A határozat elvi tartalma: A közigazgatási hatóság köteles az ügyfél kérelmét tartalma szerint elbírálni. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.066/2013/5.szám A Kúria a Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. ügyvéd,által képviselt felperesnek a Dr. jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó -és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes elleni illetékügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- október
- napján kelt 5.K.33.528/2011/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.K.33.528/2011/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 /ötvenezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 /hetvenezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes a
- május
- napján kelt és ugyanaznap a földhivatalhoz benyújtott adásvételi szerződéssel megvásárolta a budapesti X/6 helyrajzi számú, „építési terület" megjelölésű ingatlant 743.438.000 forint vételárárt. Az elsőfokú illetékhatóság fizetési meghagyásával 10%-os illetékkulcs alkalmazásával kötelezte a felperest 74.343.800 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére. Az elsőfokú hatóság a felperes az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26.§
(1)bekezdés a) pontja szerinti feltételes illetékmentesség alkalmazására irányuló kérelmének helyt adva a
- január
- napján kelt határozatával az előírt vagyonszerzési illeték fizetésének
- május
- napjáig történő felfüggesztését rendelte el. Még 2003-ban telekalakítási engedély alapján a X/6 helyrajzi számú ingatlan megszűnt, helyette került kialakításra a X/10, X/11 és X/12 helyrajzi számú ingatlan. A felperes a
- október 15-én kelt szerződéssel a budapesti Y/1 helyrajzi számú ingatlanból 1091 négyzetméter területet megvásárolt, mely egyesítettek a X/12 helyrajzi számú ingatlannal. A felperes a X/12 helyrajzi számú ingatlanon 98 lakásos lakóházat épített, melyre
- december 4-én kapott használatbavételi engedélyt, a X/10 és X/11 helyrajzi számú ingatlanok tekintetében használatbavételi engedély kiadására nem került sor. A felperes a
- április 11-én kelt és
- április 19-én kiegészített kérelmében az illeték megfizetésének felfüggesztésére meghatározott határidő
- október
- napjáig történő meghosszabbítását kérte. Az elsőfokú hatóság határozatával a határidő hosszabbítás iránti kérelmet elutasította. Hivatkozva az Itv. 26.§
(1)bekezdés a) pontjában és 26.§
(2)bekezdésében írtakra megállapította, hogy a beépítési határidő
- május
- napján lejárt. Kifejtette, hogy a négy éves határidő meghosszabbítására a jogszabály nem ad lehetőséget, a kérelem ezért került elutasításra. A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló
- évi LXXVII. törvény (a továbbiakban :
- évi Mód. tv.) 213.§
(2)bekezdésére figyelemmel sincs lehetőség a kérelemnek való helyt adásra, mivel az illetékkiszabásra bejelentés
- október
- napját megelőzően történt. A beépítési határidő meghosszabbítását elutasító határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, mely külön kérelmet is tartalmazott az előírt illeték törlésére. Az alperesi jogelőd a
- augusztus 10-én kelt
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rögzítette, hogy a felperes beadványa egyrészt fellebbezést, másrészt az illeték törlésére irányuló külön kérelmet tartalmazott, a másodfokú határozat a fellebbezést bírálta el. Kifejtette, hogy az Itv. 26.§
(2)bekezdésének alkalmazandó szövege szerinti négy éves határidő objektív, attól eltérni semmilyen indokkal nem lehet. A határidő meghosszabbítására kizárólag a 2009. évi Mód. tv. 213.§
(2)bekezdésében meghatározott esetekben van lehetőség, azonban mivel az illetékkiszabásra bejelentés
- május
- napján történt, így nem alkalmazható ez a rendelkezés. Az elsőfokú hatóság a
- szeptember 24-én kelt határozatával a felperes illeték törlése iránti kérelmét elutasította, a határozat jogerőre emelkedett. Az ügyben a Nemzeti Adó -és Vámhivatal Elnöke felügyeleti intézkedést nem tett. A törvényszék jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes
- áprilisi kiegészített kérelmét az elsőfokú hatóság helyesen értékelte tartalma szerint az illetékfizetés felfüggesztése határidejének meghosszabbítására irányuló kérelemnek. Az alperes jogerősen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes fellebbezésként megjelölt beadványában foglaltakat nem lehetett egységesen elbírálni, a felperes maga volt, aki a törlési kérelmét csak a határidő hosszabbítási kérelmét elutasító döntéssel szembeni fellebbezéssel egyidejűleg adta elő. Az illetékmentesség igazolása szempontjából a használatbavételi engedély kiadása akkor megfelelő, ha az az Itv. 26.§
(2)bekezdése szerinti határidőn belül történt, ezen objektív határidő esetében nincs mód meghosszabbításra. A felperes csak a megosztással érintett ingatlan egyik részére kapott határidőn túl használatbavételi engedélyt. Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: 2007. évi Mód. tv.) 150.§
(2)bekezdése kiegészítette az Itv. 26.§
(2)bekezdését, azonban ez az ügyben nem alkalmazható, mivel azt a 2007. évi Mód. tv. 379.§
(1)bekezdése csak a
- január 1-jét követően illetékkiszabásra bejelentett, vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben rendeli alkalmazni, a perbeli esetben pedig az illetékkiszabásra bejelentés korábban történt. Ezt meghaladóan az új rendelkezés a határidő hosszabbítás iránti kérelem keretein belül nem értékelhető, ehhez szükséges egy törlési kérelem előterjesztése. A per eldöntése szempontjából a telekegyesítés, telekmegosztás ténye nem releváns, annak értékelésére az alkalmazandó jogszabályok nem adnak lehetőséget. A
- évi Mód. tv. 213.§
(2)bekezdésének hatálybalépéséig az Itv. nem ismerte az illeték felfüggesztése határideje meghosszabbításának lehetőségét. Ez a rendelkezés egy új kedvezmény igénybevételére irányuló eljárást hozott létre, amikor lehetőséget adott a felfüggesztés négy éves határidejének hat évre történő meghosszabbítására. Azonban mivel a perbeli ingatlan tekintetében az illetékkiszabásra bejelentés 2003. május 8-án történt, a felfüggesztés határideje 2007. május 8-án lejárt, így a Mód. tv. 213.§
(2)bekezdése szintén nem alkalmazható. A felperes az eljárást indító kérelmében a méltányosságot a határidő meghosszabbítása kapcsán kérte alkalmazni, nem pedig az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 134.§-a szerinti méltányossági eljárás lefolytatását kérte. Amennyiben a felperes kérelmét méltányossági kérelemnek szánta, úgy annak benyújtásakor nem volt olyan felperesi adótartozás, mellyel kapcsolatban a hatóság méltányosságot gyakorolhatott volna. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. Álláspontja szerint a bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan, a ténybeli és jogi következtetések tévesek, a bíróság a keresetről nem annak tényleges tartalma alapján döntött. A fellebbezés kizárólag az illeték törlésére irányult két jogcímen, elsődlegesen az Itv. 26.§
(2)bekezdése, másodlagosan a 2009. évi Mód. tv. 213.§
(1)és
(2)bekezdése alapján, így szétválasztásuk jogszabálysértő módon történt. A fellebbezés csak egységesen volt elbírálható, ennek ellenére az alperes nem ennek megfelelően járt el. A 2007. áprilisában tartalmilag az Art. 134.§
(4)bekezdése szerint előterjesztett méltányossági kérelemről a hatóság jogszabálysértően nem döntött és nem értékelte azt, hogy a X/6 helyrajzi számú ingatlan a megszerzésekor nem minősült lakóházzal beépíthető teleknek, azzá csak a vásárolt ingatlanrésszel történő egyesítést követően vált. Ennek értékelése a telekegyesítés
- december 6.-ai földhivatali benyújtását követően megtörténhetett volna. A hatóság az ügyet csak a méltányossági kérelem és a beépíthetőség vizsgálata után dönthette volna el érdemben. Sérült a tisztességes eljáráshoz való jog, a hatóság jogellenes hallgatása súlyos jogszabálysértés, amely az ügy érdemi elbírálására is kihatott. Sérült a közigazgatási és hatósági eljárás általános szabályairól szóló
- évi XLC. törvény (a továbbiakban: Ket.) 4.§
(1)bekezdése. A 2007. évi Mód. tv. 150.§
(2)bekezdésével kiegészített Itv. 26.§
(2)bekezdése az ügyben alkalmazandó, figyelemmel a 379.§
(1)bekezdésére, mivel azt a hatályba lépését követően folyamatba tett elsőfokú, illetve jogorvoslati eljárásokban is alkalmazni kell. A törvényszék tévesen szűkítette le a fenti jogszabályi rendelkezés alkalmazását az eljárási illetékekre. Ezt meghaladóan mivel a földhivatal nem továbbította a második telekvásárlás iratait az adóhatóságnak, így arról az csak 2008. január 1-jét követően értesült, így az egyesített egész ingatlanra alkalmazni kell az Itv. módosított 26.§
(2)bekezdését. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását indítványozta. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§
(1)bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§
(1)bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. Jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértést azonban a Kúria nem állapított meg. A felülvizsgálati bíróság mindenben osztja a jogerős ítélet megállapításait, a felülvizsgálati kérelemben írtakra figyelemmel a következőket fejti ki. A felülvizsgálati bíróságnak abban kellett döntenie, hogy egyrészt a hatóságok és az elsőfokú bíróság helyesen, tartalmuknak megfelelően értékelték-e a felperesnek a hatósági eljárás során előterjesztett beadványait, másrészt történt-e olyan lényeges eljárási szabálysértés, mely megalapozza a támadott határozat hatályon kívül helyezését, harmadrészt a 2007. évi Mód. tv. 150.§
(2)bekezdésével kiegészített Itv. 26.§
(2)bekezdése alkalmazandóe az ügyre. A Ket. 2007. áprilisában hatályos 34.§
(5)bekezdése, valamint 2010. februárjában hatályos 37.§
(1)bekezdése értelmében a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel. A felperes a
- április 11-én kelt beadványában az illetékfizetési kötelezettség felfüggesztésnek meghosszabbítását kérte
- október 30-ig, mely kérelmét a
- április 19-én kelt iratban kiegészítette. Az elsőfokú hatóság helyesen értékelte és bírálta el a kiegészített kérelmet illetékfizetés felfüggesztése határidejének meghosszabbítására irányuló kérelemként. A felperes mindkét beadványában a határidő meghosszabbítására irányuló kérelem méltányos elbírálását kérte, az iratok nem minősülnek az Art. 134.§-a szerinti adómérséklési kérelemnek, erre irányuló eljárás lefolytatására nem adtak alapot. A Kúria nem ért egyet azzal a felperesi állásponttal, hogy a beadványok tartalmilag adóelengedést célzó méltányossági kérelmet is magukba foglalnak. Az a felperesi megfogalmazás, hogy „kérelmünket méltányosan elbírálva az illeték megfizetését további két évre,
- október
- napjáig szíveskedjék felfüggeszteni" nem önálló adómérséklési kérelem előterjesztésére utal, hanem a határidő hosszabbításra irányuló kérelem méltányos elbírálását kéri. A felperes
- február 14-én kelt fellebbezésnek nevezett beadványa egyrészt a határidő hosszabbítás iránti kérelem elutasítását tartalmazó elsőfokú határozattal szembeni fellebbezést, másrészt az előírt illeték törlésére irányuló kérelmet foglalt magában. Az alperes a beadványt tartalma szerint jogszerűen elbírálva járt el, amikor másodfokú határozatában csak a fellebbezést bírálta el, amennyiben a törlés iránti kérelemről is dönt, úgy megszegte volna a hatáskörelvonás tilalmát. A per tárgyát nem az illetéktörlési ügyben hozott határozat, hanem a határidő hosszabbításra irányuló kérelmet elbíráló jogerős határozat bírósági felülvizsgálata képezte, nem foghat helyt a felperes azon érvelése, hogy „csak" egységesen elbírálható illetéktörlési ügy van. A rendelkezésre álló adásvételi szerződés szerint a felperes a X/6 helyrajzi számú ingatlant, mint „építési terület" megjelölésű ingatlant vásárolta meg, a hatóságnak az ingatlannyilvántartás közhitelességére figyelemmel nem kellett vizsgálnia az ingatlan tényleges beépíthetőségét. A felperes keresetében nem jelölte meg jogszabálysértésként azt, hogy a tisztességes eljáráshoz való joga sérült a hatóság jogellenes hallgatása miatt, ezért a felülvizsgálati kérelem erre irányuló hivatkozásával a Kúria érdemben nem foglalkozhatott. Az Itv.
- május
- napján hatályos 26.§
(1)bekezdés a) pontja kimondja, hogy mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, valamint ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít. A vagyonszerző lakóházépítési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az illetékhivatalnál. 26.§
(2)bekezdése értelmében ha a vagyonszerző az
(1)bekezdés a) pontjában említett lakóház felépítését - legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül - használatbavételi engedéllyel igazolja, az illetékhivatal a megállapított, de a megfizetés tekintetében felfüggesztett illetéket törli. A 2007. évi Mód. tv. 150.§
(2)bekezdése az Itv. 26.§
(2)bekezdését kiegészítette. A kiegészítés második mondata kimondja, hogy amennyiben a vagyonszerző a megszerzett telket utóbb megosztja az adóhatóság a felfüggesztett illetékből csak azt az illetéket törli, amely arra a megosztás során létrejött telekre esik, amelyen a lakóház felépült, feltéve, hogy a felépített lakóházban a lakások hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 10%-át. A módosítás bevezette a felfüggesztett illeték törlésének jogintézményét. A törvényszék helyesen állapította meg, hogy a 2007. évi Mód. tv. hivatkozott bekezdésével kiegészített Itv. 26.§
(2)bekezdése a határidő hosszabbításra irányuló kérelem elbírálására irányuló eljárásban nem irányadó, azt a hatóság csak az illeték törlése körében értékelheti. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság megfelelően értelmezte a 2007. évi Mód. tv. 379.§
(1)bekezdését, vagyis vagyonszerzési ügyekben akkor alkalmazhatók az Itv. módosított rendelkezései, ha az illetékkiszabásra bejelentés
- január
- napját követően történt. Mivel a felperes az adásvételi szerződést illetékkiszabásra
- május 8-án bejelentette, ezért az ezt követő fordulat - más módon az állami adóhatóság tudomására jutott nem alkalmazható. A „kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni" meghatározás egyértelműen csak az eljárási illetékekre irányadó, hiszen vagyonszerzésnél elsődlegesen az illetékkiszabásra bejelentés időpontja a meghatározó. A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275.§
(3)bekezdése szerint eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, figyelemmel arra, hogy az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A Pp. 78.§
(1)bekezdése alapulvételével a pernyertes alperes képviselettel felmerült költségének viselésére a felperes köteles. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 50.§
(1)bekezdése és a 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése értelmében a pervesztes felperes tartozik viselni. Budapest,
- március
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Huszárné Dr. Oláh Éva s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok