A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nem kerülhet sor bizonyítás felvételére, a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésre. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V. 35.410/2013/5.szám A Kúria a dr. Varga Árpád József egyéni ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szabó Erzsébet jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- március
- napján kelt 16.K.28.008/2013/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.28.008/2013/
- számú ítéletének nem támadott részét nem érinti, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 971.100 (kilencszázhetvenegyezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s Az adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) adónemben 2003-
- évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió során becslést alkalmazott, készpénzforgalmi vagyonmérleget állított fel, amelyben megállapította, hogy a felperesnek
- évre 18.848.245 Ft,
- évre pedig 20.976.850 Ft forráshiánya keletkezett. Ezeket az összegeket egyéb jogcímen megszerzett jövedelemnek minősítette. Az elsőfokú határozatban az adóhatóság kötelezte a felperest
- évekre mindösszesen 14.713.999 Ft szja adóhiánynak minősülő adókülönbözetet megfizetésére, 7.356.749 Ft adóbírsággal sújtotta, 4.194.742 Ft késedelmi pótlékot számított fel. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a
- május
- napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot, helyes indokaira tekintettel, helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108-
- §aira,
- §
(1)bekezdésére, 171. §
(1)és
(2)bekezdéseire,
- §-ára alapította. Határozatában utalt arra, hogy a felperes fellebbezésében, illetve a fellebbezés kiegészítésében előadott készpénzfelvételek fedezetéül szolgáló bankhitel figyelembe vételre került. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt fizetési kötelezettség törlését, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját és azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget az Art.
- §
(4)-
(6)bekezdései szerinti tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. Előadása szerint forráshiánya nem keletkezett. E körben hivatkozott ikertestvérétől, más magánszemélyektől, illetve a K. Kft.-től (a továbbiakban: kft.) kapott 46.600.000 Ft, 53.850.000 Ft, illetve 45.000.000 Ft kölcsönre. Kifejtette továbbá azt is, hogy az általa vásárolt ingatlan vételárának részletekben történő kifizetésére nem a vagyonmérlegben szereplő időpontokban került sor, és indítványozta igazságügyi szakértő kirendelését. Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként hozott jogerős ítéletében az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a vagyonmérlegben szereplő
- november
- napján feltüntetett 15.000.000 Ft-os forráshiányhoz tartozó adókötelezettséget, adóbírságot és késedelmi pótlékot illetően az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt: Fennállt a becslés jogalapja. Az adóhatóság által felállított vagyonmérleg kizárólag egy tételben hibás, mivel az ingatlan vásárlás kapcsán a második részlet kiegyenlítésére nem
- november 10-én, hanem
- november 15-én került sor. A vagyonmérlegben szereplő egyéb tételeket a felperes alaptalanul vitatta. Az általa indítványozott és lefolytatott bizonyítási eljárás, így a szakértői bizonyítás sem eredményezi az alperesi határozattól eltérő tényállás megállapítását. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének teljes körűen helyt adó határozat meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet keresetet elutasító része nem felel meg az Art.
- §
(3)-
(6)bekezdéseiben, 109. §
(1)bekezdésében, a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésében, 221. §
(1)bekezdésében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §
(1)bekezdés e) pontjában és a Pp. 339/B. §-ában foglaltaknak. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság csak a 15.000.000 Ft-ot fogadott el, mint forrást és figyelmen kívül hagyta az ingatlan vásárlás kapcsán a vételár fizetés részleteinek ütemezését, az ingatlan értékesítésének időpontját, az ikertestvérétől, magánszemélyektől és a Kft.-től kapott kölcsönöket, illetve ezek felhasználását. Csatolta ikertestvére örökösének kézzel írt nyilatkozatát azzal, hogy a kölcsönszerződésekkel és visszafizetésekkel kapcsolatos igazolások eredeti példányait a felülvizsgálati eljárási tárgyaláson kívánja bemutatni. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati eljárásban, rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, nem lehet hivatkozni alapeljárás során fel nem merült, ennél fogva el nem bírált új tényre, körülményre, jogcímre. (BH2002.283., EBH2002.653.) A Kúria ezért nem vonhatta értékelési körébe a felperes által kizárólag a rendkívüli jogorvoslati eljárás során hivatkozott bizonyítékot. A felülvizsgálati eljárásban, rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a Pp.275. § értelmében a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.(BH.2002.29., EBH2012.179.). Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor. A Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet - a felperesi előadással szemben - teljes körűen megfelel a Pp. 206. §
(1)bekezdésében, 221. §
(1)bekezdésében foglaltaknak. Az ebben megállapított tényállás hiánytalan, iratszerű, és okszerű, a logika szabályainak is megfelelő bizonyítékértékelésen alapul. A Kúria teljes körűen osztja az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspontot, ezért annak megismétlése nélkül, a felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel, csupán a következőkre kíván rámutatni: A revízió során a felperes meghatalmazott útján járt el és az ellenőrzési jegyzőkönyvre nem tett észrevételt, ezért az elsőfokú határozat jogszerűen alapult a jegyzőkönyvön. A felperes az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében hivatkozott arra, hogy korábbi meghatalmazottja többszöri kérése ellenére sem tájékoztatta a vizsgálat eredményeiről, ezért a meghatalmazást visszavonta és határidő biztosítását kérte. Ennek az adóhatóság helyt adott, de a fellebbezés kiegészítésére, pontosítására nem került sor. A hiánypótlási felhívást a felperes az adóhatóság felhívására teljesítette. Az alperes a fellebbezésben előadottakat azért nem fogadta el, mert a nyitóegyenleg meghatározása során a hivatkozott készpénzfelvételek már figyelembe vételre kerültek, és ezt a későbbiekben a felperes nem vitatta. Az alperes határozata megfelel a Ket. 72. §
(1)bekezdés e) pontjában foglaltaknak, mivel a jogorvoslati eljárást az Art. 138. §
(1)bekezdése alapján eljárva folytatta le és határozatának indokolása, a felperesi előadással ellentétben, a 3-
- oldalon tartalmaz tényállást, bizonyíték értékelést, illetve a további bizonyítás mellőzésének indokait is rögzíti. Az elsőfokú bíróság, mivel a felperes igazolta, hogy személyi sérüléssel járó bűncselekmény sértettje lett, több alkalommal biztosított lehetőséget arra, hogy a felperes a perben a bizonyítékait előterjeszthesse, helyt adott a szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványnak is, a szakértő meghallgatásra is sor került a peres eljárás során. A rendelkezésre álló adatok szerint az adóhatóság nyilatkoztatta a felperest, engedélyezte számára az iratrendezést, adatgyűjtést, számlavezető pénzintézeteket megkereste, megvizsgálta a Kft. könyvelését is és figyelembe vette a gépjármű nyilvántartás, cégnyilvántartás, ingatlan-nyilvántartás, adóhatósági adatbázis adatait is, tehát eleget tett az Art.
- §
(4)-
(6)bekezdései szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének. Iratszerűen, és helytálló következtetésekkel állapította meg, hogy a felperes vizsgált időszaki adómentes, bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de igazoltan megszerzett jövedelmei nem álltak arányban az életvitelre fordított kiadásokkal és vagyongyarapodással, ezért fennállt az Art. 109. §
(1)bekezdése szerinti becslés alkalmazásának jogalapja. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig az Art. 109. §
(3)bekezdése értelmében az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A becslési eljárás során továbbá a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem az adózó javára, hanem a terhére kell értékelni az Art. 97. §
(6)bekezdése szerinti szabályozásból következően.
- április 14-én a felperes úgy nyilatkozott, hogy ikertestvérétől kapott kölcsönt a lakásvásárláshoz, amit később ingatlan értékesítéséből származó bevételéből visszaadott, de erre nézve bizonyítékokat nem csatolt. Az adóhatóság emiatt felhívta hiánypótlásra és iratcsatolásra, de a felperes ennek nem tett eleget, ezért a revízió ismételten végzésben hívta fel a felperest iratcsatolásra. Jogszerű tehát az a megállapítás, mely szerint a felperes a közigazgatási eljárás során a testvéri kölcsönnel kapcsolatos bizonyítékokat nem csatolt be. A felperes ikertestvére
- december 16-án elhalálozott, és ahogyan arra az elsőfokú bíróság iratszerűen utalt, az ikertestvér szja bevallást legutoljára
- évben nyújtott be, kifizetői adatszolgáltatás sem érkezett az adóhatósághoz általa megszerzett adóköteles jövedelemről és az illetékhivatal adatszolgáltatása szerint mindösszesen
- évben értékesített ingatlant, azt is 800.000 Ft értékben. A felperes, ahogyan arra az elsőfokú bíróság szintén iratszerűen utalt, kizárólag az első tárgyaláson nyújtott be, akkor is másolatban a kölcsön szerződéseket és átvételi elismervényeket ikertestvérétől származó kölcsön alátámasztása érdekében. A kölcsönszerződések és az átvételi elismervények 46.500.000 Ft-ról szólnak, ezek közül azonban a legutolsó kölcsönnyújtás
- december 8-i keltezésű. Az elsőfokú bíróság tehát helytállóan rögzítette, hogy semmilyen olyan adat nem áll rendelkezése, amely a másolatban becsatolt dokumentumokban foglaltak megtörténtét alátámasztaná, a pénzösszegek tényleges átadását vagy visszafizetését bizonyítaná és alkalmas lenne annak hitelt érdemlő igazolására is, hogy ezek az összegek még a vizsgált időszakban is a felperes rendelkezésre álltak volna és ezek szolgáltak volna a perben vitatott forráshiányok fedezeteként. A felperes a per során ezt követően csatolt kilenc olyan kölcsönszerződést, amelyekre korábban a közigazgatási és a peres eljárás során egyáltalán nem hivatkozott. Ezek 53.850.000 Ft magánszemélyek által nyújtott kölcsönre vonatkoztak, de pénzmozgást, tényleges pénzátadást, visszaadást igazoló hitelt érdemlő dokumentumok nem kerültek becsatolásra. E körben egyéb bizonyítási indítvány sem került előterjesztésre, ennél fogva helytálló és okszerű bizonyíték értékelés alapján rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy hitelt érdemlő adatokkal a felperes által e körben előadottak nem nyertek bizonyítást. A felperesi előadással ellentétben a jogerős ítélet indokát adja annak, hogy miért fogta el forrásként a 15.000.000 Ft-ot és annak is, hogy az ezt meghaladó egyéb Kft.-től származó kölcsön kapcsán mely oknál fogva nem adott helyt a keresetnek. Egyértelműen utal arra, hogy a tényleges készpénzátadást, átvételt a felperes folyószámla adatokkal, pénzfelvétellel, más okirattal az adóigazgatási és a peres eljárásban sem igazolta, a szakértői vélemény sem támasztja alá a 15.000.000 Ft-ot meghaladó összegű tényleges készpénzátadást, illetve átvételt. (Jogerős ítélet
- oldal utolsó bekezdés,
- oldal,
- oldal első és második bekezdései.) A felperesi előadással szemben a szakértői vélemény egyértelműen rögzíti, hogy a szakértőnek nem volt feladata a dokumentumok valóságosságának vizsgálata, illetve az már nem is volt lehetséges, ennél fogva a szakértő véleményét csak a könyvelési bejegyzések és a rendelkezésére álló adatok alapján tehette meg. A felperes tévesen hivatkozott a Pp. 339/B.- §-ában foglaltak megsértésére, mivel e perben keresettel és felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatok nem mérlegelési jogkörben meghozott döntések, a bizonyítékok értékelése nem azonosítható a mérlegelési jogkörben hozott határozattal. (KGD2013.104., EBH2013.K.46.). A felperes felülvizsgálati kérelme tartalmát tekintve a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhetett sor, mert az előzőekben részletezettekre figyelemmel a jogerős ítélet eljárási jogszabálysértés nélkül meghozott olyan érdemi határozat, amely megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek is. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp. 270. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése megfizetésére. alapján köteles felülvizsgálati perköltség A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdésében és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésében foglaltakon alapul. Budapest,
- április
- Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró