A határozat elvi tartalma: A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.231/2013/7.szám A Kúria a Dr. ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. vezető tanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- december
- napján kelt 25.K.35.835/2010/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 25.K.35.835/2010/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az elsőfokú adóhatóság
- , 2002., 2003.,
- és
- évekre személyi jövedelemadóra és százalékos egészségügyi hozzájárulásra kiterjedő, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként - új eljárásban hozott határozatában
- évre vonatkozóan kötelezte a felperest 29.632.464 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 14.816.232 forint adóbírság és 12.517.911 forint késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint a hatóság a felperes adóköteles jövedelmét becsléssel állapította meg, ebben a körben kronológikus módszert alkalmazott a vagyonmérleg felállítására. 2001.,
- és
- évekre elévülés miatt megállapítást nem tett,
- évre a mérleg 60.552.620 forint forráshiányt mutatott ki, melyet az adóhatóság adóalapként határozott meg és adóztatott. A vagyonmérleg a jegyzőkönyv
- számú mellékletét képezte, e szerint
- április
- napján 50.000.000 forint kiadása keletkezett a felperesnek, mert ekkora összeget fizet be a K&H Banknál (a továbbiakban: Bank) vezetett számlájára. A vagyonmérleg
- július 26-án 50.000.000 forint bevételt jelöl meg a Palásti Borászat Kft.-től (a továbbiakban: visszafizetése jogcímén. Kft.) származó tagi kölcsön A felperes fellebbezésében bizonyítékokra történő hivatkozás nélkül előadta, hogy a tagi kölcsön visszafizetés nem a bizonylatokkal összhangban került feltüntetésre a vagyonmérlegben. Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a
- november 3-án kelt
- iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot az indoklás kiegészítése mellett helybenhagyta. Az indokolásban hivatkozott az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97.§
(4)bekezdésében, 108.§
(1)és
(2)bekezdésében, 109.§
(1)-
(3)bekezdéseiben, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 4.§
(1)bekezdésében és 28.§
(1)bekezdésében foglaltakra. Az alperes kiemelte, hogy a Kft.-nél ellenőrzésre került sor. Ennek során megállapítást nyert, hogy az ügyvezetői pozíciót betöltő felperes
- július 26-án 50.000.000 forint összegű tagi kölcsönt vett fel a társaság pénztárából, melyet az aznap kelt szerződés és kiadási pénztárbizonylat is alátámaszt. A Bank adatszolgáltatásának alapulvételével megállapítható, hogy a felperes
- július 23-án 50.000.000 forint összegű készpénz befizetést teljesített a pénzintézet felé, a fentiekre tekintettel a hivatkozott tételek elszámolása hiteles dokumentumokkal alátámasztottan jogszerűen történt a két időpontban. A felperes keresetében többek között támadta a tagi kölcsön visszafizetésének időpontjához kapcsolódó alperesi megállapítást. Okfejtése szerint a Kft. bankszámlakivonataiból megállapítható, hogy
- július 23-án 50.000.000 forint kifizetés történt a társaság számlájáról a felperes felé, mely összeget a felperes aznap befizetett a Banknál lévő folyószámlájára. A tagi kölcsön visszafizetése megtörténtének könyvelésére utólag,
- július 26án - hétfőn - került sor. A felperes
- alszámú peres irata mellékleteként csatolta a Kft.
- július 23-i bankszámlakivonatát, mely szerint aznap a Bank a társaságnak 50.000.000 forint hitelt folyósított, melyet készpénzben kifizetett. A
- alszámú irat mellékleteként az alperes csatolta a Kft. ellenőrzéséről készült jegyzőkönyvet, melynek egyik melléklete egy szerződés
- július 26-i dátummal 50.000.000 forint tagi kölcsön visszafizetésére a felperes felé. A másik melléklet egy kiadási pénztárbizonylat, melynek kelte
- július 26., és 50.000.000 forint tagi kölcsön visszafizetéséről szól a felperesnek. A
- alszámú felperesi irat melléklete egyrészt egy a bank által
- július 23-ra vonatkozóan kiállított bizonylat, mely tanúsítja, hogy a Kft. számlájáról 50.000.000 forint került kifizetésre a felperesnek, másrészt egy „Aláírásbejelentő karton" többek között a felperes aláírásával
- augusztus 25-i dátummal. Ezt meghaladóan az alperes csatolta a Bank
- november 28-i igazolását, mely szerint a fiókban a társaság számlájáról kifizetésre került a felperes részére
- július 23-án 50.000.000 forint. A törvényszék jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a
- évi vagyonmérleg
- július 23-i 50.000.000 forintos forráshiányt eredményező kiadása és a
- július 26-i 50.000.000 forintos bevétele tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot ebben a körben új eljárásra kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. A keresetnek helyt adó rendelkezéshez kapcsolódóan az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy valóban nem kerültek az adóhatóság látókörébe a per során becsatolt és eredetben bemutatott perdöntő bizonyítékok, azonban azokat a bíróság a tényállás megállapítása körében nem hagyhatta figyelmen kívül. A felperes és könyvelője tárgyaláson tett egybehangzó nyilatkozatai, valamint a becsatolt iratok különösen a Bank igazolása aggálymentesen alátámasztották, hogy a felperes
- július 23-án a Kft. számlájáról a vitatott 50.000.000 forintot felvette, így a pénzösszeg felett ettől az időponttól kezdve ő rendelkezett. A bankbizonylat beérkezésének napján,
- július 26-án került könyvelésre az összeg a Kft. könyveiben, azonban ez a rendelkezésre állás időpontját nem befolyásolja. A felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, a készpénzforgalmi mérleg számszaki hibáját a
- július 23-i és
- július 26-i tételek vonatkozásában az Art. 109.§
(3)bekezdése szerint hitelt érdemlően igazolta. A felperes által a peres eljárás során csatolt bizonyítékok a feltárt tényállást a forráshiány összegének vonatkozásában befolyásolták. A bizonyítékokat a Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.35.057/2009/
- számú ítélete alapulvételével figyelembe kellett venni. Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak úgy kell a vagyonmérleget felállítania, hogy 50.000.000 forint - helyesen
- július
- napján történő felperesi felvételét a Kft. bankszámlájáról figyelembe kell vennie. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a kereset teljes körű elutasítása, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatala utasítása iránt. Álláspontja szerint a bíróság tévesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, iratellenes megállapításokat tett, valamint az ítélet indokolása hiányos. A törvényszék megsértette a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164.§
(1)bekezdését, 206.§
(1)bekezdését, 221.§
(1)bekezdését és 339/A.§-át. Az adóhatóságot a bizonyítási eljárás körében nem terheli mulasztás, a hatósági eljárás során a felperes a felülvizsgálati kérelemmel érintett tényállás körében iratokat nem csatolt, személyes nyilatkozatot nem tett. A Kft.-nél lefolytatott vizsgálat iratai, elsősorban a korábban hivatkozott szerződés és kiadási pénztárbizonylat alátámasztották, hogy a tagi kölcsön visszafizetésére
- július 26-án került sor. Ettől eltérő tényt a felperes hitelt érdemlően nem igazolt, bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A felperes által csatolt banki aláírásbejelentő karton későbbi dátumú, mint a készpénz kifizetési bizonylat, így nem bizonyított, hogy a felperes vette fel
- július 23-án a Kft. számlájáról az 50.000.000 forintot. A becsatolt pénztárbizonylat és könyvelési dokumentumok azt igazolják, hogy a Kft. felé folyósított hitel a felvételét követően a társaság házipénztárába került befizetésre
- július 23-án, így kizárt, hogy a felperes folyószámlára történő befizetését ebből finanszírozta. A számvitelről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165.§
(1)és
(3)bekezdésére figyelemmel a számviteli előírásokban kiemelt jelentősége van a bizonylati elvnek, márpedig az okiratok a vitás összeg házipénztárban történő elhelyezését tanúsítják
- július 23-i dátummal. Az alperes jogszerűen vette figyelembe
- július 23-án kiadásként az 50.000.000 forint saját bankszámlára történő befizetését,
- július 26-án pedig bevételként 50.000.000 forintot tagi kölcsön visszafizetése jogcímén. Az ítélet indokolása nem tartalmazza az alperes hivatkozásai tekintetében a bíróság megállapításait, ezért a törvényszék indokolási kötelezettségének teljes körűen nem tett eleget. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását indítványozta. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§
(1)bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§
(1)bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. Jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértést azonban a Kúria nem tárt fel. A Kúria a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben mindenben osztja a jogerős ítéletben foglaltakat, a felülvizsgálati kérelemben írtakra figyelemmel az alábbiakat fejti ki. A Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa szintén osztja a törvényszék által helyesen hivatkozott Kfv.VI.39.057/2009/4. számú ítéletben elfoglalt azon álláspontot, mely szerint a bíróságnak meg kell vizsgálnia mindazokat a tényeket, adatokat, bizonyítékokat, amelyek a hatóság előtt valamilyen okból nem voltak ismertek, de a döntés meghozatalakor kétségkívül fennálltak. A határozathozatalkor fennállónak minősül az a tény is, amelyről a hatóság korábban nem szerzett tudomást, csak a perben került tisztázásra és amelynek figyelembevételével dönthető el a jogvita. A felperes a társaság bankszámlájáról szóló kivonatot, a pénztárnaplót, a kifizetési bizonylatot, az aláírásbejelentő kartont és a Bank igazolását csak a peres eljárásban csatolta, azonban ezeket a bizonyítékokat a közigazgatási bíróságnak figyelembe kellett vennie és együtt értékelnie a többi bizonyítékkal. Az Art. 109.§
(3)bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. A becslés alkalmazásának indokoltságát az adóhatóságnak kell bizonyítania, ezt követően azonban már az adózóra hárul a bizonyítási teher. Hitelt érdemlőnek olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva, vagy más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására. Ebben a körben elsődlegesen az okirati jellegű bizonyítékok azok, amelyek figyelembe vehetők. Az elsőfokú bíróság ítélete
- oldalán megjelölte a mérlegelés alapjául szolgáló tényeket, adatokat, a mérlegelés szempontjait, a mérlegelendő tényekből levont következtetéseket. A korábban írtak szerint nem állapítható meg a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése, a felülvizsgálati bíróság eljárása során a bizonyítékokat nem mérlegelheti felül. A közigazgatási perben csatolt iratok egyértelműen igazolják, hogy a felperes
- július 23-án a Kft. folyószámlájáról 50.000.000 forintot vett fel, ezen összeggel ettől a naptól kezdve rendelkezett. Ezt a bizonyított tényt nem rontja le az, hogy a tagi kölcsön visszafizetés könyvelési dokumentálására
- július 26-án került sor, még akkor sem, ha a számviteli szabályok esetlegesen sérültek. A törvényszék a Pp. 221.§
(1)bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének mindenben eleget tett, a tagi kölcsön visszafizetésének időpontja körében az alperesi megállapítással ellentétes álláspontot foglalt el, melyet azonban részletesen megindokolt. A Kúria a Pp. 275.§
(3)bekezdése szerint eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mivel az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A Pp. 78.§
(1)bekezdése alapulvételével a pernyertes felperes képviselettel felmerült költségének viselésére az alperes köteles. A perköltség összegszerűségének megállapítása során a felülvizsgálati bíróság figyelemmel volt arra, hogy a felperes bizonyítékait csak a közigazgatási perben csatolta. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli, szem előtt tartva a 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 14.§-ában foglaltakat. Budapest, 2014. május 12. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Kovács András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok