Kbf.64/2013/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bek.] minősíti. A Hódmezővásárhelyi Járásbíróság 3.B.517/2011/

1. számú ítéletével elrendelt próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezi. A vádlottal szemben katonai bűncselekmény miatt kiszabott lefokozást a zaklatás vétsége miatt is tekinti kiszabottnak. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Indokolás: A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa a
2. június
3. napján kihirdetett KB.II.67/2012/
4. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő bujtogatás bűntettében, ezért önálló katonai büntetésül lefokozásra ítélte. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette, a vádlott három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be irányának és okának megjelölése nélkül. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.806/2013/1. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változassa meg, melynek keretében a Btk. 2. §-ában foglaltakra figyelemmel a vádlott bűnösségét az elbírálás idején hatályos új Btk. 448. §

(1)bekezdésébe ütköző bujtogatás vétségében állapítsa meg. Az indokolásban írt jogszabályi hivatkozásokat az új törvénynek megfelelően módosítsa, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. A vádlott által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa a tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállás megállapítása során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott teljes ténybeli beismerő vallomást tett, nem vitatva azt, hogy a terhére rótt bejegyzéseket ő tette meg a vádiratban rögzített körülmények között, azonban vitatta, hogy ezek a kifejezések alkalmasak lennének bujtogatás megvalósítására, továbbá kifejtette azon álláspontját, hogy szabad vélemény nyilvánításának korlátozását látja abban, hogy az internetes bejegyzései miatt eljárást indítottak vele szemben. A vádlottnak a tárgyaláson tett ténybeli beismerő vallomását alátámasztották a tárgyaláson kihallgatott tanú vallomása, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, így a katonai tanács a tényállást a rendelkezésére álló bizonyítékokkal összehangban állapította meg. A másodfokú eljárásban beszerzett, az 5. sorszáma alatt található bűnügyi kérdőjegy tartalmára figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján a tényállást a vádlott személyi körülményei tekintetében annyiban egészíteti ki, hogy: „A vádlottat a Hódmezővásárhelyi Járásbíróság a

1. február
2. napján kelt és március
3. napján jogerőre emelkedett 3.B.517/2011/
4. számú ítéletével a Btk. 176/A. §

(2)bekezdés a./ pontja szerinti zaklatás vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta.” A másodfokú elbírálás idején hatályos Btk., a 2012. évi C. törvény 66. §

(1)bekezdés a./ pontjában foglaltak szerint a próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni, ha a próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a Be. 265. §

(2)bekezdése alapján a Hódmezővásárhelyi Járásbíróság hivatkozott számú jogerős ítéletét a jelen ügyhöz egyesítette. A Legfelsőbb Bíróság a BH.1990/

1. számú eseti döntésében kifejtette, hogy ezt az egyesítést a másodfokú eljárásban is meg kell tenni. Az egyesítés tényére figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék katonai tanácsa által megállapított tényállás mellett az egyesítéssel érintett ügyben rögzített tényállást is feltünteti. E szerint: „vádlott és tanú1 kapcsolatából .... napján közös gyermekük született, aki az anyánál került elhelyezésre.
2. év augusztus hó
3. napján vádlott szolgálatban volt, és 18 óra körüli időben ... járőrszolgálatot látott el segédmotorkerékpárral ... kollégájával. Ebben az időben ... ... előtti parknál tartózkodott tanú1 gyermekükkel, ..., édesanyjával, ..., valamint régi ismerőseikkel, ... és annak édesanyjával, .... vádlott meglátta tanú1-t és gyermekét a parkban, odament hozzájuk, beszélt velük, majd egy hívás miatt távozott kollegájával együtt. 18 óra körüli időben ismét elhaladt a parknál, amikor meglátta a parkban még mindig ott tartózkodó tanú1-t gyermekével és az előzőekben felsorolt személyek társaságában, valamint azt is látta, hogy gyermeke ... kezében van. vádlott ekkor segédmotoros-kerékpárját leállította és gyalogosan odament tanú1-hez és társaságához, és a padon ülő, kezében fiát tartó ... fordulva megfenyegette azzal, hogy „Ha még egyszer meglátom a gyermekemet a kezedben, a golyó a fejedbe repül”. A vádlott ekkor szolgálatban volt, egyenruhát viselt, szolgálati fegyvere is nála volt, azonban semmiféle olyan mozdulatot nem tett, ami a fegyverhasználatra utalt volna. Ezt követően tanú1-t felszólította, hogy menjen haza, azonban ő ennek nem tett eleget. Figyelemmel arra, hogy a parkban ... kollegája várta, a vádlott megfordult és visszament a segédmotor-kerékpárjához, majd együtt a helyszínt elhagyták. vádlott fenti cselekményével ... személy elleni erőszakos cselekmény elkövetésével fenyegette meg félelemkeltés céljából, mely a sértettben komoly félelmet, ijedséget keltett. ... sértett zaklatás vétsége miatt
4. év augusztus hó
5. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő. „ Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás mindenben megalapozott, mentes a Be.
6. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. A vádlotti fellebbezés nem alapos. A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa az irányadó tényállás alapján okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és az elsőfokú ítélet meghozatala idején helyesen foglalt állást a cselekmény jogi minősítését illetően is. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal alulról
2. bekezdésétől a
3. oldal végéig igen részletesen foglalkozott a bűnösség kérdésével, a jogi minősítéssel, illetve a vádlottnak az elsőfokú tárgyaláson előterjesztett védekezésével. Foglalkozott a Hszt. vonatkozó rendelkezésével, az ebben a tárgyban született 8/
4. (III.25.) AB határozatban foglaltakkal, nevezetesen azzal, hogy a véleménynyilvánítás, mint alkotmányos alapjog a fegyveres szerveknél szolgálati viszonyban álló személyek tekintetében korlátozható, a fegyveres szervek feladatellátásának zavartalansága biztosítása céljából, tehát a szolgálati rendet és fegyelmet sértő megnyilatkozatások tekintetében. Ezt követően a katonai tanács ítélete jogi indokolás részében a vádlottnak a történeti tényállásban írt cselekményét összevetette a törvényi tényállásban rögzített tényállási elemekkel, és helytállóan állapította meg a vádlott bűnösségét. Az elsőfokú bíróság az ügy elbírálása során az elkövetés idején hatályos
5. évi IV. törvény szabályait alkalmazta. A vádlott bűnösségét a
6. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő bujtogatás bűntettében állapította meg, ahol a minősítő körülmény a szolgálat teljesítése közben történő elkövetés. Megállapítható azonban, hogy a másodfokú elbírálás idején hatályos büntető törvény a

1. évi C. törvény a vádlottra nézve kedvezőbb, hiszen a bujtogatást szabályozó
2. §-a nem tartalmazza a szolgálat teljesítése közben történő elkövetés minősítő körülményt. Így a vádlotti magatartás csupán ezen törvény
3. §

(1)bekezdésébe ütköző bujtogatás vétségét valósítja meg, amely egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség. A Btk.

1. §-ában foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlottra nézve kedvezőbb, elbírálás idején hatályos büntető törvényt alkalmazta. A másodfokú bíróság a közös büntetés kiszabása érdekében az egyesítéssel érintett Hódmezővásárhelyi Járásbíróság 3.B.517/2011/
2. számú ítéletével elrendelt próbára bocsátást kimondó rendelkezést a Be.
3. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. Ebben az ítéletben a járásbíróság a vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 176/A. §

(2)bekezdés a./ pontja szerinti zaklatás vétségében állapította meg, mely bűncselekmény tekintetében - annak ítélt dolog jellegére figyelemmel - nem volt lehetőség a másodfokú elbírálás idején hatályos büntető törvény szerinti jogi minősítésre. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan hivatkozott a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményekre, és nem tévedett, amikor a vádlottal szemben a cselekménye jellegére figyelemmel önálló katonai büntetésül lefokozást szabott ki. Nem kétséges, hogy a vádlott magatartásával méltatlanná vált a rendfokozat viselésére, és ez a büntetés a másodfokú elbírálás idején hatályos büntető törvény 135. §

(1)bekezdés a./ pontja, illetve 137. §

(1)és

(2)bekezdése alapján is kiszabható. Megállapítható ugyanakkor, hogy a vádlott a zaklatás vétségét is rendőri jellege felhasználásával, azzal visszaélve, ténylegesen vezényelt szolgálata során valósította meg, tehát a lefokozás ezen bűncselekmény tekintetében is megfelelő joghátrányt jelent. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlottal szemben katonai bűncselekmény miatt kiszabott lefokozást a zaklatás vétsége miatt is kiszabottnak tekinti. A másodfokú bíróság az ítéletet ennek megfelelően megváltoztatta, egyebekben - a joghátrány tekintetében - pedig helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)és

(2)bekezdésén, valamint a már hivatkozott jogszabályi helyeken alapszik. Budapest,

1. május
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. május
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke