak és szükségesnek tartotta a vádlott személyiségére és az elkövetett cselekmény jellegére tekintettel, így nem látott törvényes lehetőséget a kiszabott büntetés enyhítésére. Rögzíthető az is, hogy az elsőfokú bíróság a járulékos kérdések tekintetében törvényesen rendelkezett. Megállapította ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része nem a 61.BK-nak megfelelően nevezte meg a vádlott által elkövetett cselekményt, ezért azt annak megfelelően pontosította. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdése szerint és a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. Összességében a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét - helyes indokaira tekintettel - a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év április hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. dr. Halász Irén sk. István sk. a tanács elnöke dr. előadó bíró Magócsi bíró A Fővárosi Törvényszék 19.B.398/2013/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.386/2013/
4. számú végzése folytán
5. év április hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. év április hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő