Pfv.21337/2013/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A közigazgatási jogkörben okozott kártérítés megállapításának feltételei. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.337/2013/8.szám A Kúria a hozzátartozó által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt I.r. és a jogtanácsos által képviselt II.r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 22.P.26.233/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.165/2012/
2. számú ítéletével elbírált perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. február
5. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alpereseknek külön-külön 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és rójon le külön felhívásra az államnak 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A csalás büntette miatt a felperes
6. szeptember
7. napján kelt feljelentése, majd a nyomozó hatóság intézkedésének elmulasztása miatt 2007-ben előterjesztett panasza nyomán
8. március
9. napján indult meg a büntetőeljárás a Rendőrkapitányság előtt. A felperes a feljelentésében a
10. október
11. napján N.I. részére adott 1.000.000 forint összegű kölcsön vissza nem fizetése, a 2001 novemberében gépkocsi vásárlásra adott 1.800.000 forint és a gépkocsi javítására átadott 500.000 forint meg nem térülése miatti magatartásokat sérelmezte. A Rendőrkapitányság a felperes feljelentésével kapcsolatban
12. december 7-én kelt átiratában arról tájékoztatta a felperest, hogy a nyújtott kölcsön miatt a büntethetőség elévült, a másik cselekmény kapcsán pedig a bűncselekmény nem állapítható meg. A felperes előadása szerint ezt az átiratot csak a 2007-ben benyújtott panasza után kapta meg. A büntetőeljárásban a nyomozást a Kerületi Ügyészség a
13. június 18-án kelt határozatával elévülés miatt N.I. gyanúsítottal szemben megszüntette. A felperes módosított keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az I.r. alperes az ellenőrzési kötelezettségét mulasztotta el, a II.r. alperes elleni panaszát érdemben nem vizsgálta, a II.r. alperes pedig azért okozott kárt, mert magatartására, mulasztásaira vezethető vissza, hogy N.I. elkövetőt nem lehetett felelősségre vonni; emiatt az általa okozott kár sem térült meg. A feljelentését az ügyészség határozata szerint sem a Be. szabályai szerint bírálta el a II.r. alperes, az ügyészi előírásokat sem tartotta be, alaptalanul rendelkezett az ügy áttételéről. Az elévülés bekövetkezte kizárólag a II.r. alperesnek róható fel. A kártérítés a N.I. által okozott kár, az elmaradt kártérítés, amit az elévülés miatt N.I-vel szemben nem érvényesíthetett a büntetőeljárásban polgári jogi igényként. A nem vagyoni kártérítésnél arra hivatkozott, hogy N.I. és a nyomozásban résztvevő személyek vonatkozásában sem került sor a felelősségre vonásra, emiatt a felperes erkölcsi kárt szenvedett, jogai érvényesítésében akadályozta a II.r. alperes. Arra is hivatkozott, hogy amennyiben a bíróság álláspontja szerint a kár mértéke pontosan nem állapítható meg, általános kártérítésként van lehetőség az alperesek marasztalására. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I.r. alperes arra hivatkozott, hogy a jogszabályoknak megfelelően járt el a panasz ügyintézése során, és nem a felettese a nyomozásban eljárt városi rendőrkapitányságnak. A II.r. alperes arra hivatkozott, hogy a felperes nem bizonyította a jogellenes magatartását, de a kár bekövetkeztét sem. A büntetőjogi felelősségre vonás elmaradása és a felperes nem vagyoni kárának bekövetkezte között okozati összefüggés nincs. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az I.r. alperes eljárása jogszerű volt, mert nem gyakorolt olyan törvényességi felügyeletet a nyomozásban eljáró városi rendőrkapitányság felett, amely alapján kötelezettsége lenne a nyomozati cselekmények, eljárások figyelemmel kísérése. A felperes panaszát az ügyintézési rendnek megfelelően az annak elbírálására jogosult II.r. alperesnek küldte meg helyesen. A II.r. alperes jogellenes eljárásával kapcsolatban a felperesi állásponttal részben egyetértett; a felperes feljelentését nem a Be. szabályai szerint intézte, nem határozattal rendelkezett, és szabálytalanul járt el az áttétel elrendelésekor is. Mindkét esetben olyan jogellenes magatartást tanúsított, amely egyben felróható magatartás is. Nem tudta bizonyítani azt sem a II.r. alperes, hogy a 2005-ben kelt levél a felperes részére mikor került megküldésre, ezért a felperes erre vonatkozó állítását elfogadta. A jogellenes magatartását azonban nem emiatt, hanem az eljárási szabálysértés miatt állapította meg. A jogorvoslati lehetőségeket kimerítette a felperes, a nyomozás megszüntető határozat elleni panasz hiánya pedig nem olyan ok, amely a kártérítési igény elutasítását indokolná. Nem találta azonban bizonyítottnak az okozati összefüggést a II.r. alperes magatartása és a kár bekövetkezte között. A felperes kára azért következett be, mert a pénzkövetelését N.I-vel szemben nem tudta érvényesíteni. A felperes arra való hivatkozása, hogy polgári jogi igényként a büntetőeljárásban akarta érvényesíteni a kárigényét, azért nem fogadható el, mert a nyomozás során a büntetőjogi felelősségre vonás tisztázása érdekében kell a cselekményeket elvégezni, és ennek a célzatosságnak, tehát N.I. büntethetősége nem volt feltétele a felperes kárigénye érvényesítésének, azt attól függetlenül követelhette volna, ebben semmi nem akadályozta. Nem helytálló az a felperesi érvelés sem, hogy a nyomozás eredményétől várta azt, hogy vagyoni követeléséhez szükséges bizonyítékok előkerüljenek, és az sem bizonyított, hogy a szükséges bizonyítékokat a nyomozás során sikerül beszerezni. A felperes vagyoni kára nem az alperesi magatartással összefüggésben keletkezett, hanem amiatt, hogy a követelését polgári jogi úton nem érvényesítette időben, továbbá amiatt, mert az annak alátámasztására szolgáló, a nyomozási cselekményektől függetlenül beszerezhető bizonyítékokkal nem rendelkezett. A felperes nem vagyoni kára pedig azért nem alapos, mert annak objektíve kell fennállni, és nem függ a felperes egyéni érzékenységétől. Az a körülmény, hogy a nyomozás során nem a jogszabályoknak megfelelően járt el a II.r. alperes, és a ténylegesen hibázó személyeket nem vonták felelősségre, a felperes számára nem vagyoni hátrányt nem okozott. A panaszbeadványok megfogalmazása, az ezzel kapcsolatos ügyintézés, vagy a szabálytalan eljárás folytatása ilyen hátrányt okozó magatartásnak nem minősül. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a releváns tényállást helyesen állapította meg, az érdemi döntésével és annak indokaival is egyetértett. A fellebbezésben írtakra tekintettel rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság azért utasította el a keresetet, mert az állított kár és a jogellenes magatartás között az okozati összefüggés hiányzik. A vagyoni kára a felperes állítás szerint már a feljelentés megtétele idején bekövetkezett. A felperes a per egész tartama alatt nem jelölte meg, hogy mi volt az alperesek részéről megvalósult személyhez fűződő jogsértés, aminek következtében nem vagyoni kára keletkezett. Egyes eljárási jogok sérelme önmagukban nem vagyoni kárt nem idéznek elő. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és abban elsődlegesen annak megváltoztatását és a keresetnek való helyt adást, másodlagosan pedig új eljárás elrendelését kérte azzal, hogy „más bíróság" járjon el. A felülvizsgálati kérelmében az alperesek marasztalását a kártérítési összeg módosításával, összesen 1.000.000 forint összegben kérte. Arra hivatkozott, hogy „a rendőrség megakadályozta a feljelentése ügyét", az elsőfokú bíróság pedig felderítetlen, hiányos, elfogult és iratellenes ítéletet hozott; alaptalanul állapította meg, hogy a rendőrségi magatartások és a kára között okozati összefüggés nincs, „mintegy helybenhagyta a rendőrségi hibákat". Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a fellebbezéséhez nem jelölt meg további bizonyítékokat és nem engedte meg, hogy a másodfokú tárgyaláson azokat szóban is megjelölje. Arra is hivatkozott, hogy a jogerős ítélet nem is arról döntött, amiről a keresetben kérte,a felajánlott bizonyítás egy részét vizsgálta csak. Téves az az ítéleti állítás, hogy azért jelentette fel N.I-t, mert nem volt anyaga a polgári per megindításához. A jogsértések közül a jogerős ítélet nem szól arról, hogy két éven át nem történt semmi, több áttételről sem beszél, és arról sem, hogy ezek miatt a rendőrségnél következett be az elévülés, azaz ez akadályozta meg a kára érvényesítését. Az alperesek mulasztását nem lehet meg nem történtté tenni, és nem lehet a felperes „nyakába varrni". Van vagyoni kára és erkölcsi kára is, mert az alperesek meghiúsítottak egy büntető ügyet, és megakadályozták a felelősségre vonást. A büntetőeljárás hibái, az ügy „elrejtése", a feljelentés el nem intézése, a törvényes ügyészi eljárások elmaradása, és a határozatok elmaradása, az ügy bíróság elé nem kerülése, mind olyan magatartás, amelyek a személyiségi jogait, valamint az Alkotmány rendelkezéseit sértették, és a büntetőeljárás meghiúsulását eredményezték. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. A Pp.
14. §-ának