Pf.20935/2013/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.935/2013/

1. A Fővárosi Ítélőtábla az Albrechtné dr. Fejes Ibolya ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Horváth Diána jogtanácsos által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
2. március
3. napján meghozott, 38.P.26.476/2008/
4. számú közbenső ítélete ellen, a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő közbenső ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felperes
6. november
7. napján bekövetkezett közlekedési balesetével összefüggő kárait az alperes teljes mértékben köteles megtéríteni. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 19.050 (tizenkilencezer-ötven) forint másodfokú perköltséget, és az államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes
8. november 25-én személygépkocsi utasaként közlekedési balesetet szenvedett. A baleset úgy következett be, hogy annak a személygépkocsinak a vezetője, amelynek a felperes utasa volt, 90 km/óra sebességgel haladva egy járműszerelvény előzésébe kezdett egy olyan útszakaszon, ahol a megengedett legnagyobb sebesség 60 km/óra volt, az előzést tábla tiltotta, a sávokat pedig záróvonal választotta el egymástól. A vezető annak érdekében, hogy elkerülje az összeütközést a menetiránya szerinti bal oldali sávban szembe közeledő gépjárművel és a megelőzni szándékozott járműszerelvénnyel, a gépkocsit rövid időn belül többször erőteljesen ellentétes irányba kormányozta. Ennek következtében a gépkocsi lesodródott az útról, az út menti árok falának ütközött, majd a tetejére borult. A felperes, aki a gépkocsi bal hátsó ülésén úgy utazott, hogy a biztonsági öve nem volt bekapcsolva, az ütközés következtében kizuhant a gépkocsiból. A felperes a balesetben koponyatörést, az agyállomány zúzódását, a bal
9. és 8., valamint a jobb 4-
10. bordák sorozattörését és a bal tüdőállomány zúzódását szenvedte el, továbbá nála traumás agyvizenyő és jobboldali légmell alakult ki. A balesetet okozó gépjármű üzemben tartója a baleset időpontjában az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéssel. A felperes a balesettel okozati összefüggésben keletkezett kárainak a teljes megtérítése és a perrel felmerült költségeinek a megfizetése iránt terjesztett elő keresetet. Követelésének jogszabályi alapjaként a Ptk.
11. §-t,
12. §-át, valamint a 190/
13. (VI. 8.) rendeletet jelölte meg. Az alperes az ellenkérelmében elismerte a helytállási és teljesítési kötelezettségének fennállását. Hivatkozott azonban arra, hogy a felperes a biztonsági öv bekapcsolásának elmulasztásával felróható módon maga is közrehatott kárainak bekövetkezésében. Erre figyelemmel az alperesre terhesebb 70-30 % arányú kármegosztás alkalmazását indítványozta. Tételenként vitatta a felperes követelésének összegét. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amellyel megállapította, hogy a
14. november
15. napján bekövetkezett közlekedési balesettel összefüggő károk vonatkozásában az alperes 70 %-ban felelős. Közbenső ítéletének indokolása szerint azt, hogy a felperesnek a balesettel okozati összefüggésben kára keletkezett, az alperes elismerése alapján találta bizonyítottnak. A peres felek egyező előadása alapján tényként állapította meg, hogy a felperes biztonsági öve nem volt bekapcsolva a baleset bekövetkezésének időpontjában. Kifejtette, hogy a társadalom általános megítélése szerint a biztonsági öv bekötése a gépjárművel való közlekedés esetén általánosan elvárható magatartás. A perben beszerzett orvosszakértői vélemény alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a biztonsági öv bekapcsolása esetén a felperes nem zuhant volna ki a gépkocsiból, becsatolt biztonsági öv mellett koponyasérülése enyhébb súlyosságú lehetett volna. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes a biztonsági öv becsatolásának elmulasztásával felróhatóan közrehatott kárainak bekövetkezésében. Rámutatott, hogy a baleset és a felperes sérüléseinek bekövetkezését a gépjárművezető több közlekedési szabálysértése és rosszul megválasztott vezetéstechnikai manőverei okozták. Ennek mérlegelésével a felperes felróható közrehatásának mértékét 30 %-ban határozta meg. A közbenső ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása, az alperes teljes kártérítési felelősségének megállapítása, valamint az alperes másodfokú perköltségben marasztalása érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint a perben kirendelt orvosszakértő nem teljes bizonyossággal állapította meg, hogy a felperes balesetben keletkezett sérülései enyhébbek lettek volna bekapcsolt biztonsági öv mellett. Kiemelte, hogy a szakértő csak vélelmezte az enyhébb koponyasérülést, és elvi megállapításként rögzítette, hogy becsatolt biztonsági öv esetén sem zárható ki csapódásos fejsérülés keletkezése. Érvelése szerint a vélelem és az elvi megállapítás alapján nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a sérülései enyhébbek lettek volna a biztonsági öv bekapcsolása esetén. Rámutatott, hogy a szakértő sem tudta megállapítani, hogy a felperes fejsérülése a gépkocsiban vagy a kizuhanás közben történt. Emiatt vitatta az okozati összefüggés fennállását a biztonsági öv bekapcsolásának elmulasztása és a fejsérülés bekövetkezése között. Kifejtette, hogy a bizonyítás hiányát az alperes terhére kell értékelni, ezért a kármegosztás alkalmazása nem helytálló. Hangsúlyozta, hogy a baleset időpontjában hatályos KRESZ szerint a gépjármű vezetője felelt azért, hogy az utas a biztonsági övet bekapcsolja. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyását indítványozta, annak helyes indokai alapján. A felperes a fellebbezésében nem támadta az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes 70 % arányú kártérítési felelősségét megállapító rendelkezését. Fellebbezés hiányában ez a rendelkezés a Pp.
16. §