Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 6.Bf.445/2013/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év április hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
- október
- napján kihirdetett 24.B.1352/2013/
- számú ítéletet helybenhagyja. A másodfokú eljárás során felmerült 20.880,- (húszezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli. I n d o k o l á s: A Fővárosi Törvényszék a
- október
- napján kihirdetett 24.B.1352/2013/
- számú ítéletével vádlottat az ellene a Btk.166.§
(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság a vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, amely legfeljebb 15 évig tart. Ezen túlmenően a törvényszék rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, valamint megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A tárgyaláson az ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott irányának megjelölése nélkül, míg védője bizonyítottság hiányában történő felmentés érdekében, a kényszergyógykezelés mellőzéséért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1088/2013/1. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és - a vádlotti védekezést elfogadva - őt bizonyítottság hiányában mentse fel, figyelemmel arra, hogy az eljárás során mindvégig tagadta a bűncselekmény elkövetését. Indítványozta továbbá, hogy az ítélőtábla mellőzze védencével szemben kényszergyógykezelés alkalmazását. Utalt arra, hogy korábban a vádlott nem a megfelelő gyógyszert kapta, jelenleg azonban ez a probléma nem áll fenn, mert hosszú idő után beállították a gyógyszerelést. Védencének betegségtudata van, odafigyel a megfelelő gyógyszerszedésre, így a jövőben biztos, hogy nem követne el bűncselekményt. A vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy korábban nem a megfelelő gyógyszert kapta, jelenleg azonban ez a probléma már nem áll fenn, mert beállították. Azóta jól érzi magát, szeretne hazamenni a családjához. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla a Be.348.§
(1)bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. A vádlottnak és védőjének a bizonyítottság hiányában történő felmentésre irányuló fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg, ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlott védekezésével szemben a sértett következetes, a vádlottra nézve terhelő vallomásai, a sértetti vallomást alátámasztó további tanúvallomás, az igazságügyi orvos-szakértői, az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemények, a nagyszámú okirati bizonyíték, valamint a lefoglalt tárgyi bizonyítási eszköz alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete 3. oldal 6. bekezdésétől a 6. oldal utolsó előtti bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlotti tagadást, illetve az általa előterjesztett védekezést fogadta el tényállás alapjául. A Be.351.§
(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a vádlott és védője fellebbezésükben új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak, továbbá, hogy a törvényszék által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálata alapjául elfogadta. Így a vádlottnak és védőjének a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére, és ezen keresztül a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentésére irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a történeti tényállás alapján azt rögzítette az ítéletében, hogy a vádlott megvalósította az 1978. évi IV. törvény 166.§
(1)bekezdésében írt emberölés bűntette kísérletének megvalósításához szükséges törvényi tényállási elemét. Ítélete
- és
- oldalán részletesen foglalkozott az igazságügyi orvos-szakértői véleménnyel, annak megállapításaira, valamint a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokra támaszkodva az elkövetés eszközével, a vádlott által a sértett irányába leadott szúrások számával, irányával és erejével, a ténylegesen bekövetkezett sérüléssel, a vádlott kijelentéseivel, és ezek alapján megalapozottan vont le következtetést arra, hogy a vádlott szándéka a sértett életének kioltására irányult. A történeti tényállásban rögzített szakértői megállapítással összhangban rögzítette, hogy a vádlott büntethetősége a Btk.22.§ b) pontja és 24.§
(1)bekezdése alapján kizárt. Ennek megfelelően törvényesen hozott a vádlottal szemben a Be.6.§
(3)bekezdés c) pontjára, valamint a Be.331.§
(1)bekezdésére alapozottan felmentő rendelkezést. A vádlottnak és védőjének a kényszergyógykezelés mellőzésére irányuló másodlagos fellebbezése sem alapos. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény megállapításaira, a szakértőnek a tárgyaláson tett nyilatkozatára, valamint a vádlott orvosi kezelésére vonatkozó előzményi iratokra figyelemmel a Btk.74.§
(1)-
(3)bekezdései, valamint Be.331.§
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben írt tartamban a vádlott kényszergyógykezelését rendelte el. A törvényszék helyesen utalt ítéletében arra, hogy épp a kényszergyógykezelés időtartamának meghatározása tekintetében az elkövetés idején hatályos a
- évi IV. törvény lényegesen kedvezőbb a vádlottra nézve, mint a
- évi C. - az elbírálás idején hatályos új büntető -törvény. Az elsőfokú bíróság tehát a Btk.2.§ - a főszabályában írtaknak megfelelően döntött. A Fővárosi Törvényszék ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla helyes indokai alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Be.339.§
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban kirendelt védő díjaként felmerült bűnügyi költséggel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. A Fővárosi Ítélőtábla végzése a Be.371.§
(1),
(3)és
(4)bekezdésein alapszik. Budapest,
- április
- . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke . Mészáros László s.k előadó bíró A Fővárosi Törvényszék ítélete jogerős és végrehajtható. Budapest,
- április
- Dr. Ruzsás Róbert s.k. Dr. Török Zsolt s.k. szavazó bíró a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: Iván Erika bírósági ügyintéző