A határozat elvi tartalma: Amennyiben havária következtében a hulladékkezelési tevékenység engedélyezett feltételei megszűnnek, az engedély visszavonásának és a tevékenység megtiltásának nincs helye. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.619/2013/.szám A Kúria a dr. Mogyorósi István (.......) ügyvéd által képviselt ..... (felperes címe.) felperesnek a dr. ......gyakornok által képviselt ..... alperes ellen környezetvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- május
- napján kelt 21.K.28.919/2013/
- számú jogerős benyújtott ítélete ellen felülvizsgálati a felperes kérelem által folytán
- az sorszám alatt alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 21.K.28.919/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - további 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A ......., mint elsőfokú hatóság a ........ számú határozatában
- január 15-ig engedélyezte a felperesnek meghatározott kódú, veszélyes és nem veszélyes hulladékok begyűjtését és hasznosítását. A kezelési tevékenységet a hulladékgazdálkodásról szóló
- évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 4.sz. melléklete alapján R.
- Fémek és fémvegyületek visszanyerésében, újrafeldolgozásában határozta meg. A ... kijavító határozat alapján ezen tevékenység vas, illetve cink ionban gazdag hulladék páclevekből tisztítással, valamint további fémtartalmú hulladék adagolásával értékesíthető vas(II)-klorid, vas(III)-klorid, illetve cink(II)-klorid oldat előállítását jelentette. A határozat az engedélyezett tevékenység technológiai folyamatára, a betárolás cinkmentesítés, vas(II)- klorid gyártása, vas(III)-klorid gyártása, valamint a regenerátum kezelés tekintetében, kapcsolatos a működéssel, tevékenységre a veszélyes hulladékokkal vonatkozóan részletes kikötéseket tartalmazott. Az elsőfokú hatóság határozatával határozatát a a
- ....sz. visszavonta, november
- napján határozattal az kelt kijavított engedélyezett ....sz. .....sz. hulladékkezelési tevékenységet megtiltotta és a határozatot fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá indokolása szerint a nyilvánította. felperes A visszavonó telephelyén
- határozat június 17-én havária történt, ezt követően az elsőfokú hatóság munkatársai
- augusztus 3-án és
- szeptember 29-én helyszíni ellenőrzést tartottak a telephelyen. Ezen ellenőrzések megállapításai alapján a .....sz. határozat felülvizsgálatára vonatkozóan a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29.§
(1)bekezdése szerint eljárást hivatalból indított a hatóság 2011. november 14-én. A felperes, mint ügyfél értesítését a Ket. 29.§
(4)bekezdés b) pontja alapján mellőzte, mert 8 napon belül érdemi döntést hozott az ügyben. A felperes során az 5/2011.sz. fellebbezett alperes a másodfokú a határozat ellen,
- február
- határozatával az amelynek napján kelt elsőfokú elbírálása 14/06580határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül jogellenesen helyezését hivatkozott kérte. a Előadta, hogy az alperes 213/2011.(XI.14.) Korm. rendeletre, mivel az települési hulladékkal kapcsolatos tevékenység végzésére vonatkozik, a felperes pedig veszélyes és nem veszélyes hulladékot kezel. Kifogásolta, hogy a hatóság nem tisztázta megfelelően a tényállást és nem teljesítette a Ket. 3.§
(2)bekezdés d) pontjában foglaltakat, nem vett igénybe szakértőt, holott az elengedhetetlen. Nyolc napon belül döntést akart hozni, így megakadályozta a felperest abban, hogy az ellene szóló eljárásról tudomása legyen. Támadta a helyszíni szemlét, mivel a felperest, mint a szemletárgy birtokosát nem értesítették a hatóságok, a Ket. 88.§
(4)bekezdése és 57.§
(1)bekezdése ezáltal sérült. Utalt arra, hogy a havária bekövetkezése nem róható fel neki. A Fővárosi Törvényszéken per van folyamatban csatolta a tartályok gyártója ellen, a szakértői véleményeket, kártérítést megalapozó iratokat. ellenőrzés során nyilatkozattételre érdemben nem alkalmas nyilatkozni. használata nem volt jelen Álláspontja a ezért hogy és a a helyszíni felperes részéről nem szerint gazdasági összefüggésben keresetlevelet Kiemelte, személy, tiltott, a ezzel volt lehetőségük IBC tartályok a érdekből egyébként is szükségszerű és elengedhetetlen. Nem tagadta, hogy voltak olyan tartályok, amelyeken a felirat hiányos vagy nem látszódott, azonban a tartályok rendszeres ellenőrzés alatt és meghatározott gyártási rendszerben kerültek használatba. Hangsúlyozta, hogy a haváriával érintett tartályok nem hulladékok, hanem késztermékek tárolására szolgáltak. üzemelés A technológiához biztosítható tanúmeghallgatást ezek kért, nem nélkül továbbá az szükségesek is. Bizonyítási adott kérdésekre vonatkozó iratokat is csatolt. a tartályok, az indítványként technológiai, műszaki Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A.§-ára, 206.§
(1)bekezdésére, 164.§-ára, és 215.§-ára, valamint a Hgt. 45.§
(1)bekezdés
- b)és
- c)pontjára,
(2)bekezdésére, a 213/2001.(XI.14.) Korm.rendelet 24.§
(1)és
(2)bekezdésére, a 98/2001.(VI.15.) Korm.rendelet 23.§-ára hivatkozott. Rögzítette, hogy a felek között nem volt vitatott a havária megtörténte és az sem, hogy az engedélyező határozat tartalmazza a két haváriával érintett 150 m³-es tárolótorony használatát. Nem volt lényegi vita a felek között az IBC tartályok kérdésében sem. A felperes azt vitatta, hogy a szemle során a tényállást az alperesi hatóságok szemrevételezéssel állapították meg, szakértőt nem vettek igénybe és vitatta a környezetkárosító hatást. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek a jogszerű döntéshez, azaz a Hgt. 45.§
(2)bekezdése és a 98/2001.(VI.15.) Korm. rendelet 23.§
(6)bekezdése tényállást kellett megalapozni, alkalmazásához szükséges bizonyítékokkal alátámasztani. A nem vitatott tények, az alperes által feltárt helyszíni szemle ténymegállapításait a bíróság elegendőnek tartotta ahhoz, hogy a határozatot megalapozottnak ítélje. A felperesnek a hatóságok eljárására vonatkozó kifogásai kapcsán az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy azok nem ügydöntő jelentőségűek, az ügy érdemére kiható következménnyel nem jártak. A felperesi keresetnek az anyagi jogszabálysértésre való utalása kapcsán rámutatott alperes lényegében az arra az engedélyező elsőfokú bíróság, határozat hogy az feltételeinek megszűnése miatt vonta vissza a felperes engedélyét. Utalt arra, hogy a felperesi keresetet azért találta alaptalannak, mert az a visszavonó határozat olyan határozati elemeit támadta, amelyek az engedélyező határozatban nem vitatott módon, mint az engedélyezett felperesi tevékenység működési feltételei szerepeltek. Az engedélyező határozat a két nagy 150 m³-es tároló tornyot eleve a technológiai lánc részeként, az engedély
- pontjában egyértelműen és világosan tartalmazza. A felperes csak ennek feltételeként a két készterméktorony működésének hulladékgazdálkodási függvényében engedélyt. A kapta meg visszavonó a határozat megállapította, a havária miatt a két torony már nem képezheti részét az engedélyezett technológiai folyamatnak, így az engedélyezett tevékenység feltételei nem teljesülnek. Az alperesi álláspont a per során következetesen ez volt, döntése tehát jogszabályokat nem sértett, mivel a felperes által sem vitatott havária következményeként a tárolótornyokat használni nem lehetett, ez pedig az engedélyezett tevékenység előfeltétele, a visszavonó határozat pedig a megalapozott tényálláson jogszerű következményeket alkalmazott. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy éppen a felperesi bizonyítás során vált egyértelművé, hogy a perbeli esetben egységes technológiai folyamatról van szó, azt nem lehet részekre tagolni. Nem osztotta a felperesi álláspontot, hogy csak késztermék havária volt és ezért a hulladékkezelési engedélyt nem lehet visszavonni. Az elsőfokú bíróság a peres felek bizonyítékai alapján megállapította, az elsőfokú alperesi hatóság egységesen egy egész gyártási folyamatot engedélyezett, ami összefüggő technológiai láncot alkot, ennek során a hulladékból a folyamat végén késztermék lesz. Lehetséges, rendelkezésre hogy állnak tárolási módtól határozat a folyamat részeként Megállapította az eltérő két a a késztermék tárolásnak technológiailag engedélyező határozatban megállapított megoldásai haváriával a azonban az engedélyező tornyot, a technológiai előfeltételeként tartalmazta. érintett gyártás bíróság is, azt is, az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a késztermék veszélyes anyag, a szakértői véleményekben az anyag hatása egyértelműen bemutatásra került. Kifejtette azt is az elsőfokú bíróság, hogy alaptalanul támadta az alperesi határozatot a felperes az IBC tartályok használata körében is. Ezek használatára különböző utaló veszélyes feliratokkal az engedély
- pontja anyagokat elkülönítetten, ellátott tárolóegységekben előírta, hogy a anyagra tárolt kell tárolni a a telephelyen. A visszavonó határozat pedig azt állapította meg, hogy hiányoznak a megfelelő feliratok, nincsenek az anyagok elkülönítve, tehát megszegte ezzel a felperes az engedélyező határozat feltételeit, ezért az alperes jogszerűen hivatkozott erre és vonta vissza ezen az alapon a felperes engedélyét. A felperesi álláspontot osztotta ugyanakkor a bíróság a 213/2001.(XI.14.) Korm.rendelet alkalmazhatóságának kérdésében, ez ugyanis csak a települési hulladékra vonatkozik (1.§). Az alperesi hatóság azonban nem sértett jogszabályt döntésével, mivel a Hgt. 45.§
(2)bekezdése és a 98/2001.(VI.15.) Korm.rendelet 23.§
(6)bekezdése nemcsak a környezetvédelmi hatóságok döntési lehetőségét, hanem a határozat azonnali végrehajthatóságát, a felhívott jogszabályok pedig a gyors, leszűkített határidőn belüli eljárás lehetőségét is biztosítják. Ebből következően az alperes nem sértette meg a felperes ügyféli jogait a Ket. 29.§
(4)bekezdés alkalmazásával. A jogerős kérelmet, ítélet ellen amelyben a felperes nyújtott annak hatályon kívül be felülvizsgálati helyezését kérte a keresetében foglaltakat fenntartotta. Másodlagosan a hatályon kívül mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206.§-át, 221.§
(1)bekezdését, a Hgt. 45.§
(2)bekezdését, a 98/2001.(VI.15.) Korm.rendelet 23.§
(6)bekezdését, hiányosan állapította meg a tényállást és mindezek eredményeként téves jogi következtetésre jutott. A felperesi álláspont szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból teljességgel hiányzik annak indokolása, hogy jogszerű az engedély visszavonásával és a tevékenység megtiltásával indokolatlanul és aránytalanul szigorú szankció alkalmazása vele szemben. Aaz elsőfokú bíróság által is elismerten a 213/2001.(XI.14.) Korm.rendelet nem volt alkalmazható, a 98/2001.(VI.15.) Korm.rendelet 23.§
(6)bekezdése pedig szükség esetén teszi lehetővé az engedély visszavonását. A felperesi vélemény szerint a bíróságnak ki kellett volna térnie arra, hogy szakszerű vizsgálatok hiányában szemrevételezéssel lefolytatott helyszíni szemle mely ténymegállapításait tekinti olyannak, amely megalapozhatta az alperes határozatát. A felperes álláspontja szerint tévedett a bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a hatóság nem sértette meg a Ket. 88.§
(4)bekezdésére figyelemmel a Ket. 57.§
(1)bekezdését. Figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a havária bekövetkezése, azaz 2011. június 17-e és a felügyelőség állítása szerint a Ket. 57/A.§
(2)bekezdése alapján életveszéllyel veszélye miatt vagy haladéktalanul súlyos kárral megtartott fenyegető helyszíni helyzet ellenőrzés időpontja - azaz 2011. augusztus 3-a - között másfél hónap telt el. Így a felügyelőség azon hivatkozása, hogy a felperes értesítésére nem volt lehetőség mert a haváriát követően haladéktalanul meg kellett tartani a helyszíni Önmagában az, hogy utólag szemlét teljességgel észrevételeket tett a alaptalan. helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyv megállapításaira nem orvosolja a Ket. 88.§
(4)bekezdésébe és 57.§
(1)bekezdésében biztosított ügyféli jogok megsértését. A felperes megítélése szerint a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, mivel nem határozta meg, hogy milyen eljárásjogi követelményeket sért a felügyelőség határozata és azok miért nem tekinthetőek az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek. Minderre tekintettel a jogerős ítélet a Pp. 206.§-át és a 221.§
(1)bekezdésében foglaltakat sérti. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria álláspontja alapossággal feltárta szerint és az elsőfokú rögzítette bíróság ítéletének megfelelő indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetértett. Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270.§
(2)bekezdése és 272.§
(2)bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275.§
(2)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben. Hangsúlyozza a Kúria, hogy teljes mértékben egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy a felperes által megjelölt eljárási jogszabálysértések az ügy érdemére nem hatottak ki, így a Pp. 339.§
(1)bekezdésének megfelelően a keresettel támadott alperesi határozat hatályon kívül helyezéséhez nem vezethettek. Az elsőfokú bíróság ténylegesen osztotta a felperes azon álláspontját, hogy a környezetszennyezés lefolyásának megállapításához szemrevételezés jegyzőkönyv valóban vizsgálatokat. jelentősége, határozat nem A mert kiterjedtségének, a elégséges. helyszíni A pótolja a perben azonban ennek a tárgya per jogszerűségének a szemle helyszíni nem azért volt. E és során történt szemléről készült szakszerű keresettel megítélése mélységének vagy nem szakértői volt támadott körben döntő alperesi pedig nem vitatott tényállási elemként a havária fennállt, ezen kiindulásból pedig a körben tevékenység során kellett dönteni, visszavonásának feltárt tények, az hogy fennálltak-e feltételei. elsőfokú A a felperesi közigazgatási bíróság által eljárás megállapított tényállás, az engedélyezett technológiai folyamat helyreállításának hiányát bizonyította. Ennek jogkövetkezményét kellett a hatóságnak levonnia. A felülvizsgálati Kúria, hogy a megsértésére kérelemben Ket. 88.§ hivatkozó foglaltak
(4)kapcsán bekezdése felperesi és álláspont hangsúlyozza 57.
(1)téves, a bekezdése ugyanis az alperes okszerűen és megalapozottan utalt a havária következtében kialakult veszélyhelyzetre és a Ket. 57/A.§
(2)bekezdése alapján az eljárási jogszabályokat nem sértve tartotta meg a helyszíni szemlét. A sértette, felperes ügyféli mivel helyszíni a jogainak gyakorlását szemlén készült ez azért nem jegyzőkönyvben foglaltakra észrevételeket terjeszthetett elő, a hatósági eljárás eredményeként született határozatokkal szemben jogorvoslati jogával élhetett. Egyetértett a Kúria az elsőfokú bíróság azon okfejtésével miszerint a havária következményeként a tárolótornyokat használni nem lehetett, ez pedig az engedélyezett tevékenység előfeltétele volt, tehát az engedélyt visszavonó határozat alapját képezte. A két torony, mint a technológiai folyamat része az engedélyező határozatban a tevékenység előfeltételeként szerepelt, a haváriával ez az előfeltétel megszűnt. Nem volt tehát annak jelentősége, hogy a technológiai lánc e nélkül is ténylegesen működött vagy működtethető. Az eljárás során e tény jogi következményét kellett értékelni. A felperes ugyan bizonyította a perben, hogy műszakilag, technológiailag lehetséges a technológiai eljárás a két torony nélkül is, azonban ennek csak akkor lett volna jelentősége, ha az engedélyező határozat nem írja elő előfeltételként a két 150 m³-es torony működését és ha az alperes felülvizsgált határozatában nem az előfeltételek hiányára hivatkozott volna. Kiemeli a Kúria, hogy a Hgt. 45.§
(2)bekezdése és a 98/2001.(VI.15.) Korm. rendelet 23.§
(6)bekezdése elegendő jogi alapot szolgáltattak a felperes hulladékkezelési tevékenységének megtiltásához és a részére korábban kiadott engedély visszavonásához. A felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 206.§-ának sérelmére történő hivatkozása kapcsán a Kúria rámutat a következőkre. Az általánosan kialakult és következetes legfelsőbb bírósági-kúriai gyakorlat szerint, ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis ha azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206.§-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagyis lényeges logikai ellentmondást azonban jogszabálysértés bizonyítékok okszerű tartalmaz. akkor, ha a Nem állapítható felülvizsgálati meg kérelem a mérlegelését támadja. A Pp. 206.§-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek a Pp. 275.§
(1)bekezdése értelmében nincs helye. Nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb csak szorítkozhat, arra egybevetésére hogy és értékelésére. a mérlegelés A körébe felülvizsgálat vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. A Kúria a perben rendelkezésre állt adatokból egyértelműen megállapíthatónak találta, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás anyagát egybevette, értékelte és mérlegelte, abból helytálló, okszerűen indokolt, logikus és megalapozott következtetést levonva hozta meg ítéletét a Pp. 206.§
(1)bekezdésében foglaltakat tehát nem sértette meg. A jogerős ítélet indokolása a Pp. 221.§
(1)bekezdésében foglalt törvényi követelményeknek is maradéktalanul megfelelt. Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban az alperesnek igazolt perköltsége nem merült fel, ezért arról a Pp. 270.§
(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78.§
(2)bekezdés szerint rendelkezni nem kellett. A felperes felülvizsgálati kérelmén a tárgyi illetékyfeljegyzési jog ellenére 50.000 (ötvenezer) forint illetéket lerótt, ennek és a további 20.000 (húszezer) viselésére a forint felülvizsgálati 6/1986.(VI.26.) IM eljárási rendelet 13.§ illetéknek
(2)a bekezdése értelmében köteles. Budapest,
- március
- Dr. Kárpáti Zoltán a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó előadó bíró, Dr. Beniczkyné dr. Kelemen Gyöngyi bíró