Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.819/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Dobrossy és Alexa Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Kelemen, Mészáros, Sándor & Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen tartozás megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 15.G.40.037/2012/
- számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részeit nem érinti, fellebbezéssel támadott rendelkezését helybenhagyja. Megállapítja, hogy az alperes illetékmentességére tekintettel le nem rótt 80.000,(Nyolcvanezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek között
- augusztus 31-i hatállyal intézményfenntartó társulási megállapodás jött létre, amelyet
- augusztus 1-jei hatállyal módosítottak. A megállapodás szerint az iskolát és óvodát (tagintézményeit) működtető alperesi önkormányzat mint irányító szerv látja el a pénzügyi gazdálkodási feladatokat, mely önkormányzat
- július 1-től az óvodát érintően a felperes lett. Az oktatási, nevelési intézmények működtetése részben normatív állami hozzájárulásból, részben gyermeklétszám arányosan önkormányzati költségvetésből történt. Az önkormányzatok saját gyerekeik után keletkezett többlet normatívák beszámítására jogosultak voltak, illetőleg a bevételi előirányzatok után fennmaradó többletköltségek megtérítésére voltak kötelesek. A tulajdonos önkormányzat feladata volt az iskola, óvoda épületeinek karbantartásáról, felújításáról gondoskodni. A peres felek között évente került sor az intézmény fenntartással kapcsolatos normatívák és költségek elszámolására oly módon, hogy mindegyik önkormányzat elküldte a maga számításait a másik félnek. A felek közötti beruházást, illetőleg elszámolást érintő viták eredményeként a felperes bejelentette, hogy
- májusától nem finanszírozza az alperesi tagóvoda működését, melyre válaszul az alperes is beszüntette a tagiskola működtetéséhez szükséges hozzájárulást, ezért a felek rögzítették, hogy közöttük a társulási megállapodás
- augusztus 31-i hatállyal megszűnt, mindegyik fél elkészítette a maga záró elszámolását. Az alperes számításai szerint a felperesnek 18.767.141,- Ft elszámolási különbözetet kell megtérítenie a részére. A felperes, elismerve alperes számításait közölte, hogy saját elszámolása szerint az alperesnek 23.416.911,- Ft tartozása áll fenn felé, amennyiben alperes teljesít, ő is kifizeti a saját tartozását. Időközben az alperesi önkormányzatnál
- augusztus 19-i hatállyal adósságrendezési eljárás indult, amely eljárásban a felperes 25.562.847,- Ft társulási elszámolásból és iskolai beruházásból eredő hitelezői igényt jelentett be. A pénzügyi gondnok az igényt csak részben, 13.305.087,- Ft összegben ismerte el, míg 12.257.760,- Ft összegben azt elutasította arra hivatkozással, hogy a számlák nem az alperes és intézményei nevére lettek kiállítva, illetőleg 411.790,- Ft vonatkozásában számlabizonylat sem áll rendelkezésre. A felperes
- február 13-án vette át a pénzügyi gondnok értesítését, majd
- február 28-án benyújtotta a 11.725.015,- Ft vitatott hitelezői igényt tartalmazó keresetét. Az adósságrendezési eljárás
- május 8-án egyezséggel zárult. A felperes az elsőfokú bíróságra
- február 28-án benyújtott, majd többször módosított keresetében az alperest 11.725.015,- Ft, a pénzügyi gondnok által vitatott hitelezői igényből eredő követelés, a
- évi többletfinanszírozás kifizetése miatt 1.030.000,- Ft és a
- július, augusztus hónapokra a felperes helyett az alperes által az óvodai üzemeltetésre igénybe vett 11.074.734,- Ft normatív támogatás összegének a megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte, 3.936.127,- Ft üzemeltetési hozzájárulás, annak
- október 13-tól a Ptk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamata és perköltség megfizetésére vonatkozóan viszontkeresetet terjesztett elő. A Székesfehérvári Törvényszék a
- szeptember
- napján kelt 15.G.40.037/2012/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 3.936.127,- Ft-ot és annak
- január 22-től féléves időszakonként a naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat szerinti késedelmi kamatát, valamint 1.000.000,- Ft + áfa perköltséget. Megállapította, hogy a feljegyzett 1.659.400,- Ft illetéket az állam viseli. Határozata indokolásában a felperes keresetét megalapozatlannak, míg az alperes viszontkeresetét megalapozottnak találta, ezért a viszontkeresetnek megfelelően a felperest kötelezte az alperes javára fizetésre. A perköltség felől a Pp.
- §
(1)bekezdése, a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdése (236.200,- Ft és 1.423.200,- Ft feljegyzett illeték), továbbá a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének b) pontja és
(6)bekezdése (197.000,Ft + áfa és 803.000,- Ft + áfa ügyvédi munkadíj) alapján rendelkezett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak részbeni megváltoztatásával a perköltség összegét 250.000,- Ft + áfa összegre leszállítani, valamint a felperes részére az őt terhelő marasztalás megfizetésére legalább 12 havi részletfizetést engedélyezni. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által megítélt ügyvédi munkadíj nem áll arányban a perrel kapcsolatban kifejtett ügyvédi tevékenységgel, mivel az ügyben összesen négy tárgyalásra került sor, illetve az alperesi képviselő benyújtott további négy beadványt, melyek terjedelme nem haladta meg a 15 oldalt. A megállapított ügyvédi munkadíj még egy kirívóan magas, 40.000,- Ft + áfa összegű, munkadíj esetén is 25 óra ügyvédi tevékenység ellenértékének felelne meg, mely a jelen per kapcsán nem volt indokolt. Álláspontja szerint a per tárgyára és a kifejtett ügyvédi tevékenység terjedelmére tekintettel jelen per kapcsán legfeljebb 250.000,- Ft + áfa összegű ügyvédi munkadíj volna reális. A részletfizetés engedélyezése iránti kérelmét azzal indokolta, hogy az ítéletben szereplő marasztalás megfizetése a fizetőképességét veszélyeztetné, annak egy összegben nem tudna eleget tenni. Vállalta, hogy a részletfizetésre való jogosultságát alátámasztó iratokat 8 napon belül becsatolja. Az alperes a felperes fellebbezésére fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem korlátaira tekintettel bírálta felül, azaz kizárólag az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség összegszerűségét vizsgálta. A felperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és megalapozott jogi indokolással határozta meg az alperes javára fizetendő perköltség összegét. A Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-
- §-ok eltérően rendelkeznek vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. A Pp.
- §
(2)bekezdése kimondja, hogy a bíróság a perköltség felől hivatalból határoz, kivéve, ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri. Az alperes az ellenkérelmében kérte a felperes keresetének az elutasítását, viszontkeresetének történő helyt adást és a felperes perköltségben történő marasztalását, amire tekintettel a fenti jogszabályi rendelkezésből kitűnően az elsőfokú bíróságnak a perköltségről döntenie kellett. A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdése szerint, ha a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy ha a fél ezt kéri, a bíróság a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét a
(2)-
(6)bekezdésben foglaltak figyelembevételével állapítja meg. A
(2)bekezdés rögzíti, hogy polgári perben az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összege
- a)10.000.000,- Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5 %-a, de legalább 10.000,- Ft,
- b)10.000.000,- Ft feletti, de 100.000.000,- Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén az
- a)pontban meghatározott munkadíj és a 10.000.000,- Ft feletti összeg 3 %-a, de legalább 100.000,- Ft,
- c)100.000.000,- Ft-ot meghaladó pertárgyérték esetén a
- b)pontban meghatározott munkadíj és a 100.000.000,- Ft feletti összeg 1 %-a, de legalább 1.000.000,- Ft. Az általános bírói gyakorlat alapján a perköltségként figyelembe vehető ügyvédi munkadíj összegét a pertárgyérték és a ténylegesen végzett ügyvédi munka befolyásolja, azonban amennyiben a pertárgy értéke meghatározható, akkor elsősorban azt kell figyelembe venni. Jelen ügyben, ahogy arra a felperes a fellebbezésében is helyesen hivatkozott, összesen négy tárgyalás tartására került sor, ahol mindkét jogi képviselő jelen volt. Az alperes jogi képviselője négy alkalommal nyújtott be előkészítő iratot, amelyeknek a terjedelme összességében valóban nem haladta meg a 15 oldalt, de mindegyik előkészítő iratához több okiratot csatolt állításainak alátámasztásaként, figyelemmel arra is, hogy a felperes a keresetét az elsőfokú eljárásban két alkalommal módosította; az összegszerűség körében felemelte és további igényekre terjesztette elő, amelyekkel szemben az alperesnek védekeznie kellett. A felperes fellebbezésben tett állításával szemben az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj összegéből kiszámított óradíjnak nincs jelentősége, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja alapján állapította meg az ügyvédi munkadíjat, amiből 197.000,Ft + áfa a teljes egészében megítélt viszontkereset alapján került kiszámításra a jogszabályi rendelkezés alapján, míg a 803.000,- Ft + áfa a felperesi kereset elutasítása vonatkozásában pernyertes alperest illeti meg, amelyet az elsőfokú bíróság hivatkozása szerint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdése alapján mérsékelt, figyelemmel arra, hogy a teljes pertárgyértékre tekintettel az ügyvédi munkadíj összege 911.600,- Ft + áfa lenne. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a pertárgyértékre és a jogi képviselő által kifejtett tényleges ügyvédi munkára tekintettel a perköltség összegét, annak mérséklésére a felperes által a fellebbezésében felhozott indokokra tekintettel nincs lehetőség. A fentiek szerint a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezett rész vonatkozásában – a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése részletfizetés engedélyezése iránti kérelmet is tartalmaz a megítélt tőkeösszegre vonatkozóan, azonban az arról való döntés a Pp. 217. §
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ugyanakkor az alperesnek a másodfokú eljárásban nem merült fel költsége, ezért e körben a másodfokú bíróság nem rendelkezett. Budapest,
- év május hó
- napján . Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró