Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.248/2013/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év február hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék
- évi április hó
- napján kelt 20.B.34/2012/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott cselekményét a
- évi C. törvény
- §
(1)bekezdésébe ütköző,
(2)bekezdése szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettének minősíti. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén kétharmad rész letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az elkobozni rendelt bankjegyekre vagyonelkobzást rendel el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I ndokolás: A Budapest Környéki Törvényszék 2013. április 25. napján kelt 20.B.34/2012/12. számú ítéletében a vádlottat a Btk. 253. §
(1),
(2)bekezdés I. fordulat szerinti vesztegetés bűntette miatt 3 évre felfüggesztett 1 évi börtönre ítélte. A bódult állapotban elkövetett ittas járművezetés vétsége [Btk. 188. §
(1)bekezdés] miatt a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette. A bűnjelként kezelt, összesen 10 darab 20.000,- Ft-os bankjegyet elkobozni rendelte. Kötelezte a vádlottat 12.040,- Ft bűnügyi költség megfizetésére; megállapította, hogy az ezt meghaladó 358.809,- Ft bűnügyi költség az állam terhén marad. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a három nap gondolkodási idő alatt a vádlottal szemben súlyosításért, az elkobzás jogszabálysértő alkalmazása helyett vagyonelkobzás végett, valamint hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabásáért jelentett be fellebbezést, melyet utóbb írásban is megindokolt. Eszerint a vádlottal szemben alkalmazott büntetés túlságosan enyhe, az enyhítő körülmények száma és nyomatéka a középmértéktől lefelé történő ilyen mérvű eltérést nem tesz indokolttá. A vádlottal szemben felmerülő súlyosító körülményre figyelemmel hosszabb tartalmú, végrehajtásában változatlanul felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását; a 78/2009. BK vélemény iránymutatása, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V.8.) IM-BM-PM együttes rendelet alapján a 200.000,- Ft vagyonelkobzását indítványozta. Az elsőfokú bíróság ítéletét vádlott és védője tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.541/2013/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Nem kifogásolta az elsőfokú bíróság által a Btk. 188. §
(1)bekezdésébe ütköző bódult állapotban elkövetett ittas járművezetés vétsége tekintetében hozott felmentő rendelkezést, miként az sem, hogy álláspontja szerint valóban nem volt szükség végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására a vádlottal szemben. A bűnösségi körülményekre figyelemmel ugyanakkor a büntetési keret minimumát meghaladó, felemelt tartamú börtönbüntetést indokolt kiszabni a vádlottal szemben, és a tettenérés során lefoglalt 200.000,- Ft-ra nem elkobzást, hanem ezen összeg vagyonelkobzásáról kell rendelkezni. E tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, míg egyéb törvényes részében annak helybenhagyását kérte. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője nem vitatta a vádlott bűnösségének a megállapítását, s emiatt vele szemben a joghátrány alkalmazását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által figyelembe vett bűnösségi körülmények, továbbá a vádlott bűncselekmény elkövetését beismerő vallomása alapján nincs ok a kiszabott büntetés súlyosítására, s e tekintetben az ítélet helybenhagyását indítványozta. Egyetértett viszont az ügyészségnek az elkobzás helytelen alkalmazására vonatkozó álláspontjával, kizárólag e tekintetben indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének Be. 372. §
(1)bekezdésén alapuló megváltoztatását. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a Be. 348. §
(1),
(2)bekezdése alapján bírálta felül. Utóbbi törvényi rendelkezésre figyelemmel nem képezte a felülbírálat tárgyát az ügyész fellebbezésével nem érintett, a bódult állapotban elkövetett ittas járművezetés vétsége miatt emelt vád alól történő felmentő rendelkezés. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le az eljárását. Ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett, amikor a bizonyítási eljárás során feltárta és értékelési körébe vonta a történeti tényállás megállapítása szempontjából releváns bizonyítékokat. Nem tévedett, amikor a vádlott beismerő vallomásával egyezően megállapította, hogy 200.000,Ft-ot ajánlott fel a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés mellőzése céljából (elsőfokú ítélet 2. oldal alulról 3. bekezdés). A tényállást a vád és a védelem különben sem vitatta, annak módosítására, pontosítására a másodfokú bíróság sem látott okot. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és ítéletének meghozatalakor helyesen minősítette a cselekményét az elkövetéskor hatályos Btk. 253. §
(1)bekezdésébe ütköző, és a
(2)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntettének. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy az elsőfokú határozatot követően,
- július
- napján lépett hatályba a
- évi C. törvény, melyre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla mindkét Btk.
- §-a alapján vizsgálta, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabályokat kell-e alkalmazni? A fő szabály szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni, ha viszont a cselekmény az elbíráláskor hatályban lévő új büntető törvény szerint nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni. Mind az elkövetéskor hatályos Btk.
- §
(2)bekezdése szerinti közélet tisztasága elleni bűncselekmény, mind pedig az elbírálás idején hatályos Btk. 293. §
(1),
(2)bekezdés szerinti korrupciós bűncselekmény büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. A büntetési tételek azonossága mellett ugyanakkor figyelemmel kell lenni az új Btk.-nak a korábbihoz képest megváltozott általános részi rendelkezésére is. Mindkét Büntető törvény a középmértékes büntetés kiszabást tartja irányadónak [korabeli 83. §
(2)bekezdés; új 80. §
(2)bekezdés]. Változtak viszont a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó törvényi rendelkezések. Ezzel kapcsolatosan a Kúria a 4/
- (X. 14.) BK vélemény szerint „határozott tartamú szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a
- évi C. törvény (Btk.)
- §
(1),
(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltozása alapot ad - enyhébb elbírálás címén - a módosító törvény alkalmazására." A feltételes szabadságra bocsátás az 1978. évi IV. törvény 47. §
(2)bekezdés II. fordulata alapján börtönben végrehajtandó büntetés esetén a büntetés legalább háromnegyed részének kitöltését követően esedékes. A 2012. évi C. törvény 38. §
(2)bekezdés a) pontja a korábbihoz képest kedvezőbben módosult annyiban, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követően válik esedékessé. E kedvezőbb rendelkezésre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az utóbbi jogszabály alapján határozott a vádlott büntetőjogi felelősségéről és az alkalmazandó jogkövetkezményekről. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekmény a másodfokú elbíráláskor a 2012. évi C. törvény 293. §
(1)bekezdésébe ütköző, és a
(2)bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettét valósította meg. Az elsőfokú bíróság nagyobbrészt helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket. További enyhítő körülményként értékelendő ugyanakkor - ahogyan arra egyébként az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésénél az ítélet
- oldal
- bekezdésében hivatkozott -, hogy a vádlott beismerte a bűncselekmény elkövetését. Enyhítő körülményként értékelendő az elsőfokú ítélet meghozatala óta eltelt további időmúlás. A vádlott javára megváltozott bűnösségi körülményekre is figyelemmel nem látott okot a másodfokú bíróság akár a szabadságvesztés tartamának, akár a felfüggesztés próbaidejének lényeges felemelésére. A büntetés kiszabásánál ezért nem változtatott az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés mértékén. Az ügyészi fellebbezés, ha súlyosításra irányulóan nem is, annyiban mégis megalapozott volt, hogy az elsőfokú bíróság - tévesen - elkobzást alkalmazott a vagyonelkobzás intézkedés helyett. Szemben az elsőfokú ítélet
- oldal
- bekezdésében írtakkal, a vagyonelkobzás alkalmazásánál nincs jelentősége, hogy a lefoglalt pénzt a hatóság letéti számára befizette-e avagy sem, mivel az ettől függetlenül jelen pillanatban a vádlott tulajdonában van. Önmagában a letéti számlára befizetéssel ez a vagyoni előny még nem került ki a vádlott tulajdonából, így változatlanul olyannak minősül, amely a vagyonelkobzás alapját képezi, melyről a bíróságnak kell határozni. Helyesen hivatkozott ugyanitt az elsőfokú bíróság arra, hogy a korabeli Btk. 77/B. §
(1)bekezdés e) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya. E jogszabályi előírásnak mindenben megfelel a 2012. évi C. törvény 74. §
(1)bekezdés f) pontjában írt törvényhely, mely azonos szöveggel rendeli elkobozni azt a vagyont, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya volt. A másodfokú bíróság ezért utóbbi törvényi rendelkezésre figyelemmel az elsőfokú bíróság által elkobozni rendelt bankjegyekre vagyonelkobzást rendel el. Egyebekben az új Btk. rendelkezései folytán a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk 37. §
(2)bekezdés a) pontja alapján börtön. Ennek végrehajtásának felfüggesztése a Btk. 85. §
(1),
(2)bekezdése alapján történt. A közügyektől eltiltás alkalmazása a Btk. 61-
- §-án alapul. Az új jogszabályi rendelkezések szerint a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának legkorábbi ideje - annak végrehajtása elrendelése esetén - a Btk.
- §
(2)bekezdés a) pontja értelmében a szabadságvesztés kétharmad része kitöltését követő napon nyílik meg. A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a Budapest Környéki Törvényszék ítéletének előbbi rendelkezését megváltoztatta, míg a határozat egyéb törvényes részében a Btk. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,
- év február hó
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. Dr. Sárecz Szabina Martina s.k a tanács elnöke előadó bíró bíró A Budapest Környéki Törvényszék 20.B.34/2012/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.248/2013/
- számú ítéletében írt változtatással vádlottal szemben
- február
- napján jogerős és a felfüggesztett rész kivételével végrehajtható. Budapest,
- év február hó
- napján Kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke