Pfv.20333/2013/7 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §
3. IV. Tv.
4. §

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(1),

1. LXXXIV. Tv.
2. §
3. LXXXIV. Tv.
4. § 35/
5. BM rend.
6. §

(1)35/

1. BM rend.
2. §

(1)Pfv.IV.20.333/2013/7.szám A Kúria a Dr. Marsi Edit Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Marsi Edit) által képviselt felperesnek a Zsidai és Szekfű Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szekfű Gábor ügyvéd) által képviselt Budapest Főváros X. Kerület Kőbányai Önkormányzat (1102 Budapest, Szent László tér 29.) alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Bíróságon 7.P.20.765/

1. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.593/2012/
2. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a marasztalás összegét 2.621.552 (kettőmillió-hatszázhuszonegyezer-ötszázötvenkettő) forintra és kamataira felemeli azzal, hogy az alperes a marasztalási összeget ..val egyetemlegesen köteles a felperesnek megtéríteni. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 350.
4. (háromszázötvenezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt első-, másodfokú illetéket az állam viseli. és felülvizsgálati Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s eljárási A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint ..
5. május 24-én 2.800.000 forint vételárért megvásárolta a .. forgalmi rendszámú Daewoo Leganza típusú gépjárművet oly módon, hogy a vételár egy részét hitelből fedezte. A K&H Pannon Lízing Rt. a hitel biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat, továbbá a kölcsön tartamára vételi jogot kötött ki. A hitelező az alperes polgármesteri hivatala részére megküldte a teher bejegyzésére irányuló kérelmet azzal, hogy a törzskönyvet a maga számára kérte kiadni. Az alperes a kérelmet átvette, de a törzskönyvet a teher bejegyzése nélkül .. szolgáltatta ki, aki
6. október 5-én a gépkocsit a felperesnek adta el 2.600.000 forint vételár ellenében. Az eladó nyilatkozott a jármű per-, teher- és igénymentességéről, a felperes pedig a teljes vételárat megfizette. A felperes
7. december 4-én a nevére kívánta íratni a járművet, de ez meghiúsult, mert a gépjármű-nyilvántartás szerint a hitelező javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom a tulajdonszerzést megakadályozta. A felperes keresetében 2.621.552 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal, hogy a Nyíregyházi Városi Bíróság 17.P.20.689/2003/
8. sorszámú ítéletével ilyen összeg megfizetésére, mint kártérítés megfizetésére kötelezett .. egyetemleges a kötelezettsége. A kereset szerint az alperes jogellenes magatartása az volt, hogy a forgalmi engedélyt és a törzskönyvet .. küldte meg a hitelező kérelme ellenére, továbbá a törzskönyvbe elmulasztotta bejegyezni az elidegenítési és bejegyzési tilalmat, a vételi jogot, ez tette lehetővé azt, hogy .. a felperes számára eladja a gépjárművet. A felperes szerint az alperes hivatala államigazgatási jellegű, közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-, intézkedő tevékenységgel, téves adatszolgáltatással okozott kárt, mely nyomán ..hoz került a törzskönyv és ezáltal tudta a gépkocsit a felperesnek eladni. A felperes szerint így az okozati összefüggés az alperes mulasztása és a felperes kára között egyértelműen megállapítható. Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a követelés jogalapját és összegszerűségét egyaránt. Az ügyintéző hibájának tényét önmagában nem vitatta, de álláspontja szerint a közigazgatási szerv felelősségét ez nem alapozza meg. Vitatta, hogy bármilyen okozati összefüggés állna fenn a mulasztás és a bekövetkezett kár között. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.983.067 forintot és ezen összegnek a
9. március
10. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az első fokú ítélet indokolása kifejtette: a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/
11. (XI. 30.) BM rendelet
12. §

(1)bekezdése szerint a törzskönyv a jármű tulajdonjogát igazoló okirat. Ezen jogszabály 74. §

(1)-

(3)bekezdése szerint kellett volna kiadnia, illetve megküldenie a törzskönyvet az arra jogosultnak, az alperes hivatalának. Megállapította: a per tárgyát képező gépkocsira a hitelező cég kérte az alperestől a javára szóló vételi jog terhelési és elidegenítési tilalom bejegyzését, valamint a törzskönyv megküldését. Az alperes a kérelmet átvette, a törzskönyvet

1. június 7-én a teher bejegyzése nélkül küldte meg, ráadásul nem a hitelezőnek, hanem a gépjármű tulajdonosának. Arra a következtetésre jutott, hogy a forgalmi engedélybe történő bejegyzés elmaradása, illetve a törzskönyvnek a hitelező részére megküldése tette lehetővé azt, hogy az adós (a gépjármű tulajdonosa)
2. október 5-én a gépjárművet a felperesnek eladja oly módon, hogy a felperes a fennálló terhekről nem szerezhetett tudomást. Ilyen a módon a kár bekövetkezése és az alperes magatartása közötti okozati összefüggést megállapította, figyelemmel arra, hogy a felperesnek a gépjárművet
3. március 27-én a vételi jogot érvényesítő hitelezőnek át kellett adnia. A kártérítés összegét az elsőfokú bíróság a perben kirendelt szakértő véleménye alapján állapította meg. Az alperes fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Előadta: az alperesi munkatárs mulasztása és a kár bekövetkezése között egyértelműen hiányzik az okozati összefüggés. A felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatni és a kereset szerinti összegre a kártérítés nagyságát felemelni. A Fővárosi Ítélőtábla
4. október 6-án kelt 9.Pf.21.048/2009/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes kereseti kérelmét teljes egészében elutasította. Az alperest az elsőfokú eljárási illeték és a perköltség megfizetése alól mentesítette és a felperest kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli. A másodfokú bíróság kifejtette: a felperes által sérelmezett mulasztást a Budapest Főváros X. Kerület Kőbányai Önkormányzat Polgármesteri Hivatala szervezeti egységeként működő okmányiroda valósította meg. A Polgármesteri Hivatal azonban önálló jogi személyiséggel rendelkezik, ezért esetleges mulasztásáért a Polgármesteri Hivatal tartozik helytállni. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság
6. szeptember 27-én kelt Pfv.III.20.288/2010/
7. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felülvizsgálati ítélet indokolásában kifejtette: az alperes a fellebbezésében nem, csak annak kiegészítésében hivatkozott arra, hogy a felperes nem a megfelelő személy ellen indított keresetet. A fellebbezés ezen kiegészítése azonban elkésett, nem hatályos, így a másodfokú döntésnél nem lehetett volna figyelembe venni, így a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési kérelmen. A felülvizsgálati döntés kifejtette: a Polgármesteri Hivatal az önkormányzattól sem szervezetileg, sem költségvetésileg nem különül el. Az önkormányzat, amely önmagában nem szerv vagy szervezet, ebből következően nem is tesz, illetve tehet jognyilatkozatot, magatartása ezen belül jogi jellegű megnyilvánulásai és döntései - az önkormányzati törvényben megjelölt szervek és személyek útján jutnak kifejezésre. Az önkormányzat felelősként megjelölése ennél fogva magában foglalja a Polgármesteri Hivatal felelősségét. A Polgármesteri Hivatal alkalmazottainak tevékenységével okozott kárért ezért az önkormányzat tartozik felelősséggel. A megismételt másodfokú eljárásban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes kereseti kérelmét teljes egészében elutasította. Az alperest mentesítette az elsőfokú eljárási illeték és a perköltség fizetése alól. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 100.000 forint + áfa elsőfokú és 70.000 forint + áfa másodfokú és felülvizsgálati együttes perköltséget. A le nem rótt illetékről megállapította, hogy azt az állam viseli. A másodfokú bíróság ismételten kifejtette: amíg a jogalkotó akként nem rendelkezik, hogy a jogi személy költségvetési szerv, a polgármesteri hivatal tevékenységéért az azt létrehozó másik jogi személyt, az önkormányzatot helytállási kötelezettség terheli, nem mondható ki az, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottjának tevékenységével okozott kárt az önkormányzat által okozott kárnak kell tekinteni. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria Pfv.IV.21.848/2011/
8. sorszámú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A felülvizsgálati kérelem indokolása megállapította: a Pp.
9. §

(5)bekezdése alapján a Kúria a hatályon kívül helyező végzésében az új eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat ad. E rendelkezésből következően a másodfokú bíróság a megismételt eljárás során kötve volt a Legfelsőbb Bíróság korábbi felülvizsgálati eljárásban meghozott, hatályon kívül helyező végzéséhez. A megismételt eljárásban nem vetődött fel semmilyen új tény, bizonyíték, ami a tényállás módosulását eredményezte volna és ezáltal indokolttá tette volna a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának mellőzését. Ezzel szemben a másodfokú bíróság a korábbi jogi álláspontját kifejtve ismételten azzal utasította el a felperes keresetét, hogy azt nem a megfelelő alperessel szemben terjesztette elő, vagyis a megismételt eljárásban sem vizsgálta érdemben a fellebbezést és a csatlakozó fellebbezést, azaz nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság végzésében előírt kötelezettségének. A Kúria rögzítette: az új eljárásban a másodfokú bíróságnak érdemben kell határoznia a fellebbezési és csatlakozó fellebbezési kérelemről. A megismételt eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.593/2012/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Az alperest az elsőfokú eljárási illeték és perköltség fizetése alól mentesítette. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 127.000 forint elsőfokú perköltséget és ugyancsak 127.000 forint másodfokú és felülvizsgálati együttes perköltséget. Az illeték viseléséről úgy rendelkezett, hogy a fellebbezési, csatlakozó fellebbezési és a felülvizsgálati illetéket az állam viseli. A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom, illetve vételi jog törzskönyvi bejegyzésének elmaradása nem volt jogellenes. A kifejtett álláspont szerint a forgalmi korlátozásokat a gépjármű-nyilvántartásnak kellett tartalmaznia és a jogszabályok együttes értelmezéséből az volt levonható, hogy ezeket az adatokat a törzskönyvbe már nem kellett bejegyezni. Ennek indokaként azt jelölte meg, hogy az új törzskönyvet csak a gépjármű eladásakor kellett kiállítani, másik okként pedig azt, hogy a törzskönyvet a korlátozás jogosultjának kellett megküldeni, vagyis miután a törzskönyv, mintegy letétként a jogosult birtokába került, mindaddig, amíg a korlátozások fennálltak, nem volt szükség, hogy a törzskönyv még ezeket a korlátokat is tartalmazza, helyes postázás esetén ugyanis fel sem merülhetett, hogy ezeknek az adatoknak a hiánya bármilyen forgalomban keletkező gondot okozhatna. A jogerős ítélet kifejtette: a perbeli gépjármű forgalmi korlátozását a gépjármű nyilvántartás megfelelően tartalmazta. Ezt bizonyítja az is, hogy a felperes a tulajdonjogát nem tudta átvezettetni, az alperesi ügyintéző ugyanis ezeket az adatokat a gépjármű nyilvántartásba bejegyezte és az okmányiroda felperes által csatolt igazolása is a forgalmi korlátok bejegyzésének tényét támasztotta alá. A kereset alapjaként megjelölt másik jogsértő magatartással kapcsolatban a jogerős ítélet kifejtette: nyilvántartási feladatát szegte meg az alperes azzal, hogy rossz cím feltüntetésének eredményeként a forgalmi korlátozásokkal terhelt gépjármű törzskönyvét nem az annak birtoklására kizárólag jogosult hitelezőnek, hanem az arra nem jogosult tulajdonosnak küldte meg és ezzel a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett valós tényekkel ellenkező látszatot keltett. Megállapította a jogerős ítélet azt is, hogy az alperesnek a felróhatóság körében előadott azon tényállítása, hogy maga a számítógépes program nem tette lehetővé a tulajdonos címének felülírásával a helyes cím feltüntetését, nem felel meg a valóságnak, ezt az állítást ugyanis a felperesnek az eladóval és másokkal szemben indított perében éppen az alperes részéről csatolt BM igazolás cáfolta. Ebben ugyanis az szerepelt, hogy volt lehetőség a cím felülírására. Arra is rámutatott a jogerős ítélet, hogy a jelen perben az alperes nem vitatta, hogy saját ügyintézőjének eljárása téves volt és korábban egyáltalán nem hivatkozott arra, hogy ezt a hibát nem lehetett volna kiküszöbölni. A jogerős ítélet arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ilyen módon megállapított jogellenes magatartás és a felperes kárának bekövetkezése között nincs okozati összefüggés. Ebben a körben kifejtette: a hitelező javára kikötött elidegenítési tilalom és vételi jog nem akadályozta, hogy a felperes a gépjármű tulajdonjogát az adásvételi szerződés alapján megszerezze, az elidegenítési és terhelési tilalom ugyanis legfeljebb ingatlan tulajdonszerzésének lehet gátja, ingó tulajdon szerzésének azonban nem. A gépjármű tulajdonjogának megszerzéséhez az sem szükséges, hogy ezt a jogot bejegyezzék a gépjárművekről vezetett nyilvántartásba. A felperes a másodfokú bíróság érvelése szerint azzal, hogy a tulajdonossal megkötötte az adásvételi szerződést és a vételár kifizetése ellenében a gépkocsit átvette, megszerezte a gépjármű tulajdonjogát. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezért a felperes kára valójában akkor következett be, amikor a gépkocsit átadta a vételi jogával fellépő hitelezőnek. A jogerős ítélet szerint ennek viszont nem a törzskönyv rossz postázása volt az oka, hanem az, hogy a hitelező a felperes eladójával kötött kölcsönszerződést felmondta és vételi joga gyakorlására hivatkozva felszólította a felperest a gépjármű átadására. A jogerős ítélet érvelése szerint a felperesnek azt a kárát, ami azáltal érte, hogy a gépjárművet kiszolgáltatta a vételi jogot gyakorló hitelezőnek, nem más okozta, mint a vele szerződő eladó többszörös szerződésszegése. Az eladó ugyanis sem a felperestől átvett vételárból, sem más forrásból nem tehermentesítette a járművet, a gépjármű megvásárlása céljából kötött kölcsönszerződés részleteit sem fizette, márpedig kizárólag ez vezetett a kölcsönszerződés felmondásához és a vételi jog gyakorlásához. A jogerős ítélet álláspontja szerint az eladó szerződésszegése nélkül tehát a felperes kára nem következett volna be, a gépjármű kiadásával keletkezett kár bekövetkeztében pedig az alperes jogellenes magatartásának semmilyen közrehatása nem volt. A megismételt eljárásban született jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részben történő hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, amelyben az alperest a kereseti kérelemben, illetve a csatlakozó fellebbezésben megjelölt 2.651.552 forint kártérítés és annak
2. március
3. napjától számított törvényes kamatai megfizetésére kötelezi. Előadta: a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert ellentétes az
4. évi LXXXIV. törvény
5. §

(2)bekezdésének d) pontjában és

1. §-ában foglaltakkal, megsértette a Pp. és a Ptk. több rendelkezését. Álláspontja szerint az
2. LXXXIV. törvény
3. §

(1)és

(2)bekezdései rögzítik azt, hogy mit tartalmaz a járműnyilvántartás és mit tartalmaz a törzskönyv. A jogszabályi rendelkezés értelmében a törzskönyv tartalmazza a járműnyilvántartás adatai közül a jármű forgalmazási korlátozására vonatkozó adatokat is. Ezen adatok közé nyilvánvalóan beletartozik, a kérelem érvelése szerint, a járműre vonatkozó forgalmi korlátozásként az elidegenítési és terhelési tilalom. Helytelenül járt el a felülvizsgálati kérelem szerint a a másodfokú bíróság akkor, amikor nem minősítette jogellenesnek az alperesi alkalmazott azon mulasztását, hogy nem jegyezte be a törzskönyvbe a kölcsönadó lízingcég kérelme ellenére és a jogszabályi rendelkezésnek megfelelően az elidegenítési, terhelési tilalmat és a vételi jogot. A felperes kifogásolta azt is, hogy a jogerős ítélet egyáltalán nem rendelkezett a csatlakozó fellebbezési kérelemről. A felülvizsgálati kérelem kifejtette: egyértelmű az okozati összefüggés, az alperes jogsértő magatartásai és a bekövetkezett károk között, a másodfokú bíróság helytelenül értékelte azt, hogy az alperes mely magatartása minősült jogsértőnek. Téves volt a másodfokú bíróság érvelése abban a körben, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom törzskönyvbe való bejegyzésének elmulasztása ne lett volna jogsértő. Amennyiben tehát helyesen állapította volna meg a jogerős ítélet a jogellenes magatartások körét, akkor nem juthatott volna arra a helytelen következtetésre, hogy hiányzik az okozati összefüggés az alperesi jogellenes magatartás és a felperest ért kár között. Az alperes ugyanis két jogsértő magatartást tanúsított: egyrészt be kellett volna jegyeznie a törzskönyvbe az elidegenítési és terhelési tilalmat, valamint a vételi jogot, másrészt pedig a törzskönyvet jogellenesen küldte meg a korábbi tulajdonos részére. A felperes kára tehát nem kizárólag a korábbi tulajdonos jogellenes magatartásából fakadt, hanem az alperes magatartása is hozzájárult ahhoz, tehát legalábbis közös károkozásról lehet beszélni. A felperes felülvizsgálati kérelme szerint megállapítható, hogy az alperes magatartása jogellenes és ezáltal felróható volt. A felülvizsgálati kérelemben a felperes előadta: a kártérítési felelősség valamennyi eleme megvalósult, ezért az alperes helytállni tartozik a keletkezett kárért, amely a ténylegesen megfizetett vételár és a befizetett eljárási illeték összege. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján, továbbá perköltséget igényelt. A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos. A Ptk. 339. §

(1)bekezdése értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 349.§

(1)bekezdése értelmében államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria korábbi döntései alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes az alperes személyében megfelelő személlyel szemben indította meg az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapítására és kártérítés megfizetésére irányuló eljárást. A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet (továbbiakban: R.) 71. §

(1)bekezdése szerint a jármű tulajdonjogát igazoló okirat a törzskönyv. Egy járműhöz egy időben csak egy érvényes törzskönyv tartozhat. A közlekedési igazgatási hatóság a jármű első forgalomba helyezése során annak, aki a jármű tulajdonjogát igazolja, törzskönyvet ad ki. A

(3)bekezdés értelmében a jármű elidegenítésekor, továbbá a jármű vagy a tulajdonos adatainak, valamint a törzskönyvben feltüntetett bármely más adat változásakor új törzskönyvet kell kiállítani, a korábbi törzskönyvet vissza kell vonni és érvénytelenítve a keletkezett iratokkal a Hivatalnak meg kell küldeni. A

(4)bekezdés szerint az ellenkező bizonyításáig a törzskönyvet birtokló ügyfelet jogszerű tulajdonosnak kell tekinteni. Az 74. §

(1)bekezdése értelmében a törzskönyvet a közlekedési igazgatási hatóság adatfelvételezése alapján a Hivatal állítja ki és postai úton továbbítja a jogosult részére. A

(3)bekezdés szerint a törzskönyvet csak a tulajdonosnak, illetve a közjegyzői vagy ügyvédi okiratban arra feljogosított meghatalmazottnak lehet kiadni. A

(4)bekezdés szerint a jármű tulajdonjogát érintő korlátozás (elidegenítési, terhelési tilalom, stb.) esetén a törzskönyv kizárólag a korlátozás jogosítottja részére adható ki. A jelen esetben a K&H Pannon Lízing Rt.

1. május 27-én kérelmet terjesztett elő azért, hogy részére kerüljön megküldésre a törzskönyv, tekintettel a javára fennálló vételi jogra, valamint elidegenítési és terhelési tilalomra. Az alperesnél a kérelmet átvették, de annak ellenére a törzskönyvet
2. június 7-én .. küldték meg. Tévedett a jogerős ítélet akkor, amikor nem állapított meg kettős jogsértést az alperes oldalán. Nem csupán azzal követett el jogsértést az alperes, hogy a vételi jog jogosultjának kérelmét figyelmen kívül hagyva a törzskönyvet a tulajdonosnak küldte meg, hanem azzal is, hogy az elidegenítési és terhelési tilalmat, továbbá a vételi jogot a törzskönyvbe nem jegyezte be. Ezt ugyanis a jogerős ítélet értékelésével szemben az alperesnek meg kellett volna tennie. A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló
3. évi LXXXIV. törvény
4. §

(1)bekezdésének

1. a)pontja szerint a járműnyilvántartás tartalmazza a járműtulajdonos (üzembentartó) személyazonosító adatát, az
2. e)pont szerint a járműtulajdonos (üzembentartó) megnevezését, valamint a
3. g)pont értelmében a cégjegyzék, illetőleg nyilvántartás számát. A 9. §

(2)bekezdésének c) pontja értelmében a járműnyilvántartás a külön jogszabályban meghatározottak szerint tartalmazza a jármű forgalmazási korlátozására vonatkozó adatokat. A 12. § szerint a törzskönyv tartalmazza a tulajdonos 9. §

(1)bekezdés a), e), g) pontjaiban, továbbá a 9. §

(2)bekezdése szerinti jogszabályban megjelölt adatokat. Ebből következik, hogy a törzskönyvnek kötelezően tartalmaznia kell a jármű forgalmazási korlátozására vonatkozó adatokat. A vételi jog fennállása, az elidegenítési és terhelési tilalom pedig egyértelműen a jármű forgalmazási korlátozására vonatkozó adat. Ezen korlátozások fennállását és azok jogalapját a K&H Pannon Lízing Rt. az alperes felé megfelelően igazolta 2002-ben, ezek az adatok azonban nem kerültek a törzskönyvben bejegyzésre. Helytálló volt ezért a felperesnek az a felülvizsgálati álláspontja, hogy a törzskönyvet illetően az alperes kettős jogsértést követett el, a forgalmazási korlátozások be nem jegyzésével is az alperes jogsértést követett el, azaz felróható magatartást tanúsított. Ehhez képest a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy az ilyen módon megállapított jogsértés okozati összefüggésben állt-e a felperesnél keletkezett kárral. A forgalmazási korlátozások bejegyzésének elmaradása a Kúria álláspontja szerint összefüggésben áll a felperes oldalán keletkezett kárral. Helytállóan érvelt ugyanis azzal a felperes, hogy amennyiben a megfelelően kitöltött törzskönyvvel szembesült volna a gépjármű adásvételi szerződésének megkötésénél, akkor mindaddig nem kötötte volna meg a szerződést, amíg az eladó a járművet a forgalmazási korlátozások alól nem mentesíti. A felperes nyilvánvalóan nem lett volna érdekelt abban, hogy egy jelentős összegű hiteltartozással együtt a szerződéses vételáron a gépjárművet megvásárolja. A felperes a törzskönyv alapján, illetve az eladó előadása alapján abban a hiszemben lehetett, hogy a jármű tehermentesen kerül átadásra. Nem vitathatóan az eladó kártérítési felelősséggel tartozik a felperes irányába, ezt már jogerős ítélet is megállapította, de ez a körülmény nem zárja ki az alperes egyidejű, jogszabálysértésen alapuló felelősségét. Mindezek alapján a jogerős ítéletben megfogalmazott állásponttal szemben az eladó és a jelen per alperesének közös károkozása állapítható meg. A Ptk. 337. §

(1)bekezdése értelmében egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszüntetik, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik. A kár összegszerűsége tekintetében a Kúria álláspontja szerint szükségessé vált az elsőfokú bíróság által megállapított összegszerűség felülvizsgálata is. A felperes kára ugyanis abból származott, hogy az eladónak meg kellett fizetnie a vételár teljes összegét, azaz 2.600.000 forintot, továbbá meg kellett fizetnie 21.552 forint átírási illetéket. A kifizetett vételár a szakértő által megállapított forgalmi értékhez képest nem volt nyilvánvalóan eltúlzott, nem merült fel adat arra, hogy ne a szerződésben szereplő 2.600.000 forintot kellett volna a felperesnek megfizetnie vételárként. A Nyíregyházi Városi Bíróság a volt tulajdonost is 2.621.552 forint kártérítés megfizetésére kötelezte, márpedig a volt tulajdonos és a jelen per alperese közösen okozták a felperes kárát, így felelősségük egyetemleges. Ilyen körülmények között a Kúria a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet megváltoztatta és a kártérítés összegét 2.621.552 forintra és kamataira felemelte. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az a jogszabálysértés indokolta, hogy a jogerős ítélet tévesen foglalt állást az alperes jogsértő magatartásáról és a jogsértés, továbbá a keletkezett kár okozati összefüggéséről. A Kúria egyidejűleg azt is megállapította, hogy az eladó és a jelen per alperese egyetemleges felelősséggel tartozik a kár megfizetéséért. A perköltség megfizetésére a pervesztes alperes köteles a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján. A felperesi képviselő munkadíja az első-, másodfokú eljárásra, illetve a felülvizsgálati eljárásra nézve a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet alapján került megállapításra. A pervesztes alperes az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény
3. §

(1)bekezdése alapján illetékmentességet élvez, ezért a le nem rótt elsőés másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján. Budapest,
3. szeptember
4. Dr. Baka András s.k. a tanács elnöke, Dr. Pataki Árpád s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő