Bf.482/2013/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés I. fordulat,

(3)bekezdés I. fordulat aa./ pont. A hivatali bűncselekmény anyagi jogi megjelölése: Btk.305.§ c./ pont. A vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetésből - annak végrehajtása esetén legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe annak végrehajtása esetére számítja be. A vádlott anyja neve és személyazonosító igazolványának száma pontosításra került. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék 2013. év szeptember hó 16. napján kihirdetett 4.B.866/2012/23. számú ítéletével a vádlott bűnösségét vesztegetés bűntettében [Btk. 294. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés I. fordulat] és hivatali visszaélés bűntettében (Btk.

1. §) állapította meg, ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év börtönbüntetetésre ítélete. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő kiszabott szabadságvesztés tartamába történő beszámításáról, a vádlottal szemben 600.000 forint összegű vagyonelkobzást rendelte el, döntött a bűnjelek jogi sorsáról, illetve a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazása érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1172/2013/
2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék az eljárási szabályokat megtartotta, a büntetés kiszabásával kapcsolatos indokolási kötelezettségének azonban maradéktalanul nem tett eleget, e relatív eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban azonban orvosolható. Az ügyészi érvelés szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, az csupán a II. tényállási pont tekintetében egészítendő ki, az ítélet indokolása
3. oldalának
4. bekezdésének átemelésével. A megállapított tényállás alapján a törvényszék a vádlott bűnösségére okszerűen vont következtetést, és a cselekmények jogi minősítése is törvényes. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint helyes az elbíráláskori anyagi jogi rendelkezések alkalmazása. Az elsőfokú bíróság a joghátrány meghatározásakor több szempontot is figyelmen kívül hagyott, a halmazaton belüli súlyosabb bűncselekmény büntetési tételének minimumában kiszabott tartamú szabadságvesztés és további kedvezményként a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztése teljességgel súlytalanná teszi a kiszabott büntetést a korrupciós jellegű bűncselekmény elkövetőjével szemben. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét változtassa meg akként, hogy a szabadságvesztés tartamát emelje fel, végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzze, a vádlottat tiltsa el a közügyek és a munkaügyi felügyelői munkakör gyakorlásától is. A védő a nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta annak helyes indokainál fogva. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és abból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. A vádlott felesége ezzel az üggyel összefüggésben elveszítette az állását a PSZÁF-nál, ahol jogi osztályvezető volt. Az egész családot súlyos anyagi hátrány érte, valamint a gyermekek tanulmányi eredményi is romlottak. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A vádlott a nyilvános ülésen az utolsó szó jogán nem kívánt semmit elmondani. Az ügyészi fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi fellebbezés folytán bírálta felül a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék ítéletét, és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Helyesen járt el, amikor a Be. 206. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a vádlottal szemben folytatott titkos adatszerzés eredményét a bizonyítás anyagává tette. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nyomozás elrendelésére

1. április hó
2. napján került sor (nyomozati irat I. kötet
3. oldal), míg a titkos adatszerzés körében született engedélyező határozat szerint az adatszerzés
4. április hó
5. napjától
6. július hó
7. napjáig volt törvényes (nyomozati irat III. kötet
8. oldal). A Fővárosi Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének is teljességgel eleget tett. A beszerzett bizonyítékokat logikusan értékelte, mérlegelte. Helyesen járt el, amikor a Be.
9. §

(2)bekezdésére is figyelemmel a terhelt következetes beismerő vallomásai ellenére beszerezte és értékelési körébe vonta az egyéb bizonyítékokat is. A vádlott a terhére rótt bűncselekmények elkövetését már a nyomozati szakban sem tagadta, míg a bírói szakban mindkét vádpont tekintetében bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett (

1. alszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). Beismerő vallomásának hitelt érdemlőségét úgy a titkos adatszerzés perrendszerűen felhasznált eredményei, mint a tanúk vallomásai és az egyéb bizonyítékok is mindenben alátámasztották. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyes mérlegeléssel megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, az az alábbi kiegészítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.
3. §

(1)bekezdés a) pontja szerint az iratok tartalma alapján az alábbiakkal egészíti ki. - A vádlottnak a Zrt-1-nél létesített munkaviszonya

1. április hó
2. napján megszűnt. - I.rendű vádlott neve vádlottat a Zrt-
4. május hó
5. napjától - mint nyerges vontató vezetőt - fogja alkalmazni, várható jövedelme 150-160.000 forint. - A vádlott feleségét tavaly januárban rosszindulatú elváltozással műtötték, jelenleg a vádlott az egyetlen kereső a családban (másodfokú nyilvános ülésen felvett adatok). - A történeti tényállás I. pontját (elsőfokú ítélet
6. oldal
7. bekezdés
8. sorát) kiegészíti azzal, hogy a Kft. iratait a vádlottól foglalták le a nyomozás során (nyomozati irat 344-
9. oldalig). - A történeti tényállás II. pontját (elsőfokú ítélet
10. oldal
11. bekezdését) kiegészíti azzal, hogy a vádlottnak a hivatali helyzetével visszaélve kiszolgáltatott információkkal a célja az volt, hogy a vizsgálat alá vont cég ezek felhasználásával az esetleges joghátrányok alól mentesülhessen (elsőfokú ítélet
12. oldal
13. bekezdéséből átemelve). A fenti kiegészítésekkel teljes körűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban irányadó volt. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére mindként terhére rótt bűncselekmény tekintetében. Törvényesen járt el a Fővárosi Törvényszék, amikor a
14. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.)
15. §

(1)és

(2)bekezdésében foglalt rendelkezéseit figyelembe véve az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezései szerint bírálta el a vádlott terhén megállapított bűncselekményeket. Az elsőfokú bíróság részletes indokát adta annak, hogy miért az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazta, az abban kifejtettekkel a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett. Helyesen foglalt állást a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú elbíráláskor még közzé nem tett 4/2013.(X.14.) BK. vélemény rendelkezéseinek tükrében is. E szerint a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a Btk. 2. §

(2)bekezdése szerint elbírálás fogalmába tartozik. Megváltozása alapot ad - enyhébb elbírálás címén - a módosító törvény alkalmazására. A Fővárosi Törvényszék helyesen minősítette a vádlott terhére rótt korrupciós és hivatali bűncselekményt, azonban mindkét bűncselekmény anyagi jogi megjelölése, míg a korrupciós bűncselekmény anyagi jogi megnevezése is pontosításra szorult. Ennek megfelelően a Fővárosi Ítélőtábla a korrupciós bűncselekmény anyagi jogi megnevezését hivatali vesztegetés elfogadása bűntetteként tűntette fel, míg az anyagi jogi megjelölése Btk. 294. §

(1)bekezdés I. fordulat,

(3)bekezdés I. fordulat

1. aa)pont. Míg a hivatali bűncselekmény anyagi jogi megjelölése pontosan: Btk. 305. §
2. c)pont. A Fővárosi Törvényszéknek a vádlott terhére rótt bűncselekmények jogi minősítését megalapozó jogi indokolása törvényes, az csupán a korrupciós bűncselekmény tekintetében egészítendő ki. A Fővárosi Törvényszék az anyagi jogi rendelkezésekkel összhangban járt el, amikor a vádlott terhén a hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének minősített esetét állapította meg. Az elsőfokú ítélet 17. oldalának 2. bekezdésében adta indokát annak, hogy miért állapítható meg a hivatali kötelességszegéssel megvalósított hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette. A másodfokú eljárásban kiegészített és ezért irányadónak tekintendő történeti tényállás alapján egyértelműen rögzíthető, hogy a vádlott kötelezettségszegése abban állt, hogy - bár erre már nem lett volna törvényes lehetősége - a Kft. iratait visszakérte, és azokat magánál tartotta egészen addig, míg az iratokat a nyomozó hatóság le nem foglalta. Mindezek alapján megállapítható, hogy a vádlott az általa kért, és számára biztosított előnyért a hivatali kötelességét ily módon szegte meg. A Fővárosi Törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket túlnyomó részt helyesen sorolta fel és azoknak megfelelő nyomatékot tulajdonított. A másodfokú bíróság mellőzi a vádlott büntetlen előéletének enyhítő körülményként értékelését, tekintettel arra, hogy a beosztásában a büntetlen előélet alkalmazási feltétel volt, és a bűncselekményeket a beosztásával összefüggésben valósította meg (56. számú BKv.). Ugyanakkor a vádlott bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomása, megbánó magatartása és a másodfokú eljárásban is feltárt személyi körülményei lehetővé tették - az elsőfokú bíróság által felhívott anyagi jogi rendelkezések alapján - a vádlottal meghatározott, végrehajtásában szemben próbaidőre a törvényi felfüggesztett minimumban szabadságvesztés kiszabását. Az elsőfokú bíróság büntetés kiszabásáról számot adó indokolása csupán annyiban pontosítandó, hogy a halmazati büntetés kiszabását a Btk. 81. §

(1)és

(2)bekezdése írja elő, a régi Btk. 85. §

(1)bekezdésében írt rendelkezésével szemben. Mindezekre tekintettel törvényesen járt el a Fővárosi Törvényszék, amikor a vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki, a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezés eredményre nem vezethetett. A Fővárosi Törvényszék a Btk. 38. §

(1)bekezdésében írt anyagi jogi rendelkezést megsértette azzal, hogy nem állapította meg azt az időpontot, amikor a vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetésből - annak végrehajtása esetén - feltételes szabadságra bocsátható. A feni törvényi rendelkezés szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Ennek megfelelően a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ezen rendelkezésének hiányát pótolta. Törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben a Btk. 74. §

(1)bekezdés f) pontja alapján vagyonelkobzást is elrendelt. Tekintettel arra, hogy a vádlottal szemben a bíróság nem szabott ki végrehajtandó szabadságvesztést, ezért a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltak értelemszerű alkalmazásával az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe - annak végrehajtása esetére - kellett beszámítani, ezért a másodfokú bíróság ekként rendelkezett. A nyilvános ülésen felvett adatok alapján a másodfokú bíróság pontosította a vádlott anyja nevét és személyi azonosító igazolványának számát. Az elsőfokú bíróság járulékos rendelkezései is törvényesek. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a rendelkező részben írt pontosításokkal - a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Budapest,

1. év május hó
2. napján . Lassó Gábor s.k.. Ujvári Ákos s.k.. Fatalin Judit s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 4.B.866/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.482/2013/
4. számú végzése folytán
5. év május hó
6. napján jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható! Budapest,
7. év május hó
8. napján Dr. Lassó Gábor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kállai Zoltán írnok