Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.178/2013/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
- év november hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: A tartás elmulasztásának vétsége és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság
- február
- napján kelt 21.Bf.8639/2012/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott terhére rótt cselekményeket tartási kötelezettség elmulasztása vétségének (Btk. 212.§
(1)bekezdés, 2. tényállási pont) és sikkasztás vétségének (Btk.372.§
(1)és
(2)bekezdés a./ pont,
- tényállási pont) minősíti. A halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani. A vádlott legkorábban a kiszabott büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú eljárásban felmerült 8.500,- (nyolcezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a
- január 13., napján kelt 5.B.XXI.1687/2009/
- számú ítéletével a vádlott bűnösségét tartás elmulasztásának vétségében (Btk.196.§
(1)bekezdés - 2. tényállási pont -), sikkasztás bűntettében (Btk.317.§
(1)és
(4)bekezdés a./ pont - 3. tényállási pont és sikkasztás vétségében (Btk.317.§
(1)és
(2)bekezdés I. fordulat - 4. tényállási pont - állapította meg. A kerületi bíróság ezért a vádlottat halmazati büntetésként 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Egyúttal a vádlottat az ellene tartás elmulasztásának vétsége (Bk.196.§
(1)bekezdés - 1. tényállási pont és csalás bűntette (Btk.318.§
(1)és
(5)bekezdés b./ pont -
- tényállási pont - miatt emelt vád alól felmentette. Elrendelte vele szemben a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 7.B.1277/2005/
- számú ítélettel kiszabott 1 év szabadságvesztés utólagos végrehajtását. A magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott jelentett be fellebbezést a büntetés enyhítése érdekében. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a
- február
- napján kelt 21.Bf.8639/2012/
- számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. a vádlottat a sikkasztás vétsége (Btk.317.§
(1)és
(2)bekezdés I. fordulat) - 4. tényállási pont miatt emelt vád alól felmentette és a tulajdon elleni szabálysértés (Szabálysértési törvény 177.§
(1)bekezdés a./ pont) miatti eljárást megszüntette. A vádlott által
- december
- napjától december
- napjáig őrizetben töltött időt is feltüntette az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása kapcsán. Kötelezte a vádlottat, hogy a magánfélnek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül 461.145 Ft tőkét, kamatait és az államnak járó eljárási illetéket fizesse meg. A magánfelet ezt meghaladó polgári jogi igényével utasította egyéb törvényes útra. Helyesbítette a bűnügyi költség összegét és a megfizetésére vonatkozó rendelkezést, valamint a vádlott lakcímét. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az előzetes letartóztatás zárónapjaként a
- január
- napját feltüntette és kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. A másodfokú ítéletet az ügyész és a védő tudomásul vették. A nyilvános ülésen a vádlott nem vett részt, az ítélet ellen törvényes határidőben 21.Bf.8639/2012/
- sorszám alatt enyhítésért, írásban nyújtott be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.398/2013/
- számú átiratában rámutatott, hogy a másodfokú bíróság a nyilvános ülésen az ítélet részbeni megalapozatlanságát az iratok alapján kiküszöbölte. Az előéleti adatok között egy korábbi elkövetési időpontot, a tartásdíj fizetésének elmulasztására vonatkozó adatokat és a polgári jogi igény körében a tényállást pontosította, a tényállás ily módon alkalmassá vált a felülbírálatra. Utalt a
- április
- napján hatályba lépett jogszabályváltozásra, amely alapján a
- tényállási pontban megfogalmazott cselekmény már nem bűncselekmény, ezáltal a sikkasztás vétsége alóli felmentés helytálló. Egyetértett a polgári jogi igény érdemi elbírálásával is. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a
- tényállásban foglalt bűncselekmény alóli felmentés nem eredményez olyan változást, amely hatással lenne a büntetés kiszabására. Erre figyelemmel a másodfokú ítélet tanácsülésen történő helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla a vádlott másodfellebbezésének elbírálására az ügyészi indítvánnyal egyezően tanácsülést tűzött ki, a védő azonban
- sorszámú beadványában nyilvános ülés tartását kérte. A védő kérelmének helyt adva az ítélőtábla az ügy felülbírálatára nyilvános ülést tartott. A nyilvános ülésen a vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, távolmaradása a nyilvános ülés megtartását nem akadályozta. A védő felszólalásában fellebbezését nem csupán a büntetés enyhítése iránt tartotta fenn. Arra hivatkozott, hogy perorvoslatát még a
- évi C. törvény hatálybalépése előtt terjesztette elő, az új törvény azonban kedvezőbb a vádlott számára. Erre figyelemmel a jogi minősítés módosítása indokolt, mert a sikkasztás bűncselekményénél az értékhatárok megváltoztak. A Btk.2.§-ának alkalmazása mellett a vádlott vagyon elleni bűncselekménye sikkasztás vétségét valósítja meg. A büntetés kiszabása körében utalt a jelentős időmúlásra, hiszen védence a sikkasztás vétségét 2007-ben követte el, a mulasztásos bűncselekmény utolsó időpontja is
- szeptembere volt. Álláspontja szerint szükségtelen szabadságvesztés kiszabása. Miután a bűncselekmények büntetési tételének felső határa a 2 évet nem haladja meg, bármilyen más büntetési nem is választható. A védő közérdekű munka kiszabását látta indokoltnak, s az ítélet minősítő részének megváltoztatása mellett erre tett indítványt azzal, hogy a másodfokú bűnügyi költséget az ítélőtábla ne a vádlottra, hanem az államra terhelje. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője felszólalásában az átiratban foglaltakat ugyancsak az új anyagi szabályok hatályba lépésére tekintettel módosította. A Btk.2.§-a szerint a cselekmények minősítése körében egyetértett a védő által előadottakkal. A büntetés kiszabása kérdésében azonban nem osztotta a védői álláspontot. A fellebbviteli főügyészség képviselője azt emelte ki, hogy változatlanul két bűncselekmény halmazata róható a vádlott terhére, amely cselekményeket felfüggesztett büntetés hatálya alatt követte el. Ellene jelenleg is több eljárás van folyamatban, a szabadságvesztésnél enyhébb büntetés nem biztosítaná a büntetés célját. Erre figyelemmel az új törvény szerinti minősítések mellett is a büntetés helybenhagyását indítványozta. A fellebbezések a következők szerint alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla védelmi fellebbezések folytán bírálta felül a másodfokú bíróság ítéletét, illetve az első- és másodfokú bíróság eljárását. Ennek során megállapította, hogy az eljárt bíróságok a perrendi szabályok megtartása mellett ügyfelderítési kötelezettségüket teljesítették. A tényállás
- pontjában megállapított cselekmény lényege szerint a vádlottat a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a
- szeptember
- napján kelt és
- november
- napján jogerős, előzetesen végrehajtható 14.P.XXI.22.905/2000/
- számú ítélettel a
- sz. tanú gondozásába helyezett,
- október
- napján született és az
- május 26-án született gyermekei után
- június
- napjától gyermekenként legkevesebb 6.666 Ft,
- évben 8333 Ft tartásdíj fizetésére kötelezte. A vádlott a tartásdíj fizetési kötelezettségének önhibájából nem tett eleget. A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a
- december
- napján kelt és
- február
- napján jogerős 10.B.XXI.21.984/2005/
- számú ítéletével
- szeptember
- napjától megszüntette a vádlott
- sz. tanú javára fennálló tartásdíj fizetési kötelezettségét, mert a gyermekek
- augusztusa óta az édesapa,
- sz. tanú háztartásában nevelkednek. A vádemelés
- augusztus
- napján történt, a vádidőszakot
- február hónaptól jelölte meg. Az elsőfokú bíróság a fenti cselekmény miatt a vádlottat a Be.6.§
(3)bekezdés b./ pont I. fordulata alapján bűncselekmény hiányában a tartás elmulasztásának vétsége alól felmentette. A másodfokú eljárásra fellebbezés hiányában a részjogerő bekövetkezett, így a felülbírálat e felmentést nem érintette. A tényállás
- pontjában foglaltak szerint a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a
- április 13-án kelt előzetesen végrehajtható 10.P.XXI.21.984/2005/
- számú végzésével
- május
- napjától kötelezte a vádlottat az 1991-ben született, az 1995-ben született és az 1997-ben született gyermekei tartására gyermekenként 10.000 Ft gyermektartásdíj megfizetésére
- sz. tanú jogosult részére. Utóbb a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a
- február
- napján jogerős 10.P.XXI.21.984/2005/
- számú ítéletével két gyermek után
- október
- napjától kötelezte a vádlottat a gyermektartásdíj megfizetésére, amelynek összege
- január
- napjától gyermekenként 11.500 Ft-ra változott.
- sz. tanú jogosult
- szeptember
- napján tett feljelentést a vádlott ellen. A vádlott kötelezettségét
- május
- napjától kezdődően önhibájából elmulasztotta.
- szeptember 16-tól
- március
- napjáig, majd
- április
- napjától
- január
- napjáig a vádlott személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt állt, így az önhiba erre az időszakra nem állapítható meg. Ezen túlmenően egyik gyermeke
- június
- napjától munkaviszonyt létesített, így vonatkozásában a vádlott tartásdíj fizetési kötelezettsége megszűnt. Ezt követően a Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata 18-70096-13/
- számú határozatával
- sz. tanú részére két gyermek vonatkozásában
- augusztus
- napjától 3 évig terjedő időszakra havonta összesen 23.000 Ft tartásdíj állam általi megelőlegezéséről döntött. Az irányadó tényállás szerint a vádlottnak
- május
- napjától elírás folytán 2010-ként írt, valójában az előzmények folytán
- szeptember
- napjáig, illetve
- március
- napjától
- április
- napjáig összesen 1.368.500 Ft tartásdíj hátraléka keletkezett
- sz. tanú jogosult felé (tartás elmulasztásának vétsége, Btk.196.§
(1)bekezdés). A tényállás
- pontjában foglalt cselekmény szerint a vádlott
- december
- napjától
- április
- napjáig bérlőként a sértett lakásában lakott. Kiköltözésekor a lakásban volt különböző használati tárgyakat, műszaki berendezéseket tulajdonított el mintegy 461.145 Ft értékben, amely kár nem térült meg. A sértett a tárgyaláson kár és kamatai, valamint a vádlott - vádiratban nem szereplő rezsitartozásának megtérítésére polgári jogi igényt terjesztett elő (sikkasztás bűntette, Btk.317.§
(1)és
(4)bekezdés a./ pont). A tényállás
- pontja
- számú tanú ingatlanának berendezett állapotban történt bérbevételére vonatkozik. A vádlott
- áprilisában kezdődött bérleti jogviszonyában
- novemberét követően a közüzemi díjakat nem fizette, ezáltal
- november
- napján történt kiköltözéséig 487.297 Ft közüzemi tartozást halmozott fel. Korábban a bérbeadó kérdésére úgy nyilatkozott, hogy a díjak fizetése rendben van, majd jelezte fizetési nehézségét, illetve a számlák kézbesítésének módja sem volt tisztázható. Az elsőfokú bíróság a Be.6.§
(3)bekezdés b./ pont I. fordulata alapján az ellene a Btk.318.§
(1)és
(5)bekezdés b./ pont szerint minősülő csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A másodfokú eljárásra fellebbezés hiányában a részjogerő bekövetkezett, így a felülbírálat e cselekményt nem érintette. Ugyanakkor a vádlott a fenti a lakásból történt kiköltözésekor a sértett tulajdonát képező bútort és háztartási gépeket vitt magával összesen 22.950 Ft értékben. Az elsőfokú bíróság a bűnösségét sikkasztás vétségében (Btk.317.§
(1)bekezdés,
(2)bekezdés I. fordulat) megállapította. A másodfokú bíróság a
- április
- napján hatályba lépett jogszabályváltozás folytán - a kisebb érték alsó határa 20.000 Ft-ról 50.000 Ft-ra emelkedett, - a Be.6.§
(3)bekezdés a./ pontja alapján, bűncselekmény hiányában felmentette e cselekmény alól és az abszolút elévülési idő eltelte miatt a tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárást is megszüntette. Mindezek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy a harmadfokú eljárásra az utóbbi ellentétes rendelkezés nyújtott lehetőséget, amely felülbírálat tárgya ezen túlmenően a
- és
- tényállási pontokban írt magatartások voltak. A Fővárosi Ítélőtábla a felülbírálat eredményeként megállapította, hogy a kerületi bíróság és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást és hozták meg határozataikat. A történeti tényállás 2-4 pontjában foglalt vádlotti magatartások részletezése a másodfokú ítéletben foglalt kiegészítésekkel és pontosításokkal megalapozott. Az ítéleti tényállást egyébként sem az elsőfokú, sem a másodfokú ítélet elleni fellebbezések nem támadták. A történeti tényállás megalapozottsága mellett csupán a személyi körülmények, a vádlott előélete körében vált szükségessé kisebb kiegészítés a következők szerint. - A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróságon helyesen 2.B.XXI.748/
- számon indult büntető eljárás befejeződött, a bíróság a vádlottat a
- március
- napján kelt
- sorszámú ítéletével magánokirat-hamisítás vétsége (Btk.276.§) miatt 80 napi tétel, napi tételenként 2.500 Ft, összesen 200.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetést utóbb a 2.Bk.XXI.171/2013/
- számú végzéssel a bíróság meg nem fizetése miatt 64 nap szabadságvesztésre változtatta át. (Vádlott erkölcsi bizonyítványa.) A másodfokú bíróság az irányadó tényállás alapján körültekintően megvizsgálta a vádlott terhére rótt bűncselekmények jogi minősítését, a törvényben írt tényállási elemek meglétét. A tényállás
- pontjában foglalt tartás elmulasztásának vétsége körében helytállóan rekesztette ki az önhiba miatti mulasztás tartamából azt az időszakot, amikor a vádlott kényszerintézkedés hatálya alatt állt. A tényállás
- pontjában rögzített vádlotti magatartás nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntettekénti értékelése törvényes volt. Ugyanakkor a másodfokú bíróság az egyes értékhatárok változása miatt helyesen alkalmazta a Btk.2.§-át. Részletes jogi indokolása a tényállás
- pontjában foglalt, 22.950 Ft értékre elkövetett sikkasztás vétsége alóli felmentésre vonatkozóan hibátlan és a szabálysértést érintően is kifogástalan. Az ítélőtábla indokoltnak látja megjegyezni, hogy a felmentés bűncselekmény hiányában történt, az indokolása pontos, a perorvoslat nyilvánvalóan nem ezt sérelmezte. A harmadfokú eljárás törvényi szabályozása azonban ennek ellenére lehetőséget nyújtott a másodfokú ítélet elleni joghatályos perorvoslat előterjesztésére. Miután a
- július
- napján hatályba lépett
- évi C. törvény folytán a büntető anyagi jogi szabályok ismételten megváltoztak, ezért az ítélőtábla a Btk.2.§-a értelmében vizsgálta, hogy az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos rendelkezések kedvezőbbek-e a vádlott számára. Megjegyzendő, hogy ez a vizsgálat egyben azt is jelentette, hogy a közbülső, a másodfokú bíróság által az értékhatárra vonatkozó jogszabály módosulás figyelmen kívül maradt. Az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlottra az elbíráláskor hatályos rendelkezések kedvezőbbek az értékhatárok további módosítása és a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében, ezért az ítélőtábla az elbíráláskor hatályos Btk-t alkalmazta, s a másodfokú bíróság ítéletét a Be.398.§
(1)és
(2)bekezdése alapján megváltoztatta. Az előbbiekben részletezettek szerint a másodfokú bíróság sikkasztás vétsége alóli felmentő rendelkezése megfelel a Btk. vonatkozó rendelkezéseinek is. Ugyanakkor a bűncselekménynél az anyagi jogi megjelölés a Btk.372.§
(1)bekezdés és
(2)bekezdés a./ pontjának felel meg. A Btk.459.§
(6)bekezdés a./ pontja szerint 50.001 és ötszázezer Ft között minősül az érték kisebb értéknek. A másodfokú bíróság felmentő rendelkezése körében ezért csupán az anyagi jogi rendelkezések megjelölése változott. A vádlott terhére rótt bűncselekmények között a tényállás 2. pontjában írt tartási kötelezettség elmulasztásának vétségénél ugyancsak a Btk. szerinti megjelölést, a Btk.212.§
(1)bekezdését kellett alkalmazni, e körben a tényállási elemek és a büntetési tétel felső határa nem változott. Ugyanakkor a tényállás 3. pontjában foglalt és az 1978. évi IV. törvény 317.§
(1)és
(4)bekezdés a./ pontja szerint minősülő sikkasztás bűntetténél a nagyobb érték 200.000 Ft és 2 millió Ft közé esett (138/A.§ b./ pont). A tényállás 3. pontjában a kárérték 461.145 Ft-ot tesz ki, amely a Btk.459.§
(6)bekezdés a./ pontja alapján a kisebb érték 50.001 és 500.000 Ft közötti sávjába tartozik. A nagyobb érték 500.
- és 5 millió Ft közötti értékre emelkedett. Az adott esetben mérvadó sikkasztási érték összege tehát nem nagyobb, hanem kisebb értéknek felel meg, amely e bűncselekmény enyhébb minősülését eredményezte. Ennek megfelelően az ítélőtábla az
- évi IV. törvény 317.§
(1)és
(4)bekezdés a./ pontja szerinti sikkasztás bűntette helyett a Btk.372.§
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő, figyelemmel a Btk.459.§
(6)bekezdés a./ pontjára is, sikkasztás vétségét (Btk.372.§
(1)és
(2)bekezdés a./ pont) állapította meg a vádlott terhére. Mindezek alapján tehát a vádlott büntetőjogi felelőssége a tényállás
- pontjában írt tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége és a
- pontban foglalt sikkasztás vétsége miatt volt felróható. A büntetés kiszabása körében az eljárt bíróságok részletesen és gondosan feltárták az egyes súlyosító és enyhítő körülményeket. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott terhén maradt bűncselekmények miatt kiszabott halmazati büntetés tartama nem tekinthető eltúlzottnak. A vádlott három kiskorú gyermeke után huzamos időn keresztül mulasztotta el tartásdíj fizetési kötelezettségét, felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt állt, megélhetését, lakhatását biztosító kötelezettségeinek sem tett eleget. Figyelemmel a vádlott terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyára és a bűnösségi körülmények nyomatékára, az új anyagi jogi szabályok és a felmentések mellett állt helyre a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány arányossága. A halmazati büntetési tétel 3 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztés, amelynek középmértékénél némileg enyhébb a szabadságvesztés tartama. Ezt a beismerő vallomása indokolja, más büntetési nem alkalmazására azonban nem nyújt alapot. A védő által említett időmúlás valóban jelentős, azonban ez nem szolgálhat a vádlott javára. A bíróság a tárgyalást már 2010-ben megkezdte, az eljárás azért húzódott, mert a vádlott elleni további ügyek egyesítése vált szükségessé, valamint ha rövid ideig is, de elfogatóparancsot kellett ellene kibocsátani. Távolmaradását a vádlott olyan hamis orvosi igazolással mentette ki, amely miatt az eljárás alatt el is ítélték. A bíróságok a korábbiakban a joghátrányok fokozatosságát betartották, a vádlottat közérdekű munkára, pénzbüntetésre, illetve felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Ezek a büntetések ilyen formában teljességgel eredménytelenek voltak a visszatartás szempontjából. A vádlott büntetett előélete, a bűncselekményeket kimerítő életvezetése folytán az alkalmazott 1 év szabadságvesztés arányos joghátrány, annak enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget. A szabadságvesztés a Btk.81.§
(1)és
(3)bekezdésére tekintettel halmazati büntetés, amelyet a Btk.37.§
(1)bekezdése értelmében fogházban kell végrehajtani. A vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a Btk.38.§
(2)bekezdés a./ pontján alapszik. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartama megfelelő, annak jogszabályi felhívása a Btk.61.§ és 62.§-a. A korábbi felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése a Btk.87.§ b./ pontjára, az előzetes fogvatartás beszámítása a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdésére módosult. A másodfokú bíróság ítéletének további rendelkezései törvényesek, így azokat az ítélőtábla a Be.397.§-a értelmében helybenhagyta. Miután a cselekmények minősítésén kívül az ítélőtábla a vádlott büntetését nem enyhítette, nem merült fel olyan méltányolható ok, amely a vádlott bűnügyi költség viselése alóli mentesítését indokolta volna, ahogyan azt a védő indítványozta. Erre figyelemmel az ítélőtábla a vádlottat kötelezte a Be.385.§-a és 381.§
(1)bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban a kirendelt védő közreműködése folytán felmerült bűnügyi költség viselésére. Budapest,
- év november hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Ujvári Ákos sk. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 21.Bf.8639/2012/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.178/2013/
- számú ítéletében foglalt változtatással
- november
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
- év november hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Weszely-Földvárszki Tünde, tisztviselő