A határozat elvi tartalma: A törvényes vád hiányára alapított felülvizsgálati indítvány nem alapos, ha a bíróság tettazonosság keretében lopás helyett orgazdaságot állapít meg. KÚRIA Bfv.III.32/2014/5.szám A Kúria Budapesten, a
- év április hó
- napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A lopás bűntette miatt K. Z. és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Járásbíróság 19.B.2880/2012/
- számú, illetve a Miskolci Törvényszék - mint másodfokú bíróság 14.Bf.842/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Miskolci Járásbíróság a
- március
- napján kelt 19.B.2880/2012/
- számú, illetve a Miskolci Törvényszék - mint másodfokú bíróság - 14.Bf.842/2013/
- számú ítéletével az I. rendű terheltet az
- évi IV. törvény (továbbiakban Btk.)
- §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettében mondta ki bűnösnek, és ezért őt, mint többszörös visszaesőt 2 év fegyházbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A terheltek ellen a Miskolci Városi Ügyészség a B.3413/2012/35-I. számú vádiratával a Btk. 316. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés II. fordulat d) pontjára figyelemmel a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt emelt vádat. A vádirati tényállás szerint a terheltek behatoltak az É. Kft. miskolci telephelyére és onnan 6 darab kábeldobot tulajdonítottak el a rajtuk lévő kábellel, összesen mintegy 2.303.399 forint értékben. A vádirati tényállást és a cselekmények jogi minősítését az ügyész változatlanul fenntartotta. Az elsőfokú bíróság a következő tényállást állapította meg.
- április
- 17 óra és
- április
- 6 óra 30 perc között ismeretlen tettesek a M., T. út alatti, az É. Kft. tulajdonát képező telephelyről a lakat lefeszítését követően 2.303.399 forint értékű kábelt tulajdonítottak el. Az I. rendű és a II. rendű terhelt az így eltulajdonított kábelekből 1.600.000 forint értékű kábelt a helyszínről a II. rendű terhelt által vezetett gépkocsival elszállítottak. A több fordulót észlelve a helyszín közelében tartózkodók értesítették a rendőrséget, akik a terhelteket tetten érték, az elszállított kábeleket lefoglalták és a sértettnek később kiadták, így az okozott kár e tekintetben megtérült. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság - az ügyészi állásponttal szemben - a bűnösség megállapítását arra a következtetésre alapozta, hogy az eljárás során minden kétséget kizáró módon nem lehetett bizonyítani, hogy a terheltek tulajdonították volna el a kábeleket, azt azonban igen, hogy mindkét terhelt - tudva, hogy bűncselekmény elkövetéséből származnak - haszonszerzésre törekedve megszerezte azokat. A jogerős határozatok ellen az I. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy az alapügyben eljárt bíróságok megsértették a vádhoz kötöttség elvét, ugyanis olyan tényállást állapítottak meg, következésképpen olyan bűncselekmény elkövetéséért ítélték el, amelyet a vádirat nem tartalmazott. Az indítvány lényege szerint úgy az első-, mint a másodfokú bíróság törvényes vád nélkül járt el, ugyanis a vád tartalma szerint a terheltek dolog elleni erőszakot is alkalmazva az elsőfokú ítéletben részletezett kábeleket eltulajdonították. Ezzel szemben a bíróság a vádtól eltérő tényállást állapított meg; mégpedig olyat, amely a bűncselekmények lényeges elemét alkotó tények tekintetében az eredeti vádnak egyáltalán nem felelt meg. A Legfőbb Ügyészség BF.105/
- számú átiratában a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. A Kúria az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak. Kétségtelen, hogy a Be.
- §
(3)bekezdése szerint a bíróság annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény elkövetése miatt, amelyet a vád tartalmaz. A Be. 416. §
(1)bekezdés
- c)pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § I.
- b)és
- c)pontjában, valamint a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. Ezért a 373. §
(1)bekezdés I. c) pontjára figyelemmel felülvizsgálati ok, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el. Az eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményeként a tényállás a vádirathoz képest annyiban változott, hogy a közvetlen eltulajdonítás nem volt bizonyítható, az azonban igen, hogy a vád tárgyát képező dolgokat a terheltek tudva, hogy azok bűncselekményből származnak - haszonszerzésre törekedve szerezték meg. Következésképpen sem a sértett személye, sem a cselekménnyel érintett dolgok azonossága nem változott. Az orgazdaságnak a vagyoni haszon végett történő ugyanúgy törvényi tényállási eleme, mint a lopásnak. megszerzés Ezt a tényt a vádirat is magában foglalta (bár azzal, hogy közvetlenül a sértettől kerültek a dolgok a terheltekhez), ezért nem jelenti a vádelv sérelmét az, hogy a megtámadott határozat szerint ez közvetett módon történt. Korábban a Legfelsőbb Bíróság, majd a Kúria számos eseti döntésében rámutatott, miként arra a másodfokú bíróság is hivatkozott, hogy nem értékelhető a törvényes vád hiányaként és a vádon túlterjeszkedésként az, ha a bíróság egy bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító elkövetési magatartás kapcsán a tettazonosság keretei között a vádiratban le nem írt tényt is megállapít, és a cselekményt ennek figyelembevételével értékeli. A vádelv ugyanis nem jelent minden részletre kiterjedő szükségszerű azonosságot a vádban leírt és az ítéletben megállapított történeti tények között, annál is inkább, miután a bíróság nincs kötve a vádbeli minősítéshez, s az eltérő minősítés eltérő tényelemek megállapítását is szükségessé teheti az ítéletben. A bizonyítás eredményéhez képest tehát a bíróság pl. az elkövetés helye, módja, eszköze, eredménye, indítéka stb. tekintetében eltérhet a vádbeli ténymegállapításoktól anélkül, hogy ezzel a vádelvet sértené (EBH 2011.2385.). A Kúria az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát elbírálva megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok nem követték el a Be. 373. §
(1)bekezdés I. c) pontjában írt eljárási szabálysértést. Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be.
- §-a alapján az I. rendű terheltet érintően hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §
(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest, 2014. április 22. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Akácz József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ