Mfv.10084/2014/5 – Kúria

(1)b) Mfv.I.10.084/2014/

1. A Kúria a dr. Miklós Endre ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Sárközy László jogtanácsos által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságnál 3.M.220/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.322/2012/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. május
5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.322/2012/
6. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s A felperes
7. szeptember 9-étől állt jogviszonyban az alperessel, illetve annak jogelődjével. Az S.M.Igazgatóság Á. Irodájának az F.és E. Osztályán vezető-főtanácsosként felülvizsgálati referensi munkakörben végezte tevékenységét. Jogviszonya
8. július 6-ai hatállyal a törvény erejénél fogva átalakult kormánytisztviselői jogviszonnyá. Az alperes
9. január 31-én a felperessel szemben fegyelmi eljárást indított arra hivatkozással, hogy a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, melyet az összeférhetetlenség írásbeli bejelentésének elmulasztásával valósított meg. A vizsgálat lefolytatását követően a munkáltatói jogkört gyakorló T.P. igazgató
10. február 15-én a felperessel szembeni fegyelmi eljárást megszüntette arra hivatkozással, hogy a meghallgatása során a kérdések tisztázásra kerültek, így a fegyelmi eljárásnak nem volt oka.
11. február 9-én az alperes az S.M. Igazgatóságon
12. június 30-áig megvalósítandó 139 fő létszám elérésére intézkedési tervet dolgozott ki, amely szerint
13. március 31-éig 2 fő jogviszonyát kell megszüntetni, egyet az Á., egyet pedig az I. Iroda munkatársai közül. Az S.M. Igazgatóságon
14. december 31-én 165 fő volt a teljes létszám,
15. október 31-én pedig 143 fő, az Államháztartási Irodán a létszám 1 fővel csökkent. A felperes
16. januárjában két alkalommal találkozott J.T. kormánymegbízottal valamint Sz.L. államtitkárral, és megbeszéléseket folytattak, melynek keretében megállapításra került, hogy a felperes esetlegesen osztályvezetői szintű feladatok ellátására is alkalmas. Az Á. Iroda F. és E. Osztályára vezetőként végülis
17. január 1-jei - visszamenőleges - hatállyal
18. februárjában P.CS. került. A felperes jogviszonyát az alperes
19. március 23-án kelt felmentésével indokolás nélkül szüntette meg. A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Hivatkozása szerint az alperes joggal való visszaélést követett el. Rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát, amikor indokolás nélkül szüntette meg a foglalkoztatását figyelemmel arra, hogy az új vezetéssel a felperesnek több alkalommal szakmai kérdésben nem egyezett a véleménye. Hivatkozott arra, hogy a jogviszonya megszüntetésének oka volt az is, hogy felmerült a lehetősége osztályvezetői megbízatásának, valamint utalt arra, hogy vele szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett az alperes, erősödtek a munkahelyén az ellehetetlenítésére irányuló vezetői intézkedések. A Kaposvári Munkaügyi Bíróság 3.M.220/2011/
20. számú ítéletével a keresetet elutasította és megállapította, hogy az előlegezett eljárási illetéket az állam viseli. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a
21. évi LVIII. törvény (Ktjv.)
22. május 31-éig hatályos
23. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntethette. Az Alkotmánybíróság a

1. február 15-én hozott 8/
2. (II.18.) AB határozatának
3. pontja szerint megállapítható, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló
4. évi LVIII. törvény
5. §

(1)bekezdése alkotmányellenes, ezért azt

1. május 31-ei hatállyal megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság fenti határozata a felmentés időpontjában már megszületett, azonban az alperes a felperes felmentéséről még jogszerűen hozhatott döntést a hatályos jogszabály szerint. A Ktjv.
2. §

(1)bekezdése szerint a köztisztviselők jogállásáról szóló

1. évi XXIII. törvény (Ktv.)
2. §

(2)bekezdés a) pontja alapján alkalmazandó, a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 4. §

(1)bekezdésének megfelelően az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. Az MK.

1. számú állásfoglalás IV. pontja szerint az Mt.
2. §-a egyebekben kimondja, hogy a törvényben megállapított jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni és teljesíteni. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a jogával visszaélt, amikor indokolás nélkül a jogviszonyát felmentéssel megszüntette. A bíróság rendeltetésellenes joggyakorlást az alperes részéről nem állapított meg, maga a felperes adta elő, hogy a munkahelyén a kollégáival, illetve a munkahelyi vezetőivel konfliktusa nem volt. Előfordult, hogy az Á.I. vezetőjének, S.J.-nek más volt a szakmai véleménye, ezen felül azonban mint vezető rendelkezett az önkormányzatokkal, polgármesteri hivatalokkal, körjegyzőségekkel történő kapcsolattartás módjáról, munkáltatói utasításokat adhatott ki a felperes és a többi kormánytisztviselő felé. Ez azonban nem jelent olyan szakmai nézeteltérést, amelyből következtetni lehetne a felperes jogviszonyának rendeltetésellenes megszüntetésére. A felperes jogviszonya megszüntetésének időpontjában az osztályvezetői pozíció P.CS.-vel betöltésre került, nem volt bizonyított, hogy a jogviszonya megszüntetése összefüggésben volt azzal, miszerint felmerült a neve, mint az Á.I. F. és E. Osztályának lehetséges vezetője. A felperes hivatkozása szerint beszélt V.L.-vel, akitől az irodavezető megkérdezte, hogy „ő is az ellenség táborához tartozike". V.L. ezt határozottan nem állította, így a felperes ezt bizonyítani nem tudta. A bíróságnak vizsgálnia kellett a rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozás miatt, hogy az alperes miért a felperes jogviszonyát szüntette meg (BH.2010.257.). Az alperes indokát adta, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetésére az alperesnél előírt létszámleépítés miatt volt szükség. Felülvizsgálati referensként több munkavállaló végzett munkát az adott időpontban, és a felperes tevékenységére volt legkevésbé szükség. Önmagában arra tekintettel, hogy az alperesnél a felperessel azonos munkakörben két olyan munkavállaló (C.J., B.L.) dolgozott, akik a jogviszonyuk megszüntetése esetén nyugdíjra lettek volna jogosultak, nem alapozza meg annak megállapítását, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát a felperes foglalkoztatásának megszüntetésekor. A felperes fellebbezése folytán eljárt Kaposvári Törvényszék a 3.Mf.20.322/2012/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kimondta, hogy a fellebbezési eljárás illetékét az állam viseli. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes nem vitatta, hogy a felmentése időpontjában hatályos, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló
4. évi LVIII. törvény (Ktjv. )
5. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a kormánytisztviselői jogviszonya indokolás nélküli felmentéssel történő megszüntetésének még helye volt figyelemmel a 8/

1. (II.18.) AB határozatban foglaltakra is. Annak, hogy
2. május 31-ét követően jogszabályváltozás következtében a felmentést már indokolni kellett, nincs jelentősége. A perbeli jogvitában az átszervezés, illetve létszámcsökkentés tényét nem kellett vizsgálni. A felperest terhelte annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy az alperes rendeltetésellenesen járt el a felmentése során [Pp.
3. §

(1)bekezdés]. A felperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, tanúk vallomása nem támasztotta alá az általa állítottakat. A felperes maga sem hivatkozott arra, hogy a kollégáival, illetőleg munkahelyi vezetőjével konfliktusa lett volna. Nem tudta bizonyítani, hogy a jogviszonya megszüntetése összefüggésben állt volna azzal, hogy lehetséges osztályvezetőként korábban felmerült az ő neve is. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet „megváltoztatására", és a kereseti kérelemnek való helytadásra irányult. A munkáltatói határozat nem tartalmaz indokolást, azonban köztudomású volt és ezt az alperes is elismerte, hogy e mögött létszámcsökkentés állt. Ez az alperesnél azonban nem valósult meg, hiszen az előirányzott és a ténylegesen fenntartható létszám sem fedte egymást. A jogviszony megszüntetésére azért került sor, mert szakmai kérdésekben véleménykülönbség volt az újonnan kinevezett vezetőkkel. A szakmaiságot és annak megítélését nemcsak szubjektív oldalról kifogásolta a felperes, erre jó példák voltak az egyes polgármesteri hivataloktól, körjegyzőségektől érkezett levelek is, valamint hogy az önkormányzatokkal a kapcsolatot a továbbiakban közvetlenül nem tarthatta, az csak a munkahelyi vezetőn keresztül történhetett. A felperessel szemben egy fegyelminek nevezett eljárás indult, azonban megállapíthatóan részéről semmiféle összeférhetetlenség nem volt. A sikertelenül lefolytatott fegyelmi eljárás következménye volt az indokolás nélküli felmentés. Az ún. munkahelyi konfliktus nem merülhet ki egy súlyosabb, akár „személyes ütközetben", ellenben jól mutatja, hogy akik a felperessel kívánták a kapcsolatot tartani, azokat a munkáltató ellentábornak minősítette. Kérdéses volt, és erre az időszakra esik az új munkahelyi vezető kinevezése, amely során felmerült a felperes neve is, ezt T.P., J.T. tanúk igazolták, illetve azt, hogy mindezt előzetesen támogatta Sz.L. államtitkár is. Az indokolás nélküli felmentéssel történő jogviszony megszüntetés mögött egyértelműen a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlása húzódik. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként ezt mint bizonyító félnek, a felperesnek sikerült igazolnia. Tény, hogy az osztályvezetői megbízatás lehetősége fennállt, a felperessel szemben fegyelmi eljárás indult, amelyben beigazolódott, hogy az minden alapot nélkülöz. A kollégáknak el kellett a felperestől fordulniuk mert kifogásolta a szakmai tevékenységet, az Á.-val kapcsolatba kerülő egyes önkormányzatok konfliktusait kezelte és eljárási kérdéseket intézett, benne bíztak meg, nála jelentkeztek a kifogásaikkal, és vele kapcsolatban írtak támogató leveleket. Létszámcsökkentés nem valósult meg, két nyugdíjjogosultságot szerző személy pedig hiába kérte a jogviszonyának megszüntetését, helyette a felperest választották. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Kúria az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett (Mfv.I.10.072/2013/6. számú végzés). Az Európai Unió Bírósága a C-332/13. számú ügyben meghozott végzésében megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a szóbanforgó ügyben, mivel a jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül [Pp. 275. §

(2)bekezdés]. Az Európai Unió Bíróságának C-332/

1. számú előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott végzése folytán a felülvizsgálati kérelemnek az uniós jogszabályokkal összefüggő érvelése nem képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát, mivel a Ktjv. megalkotásával Magyarország nem az unió jogát hajtotta végre. Ezért az Európai Unió jogának megsértésére történő hivatkozás alapján a felmentés jogellenessége nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság a 8/
2. (II.18.) AB határozatában kimondta, hogy a Ktjv.
3. §

(1)bekezdés b) pontja alkotmányellenes, sérti az Alkotmány 70/B. §

(1)bekezdésében szabályozott munkához való jogot, a 70. §

(6)bekezdésében szabályozott közhivatal viseléséhez való jogot, az 57. §

(1)bekezdés szerinti bírósághoz fordulás jogát, valamint az Alkotmány 54. §

(1)bekezdésében rögzített emberi méltósághoz való jogot. Az Abtv. 43. §

(4)bekezdése alapján a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve

1. május 31-ével semmisítette meg. Mindebből pedig az következik, hogy a felperes felmentése közlése időpontjában a Ktjv.
2. §

(1)bekezdés b) pontja alkalmazható volt. A jogszabályi rendelkezést megsemmisítő Alkotmánybírósági határozat indokolása szerint a Ktjv. 8. §

(1)bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés sértette a bírósághoz fordulást, az emberi méltóság jogát és magában rejtette a munkáltató visszaélésszerű, önkényes döntésével szembeni hatékony jogvédelem hiányát. A perben a Pp. 164. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel az MK.

1. számú állásfoglalás IV. pont indokolására is - azonban a felperesnek a munkáltató részéről történő rendeltetésellenes joggyakorlást kellett bizonyítania, vagyis azt, hogy az adott esetben a munkáltató az indokolás nélküli felmentés jogával visszaélt az Mt.
2. §

(2)bekezdésében foglalt valamely körülmény miatt. Ilyen bizonyítás azonban az eljárás során nem történt. Önmagában a jogszabályon alapuló jogviszony megszüntetés - indokolás hiányában sem - valósította meg a rendeltetésellenes joggyakorlást. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az átszervezés, illetve a létszámcsökkentés megvalósulását nem kellett vizsgálni tekintettel arra, hogy a felmentésnek indokolást nem kellett tartalmaznia. Ugyancsak jogszabálysértés nélkül fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felperes maga sem állította, miszerint feletteseivel, munkatársaival konfliktusa lett volna, és azt sem bizonyította, hogy a munkáltató a vele kapcsolatot tartó személyeket „ellentábornak" titulálta volna. Az sem került igazolásra, hogy a jogviszony megszüntetés összefüggésben állna osztályvezetői megbízásának lehetőségével, illetve a kinevezés meghiúsulásával (Pp. 164. §). és nem jogsértő, ha a munkáltató nem nyugdíjas munkatárs jogviszonyát szüntette meg. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a munkavállalói költségkedvezménye folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(1),

(2)bekezdés,

1. § és a Pp. 359/A. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. Budapest,
2. május
3. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő