ővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.47/2013/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év április hó
- napján megtartott fellebbviteli nyilvános ülés alapján meghozta a következő í t é l e t e t: A szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt vádlottellen folyamatban lévő büntető ügyben a Győri Törvényszék Katonai Tanácsa
- május
- napján kihirdetett Kb.I.14/2013/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott bűncselekményének jogszabályi megjelölése a Btk.
- §
(1)bekezdése. A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 100 (egyszáz) napi tétel, napi tételenként 1.500 (egyezerötszáz) forint pénzbüntetésre enyhíti. Az 150.000 (egyszázötvenezer) forint pénzbüntetés megfizetésére 10 (tíz) havi részletfizetést engedélyez. Ha a vádlott a pénzbüntetést, illetve az egyhavi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést, vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni, egynapi tétel összegének helyébe egynapi fogházbüntetés lép. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Indokolás: A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa a 2013. május 06. napján kihirdetett Kb.I.14/2013/7. számú ítéletével - bíróság elé állításos eljárásban - vádlottat a Btk. 348. §
(1)bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 100 napi tétel, napi tételenként 2.800 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett. Az elsőfokú tárgyaláson jelen lévő katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője három napi gondolkodási időt tartottak fenn nyilatkozatuk bejelentésére. A vádlott és védője törvényes határidőn belül elsősorban felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.566/2013/
- számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács perrendszerű eljárásában ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta, amely alapján mérlegeléssel állapította meg az ítéleti tényállást. Egyetértett a bíróság jogi következtetéseivel, amely során a vádlott bűnösségét megállapította, és osztotta álláspontját a cselekmény jogi minősítését illetően is. Kifejtette, hogy a jogi minősítést a tényálláson keresztül támadó, a vádlott bűnösségét vitató, és ezen keresztül felmentését célzó fellebbezés a másodfokú eljárásban nem foghat helyt. Egyetértett a kiszabott büntetés nemével és mértékével is. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
- §
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálata. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a bíróság elé állítás Be. 517. §
(1)és
(2)bekezdésében írt feltétele maradéktalanul fennállt. Tárgyalásán az eljárási szabályok betartásával járt el. Az elsőfokú bíróság a releváns bizonyítékokat megvizsgálta, mely során a vádlottat, illetve a bűncselekményt felderítő elöljárót kihallgatta. A vádlott érdemi védekezést terjesztett elő, amelyet az elsőfokú bíróság megvizsgált, és ítéletében megindokolta, hogy az miért nem foghat helyt. Az elsőfokú bíróság által megvizsgált bizonyítékok a vádlott vallomása, a kihallgatott tanú vallomása, a bizonyítás részévé tett bűnügyi iratok - alátámasztották az ítélet tényállásában megállapítottakat. Az elsőfokú bíróság ítélete mindenben mentes a Be. 351. §
(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A vádlott felmentése érdekében előterjesztett fellebbezéseket a másodfokú bíróság nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság joga és kötelessége az általa lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a büntetőjogilag releváns tények feltárása. A Be. 351. §
(1)és Be. 352. §
(3)bekezdésében írtak alapján a másodfokú bíróság csak a törvényben meghatározott feltételek esetén térhet el az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól. A vádlott és védője a fellebbezés során új tényre, illetve bizonyítékra nem hivatkoztak, nem merültek fel olyan adatok, amelyek alapján a másodfokú bíróság szükségesnek tartotta volna további bizonyítási eljárás lefolytatását. Az előzőekre figyelemmel a másodfokú bíróságnak eltérő tényállás megállapítására - a felülmérlegelés tilalmára figyelemmel - lehetősége nem volt, ezért eltérő tényállás alapján a vádlott felmentésére sem nyílt törvényes lehetőség. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és helyesen minősítette cselekményét szolgálatban kötelességszegés vétségének. A Btk. 2. §
(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a cselekmény elbírálásakor hatályos büntető törvénykönyv a vádlott cselekményének kedvezőbb elbírálását teszi lehetővé, figyelemmel arra, hogy kedvezőbbé váltak a pénzbüntetés kiszabásának feltételei. Ezért felülbírálata során a hatályos Btk. rendelkezéseit alkalmazta. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján helyesen állapította meg, hogy vádlott vezényelt szolgálata során a rendeltetési helyét elhagyta, majd olyan időben is a rendőrörs épületében tartózkodott, amikor erre engedéllyel nem rendelkezett. A vádlott tévesen hivatkozott arra, hogy a szolgálatára irányadó útirányterv rendelkezéseit nem szegte meg. Ezzel ellentétben megállapítható, hogy az útirányterv pontosan rögzítette a gyalogos járőr útirányát, azt az útvonalat, amelyet szolgálata során be kellett járnia, illetve azt, hogy mikor volt jogosult pihenő idejének kivételére. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vádlott megsértette a szolgálatára vonatkozó szabályokat. Az előzőekre figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott cselekményével megvalósította az 1978. évi IV. törvény 348. §
(1)bekezdésében írt szolgálatban kötelességszegés vétségének valamennyi tényállási elemét. A másodfokú bíróság figyelemmel arra, hogy az új Btk. rendelkezéseit alkalmazta cselekményének elbírálására, a vádlott bűncselekményének jogszabályi megjelölését a Btk. 438. §
(1)bekezdésében határozta meg. Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, és nem tévedett, amikor lehetőséget látott arra, hogy a vádlottal szemben enyhítő szakasz alkalmazásával pénzbüntetést szabjon ki. Ugyanakkor elmulasztotta e jogszabályhely felhívását, pedig az általa megállapított bűncselekményt a törvény kizárólag szabadságvesztés büntetéssel rendeli büntetni. A napi tétel számát helyesen határozta meg, azonban az egy napi tétel összegét - a vádlott személyi és jövedelmi viszonyaira figyelemmel - eltúlzott mértékben állapította meg. A másodfokú bíróság ezért a vádlott büntetésének enyhítése érdekében előterjesztett fellebbezést alaposnak találta. A Btk. 33. §
(4)bekezdésére figyelemmel az általa kiszabott pénzbüntetés napi tétel összegét 1.500 forintra enyhítette, mivel álláspontja szerint az összesen 150.000 forint pénzbüntetés alkalmas a büntetési célok elérésére, és arányos a vádlott személyi, jövedelmi viszonyaival. Ez utóbbira tekintettel a másodfokú bíróság szintén engedélyezte a pénzbüntetés 10 havi részletekben történő megfizetését, és a törvény kötelező rendelkezése alapján a Btk. 51. §
(1)bekezdésrére figyelemmel rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §
(1)bekezdésén alapszik. Budapest,
- április
- Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Győri Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
- április
- . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke