Bhar.111/2012/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés) és testi sértés vétségében (Btk.170.§

(1)bekezdés) állapította meg és ezért őt megrovásban részesítette. Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2012. február hó 3. napján kelt 14.Bf.911/2010/7. számú ítéletével a Ceglédi Városi Bíróság fenti ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene garázdaság vétsége (Btk.271.§

(1)bekezdés) és testi sértése vétsége (Btk.170.§

(1)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. A törvényszék felmentő rendelkezése folytán, a Be.386.§

(1)bekezdés c./ pontja alapján megnyílt a harmadfokú bírósági eljárás törvényi lehetősége. A másodfokú bíróság ítéletével szemben törvényes határidőn belül a Pest Megyei Főügyészség jelentett be írásban fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF339/2012/1. számú átiratában a Pest Megyei Főügyészség fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. Álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróságok a perrendi szabályok betartásával folytatták le az eljárást. Az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amelyet a Budapest Környéki Törvényszék részben iratellenesen, és részben téves ténybeli következtetéssel változtatott meg. Az ügyészi vélekedés szerint a harmadfokú eljárásban az iratok tartalma alapján a másodfokú ítélet hibái kiküszöbölhetőek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a szóváltás a vádlott és a sértett között azért alakult ki, mert a sértett tegezve válaszolt a vádlottnak, aki erre úgy reagált, hogy az „anyját tegezheti". Ezzel szemben az iratok tartalma szerint a szóváltást a vádlotti fellépés indította el, amikor a sértetthez ment, hogy a közlekedési szituációban „elszenvedett" sérelme miatt őt felelősségre vonja, annak ellenére, hogy nem tudta biztosan ki volt az, aki rádudált. Az ügyészi érvelés szerint a vádlott forgalmat feltartó közlekedési magatartása indította el a konfliktushelyzetet, majd a parkolóba beállást követően ő ment oda a sértetthez kérdőre vonni a dudálás miatt. Az ebből, a provokatívnak ítélhető alapszituációból keletkező szóváltás és kölcsönös tettlegesség a vádlotti magatartás következményeként alakult ki. A sértett részéről a vádlottat támadás nem érte. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék másodfokú ítéletét változtassa meg, a vádlottat mondja ki bűnösnek garázdaság vétségében és könnyű testi sértés vétségében, és őt részesítse megrovásban. A felmerült bűnügyi költségből az orvosszakértői vélemény költségeit terhelje a vádlottra, míg egyebekben állapítsa meg, hogy a bűnügyi költséget az állam viseli. A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész az átiratban foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. A védő felszólalásában a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint az ítélet megalapozott, helytelen ténybeli következtetést, iratellenességet nem tartalmaz. A védői érvelés szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg a jogos védelmi helyzetet, a vádlottat jogtalan, közvetlen támadás érte. Abba a helyzetbe kényszerült, hogy a kulcsát magához ragadja és védekezőleg kellett fellépnie. Túllépésről sem lehet szó. Hangsúlyozta a védelem, hogy a vádlott közlekedést feltartó magatartásának nincsen semmilyen jogi relevanciája. A harmadfokú nyilvános ülésen a vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt felszólalni. Az ügyészi fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság az ügyészi perorvoslat folytán bírálta felül a másodfellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság az ügy érdemére ki nem ható relatív eljárási szabályt sértett akkor, amikor a Be.99.§

(1)és 103.§

(1)bekezdés b./ pontjának megsértésével bizonyítékként értékelte a Ceglédi Városi Bíróság 22.B.118/2006/

1. számú szakértő kirendelő végzésének eredményeképpen Ignéczi Hajnalka igazságügyi kriminál pszichológus szakértő által elkészített szakvéleményt. A rendelkezésre álló iratokból ugyanis megállapítható, hogy Ignéczi Hajnalka kriminál pszichológus igazságügyi szakértő a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, így a nyomozóhatóság állományában állt
2. április hó
3. napján a szakértői vizsgálat elvégzésekor. A vele szemben fennálló kizáró okon kívül a harmadfokú bíróság rámutat arra, hogy szakértő kirendelésére a fenti törvényhelyek alapján akkor van törvényes lehetőség, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. A tanú, illetve a vádlott szavahihetőségének körében - miután ez kizárólag bírói mérlegelés tárgya lehet szakértő kirendelésének nincs helye, ez nem minősül szakkérdésnek. A Fővárosi Ítélőtábla megjegyzi, hogy az igazságügyi szakértő is akkor járt volna el helyesen, ha jelzi a kirendelő bíróság felé, hogy a kirendelésben foglalt kérdés nem szakértői kompetencia, hanem bírói mérlegelés tárgya. A fenti eljárási szabálysértés folytán az igazságügyi pszichológus szakértői véleményt a harmadfokú bíróság a bizonyítékok köréből kirekesztette. Ez azonban az első- és másodfokú ítélet megalapozottságát nem érintette. Egyebekben az első- és másodfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor az elsőfokú ítéleti tényállást az iratok alapján kiegészítette, illetve helyesbítette a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel. A harmadfokú bíróság rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletével megállapított tényállás az elsőfokú ítéleti tényálláshoz képest eltérő tényállás, ugyanis a büntetőjogi felelősség megállapításának alapjául szolgáló tények tekintetében eltérést mutat az elsőfokú ítéleti tényektől. Szemben az ügyészi vélekedéssel erre a másodfokú bíróságnak törvényes indoka volt, ugyanis a Be.352.§

(1)bekezdés b./ pontja lehetővé teszi a másodfokú bíróság számára az iratok tartalma, ténybeli következtetés alapján eltérő tényállás megállapítását, ha a vádlott felmentésének van helye. Jelen esetben ennek megfelelően járt el a törvényszék. A fenti jogszabályhely tehát törvényes lehetőséget biztosít a másodfokú bíróság számára, hogy az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelje a rendelkezésre álló bizonyítékokat és eltérő tényállást állapítson meg, ha ez a vádlott javára szól, és a felmentését eredményezi. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság bizonyíték mérlegelő tevékenysége a felülmérlegelés tilalmába nem ütközött. A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság helyes mérlegelési elvet követett, amikor az egyébként következetes vallomást tevő, bizonyos tények tekintetében más bizonyítékokkal alátámasztott terhelti védekezést abban a körben is elfogadta, amelyben más bizonyíték a vádlotti állításokat nem támasztotta alá. A jogos védelmi szituáció megállapítása szempontjából ugyanis döntő jelentősége volt a cselekmény sorrendiségének, e sorrendiség tekintetében pedig kizárólag a vádlotti következetes nyilatkozatok álltak rendelkezésre, szemben a sértett és az érdekkörébe tartozó tanúk önellentmondásos nyilatkozataival. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványára és a Pest Megyei Főügyészség másodfellebbezésére figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla rámutat arra, hogy alaposnak bizonyuló ügyészi másodfellebbezés esetén sem lett volna - a büntetőeljárás szabályainak megfelelően - teljesíthető az ügyészi végindítvány, azaz a harmadfokú eljárásban eltérő tényállás megállapítását követően a vádlott bűnösségének megállapítására nem kerülhetett volna sor. Figyelemmel a másodfokú bíróság felmentő rendelkezést megalapozó ítéleti tényállására, a Be.352.§

(1)bekezdés b./ pontja alapján a harmadfokú eljárásban az iratok tartalma alapján bűnösség megállapítása alapjául szolgáló eltérő tényállás - a Be.385.§ utaló rendelkezésére figyelemmel - nem lett volna megállapítható, még a Be.376.§

(1)bekezdése szerinti részbeni megalapozatlanság esetén sem. Az ügyészi másodfellebbezés alapossága esetén a Be.399.§

(5)bekezdése alapján a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére kerülhetett volna csak sor, bűnösség megállapítására és büntetés kiszabására azonban nem. Törvényesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a vádlottat az ellene garázdaság vétsége és testi sértés vétsége miatt emelt vád alól a Btk.29.§

(1)bekezdésére figyelemmel - jogos védelmi helyzetre hivatkozva - büntethetőséget kizáró okból felmentette. Tévedett ugyanakkor, amikor a

1. október hó 22-én elkövetett cselekmény esetében a
2. február hó
3. napján - elbíráláskor - hatályos Btk-t alkalmazta. A Btk.29.§-át érintő,
4. augusztus
5. napján hatályba lépett törvényi változások semmilyen módon nem érintik a jelen ügyben elbírált cselekmény megítélését. A Btk.29.§

(1)bekezdése az elkövetésekor és az elbíráláskor azonos tartalommal volt hatályban, ezért a Btk.2.§ első mondatára figyelemmel az elkövetéskor hatályos törvény szerint kellett a cselekményt elbírálni. A másodfokú ítélet utal arra, hogy az új Btk. rendelkezések 29.§-ának

(3)bekezdése szerint a vádlottat kitérési kötelezettség sem terhelte. A harmadfokú bíróság utal rá, hogy a Btk.29.§

(3)bekezdésében írt,

1. augusztus hó
2. napjától hatályos rendelkezés - miszerint a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől - nem hozható összefüggésbe jelen ügy másodfokon megállapított ítéleti tényállásával. A fenti jogalkotói rendelkezés kizárólag a Legfelsőbb Bíróság
3. sz. Irányelvében foglalt kitérési kötelezettségére vonatkozik, ezzel a jogalkotó lényegében hatálytalanította a Legfelsőbb Bíróság fenti Irányelvében megfogalmazott kitérési kötelezettséget, amely az ott taxatíve meghatározott körben állt fenn
4. augusztus hó
5. napjáig. Jelen esetben azonban a kitérési kötelezettség kérdése fel sem merült. A másodfokú bíróság jogos védelemre alapított felmentő rendelkezése minden tekintetben összhangban áll az irányadó jogirodalmi állásfoglalásokkal és a kialakult ítélkezési gyakorlattal is. Helyesen állapította meg a vádlott javára a jogos védelmi helyzetet a törvényszék, mivel a puszta szóbeli sértegetésekkel provokáló személy is jogosan védekezhet a testi épsége elleni támadással szemben, mert a provokáció hatására cselekvő személy nem hárít el jogtalan támadást, hanem ő maga támad és teremt jogos védelmi helyzetet a provokátornak (BJD 1004). Csupán a tettlegesen kiprovokált támadás esetén kerül a jogtalanság talajára a provokátor és ebben az esetben nem hivatkozhat jogos védelmi helyzetre törvényesen, továbbá a kölcsönösen és egyidejűleg megvalósított támadások esetén zárható ki a jogos védelmi helyzet a kölcsönös dulakodásra figyelemmel valamennyi résztvevő esetében (BH 1981/215., BH 1984/84., BH 1988/170., BH 1994/577). A harmadfokú eljárásban irányadó tényállás szerint a vádlott és a sértett között szóváltás alakult ki, mert a sértett tegezve válaszolt, amelyet a vádlott sérelmezett azzal, hogy az anyját tegezheti. Erre a sértett ütötte meg a vádlottat a bal fülén, aki az ütéstől megrogyott. Ezt követően is a sértett az előre hajoló vádlott tarkóját és feje tetejét ütötte meg több alkalommal, majd a térdét megrúgta, amitől a vádlott a jobb oldalával a földre esett, ahol a hátára gördült. A vádlott ezt követően feltérdelt és ekkor vette elő a kabátja zsebéből a marokra fogva tartva a kulcs-csomóját és ekkor tanúsított jogtalan támadást elhárító magatartást. Az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy jogtalan támadást kizárólag a sértett intézett a vádlottal szemben, a vádlotti magatartás a testi épség ellen irányuló jogtalan támadás elhárítását szolgálta, ahhoz szükséges volt és azzal arányos is. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a jogos védelmi helyzetben cselekvő terhére a garázdaság vétsége nem állapítható meg. A jogos védelmi helyzetben cselekvő cselekményéből hiányzik a Btk.10.§

(2)bekezdésében meghatározott társadalomra veszélyesség, mivel cselekménye jogszerű, a jogtalan támadás elhárításához szükséges. Ezért a vádlott terhére a jogos védelmi helyzetben végrehajtott cselekmény folytán a garázdaság vétsége sem volt megállapítható. Mindezekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be.397.§-a alapján - az indokolás részbeni kiegészítésével - helybenhagyta. Budapest,

1. év május hó
2. napján Dr. Lassó Gábor s.k. Dr. Ujvári Ákos s.k. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Fatalin Judit s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Bf.911/2010/
3. számú ítélete a Fővárosi ítélőtábla 2.Bhar.111/2012/
4. számú végzése folytán
5. május hó
6. napján jogerős. Budapest,
7. év május hó
8. napján Dr. Lassó Gábor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Weszely-Földvárszki Tünde tisztviselő