Mfv.10743/2013/4 – Kúria

(1)Mfv.II.10.743/2013/4.szám A Kúria dr. Udvardi Judit ügyvéd által képviselt felperesnek az Illés és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Niederfiringer Ágnes ügyvéd) által képviselt alperes ellen munkabér különbözet megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 35.M.1701/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.632.656/2013/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
3. május 21-én megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.632.656/2013/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint és 2700 (kétezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
5. november 15-étől
6. december 9-éig állt munkaviszonyban az alperessel nemzetközi tehergépjármű-vezető munkakörben. Munkaszerződésében 65.000 forint személyi alapbért kötöttek ki, mely utóbb emelkedett. A munkaszerződésben rögzítették, hogy a munkavállaló munkabéren kívüli juttatásra jogosult a kollektív szerződés és a vonatkozó vezérigazgatói utasítások szerint. A felek erre vonatkozó külön megállapodást nem kötöttek, vállalását az alperes a kollektív szerződés, valamint vezérigazgatói utasítása alapján teljesítette. A felperes keresetében 1.551.951 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert álláspontja szerint az alperes ilyen összeget vont le a teljesítmény ösztönző rendszer elszámolása során „üzemanyag túlfogyasztásként". Álláspontja szerint ez az intézkedés a Munka Törvénykönyvéről szóló
7. évi XXII. törvény (Mt.)
8. §

(1)bekezdésébe ütközött. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaszerződésben az alperes a személyi alapbér megfizetésére vállalt kötelezettséget, az ezt meghaladó kifizetések az úgynevezett teljesítmény ösztönző rendszer alapján kifizetett béren kívüli juttatások voltak. Ezt a juttatást nem automatikusan és előre rögzítetten fizették a munkavállalónak, hanem a munkáltató által értékelt szempontok szerint. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 35.M.1701/2012/6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felek a munkaszerződésben fix munkabért határoztak meg, és ennek terhére a munkabérből levonás nem történt, így az Mt. 161. §

(1)bekezdésében előírt garanciális szabály nem sérült. A felek ezt meghaladó teljesítésre nem kötöttek megállapodást, az alperes az ösztönzőrendszer keretében eredményes munkavégzés alapján teljesített többletkifizetést, amely alappal nem volt támadható. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 49.Mf.632.656/2013/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes személyi alapbére általa sem vitatottan kifizetésre került, az ezen felüli béren kívüli ösztönző juttatás megállapításának, elszámolásának feltételeit pedig a munkáltató mérlegelési jogkörében egyoldalúan határozhatta meg, azt a felperes a perben nem támadhatta. Helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben is, hogy az ennek keretén belül figyelembe vett negatív teljesítmény tényező nem minősült munkabérből történő levonásnak. Megállapította azt is, hogy alaptalanul kifogásolta a felperes az Mt.
2. §

(7)bekezdés b) pontjának megsértését, mert az alperes e jogszabályi kötelezettségének eleget tett. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet „változtassa meg" és adjon helyt kereseti kérelmének. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették az Mt. 161. §

(1)bekezdésében foglaltakat, amikor az úgynevezett üzemanyag túlfogyasztást az ösztönző rendszer keretén belül a béréből levonták. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a munkaviszony létesítésekor nemcsak a személyi alapbér, hanem a béren kívüli ösztönző juttatás tekintetében is megállapodás jött létre közöttük, és amennyiben ebben bármi változás történt, úgy a munkáltatónak az Mt. 76. §

(7)bekezdés b) pontja szerint a munkabér egyes elemeiről értesíteni kellett volna őt, illetve az Mt. 6. §

(3)bekezdése alapján ki kellett volna oktatnia a jogorvoslat lehetőségéről. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte, mivel a másodfokú ítélet az anyagi és eljárási szabályoknak mindenben megfelel. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Peres felek a munkaszerződésben azt rögzítették, hogy a felperest 65.000 forint személyi alapbér illeti meg, és ezen felül jogosultságot szerzett a kollektív szerződés és a vonatkozó vezérigazgatói utasítások szerinti béren kívüli juttatásra. Ez alapján megállapítható, hogy a felperes a munkaszerződésben rögzített személyi alapbérre vált jogosulttá az irányadó jogszabályok szerinti napidíj és költségtérítés fizetése mellett. Az alperes ezt meghaladó fizetést teljesített a belső szabályozása alapján, amire jogszabályi kötelezettsége nem volt. E mérlegelési jogkörében kialakított ösztönző rendszer alapján a munkavállaló eredményes munkavégzése esetén került sor többletdíjazás fizetésére. Egy egységes elszámolási rendszer valósult meg, mely során a munkáltató több előre meghatározott tényezőt vett figyelembe, amely egyes esetekben növelte, más esetekben csökkentette a juttatás mértékét. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy ezen egységes elszámolási rendszeren belül nem lehet az az egyes elemeket kiragadva a negatív előjelű teljesítményt meghatározó tényezők figyelembe vételét önmagában munkabérből történő levonásként értékelni. A felperes által sem vitatottan a személyi alapbéréből levonásra nem került sor, így az alperes eljárása nem ütközött az Mt. 161. §

(1)bekezdésébe. Ugyancsak helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes eleget tett az Mt. 76. §

(7)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének, mivel az rögzítette, hogy a munkavállaló a személyi alapbéren felül béren kívüli juttatásra is jogosult a kollektív szerződés és a vonatkozó vezérigazgatói utasítások szerint. A munkavállalók számára mind a kollektív szerződés, mind a vezérigazgatói utasítások ismertek voltak, az ösztönző rendszer alapján kiszámított juttatás ellenőrizhető volt, melynek tartalma vonatkozásában a munkavállalót jogorvoslati lehetőség nem illette meg. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp. 78.§

(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. A felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
2. május
3. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő