A határozat elvi tartalma: Nem ütközik jóerkölcsbe az olyan prémiumkitűzés, amely nem az adott személy, hanem a munkavállalói kollektíva együttes teljesítményéhez és a meghatározott eredmény eléréséhez köti a többletjuttatás kifizetését. Mfv.II.10.727/2013/6.szám A Kúria a Radnay és Virág Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Radnay Eszter ügyvéd) által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen prémium megfizetése iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 21.M.4386/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.637.772/2012/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék ítéletét hatályában fenntartja. 55.Mf.637.772/2012/
- számú Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint és 2700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
- február 25-étől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes jogelődjénél, az ... Társadalmi Közhasznú Társaságnál.
- július 1-jétől a ... Igazgatóság HR vezetői munkakörében dolgozott az alperesnél. Az alperes
- április 16-án
- év vonatkozásában 1.680.000 forint összegű prémiumot tűzött ki, amelynek kifizetésére a prémiumkitűzés II. pontja szerint legalább két részletben került volna sor. Az első kifizetés összege független volt a teljesülés mértékétől azzal, hogy az nem lehetett több, mint időarányosan számított
- július 16-áig esedékes összeg. A prémium teljes összege
- január 10-én lett volna esedékes. A prémiumkitűzés első pontjában meghatározottak szerint „az éves prémium 100 %-a gazdasági célok teljesítéséhez kötődik: Az éves prémium 100 %-a a kft. egészére vonatkozó üzleti tervben meghatározott: üzemi, üzleti tevékenység eredménye, pénzügyi műveletek eredménye, szokásos vállalkozási eredmény teljesítéséhez, túlteljesítéséhez kötődik. illetve Az alperes a felperes részére
- július 6-áig időarányosan esedékes 840.000 forint összeget előleg címén fizette meg. A prémiumkitűzésben teljesültek. meghatározott követelmények maradéktalanul A felperes a
- december 17-én közölt rendes felmondással megszüntette az alperesnél fennálló munkaviszonyát, egyben a harminc napos felmondási idejére járó munkabérének és a prémiumösszeg még ki nem fizetett részének megfizetésére kérte az alperest. Az alperes a
- december 21-én közölt válaszában megtagadta a prémium még fennmaradó részének a kifizetését arra hivatkozással, hogy a prémiumkitűzés nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, illetőleg nem volt összhangban a teljesítményértékelés folyamatára irányuló eljárás rendelkezéseivel. A felperes a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál előterjesztett keresetében a ki nem fizetett prémium jogcímén 840.000 forint és ezen összeg kamatai, továbbá perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, továbbá a prémiumkitűzés semmisségére történő hivatkozással viszontkeresetet terjesztett elő a felperessel szemben a már kifizetett 840.000 forint prémiumelőleg visszafizetése, továbbá a felperes perköltségben történő marasztalása iránt. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 21.M.4386/2011/
- számú ítéletével kötelezte az alperest 840.000 forint prémium és ezen összeg
- január 11-től járó kamatai, valamint perköltség megfizetésére, az alperes viszontkeresetét elutasította. Az ítélete indokolásában megállapította, hogy a prémium a munkáltató mérlegelési körébe tartozó kérdés, mert nincs olyan kötelező érvényű jogszabályi rendelkezés, amelyet a munkáltatónak követnie kellene, ezért saját hatáskörében és belátása szerint rögzítheti annak feltételrendszerét. Konkrét jogszabályi előírások hiányában pedig nem kizárt annak a lehetősége, hogy a munkavállaló teljesítménye az egész részeként, azaz a társaság teljesítményén keresztül kapjon értékelést és jutalmazást. Önmagában a munkáltató azon értékelése, hogy a prémiumkitűzés számára kedvezőtlen feltételeket tartalmazott, nem teszi a kitűzést jogellenessé. Az alperes
- október 27-én kelt alapító okirata szerint a munkavállalók tekintetében a munkáltatói jogokat az ügyvezető gyakorolja, aki az alapító okirat 8.2.
- pontja szerint a prémiumkikötéssel kapcsolatos időszakban minden kétséget kizáróan jogosult volt a prémiumkitűzésre. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mivel a támadott prémiumkitűzésben nem szerepelt olyan kikötés, amely a társadalom rosszallását váltotta volna ki, egyedüli célja a munkavállaló teljesítményösztönzése volt, a kitűzés nem ütközött jóerkölcsbe. Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak azt az alperesi érvelést sem, hogy a prémium által a felperes többlet tevékenység kifejtése nélkül részesült a nyereségből. Az alperes maga is állította a perben, hogy a prémiumkitűzés olyan módon lett megfogalmazva, hogy az adott munkavállalók egyes egyedi tevékenysége nem mérhető. Egyedül az számszerűsíthető és adatokkal alátámasztható, hogy a munkáltató a prémiumidőszakban kitűzött céljának megfelelően nyereséges volt, amely valamennyi munkavállaló teljesítményére visszavezethető, tényleges és valóságos teljesítmény eredménye. A plusz tevékenység tehát megvalósult, nem egy adott munkavállalóhoz, hanem a munkavállalók összességéhez kötötten. A bíróság a felek által rögzített 560.000 forintos személyi alapbérhez mérten nem találta feltűnően aránytalannak a három havi munkabérnek megfelelő prémium összegét sem, ezért a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanság mint megtámadási ok sem volt megállapítható. Az ítélet indokolása szerint alaptalan az az alperesi érvelés is, hogy a
- február 25-én létrejött munkaszerződés
- pontja, valamint a
- július 28-ai módosításának
- pontja alapján a munkáltató a munkaszerződésben kikötött visszavonási jogával élt. A munkáltató ugyanis nem vonhatja vissza a munkavállalóval közölt olyan prémiumfeladatot, amelynek teljesítését a munkavállaló már megkezdte. Mindezekből következően a munkaügyi bíróság megállapította, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján a prémiumkitűzés jogszabályellenessége megállapítható lenne, az alperes prémiumkitűzése nyilatkozatának eredményes megtámadása, valamint a semmissége hiányában érvényes és jogszerű. Az alperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék az 55.Mf.637.772/2012/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az illetékre hozott döntés kivételével - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta, az illeték tekintetében megváltoztatta azzal, hogy az eljárás illetékét az alperes helyett az állam viseli. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új, a felperes keresetét teljes mértékben elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglaltakat, mert nem tért ki a bizonyítékok teljes körű értékelésére és nem indokolta az egyes bizonyítékok elfogadását, illetőleg elutasítását, továbbá az elsőfokú ítélet indokolása logikai ellentmondásokat is tartalmaz. Mivel a felperes prémiumkitűzése olyan előre tudottan teljesülő és a felperes tevékenységével semmilyen közvetlen kapcsolatban nem álló célokat tartalmazott, amelyek teljesülése a felperes munkavégzésétől független volt, annak kifizetése, sőt, annak kitűzése is a jóerkölcsbe ütközött. Az alperes álláspontja szerint a prémium kitűzése ellentétes a közhasznú tevékenységet végző szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 14. §-ával, amely a közhasznú társaságoknak tiltja az eredmény felosztását, miután a prémium kifizetésére csak az alperes nyereségéből kerülhetett sor. A jogszabályba ütközés folytán a prémiumkitűzés az Mt. 8. §
(1)bekezdésbe és a Ptk. 200. §
(2)bekezdésébe ütközően semmis. Az alperesi érvelés szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §
(1)bekezdésében és a Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy a prémiumkitűzésben foglalt többlet tevékenység megvalósult. Nem állapítható meg az elsőfokú ítélet indokolásából, hogy mely bizonyítékok alapján állapította meg a tényállást, ugyanis a kitűzött prémium amellett, hogy jogellenesen került kitűzésre, többlet tevékenységet nem írt elő, így annak megvalósítása a munkavállaló részéről eleve lehetetlen volt. Annak bizonyítása, hogy a felperes a kitűzött cél eléréséhez szükséges többlet tevékenységet teljesítette, a Pp. 3. §
(3)és 164. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte volna, amelynek azonban nem tett eleget. Az alperes szerint jogsértő az elsőfokú bíróság ítélete azért is, mert az eljárás során nem vizsgálta a prémium kitűzés tényleges megvalósulását, holott azt az alperes érdemi ellenkérelmében vitatta. A munkaügyi bíróságnak észlelnie kellett volna, hogy a
- évre vonatkozó prémiumkitűzés
- április 16-án történt, tehát a célkitűzésekor már több mint negyedév eltelt a prémiummal érintett évből, vagyis előre lehetett tudni, hogy a kitűzött célok megvalósulnak, illetve lehet, hogy addigra meg is valósultak. Mindezek alapján a célkitűzés jóerkölcsbe ütközött. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt is panaszolta, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 21.M.4386/2011/
- számú végzésében, illetve a Fővárosi Törvényszék az 55.Mf.639.147/2012/
- számú végzésében elutasította a
- július 24-én előterjesztett igazolási kérelmét, amelyben azt panaszolta, hogy az alperes részére megküldött levél nem tartalmazta a
- június
- napjára szóló tárgyalási idézést. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási perköltségben történő marasztalását kérte. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott. A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azok felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes mérlegelése valósíthat meg [Pp.206.§
(1)bekezdés, 221.§
(1)bekezdés, BH.2001.197., BH.2002.29.]. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 221. §
(1)bekezdésének megsértésére avval összefüggésben, hogy a felperes tevékenysége semmilyen közvetlen kapcsolatban nem állt a prémiumkitűzésben foglaltakkal. A prémium a Munka törvénykönyvéről szóló
- évi XXII. törvény (Mt.) által nem szabályozott, olyan ösztönző juttatásnak tekinthető, amelynek kifizetési feltételét a munkáltató egyoldalúan vagy a munkaszerződésben és/vagy a prémiumkitűzésben határozhatja meg. Mivel a bírói gyakorlat alapján a munkaszerződésben vállalt prémiumra a munkavállaló a tényleges feladatkitűzés hiányában is jogosult (BH.1997.257.), nem ütközik a jóerkölcsbe az olyan prémiumkitűzés sem, amely nem az adott személy, hanem a munkavállalói kollektíva együttes teljesítményéhez és a meghatározott eredmény eléréséhez köti a többlet juttatás kifizetését. Mivel a felperes a díjazott időszakban a munkaszervezet tagjaként dolgozott, ezért teljesítménye hozzájárult a kitűzött cél eléréséhez. Az alperes megalapozatlanul hivatkozott a közhasznú tevékenységet végző szervezetekről szóló
- évi CXXVI. törvény
- §-ának megsértésére is, amely tiltja a gazdálkodás során elért eredmény felosztását. Egy társaság eredménye - az összes bevétel csökkentve az összes kiadással - minden esetben a kiadásként könyvelt bérköltséget is tartalmazza, ezért fogalmilag kizárt, hogy a prémium az eredmény terhére kerüljön kifizetésre. Ebből következően a prémium kiírása nem ütközött jogszabályba, annak semmissége az Mt.
- §-a alapján nem volt megállapítható. Az alperes a megelőző eljárás során nem bizonyította, hogy a kitűzésben foglalt eredmények nem teljesültek, annak pedig nem volt jelentősége, hogy a prémium kitűzése csak
- április 16-án, az év első negyedévének lezárását követően történt, mert a tárgyév lezárásáig erre a munkáltató mérlegelési jogkörében tartozóan bármikor sor kerülhetett. A Pp.
- §
(2)bekezdése szerint a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát lehet a Kúriától kérni. Mivel a felperes igazolási kérelmének elutasítása az ügy érdemében hozott határozatnak nem minősült, e tárgyban felülvizsgálati kérelem előterjesztésének sem volt helye, az eljárás során pedig az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabálysértés nem történt. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Az alperes teljes személyes illetékmentességére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetéke a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a értelmében az állam terhén marad. Budapest,
- május
- Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő