A határozat elvi tartalma:

elévült évekre részletesebb vagyonmérleg felállítása

alperesnek nem kötelezettsége, elegendő itt

éves kronológia alkalmazása. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.365/2013/5.szám A Kúria a Dr. Krancz Mária Ügyvédi Iroda (fél címe ügyintéző ügyvéd dr. Krancz Mária) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Stomfai Ramóna jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. március 26-án kelt 8.K.27.036/2013/6. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán,

alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta

alábbi ítéletet: A Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.036/2013/6. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés került lefolytatásra 2004-2008. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben.

alperesi megsemmisítő határozat következtében lefolytatott új eljárás keretében már csak 2005-

1. évekre vonatkozóan folytatott le személyi jövedelemadó vizsgálatot a hatóság, melynek alapján
2. évre 4.597.665 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. A
3. évre elévülés miatt,
4. és
5. évekre jogalap hiányába nem tett megállapítást.

alperes

1. június
2. napján kelt 1842308428 számú határozatával a felperesi fellebbezést elutasította, ugyanakkor

első fokú határozatot részben megváltoztatta. Osztotta

t

első fokú adóhatósági megállapítást, hogy a felperes jövedelme a vizsgált időszakban nem állt arányban a tagi kölcsönre, a gazdasági társaságokban szerzett részesedésre, a személygépkocsi vásárlásra, valamint a pénzintézeti betétekre fordított kiadásokkal, ezért a becslés jogalapja fennállt. A felperes keresetében több tétel tekintetében vitatta

alperesi határozat jogszerűségét, így: a ... Kft-től (továbbiakban: Kft.) felvett osztalék, a gépjármű vásárlásra fordított összeg,

adóhatóság által kiadásként megállapított 6 millió forint, valamint a 2005. évre vonatkozó éves és napi kronológia szerint megállapított becslési módszer eltéréséből adódó különbözetek vonatkozásában. Ezen túlmenően eljárási jogszabálysértéseket is megjelölt. A felperes keresetének

első fokú bíróság részben helyt adott és a gépjármű vételárával kapcsolatos alperesi megállapítást jogszabálysértőnek nyilvánította, s e körben kötelezte

alperest új határozat hozatalára, míg a többi kereseti támadást alaptalannak minősítette. Hangsúlyozta, hogy

alperes helytállóan hivatkozott a 2004-2005. évek vonatkozásában

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
2. §

elévült évekre vonatkozóan alkalmazott módszer, a felállított elévülési időszakra vonatkozó pénzforgalmi mérlegben kimutatott adatok adójogi következményeinek levonása nem jogszabálysértő. A 2004. évi pénzforgalmi mérleg nyitó összege is helytállóan került megállapításra. Megfelelően rögzítette, hogy a felperes a Kft-től kapott kölcsön és osztalék bevételeket ugyan megszerezte,

onban

ok rendelkezésre állását igazolni nem tudta, illetve a vitatott 6 millió forint értékelése is helyesen történt

alperes részéről. Nem találta megalapozottnak a felperesnek

eljárási jogszabálysértésre vonatkozó kifogásait, ugyan a jogszabálysértések valóban fennálltak,

onban

onban

érdemi döntésre kihatással nem voltak. A jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet a felperes terjesztett elő, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetének teljesítése, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és

első fokon eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítása iránt. Változatlanul kérte a Kft-től

1. májusában kapott összeg
2. január 1-jei időpontban való rendelkezésre állásának megállapítását

zal

indokkal, hogy

adóhatóság a közigazgatási eljárásban forrásként fogadta el a

1. júniusában bankszámláról felvett és
2. szeptemberében édesanyjától kapott összeg rendelkezésre állását. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet nem rendelkezett arról, hogy

adóhatóság minden adóévben jogszerűen alkalmazta-e a becslés módszerét, illetve annak ellenére terhelte a felperesre a bizonyítási kötelezettséget, hogy

elévült időszakokban a becslés lefolytatásának jogalapja nem állt fenn, hiszen aránytalanság, negatív forrás nem volt megállapítható. Hangsúlyozta, hogy

ellenőrzés megkezdésekor nem volt elévült adóév, így a teljes vizsgálat kötelezettsége

adóhatóságot minden adóév tekintetében terhelte,

onban a 4 évig tartó adóellenőrzés során

időmúlás következményeként a felperesre hárította át úgy, hogy folyton új nyitó időpont tekintetében írt elő bizonyítási kötelezettséget.

alperes

elévült és el nem évült évek tekintetében eltérő módszert alkalmazott.

éves kronológia, amely

elévült éveknél kerül alkalmazásra,

t jelenti, hogy a bevételek és a kiadások egymással matematikailag ellentételezésre kerülnek, és a negatív egyenleget

ezt követő pozitív bevételekkel csökkentik. Ugyanakkor

el nem elévült időszak esetében a napi kronológia került alkalmazásra. A két metódus eltérő adóalaphoz vezet. A 2005ös elévült adóév miatt ez 2007-es adóévre 1,8 millió forintot meghaladó többlet adóteher megállapítását eredményezett. Nem értett egyet

zal, hogy

alperesnek csak

okban

években kell igazolnia a becslés jogalapjának fennállását, amelyre nézve megállapítást tett. Ez ellentétes a jogszabály rendelkezésével, mert

Art. 108. §

alperesnek minden adóévre nézve vizsgálni és bizonyítania kell és amennyiben a becslés feltételei

adott évben nem állnak fenn, ott nem becslést, hanem dokumentális ellenőrzést kellett volna végeznie. Emiatt

alperes megsértette

Art. 2. §

alperesnek kellett volna igazolnia, hogy

innen származó összeget mikor, milyen formában fektette be és

miért nem állt rendelkezésére. A volt házastársa bankszámlájára befizetett 6 millió forinttal kapcsolatban arra utalt, hogy ez a tényállás a keresettel felülvizsgált másodfokú határozatban szerepel tényállási elemként, mellyel szemben a közigazgatási eljárásban jogorvoslati lehetőségét nem gyakorolta. A tényállást a bíróság sem tisztázta, volt házastársa nyilatkozatát a bíróság semmilyen módon nem értékelte,

okiratokat nem vizsgálta, illetőleg nem indokolta, hogy

okat miért nem vette figyelembe

ítélet meghozatala során. Változatlanul súlyos eljárási jogszabálysértésnek tekintette, hogy

új eljárásban a felperes által átvett értesítésben feltüntetett adóellenőrök nem rendelkeztek megbízólevéllel, mert

bizonyítottan később került részükre kiállításra. A közjegyzői kapcsolódó vizsgálat lefolytatása indokolatlan volt,

zal

alperes túllépte

ellenőrzési határidőt, mégis

ítélet ennek következményeit nem vonta le. Vitatta továbbá

ítélet Pp. 206. §

ügy érdemére kiható törvénysértés tekintetében a logikai ellentmondást hordozó ténybeli következtetés fennállását.

alperesi felülvizsgálati ellenkérelem hatályában való fenntartását indítványozta. a jogerős A felülvizsgálati kérelem

alábbiak szerint nem alapos. ítélet A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását

Art. 97. §

Art. 97. §

ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást.

Art. 109. §

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

Art. 108. §

adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza - mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette -, a valós adó alapját valószínűsítenie kell.

Art. 108. §

adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,

onban

Art. 109. §

adózónak arra, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. A perrel érintett bevallások utólagos ellenőrzése során a felperes volt köteles igazolni

t, hogy bevallásainak adatai a valósággal egyezőek. Kiadásainak fedezetéről a felperes bírt ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy mikor mennyi bevétele volt,

t mire fordította, a felperest terhelte.

adóhatóság

általa feltárt, illetve a felperes által beterjesztett bizonyítékok alapján volt köteles dönteni.

adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a Pp. 324. §

okat a bíróság valónak fogadja el. Ebből következően a keresetben állított plusz források meglétét a felperes volt köteles bizonyítani a perben, ez a bizonyítási kötelezettsége

onban nemcsak arra terjed ki, hogy ezeket a bevételeket

adott évben megszerezte, hanem arra is, hogy

elévüléssel nem érintett időszakban

ok hitelt érdemlően rendelkezésére álltak. Így a felperest terhelte annak hitelt érdemlő bizonyítása, hogy 2004. január 1-jén a nyitó mérleg megállapításának napján a Kft-től kapott osztalék és kölcsön még rendelkezésére állt. Helyesen utalt

alperes

írásbeli ellenkérelmében arra, hogy bár a bizonyítékok igazolták, hogy a felperes

1. májusában jövedelmet szerzett, mégsem került igazolásra a
2. január 1-jei rendelkezésre állás. Abból pedig, hogy

alperes egy hónappal későbbi összeg rendelkezésre állását elfogadta, még nem következik, hogy ezen megszerzett bevételek tekintetében is ilyen elfogadási kötelezettsége állna fenn. Nem alapos a felperesnek a volt házastársa bankszámlájára befizetett pénzösszeg forrásának megjelölésére vonatkozó állítása sem. E tekintetben

adóhatóság határozatában és ellenkérelmében részletes, kimerítő nyilatkozatot tett, amelyet jogszerűen fogadott el

első fokú bíróság. E két tétellel kapcsolatban osztja a Kúria

t

alperesi felvetést, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme kifejezetten

első fokú bíróság által már értékelt bizonyítékok felülmérlegelésére irányult. A felülvizsgálati eljárásban viszont nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek.

elévüléssel érintett évekre vonatkozóan részletesebb vagyonmérleg felállítására

alperesnek nem volt kötelezettsége, hiszen

csak a nyitó tétel szempontjából bír jelentőséggel. A pénzforgalmi szemléletű vagyonmérleg

Art. 108. §

adóhatóság következetesen alkalmazta a kronologikus pénzforgalmi mérlegmódszert oly módon, hogy figyelembe vette

egyes évek adójogi sajátosságait.

elévülésre tekintettel a 2004-2005. évekre adómegállapítást nem tehetett, ezért ezekre

évekre a mérleget

éves kronológia szerint, míg a több év tekintetében a napi kronológia szabályai szerint készítette el. A becslés jogalapja a felperes esetében fennállt, a kronologikus pénzforgalmi mérleg a Kúria által is elfogadottan a legmegfelelőbb becslési módszer. Helyesen utalt

alperes arra, hogy a különböző évekre elkészített pénzforgalmi mérlegek eltérő célt szolgáltak. Míg

elévült évek esetében a felperes rendelkezésére álló készpénzállomány összegének kimutatása volt a cél, addig a 2006-2008. évi mérlegek felállításával annak feltárása volt a cél, hogy a felperesnek volt-e olyan kiadása, amelyekre abban

időpontban rendelkezésre álló pénzeszközök nem kínáltak kellő fedezetet, majd ezen tételeket kiszűrve megállapítható legyen, hogy

adóéven belül nagyságrendileg mekkora fedezethiánya keletkezett, ami alapján

adóalapot valószínűsíteni lehetett. Ez

onban nem eredményez a két módszer között különbséget, főleg nem jelenti

t, hogy a felperes a vizsgált év tekintetében bármilyen hátrányt, „megrövidítést" szenvedett volna el. A felperes számítási módszere

ért téves, mert

elévült időszakokra vonatkozóan a felmerülő készpénzhiány esetén nem kerülhet kivételre a hiány összege (kiadás), mivel ez év végére nem hiteles egyenleget eredményez, nagyobb megtakarítást mutat ki, mint ami ténylegesen keletkezett. A becsléssel kapcsolatosan

első fokú bíróság jogi indokolásában a Pp. 213. §

zal a Kúria egyetértett. Helytálló a már hivatkozott jogszabályi előírásoknak megfelelően elkészített készpénzforgalmi vagyonmérleg, illetve

elévülés körében kifejtett jogi álláspontja is.

első fokú bíróság részletesen indokolta a felperesnek eljárásjogi érvelésére alapított kereset elutasítását is. Elismerte, hogy a megbízólevél később került kiadásra,

onban a megbízólevél kiadását megelőzően végzett eljárási cselekmények nem minősültek ellenőrzési cselekménynek, ebből kifolyólag a határozat érdemét sem érintették.

ellenőrzés kezdő időpontját pedig helyesen a jegyzőkönyvből is kitűnően, a megbízólevél 2011. május 26-ai napi átadásában rögzítették. Ugyanígy nem sértett jogszabályt a közjegyzői eljárással kapcsolatos elutasítás során

első fokú bíróság. Részletesen indokolta, hogy ez a szabályszegés

érdemi döntésre mennyiben hatott ki, és jutott arra a jogszerű álláspontra, hogy

érdemi döntést ez nem befolyásolta. Ebből kifolyólag

alperesi határozat hatályon kívül helyezése nem következhetett be. A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg - a Pp. 275. §

alperes felülvizsgálati perköltségének viselésére, míg

illeték viselésére vonatkozó előírás a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességi eljárásról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §