A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.14/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi április hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A másodfokú bíróság az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 12.B.396/2013/
- számú ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a
- január
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban eltöltött időt továbbmenően beszámítja. Kötelezi a másodfokú eljárásban felmerült 4.000 (négyezer) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Pécsi Törvényszék 12.B.396/2013/
- számú,
- január
- napján kelt ítéletével a vádlottat emberölés bűntette miatt 10 év szabadságvesztés-büntetésre ítélte, mellékbüntetésül 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről, kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen levő képviselője útján a bűnösségi körülmények kisebb körű kiegészítése mellett a vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítására tett indítványt. A bejelentett jogorvoslati megalapozottnak. kérelmeket a másodfokú bíróság nem találta A másodfokú bíróság a kölcsönös fellebbezések alapján eljárva a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le. A tényállást a szükséges és lehetséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás teljes, az a Be.351.§
(2)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú bíróság eljárásában is. Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott tagadásával szemben az eljárás során beszerzett egyéb bizonyítékok, így elsősorban a szakértői vélemény, illetve a tanúk vallomása alapján állapította meg. A törvényszék részletes és meggyőző indokát adta annak, hogy a tényállást miért az objektív bizonyítékok, a helyszíni szemle adatai és a szakértői vélemény alapján állapította meg. A vádlott és a sértett egy zárt kerítéssel körülvett telephelyen éltek egy lakókonténerben. Az eljárás során nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy rajtuk kívül más személy is tartózkodott volna a konténerben a bűncselekmény elkövetésének idején. Az orvosszakértői vélemény alapján pedig kizárható, hogy a sértett sérülése véletlen módon, a késbe történő belefekvéssel vagy beleeséssel keletkezett vagy a halálát okozó sebet a sértett önmagának okozta volna. E tényekből következően a cselekmény elkövetője egyedül és kizárólag a vádlottlehetett. Az elsőfokú bíróság tehát a tényállást helyesen állapította meg, azt minden részletében meggyőző érvekkel támasztotta alá. Mindebből okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és cselekményét is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. A vádlott által használt eszköz jellegéből, a szúrás erejéből és annak irányultságából, valamint a ténylegesen okozott sérülés súlyosságából helyesen vonta le az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy a vádlott szándéka a sértett életének kioltására irányult. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Ezt a másodfokú bíróság csupán annyiban egészíti ki, hogy a vádlott többszörösen büntetett előéletét nem értékelte jelentős súllyal a büntetés kiszabása során, mert azok kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények voltak. Az ügyészi indítvánnyal szemben a másodfokú bíróság nem értékelte súlyosító körülményként a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. A befejezett emberölések száma országosan csökkent. Bár a Pécsi Törvényszék illetékességi területén valóban több hasonló cselekményt is elkövettek, nincs azonban számszerű kimutatás annak igazolására, hogy ezek a bűncselekmények akár csak helyi szinten is jelentős számban elszaporodtak volna. Az elsőfokú bíróság által a középmértékben meghatározott szabadságvesztésbüntetés súlyosítására ezért a másodfokú bíróság nem látott indokot, az arányban áll a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel. Ugyanezen indokokra figyelemmel azonban a másodfokú bíróság a büntetés enyhítését sem tartotta indokoltnak. A fentiekre tekintettel a fellebbviteli bíróság a törvényszék ítéletét a Be.371.§
(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. A vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt a másodfokú bíróság a Btk.99.§
(1)bekezdése alapján a szabadságvesztés-büntetésbe továbbmenően beszámította. A vádlott a Be.381.§
(1)bekezdése alapján köteles a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. P é c s,
- április
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 12.B.396/2013/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.14/2014/
- számú végzésével
- április
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke