Gfv.30059/2014/6 – Kúria

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.059/2014/6.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Vásárhelyi Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Vásárhelyi János ügyvéd által képviselt I.r. II.r. és III.r. felperesnek dr. Molnár Éva ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Szekszárdi Törvényszéken 16.P.20.207/

1. számon indult és a Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.440/2013/
2. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az alperesnek 15 napon belül 254.000 (kettőszázötvennégyezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy 3.200.000 (hárommillió-kettőszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperesek mint adósok, illetve adóstársak és jelzálog-kötelezettek
3. január 29-én lakossági kölcsönszerződést kötöttek az alperessel mint hitelezővel. A kölcsön összege 32.000.000 Ft volt, mely összeget az alperes a szerződésnek megfelelően átutalt. A kölcsönszerződést az alperes részéről Sz S-né, mint annak egyik ügyvezetője, valamint az alperes kirendeltségvezetője, K A-né írta alá. Az alperest - alapszabálya szerint - az ügyvezetők képviselik, a képviselet módja: ügyvezetők együttesen. A kölcsönszerződés aláírásakor Sz S-né és B-né K E voltak az ügyvezetők. Emellett az alperest a székhelyén és fióktelepeinél működő kirendeltségeknél kötött ügyletek vonatkozásában teljes jogkörrel képviselhette az In működő kirendeltség vonatkozásában a mindenkori kirendeltségvezető és vele együtt egy hitelügyintéző együttesen. A kölcsönszerződés aláírásakor az iregszemcsei kirendeltségvezető K A-né, a hitelügyintézők pedig S G és P-né Á T voltak. Mivel a felperesek a szerződés szerinti kamatfizetéssel elmaradtak és a vállalt biztosítási díjfizetési kötelezettségüket sem teljesítették, az alperes
4. augusztus 24-én felmondta a kölcsönszerződést. A felperesek keresetükben a perbeli szerződés semmisségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a megkötött kölcsönszerződés jogszabályba ütközik, mivel az alperest a kölcsönszerződést aláíró két személy nem képviselhette, az alperes saját alapszabályába ütközik a képviselet ezen módja. Másodlagosan ugyanezen indokok alapján arra hivatkoztak, hogy a szerződés érvényesen létre sem jött a felek között. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szerződés a felek megállapodása alapján létrejött, az jogszabályba nem ütközik. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a kölcsönszerződésnek nem érvényességi feltétele annak írásba foglalása. A felek a Ptk.
5. §-ának /1/ és /2/ bekezdése alapján a szerződés lényegét érintő kérdésekben megállapodtak, a szerződés megkötésére a felek akarata fennállt. Az alperes képviseletében eljáró személyek - még ha túl is lépték képviseleti jogkörüket - nyilatkozatát az alperes mint képviselt személy jóváhagyta, ezért a kölcsönszerződés nem ütközik jogszabályba. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: a pénzügyi intézmény által nyújtott kölcsön érvényességi kelléke a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló - a már nem hatályos -
6. évi CXII. törvény (Hpt.)
7. §-ának /1/ bekezdése alapján annak írásba foglalása. Az nem volt vitás a perben, hogy a szerződést nem az egymással együttes aláírási joggal rendelkező személyek írták alá; mindkettőjüknek volt együttes aláírási joga, azonban más személyekkel együtt. A perbeli formában tehát nem képviselhették az alperest, így annak álképviselőjeként jártak el. A Ptk.
8. §-ának és
9. §-ának értelmezéséhez fűződő bírói gyakorlat alapján ha a képviseleti jog hiányát a törvényes képviselő utólagos jóváhagyása orvosolja, az álképviselő által kötött szerződésre a bíróság nem alkalmazhatja az érvénytelenség jogkövetkezményeit. Az alperes - az aláírásra ebben a formában nem jogosult képviselői által aláírt - perbeli kölcsönszerződést magára nézve érvényesnek, kötelezőnek ismerte el, a kölcsönt folyósította a felperesek részére. Az alperes jóváhagyása ezért a szerződést érvényesen létrehozta. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmüknek helytadó, a perbeli szerződés érvénytelenségét megállapító ítélet meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet a Hpt.
10. §-ába, 45-
11. §-aiba, a szövetkezetekről szóló
12. évi X. törvény (Sztv.)
13. § /1/, /2/ bekezdésébe, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
14. évi V. tv. (Ctv.)
15. § /2/ bekezdésébe, és a Ptk.
16. §-aiba ütköző módon jogszabálysértő. Eljárásjogi jogszabálysértésként megjelölték a Pp.
17. § /1/ bekezdését,
18. § /1/ bekezdését,
19. §-át és
20. § /1/ bekezdését is. Álláspontjuk szerint az alperes alapszabályából egyértelműen megállapítható, hogy a kölcsönszerződés az alperes részéről nem cégszerűen került aláírásra, az alperes nevében eljárt két képviselő beosztása sem került feltüntetésre az okirat utolsó oldalán. Az alperestől elvárható lett volna, hogy a kölcsönszerződést az arra jogosultak írják alá. Az álképviselő által aláírt perbeli szerződés formális jóváhagyása írásos formában nem történt meg, sem a szóbeli jóváhagyás, sem a ráutaló magatartás jóváhagyásnak nem tekinthető. Hivatkoztak arra is, hogy az eljárt bíróságok a kereseti kérelmen túlterjeszkedtek, mivel egyik peres fél részéről sem volt arra határozott kérelem, hogy egy létre sem jött szerződést érvényesen létrehozzon a bíróság. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
21. § /2/ bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek. Az eljárt bíróságok egyezően, tényszerűen rögzítették, hogy a perbeli szerződést az alperes nevében együttes képviseletre, cégjegyzésre jogosultak, de az alperes alapszabályba szabályozottaktól eltérő módon, írták alá. Ezzel megsértették a Sztv.
22. §-ában, a Ctv.
23. §

(2)bekezdésében és az alperes alapszabályában írtakat. A felperes által hivatkozott Hpt. 45.,

1. §-ainak rendelkezései azt a célt szolgálják, hogy a pénzügyi intézmények elvárható gondossággal és szakértelemmel, ügyfeleik érdekeinek figyelembe vételével járjanak el. A pénzügyi intézmények által nyújtott szolgáltatások kiszámításhatóságát szolgálja az a jogszabályi előírás is, hogy ezeket a szerződéseket a Hpt.
2. §-a alapján írásba kell foglalni. A felperes felülvizsgálati kérelmében annak alátámasztására hivatkozott ezen jogszabályi rendelkezések megsértésére, hogy az alperesi pénzügyi intézmény részéről a nem az arra jogosultak által aláírt perbeli kölcsönszerződés nem jött létre, illetve érvénytelen. A Kúria megítélése szerint az eljárt bíróságok helyesen, jogszabálysértés nélkül értékelték a perbeli tényállást és alkalmazták a Ptk. 219-
3. §-ait. A perben nem merült fel adat arra, hogy az alperes részéről a szerződést aláíró személyek rosszhiszeműen lépték volna túl képviseleti jogkörüket, erre a felperesek sem hivatkoztak, ezt nem bizonyították. Az alperes részéről a szerződést aláíró személyek jóhiszemű álképviselőnek minősülnek; az alperes mint képviselt személy döntési lehetősége volt, hogy ennek ellenére teljesíti-e a felperesek felé szerződésben vállalt kötelezettségét, azaz a kölcsön folyósítását. Az alperes a kölcsönt folyósította, ezáltal az álképviselők jognyilatkozatát jóváhagyta. A felperesek állításával szemben a szerződés teljesítése önmagában megfelelő és egyértelmű jóváhagyása az álképviselők nyilatkozatának. A felperesek által hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből nem vezethető le olyan értelmezés, hogy jóváhagyás érvényesen csak meghatározott (írásbeli) formában tehető. Az eljárt bíróságok nem terjeszkedtek túl a felperesek kereseti kérelmén: a jogerős ítélet a felperesek keresetét elutasító elsőfokú ítéletet hagyta helyben, szerződés létrehozásáról nem rendelkezett. A fent kifejtettekre tekintettel a perbeli szerződést változatlan tartalommal érvényes szerződésnek kell tekinteni. A perben eljárt bíróságok a felülvizsgálati kérelemben állított egyéb eljárási szabálysértéseket sem követték el, a bizonyítékokat jogszerűen mérlegelték, indokolási kötelezettségüknek a jogszabályban előírt módon eleget tettek. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
4. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felpereseket a Pp.
5. § /1/ bekezdése szerint irányadó Pp.
6. § /1/ bekezdése alapján figyelemmel a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet
7. § /2/, /5/ és /6/ bekezdéseire, az alperes jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban - kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségének a viselésére. A felperesek teljes személyes költségmentességére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
8. § /1/ bekezdése és
9. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
10. május
11. Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, sk.előadó-bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró Dr. Osztovits András