Bfv.128/2014/6 – Kúria

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pontja]. Ezért őt egy évi - végrehajtásában egy évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, és kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a

1. november
2. napján jogerős 32.Bf.6309/2013/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terhelt cselekményét a
4. évi C. törvény (Btk.)
5. §

(1)bekezdés és

(4)bekezdés a) pontja szerinti csalás bűntettének minősítette. A kiszabott büntetést szabadságvesztésnek nevezte meg, melyet a végrehajtás elrendelése esetén börtönben rendelt végrehajtani azzal, hogy ez esetben a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pont II. fordulatára, valamint - a Be. 373. §

(1)bekezdés III.

1. a)pontjára figyelemmel - a
2. c)pontjára hivatkozással, amelyben elsődlegesen a megtámadott határozat megváltoztatását, és a terhelt felmentését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség BF.184/2014/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség írásbeli átiratára tett észrevételeiben a védő lényegében a felülvizsgálati indítványban foglaltakat ismételte meg. A Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 423. §

(4)bekezdése szerint eljárva a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra figyelemmel bírálta felül; emellett tekintettel volt az ugyanezen törvényhely

(5)bekezdése alapján a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt és a felülvizsgálati indítványban nem hivatkozott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre. A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjára figyelemmel felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdés I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A Be. 373. §

(1)bekezdés III. a) pontja alapján az ítélet hatályon kívül helyezésének van helye, ha a bűnösség megállapítása, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A fenti, hatályon kívül szabálysértéssel kapcsolatos osztotta. helyezést eredményező eljárási védői álláspontot a Kúria nem A Be.

1. § szerint a bíróság indokolásában köteles számot adni a döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló bíróság pedig ezt köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor hiúsul meg az érdemi felülbírálat lehetősége, aminek következménye a hatályon kívül helyezés. E felülvizsgálati ok esetén nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a jogi minősítésnek vagy a büntetés kiszabásának, illetve az intézkedés alkalmazásának (BH.2012.32.). anyagi jogi alapossága, helyessége A Kúria az indokolási kötelezettség elmulasztásával eljárási szabálysértést nem látta megállapíthatónak. kapcsolatos Az indítványozó az indokolási kötelezettség elégtelenségére hivatkozott a kár összegét illetően is, álláspontját a bírói gyakorlatból és a jogirodalomból vett példával kívánta alátámasztani. A vagyon elleni bűncselekmények elbírálása esetén az elkövetési érték, kár, vagy a vagyoni hátrány összege a történeti tényállás része, így annak támadása a felülvizsgálati eljárásban akkor is a törvénynél fogva kizárt, ha ez minősítés-változást eredményezne [BH.2009.71.]. Ezért annak vitássá tétele a tényállás támadása, amely a Be.
2. §

(1)bekezdés második mondatára figyelemmel tilalmazott. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására nem kerülhet sor, ilyen eltérő tényállás megállapítása érdekében a jogerős döntés hatályon kívül helyezésére sincs törvényes lehetőség. Mindemellett - a Legfőbb Ügyészség átiratával egyezően - az irányadó tényállás szerint a kár nagysága a lízingbe adó által a gépjárműre ténylegesen biztosított tizennégymillió forinttal azonos, amely a terhelt által előzőleg üzemképtelenné tett autóbusz lefoglalásával csak részben térült meg. Ebből következően az eljárt bíróságok indokolásából a felülbírálat szintjén nyomon követhető, hogy az irányadó tényállás alapján miért a gépjárműre a lízingbe adó által biztosított tizennégymillió forintban látták a kár összegét (alapügyben meghozott elsőfokú ítélet 16. oldalának

(2)bekezdés, másodfokú ítélet

1. oldal második bekezdés). A Be.
2. §

(1)bekezdés kötelező törvényi előírása, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. A Kúria megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. A védő indítványában túlnyomórészt a bizonyítási eljárás hiányosságaira utalt, a bizonyítékok helytállóságát, a levont következtetések helyességét vitatta, és ezen keresztül alapvetően az ügydöntő határozatban megállapított tényállást támadta, amely a felülvizsgálati eljárás alapjául nem szolgálhat. A felülvizsgálati indítvány hivatkozott arra, hogy a csalás bűncselekményének megállapításához szükséges törvényi tényállási elemek (a tévedésbe ejtés, a jogtalan haszonszerzési célzat, illetve a károkozás) nem valósultak meg [Be. 416. §

(1)bekezdés a) pont]. Kifejtette, hogy a lízing szerződés felmondásával a lízingbe adó egy nagyértékű autóbusz-gépjármű tulajdonjogához jutott, ily módon valójában a lízingbe adó gazdagodott. A 2012. évi C. törvény (Btk.) 373. §

(1)bekezdése szerint a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. Az irányadó tényállás szerint a terhelt a lízing szerződés megkötésekor nem volt olyan pénzügyi helyzetben, hogy a lízingdíjakat fizetni tudta volna. Ténylegesen egyetlen egy részletet sem fizetett, a kapcsolatot a lízingbe adóval nem vette fel, és nem rendezte a szerződés felmondása után sem a helyzetet. A lízing szerződés megkötésekor ezért hitelképességét illetően tévesztette meg a lízingbe adót, és a hitelösszeggel egyező tizennégymillió forint kárt okozott, míg nála jogtalan haszonként a lízingtárgy a tényállásban rögzített autóbusz jelentkezett. A csalás bűncselekménye megállapításához három egymást kiegészítő okozati összefüggés megléte szükséges: a megtévesztő magatartás idézze elő a tévedést; a tévedésnek kell kiváltani a megtévesztett személy vagyonjogi rendelkezését; a megtévesztett vagyonjogi rendelkezése és a kár között okozati összefüggésnek kell fennállnia. A kárt közvetlenül ugyanis nem a megtévesztés, hanem a sértett vagyonjogi rendelkezése okozza. A jogtalan haszonszerzés pedig nem önálló tényállási elem, hanem a célzat (BH 2011.160.). A haszonszerzés megtörténtének kérdése a csalás miatti bűnösség megállapítása szempontjából közömbös. A kár bekövetkeztével a csalás befejezetté válik akkor is, ha hasznot az elkövető, vagy bárki más ténylegesen akár nem is szerezte meg. Jelen esetben azonban nem erről van szó, hiszen tényállás rögzíti, hogy a tizennégymillió forintot megvásárlására a terhelt ténylegesen megszerezte. az ítéleti a gépjármű Mindebből következően téves a felülvizsgálati indítvány azon álláspontja, mely szerint nem a lízingdíj kifizetése, hanem a gépjármű megszerzése vonatkozásában kell vizsgálni, és kizárni a csalás bűncselekményének elkövetését. Ezzel kapcsolatban sem a felhívott bírósági határozat, sem a jogirodalmi idézet jelen esetben nem alkalmazható. Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy a csalás bűncselekményét valósítja meg, aki olyan kölcsönt vesz fel, amelynek a visszafizetési szándéka már az összeg felvételekor is hiányzik, ugyanakkor ennek visszafizetésére objektív lehetősége sincs (BH 2011.92.). A csalás bűncselekménye akkor nem állapítható meg, ha kölcsön felvételekor az elkövetőnek szándékában áll a kölcsön visszafizetése, és ennek a reális lehetősége is adott, és megtévesztő magatartást csupán a piaci alapú kölcsön megszerzése érdekében tanúsít. Abban az esetben, ha a terhelt fizetési képtelenségének az elhallgatásával vesz igénybe kölcsönt, amit nyilvánvalóan nem tud fizetni, és ily módon a kölcsönadót a jogügylet megtévesztésekor már megtéveszti, a bűncselekmény megállapításának van helye. Az irányadó tényállás szerint a lízingszerződést a terhelt kötötte meg, ennek során tévedésbe ejtette a sértettet a fizetési szándékát illetve a fizetési képességét illetően, és ezen magatartásával kárt okozott. A terhelt szándéka a teljes lízingdíj vissza nem fizetésére kiterjedt, illetve arra irányult, ily módon a lízingbe adót a hitelösszeggel egyező tizennégymillió forintos kár érte. A terhelt a fenti összeghez a lízingbe adó cég megtévesztése útján jutott, sem a saját, sem az általa képviselt cég anyagi helyzete, jövedelem és vagyon hiányában nem tette lehetővé a lízingdíjak fizetését. Ténylegesen egyetlen egy havi lízingdíjat sem fizetett meg, a hatodik havi lízingdíjba történő áfa összegének betudása pedig - miként arra a Legfőbb Ügyészség helyesen utalt - nem zárja ki a terhelt részéről a szerződés-kötéskori tévedésbe ejtés tényét. A terhelt célja a lízingtárgy megszerzése volt, a lízingdíj, mint ellenérték megfizetésének szándéka és lehetősége nélkül. Az autóbusz megszerzése minősült ezért jogtalan haszonként, míg a tizennégymillió forint kifizetéssel a lízingbe adó oldalán kárként. A felülvizsgálati indítványban felhívott 3/2009.BJE jogegységi határozat szerint a csalás bűncselekményének megvalósulásához szándékos bűncselekményről lévén szó - az elkövetői szándéknak át kell fognia a törvényi tényállás valamennyi elemét. A terhelti cselekménynek alkalmasnak kell lennie, hogy a sértett személyéhez kapcsolódóan a károkozást előidézze. A megtévesztésnek azonban nem kell kiterjednie a jogügylet egészére. Elegendő a bűnösség megállapításához, ha a jogügylet olyan elemeit fogja át, amelyek a károkozással okozati összefüggésben állnak. Ha az elkövető visszafizetési szándék nélkül a pénzintézet megtévesztésével jut pénzösszeghez, a csalás bűncselekménye nem a futamidő végén válik befejezetté. A kölcsön összegének kiutalásával a kár bekövetkezik, a hitelintézet vagyonában beállott értékcsökkenés véglegessé válik, azaz, a bűncselekmény befejezett. A felülvizsgálati indítvány hivatkozott arra, hogy a lízingbe adó a gépjármű tulajdonjogának megszerzésével gazdagodott, ezért a károkozás nem történt meg. A kár utólagos megtérítése a minősítést nem érinti, csupán a büntetés kiszabása körében értékelhető. Éppen ezért az autóbusz lízingbe adóhoz való visszakerülése csupán a kár utólagos megtérüléseként értékelhető. Mindemellett az irányadó tényállás szerint a terhelt a busz átadása érdekében semmit nem tett, ugyanakkor az nem teljes értékben került a lízingbe adó tulajdonába. Az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül minősítették a terheltnek felrótt cselekményt csalás bűncselekményének. A Kúria - mivel nem észlelt olyan, az indítványozó által nem hivatkozott eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §

(5)bekezdése alapján köteles - a Be. 424. §

(1)bekezdés szerinti tanácsülésen eljárva a megtámadott határozatokat a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be.
2. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja kizárja. Az ismételt indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. április
2. Dr. Csere Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt s.k. előadó bíró, Dr. Soós László s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő