Bf.13/2014/10 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat) állapította meg, melyből 1 rb. kísérleti szakban maradt. E cselekmények miatt vele szemben – halmazati büntetésül – öt év szabadságvesztést és öt év közügyektől eltiltást szabott ki. A kiszabott szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani megállapítva, hogy I.rendű vádlotta szabadságvesztésbüntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész I.rendű vádlottterhére, eltérő minősítés, több emberen elkövetett emberölés kísérletének megállapítása, és a kiszabott büntetés súlyosítása, I.rendű vádlottés védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, valamint a nyilvános fellebbezési tárgyaláson jelen lévő képviselője útján is a jogorvoslati kérelmet mind az eltérő minősítésre, mind a súlyosításra irányuló részében fenntartotta. A vádlott és védője a másodfokú tárgyaláson jogorvoslati kérelmeikkel azonos tartalommal szólaltak fel. A másodfokú bíróság a kölcsönösen bejelentett fellebbezéseket nem találta alaposnak. Az ítélőtábla a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján – figyelemmel a Be.349.§

(1)bekezdésében írt korlátokra – a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával az ügy tárgyi súlyához és jellegéhez igazodó részletességgel folytatta le a bizonyítási eljárást. Ennek során felderítette és megvizsgálta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat. Azok részletes, a logika szabályainak is megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól. A megállapított tényállás túlnyomórészt mentes volt a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az – figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára – a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeként mindössze kisebb mértékű kiegészítésre szorult: A Budapesti VIII. Kerületi Ügyészség B.VIII.5668/2012/10-I. számú, 2014. február 18-án kelt határozatával I.rendű vádlottal szemben magánlaksértés bűntette (1978. évi IV. törvény 176.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont), valamint a Dell Inspiron mini számítógép kapcsán elkövetett rongálás vétsége (1978. évi IV. törvény 324.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont) miatt indított nyomozást megszüntette. Az eljárás kizárólag az O. A. sértett sérelmére elkövetett rongálás vétsége miatt folyik tovább. (I.rendű vádlottvédője által csatolt határozat, a másodfokú bírósági iratok

1. sorszáma alatt.) I.rendű vádlottnál
2. március 25-én krónikus csontvelő-leukémia megbetegedést diagnosztizáltak. E betegség miatt az I.r. vádlottnak jelenleg is, de ezt követően még hónapokig tartó további orvosi kezelésre van szüksége. (I.rendű vádlottvédője által csatolt klinikai igazolás és patológiai lelet, a másodfokú bírósági iratok
3. sorszáma alatt.) A cselekmény elkövetéséhez használt baseballütő egy üreges, 580 gramm súlyú fémeszköz volt. (Pécsi Ítélőtábla fellebbezési tárgyalásáról készült
4. sorszámú jegyzőkönyv
5. oldala.) A fenti kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított helyes, hiánytalan, teljes mértékben felderített tényállás a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. A bizonyítékokkal összhangban álló tényállást egyébként a vád és a védelem jogorvoslati kérelmében nem is támadta. I.rendű vádlotta terhére rótt cselekmények elkövetését ténybelileg nem vitatta, védekezése szerint azonban az őt és társát, tanú1-t ért jogtalan támadás elhárítása érdekében, jogos védelmi helyzetben cselekedett. Az elsőfokú bíróság a beszerzett, főként személyi bizonyítékok alapján megalapozottan vetette el az I.r. vádlott védekezését. A kihallgatott tanúk többsége közvetetten, az eseményeket észlelő személyek elmondásából értesült a vádbeli tettlegességről, arról, hogy I.rendű vádlottegy baseballütővel a szórakozóhely előtt bántalmazta a sértetteket (tanú2, tanú3, tanú4). Az is megállapítható volt a tanúk előadása alapján, hogy kizárólag II.rendű vádlottnak kellett elhagynia a diszkót, I.rendű vádlottnak nem. Ennek ellenére az I.r. vádlott is kiment a rendezvény helyszínéül szolgáló épületből, miközben a II.r. vádlott számonkérésére, bántalmazására utaló kijelentéseket tett. A szórakozóhely előtt lezajló eseményekről az abban érintett személyeken, I.rendű, II.rendű vádlotton, valamint sértett1 sértetten kívül mindössze egyetlen tanú , tanú1 tudott részletekbe menően nyilatkozni, aki szemtanúja volt a történéseknek. Látta mind a két sértettel szemben megvalósított tettlegességet, sőt annak előzményeiről is tudott nyilatkozni. Ő volt ugyanis az a személy, aki II.rendű vádlottat – az I.r. vádlott kérésére – feltartóztatta azzal a kéréssel, hogy az I.r. vádlott beszélni kíván vele. Az érdektelennek tekinthető tanú1 elmondta, hogy II.rendű vádlott, de sértett1 sem lépett fel támadólag I.rendű vádlottal szemben, amely indokolta volna az I.r. vádlott részéről a baseballütővel való támadást. A tanú vallomása, valamint a videofelvétel alapján tehát cáfolható volt az I.r. vádlottnak az a védekezése, hogy őt akár II.rendű vádlott, akár sértett1 részéről jogtalan támadás vagy ilyen támadás közvetlen veszélye fenyegette volna. A jogos védelmi helyzet ténybeli alapjának hiányát tehát az elsőfokú bíróság megalapozottan rögzítette. ------------------------E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont jogkövetkeztetést I.rendű vádlott büntetőjogi felelősségére, és cselekményeinek minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Bár a védelem az I.r. vádlott bűnösségét nem vitatta, mégis szükséges a jogos védelmi helyzet hiányával kapcsolatos érvelés rövid elemzése. I.rendű vádlottat a diszkó helyiségében olyan atrocitás érte II.rendű vádlott részéről, amellyel szemben jogosan védekezett. A történésekkel adekvát módon történt tehát a rendbontó magatartást tanúsító II.rendű vádlott eltávolítása a rendezvényről. II.rendű vádlott nem tiltakozott kiküldésével szemben, sőt elhatározta, hogy hazamegy. Amikor barátja, sértett1 felajánlotta, hogy ismételten megveszi a belépőjegyét, a II.r. vádlott ezt visszautasította. I.rendű vádlottazonban a benti események hatására indulatos maradt, és több személy füle hallatára a cselekmény folytatására utaló kijelentést tett; arra célzott, hogy elégtételt akar venni II.rendű vádlotton. A további események e kijelentésének megfelelően folytatódtak; az I.r. vádlott ismerőse, tanú1 közreműködésével a már hazamenetelt elhatározó II.rendű vádlottat gépkocsija közelébe hívatta. A megbeszélésnek nevezett találkozót valójában nem a történtek megtárgyalása, tisztázása, hanem a revans, a visszavágás indokolta. Amennyiben I.rendű vádlottcélja az események megbeszélése lett volna, akkor nem vette volna magához az elkövetéshez később eszközül használt baseballütőt, illetve nem azonnal támadt volna II.rendű vádlottra, majd utána nyomban a helyszínre érkező sértett1 sértettre. A kifejtettek miatt jogtalan támadás, illetve ilyen támadás közvetlen veszélyének hiányában I.rendű vádlottoldalán jogos védelmi helyzet nem állt fenn, ellenkezőleg a jogtalanság talaján állva valósította meg cselekményét. A másodfokú bíróság nem értett egyet az ügyészség minősítést kifogásoló álláspontjával. Az ütések száma, ereje, az okozott sérülések helye, jellege, I.rendű vádlottegyéb magatartása, a cselekmény előtt és után hangoztatott kijelentései nem adnak alapot olyan következtetés levonására, hogy az I.r. vádlott ölési szándékkal bántalmazta a sértetteket. Az I.r. vádlott mindkét sértettre egyetlen ütést mért, azokat az egyik sértettel szemben nagy, a másikkal szemben közepes erővel, de mindegyik esetben egy kézzel hajtotta végre. Bár volt ölésre utaló kijelentése, azt azonban nem lehetett komolynak, a későbbi magatartásával adekvátnak tekinteni. Az a körülmény, hogy I.rendű vádlott egy nyilvános szórakozóhely előtti forgalmas helyen, személyét, cselekményét nem leplezve bántalmazta II.rendű vádlottat és sértett1et, a másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyancsak arra enged következtetni, hogy az I.r. vádlott szándéka nem a sértettek életének kioltására irányult. Azt sem lehet mellékes szempontnak tekinteni, hogy a cselekmény elkövetéséhez használt fém baseballütő egy üreges, 580 gramm súlyú fémeszköz volt, mely tömegénél és tömörségénél fogva egy fa ütőhöz képest kevésbé súlyos sérülést okoz, azonos erő alkalmazása mellett. Súlyosabb, élet kioltásával vagy veszélyeztetésével járó eredmény nagyobb erejű ütéssel, vagy további ütésekkel lett volna megvalósítható, amely nem történt meg. A kifejtettek alapján a fellebbviteli bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetésével, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete helyett, mindkét sértett esetében testi épséget sértő cselekmény megállapításával. A kifejtettek alapján a minősítés módosítására irányuló ügyészi fellebbezés alaptalan volt. ------------------------Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket túlnyomórészt helyesen tárta fel. További enyhítő körülményként kellett értékelni az I.r. vádlottnak az elsőfokú ítélet meghozatalát követően diagnosztizált súlyos megbetegedését, mely I.rendű vádlottéletvitelét és büntetés elviselési képességét hátrányosan befolyásolja. A büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést helyesen értékelte az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott terhére súlyosító körülményként. Az 56/2007. BK vélemény értelmében súlyosító körülményként kell figyelembe venni, ha az elkövető az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt, erről tudva követi el a bűncselekményt, és ebből személyének fokozott veszélyességére lehet következtetni. Az I.r. vádlott esetében ezek a tényezők maradéktalanul fennálltak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kiszabott szabadságvesztés-büntetés arányban áll a feltárt bűnösségi körülményekkel, a vádlott személyében felismerhető társadalomra veszélyességgel, mind speciál-, mind generálpreventív szempontból alkalmas a Btk.79.§-ában írt büntetési célok eléréséhez és a Btk.80.§

(1)bekezdésében írt büntetéskiszabási elvek megvalósításához. A két személy sérelmére súlyos testi épség elleni bűncselekményt megvalósító I.rendű vádlottal szemben szükséges, de egyben indokolt is az öt év szabadságvesztés-büntetés kiszabása, amelynek sem súlyosítása, sem enyhítése nem indokolt. A kifejtetteknek megfelelően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Btk.92.§

(1)-

(2)bekezdése alapján határozott az előzetes fogvatartásban töltött idő további beszámításáról. P é c s,

1. április
2. Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 12.B.244/2013/
3. számú ítélete I.rendű vádlottvonatkozásában a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.13/2014/
4. számú végzése folytán a
5. évi április hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke