Kbf.97/2013/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző szolgálati tekintély megsértésének vétségében, ezért 120 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 120.000 forint pénzbüntetésre, valamint egy évre a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási idő meghosszabbítására ítélte. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be tévedésre hivatkozva, felmentés érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1228/2013/

1. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság tanácsülésen az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtassa meg, hogy a várakozási idő meghosszabbítását a törzsőrmesteri rendfokozatba előlépésre előírtként jelölje meg, és katonai mellékbüntetésként kiszabottnak tekintse. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Utalt arra átiratában a másodfokú ügyészség, hogy az elsőfokú bíróság a vádirat érkezésétől számított egy év elteltével tűzte ki az ügyet, megszegve ezzel a Be.
2. §

(3)bekezdésében írt rendelkezést, továbbá arra, hogy az elsőfokú katonai tanács megszegte még a Be. 314. §

(5)bekezdésében írt eljárási szabályt is, amikor a védő hiányában eljáró vádlott részére nem biztosította a védőbeszéd előadásának lehetőségét. Álláspontja szerint azonban ezek az eljárási szabályszegések nem voltak lényeges hatással az eljárás lefolytatására, és a bűnösség megállapítására, mert az elsőfokú tárgyalás idején a vádlott részletesen kifejthette álláspontját. A vádlott által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló vádlotti fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács megsértette a Be. 278. §

(1)bekezdésében írt rendelkezést, amikor csaknem egy évvel az ügy érkezése után intézkedett annak kitűzésére. Úgyszintén megszegte a katonai tanács a Be. 314. §

(5)bekezdésében foglaltakat, amikor nem ajánlotta fel a vádlottnak a védőbeszéd megtartásának lehetőségét. Megállapítható azonban, hogy ezek az eljárási szabálysértések nem voltak lényeges hatással az eljárás lefolytatására, illetve a bűnösség megállapítására, hiszen a vádlott az elsőfokú tárgyaláson az utolsó szó jogával sem kívánt élni, mert kihallgatása idején és az eljárás során védekezését kifejthette. A késedelmes kitűzés sem eredményezhette az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, figyelemmel arra, hogy a vádlott törvényes jogait gyakorolhatta az eljárás során. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott ténybelileg elismerte a cselekmény elkövetését, azonban védekezést terjesztett elő. Ebben tévedésre hivatkozott, mégpedig arra, hogy egy barátját kívánta felhívni telefonon, aki őt a lakására szállította volna, azonban tévedésből tanú1 számát nyomta be a telefonon. Nem állt szándékában megsérteni az elöljáróját, nem volt tudomása arról, hogy vele beszél. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott védekezésével szemben a tényállást a ténybeli beismerése, valamint a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomásai, továbbá a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, így elsősorban híváslisták alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság a vádlotti védekezésre figyelemmel - a tárgyalás elnapolása mellett - kihallgatta tanúként tanú2 polgári egyént, akire a vádlott védekezésében hivatkozott. A törvényszék katonai tanácsa az ítélete 2. oldal 3. bekezdésétől a 4. oldal 4. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott védekezését fogadta el a tényállás alapjául. A bizonyítási eljárás eredményeként rögzítette, hogy a vádlott által hivatkozott tanú vallomása cáfolja a vádlotti védekezést. A Be. 351. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott fellebbezésében új tényre, új bizonyítékra nem hivatkozott. Megállapítható továbbá az is, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Így a vádlottnak a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás átmérlegelésére, és ezen keresztül felmentésre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor vádlott bűnösségét a Btk. 447. §

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző szolgálati tekintély megsértésének vétségében állapította meg. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a Btk.

1. §-ában foglaltak alapján nem az elkövetés, hanem az elbírálás idején hatályos büntető törvényt alkalmazta, figyelemmel arra, hogy a
2. évi C. törvény rendelkezései az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány tekintetében enyhébb elbírálást tesznek lehetővé. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő körülményeket, tévedett azonban, amikor az elszaporodottságot súlyosító körülményként felhívta, figyelemmel arra, hogy nem a vád tárgyát képező katonai bűncselekmény tekintendő általánosan elszaporodottnak. Nem tévedett a katonai tanács, amikor az általa megállapított enyhítő körülményekre figyelemmel lehetőséget látott a vádlottal szemben az adott bűncselekményre előírt büntetésnél enyhébb büntetési nem alkalmazására is. Az általa kiszabott pénzbüntetésnél a napi tételek száma arányos a cselekmény tárgyi súlyával, míg az egynapi tétel összege igen méltányosan a törvényi minimumban került meghatározásra. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés önmagában is megfelelően szolgálja a Btk.
3. §-ában írt büntetési célokat. A vádlott katonai bűncselekménye nem függött össze szorosan a szolgálata teljesítésével, továbbá eddigi szolgálatának értékelése is megfelelő. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és mellőzte a vádlottal szemben katonai mellékbüntetés kiszabását, mivel nincs szükség arra, hogy a vádlott az előléptetést további várakozási idő eltöltésével érdemelje ki. A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.
4. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke . Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: Iván Erika bírósági ügyintéző