Kfv.37137/2014/7 – Kúria

(2012)FVFO541-2

(2013)számú határozatával a panasznak helyt adott és a II.r. felperes számára megtiltotta a felhasználási hely kikapcsolását a villamosenergia szolgáltatásból, továbbá arra is kötelezte, hogy az üzletszabályzatában meghatározott formanyomtatványt alkalmazza a szünetmentes áramforrás telepítésekor, és a telepítéskor adja át a kezelési leírást. Az I.r. felperes számára megtiltotta a szerződés megszüntetésével kapcsolatos további intézkedés megtételét, valamint azt, hogy a felhasználók részére a villamosenergia-szerződés felmondásáról szóló levélben adott tájékoztatásában alkalmazza az alapértelmezett kereskedőre és az új vásárlási szerződésre vonatkozó szövegrészt. Kötelezte továbbá a hátralékos fogyasztókra vonatkozó felszólítási eljárás módosítására akként, hogy a védendő fogyasztói nyilvántartásban szereplő, kikapcsolási tilalom hatálya alá eső, fogyatékkal élők részére a szerződés felmondásáról automatikus levélküldésre ne kerüljön sor. Az alperes határozatának indokolásában a villamosenergiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 3.§-ának 19. pontja és 64.§-ának

(4)bekezdése alapján megállapította, hogy az I.r. felperes annak ellenére értesítette a felhasználót a szerződés felmondásáról, hogy a felhasználó fogyatékkal élő fogyasztóként szerepel a védendő fogyasztói nyilvántartásban és a felhasználási helyen szünetmentes áramforrást is telepítettek. Álláspontja szerint a szerződés felmondása nem volt jogszerű, ezért a felhasználó nem minősül szerződés nélküli vételezőnek, így az I.r. felperes nem számlázhat a szerződés nélküli vételezés esetén alkalmazott előírások szerint. A felhasználó szociálisan rászoruló, védendő fogyasztónak is minősül, ezért őt különféle kedvezmények is megilletik. Az I.r. felperes a Vet. 48.§-a alapján nem adhat olyan tartalmú tájékoztatást sem, amely szerint a felhasználónak új vásárlási szerződést kell kötnie és új kereskedőt kell választania függetlenül attól, hogy jogosult-e egyetemes szolgáltatásra vagy sem. Megállapította továbbá, hogy a szünetmentes áramforrás telepítésekor a II.r. felperes az üzletszabályzatában szereplő nyomtatványtól eltérő átadás-átvételi jegyzőkönyvet vett fel. Megjegyezte, hogy a felhasználónak adott tájékoztatást nem helyettesíti az I.r. felperes azon nyilatkozata, miszerint a szerződés továbbra is érvényben marad. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Indokolása szerint a kikapcsolás megtiltására megalapozottan és jogszerűen került sor, mivel az kizárólag a II.r. felperes tekintetében volt elrendelhető. A kötelezés erre vonatkozó megrendelés hiányában sem volt idő előtti. Megállapította, hogy miután a felhasználó a panasz kivizsgálását a csatolt iratok alapján kérte, ezért az alperes jogszerűen járt el akkor, amikor a szünetmentes áramforrás igénylés teljesítését is vizsgálta. Az üzletszabályzat szerinti formanyomtatványt az alperes jóváhagyta, az a felhasználó szempontjából garanciális jellegű, mert számos tájékoztatást nyújt számára, ezért figyelemmel a Vet. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 273/2007.(X.19.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vet.Vhr.) 35.§-ának

(5)bekezdésében foglaltakra is, nem valósított meg jogsértést az alperes a formanyomtatvány alkalmazására és a kezelési leírás átadására vonatkozó kötelezéssel sem. A Vet. 64.§-ának

(4)és

(5)bekezdései alapján kifejtette, hogy a fogyatékkal élő fogyasztók védelmét szolgáló szabályozási célokkal ellentétes az az I.r. felperesi következtetés, miszerint a kikapcsolás és a szerződés megszüntetése két egymástól elkülönült jogi lehetőség. Ha ugyanis a kikapcsolás joga nem áll fenn, akkor a szerződés felmondásának joga sem áll fenn, hiszen kikapcsolás esetén a kikapcsolást követő 30 nap elteltével a szerződés megszüntetése kötelező, ezzel a szerződés nélküli felhasználás lehetősége teremtődne meg. A két jogintézmény szétválasztásának lehetőségét az üzletszabályzat sem támasztja alá. Megítélése szerint a felhasználó részére küldött, az új kereskedelmi szerződés megkötésére vonatkozó tájékoztatás megtévesztő, az a Vet. 48.§-ába ütközik. A fogyasztói hely kikapcsolása és a szerződés felmondása egymással összefüggő intézkedés, ezért a fogyatékosság miatt védett fogyasztó részére nem küldhető a szerződés felmondását kilátásba helyező tájékoztató levél. Kitért még arra, hogy a II.r. felperes alaptalanul hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§-ának

(1)és

(4)bekezdéseinek megsértésére is, mert az alperes a releváns tényeket, körülményeket feltárta, azokat megfelelően értékelte. A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezésének helyt adott, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest a határozat második, harmadik, valamint negyedik francia bekezdéseiben foglaltak tekintetében új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes összekeverte a hivatalból és a kérelemre induló közigazgatási eljárásokra vonatkozó eltérő eljárási kötelezettséget akkor, amikor arra a II.r. felperesre nézve is megállapított jogkövetkezményeket, akivel szemben a felhasználó panaszt nem terjesztett elő. Álláspontja szerint a határozat első és második francia bekezdésében alkalmazott jogkövetkezmények jogsértőek egyfelől a panaszolt hiányában, másfelől azért, mert a panasszal nem érintett II.r. felperes nem valósított meg semmilyen jogsértő magatartást. Jogsértés hiányában az alperesi rendelkezés még akkor is a Vet. 57.§

(4)bekezdésébe ütközik, ha a II.r. felperesre is kiterjedt volna a panasz. A másodfokú bíróság véleménye szerint az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg a felhasználói panasz valós tartalmát és irányát. Tévesen értékelte a szünetmentes vagy szükségáramforrás igénylésére vonatkozó kérelemnek a panaszhoz való csatolását, melyből nem következik, hogy a felhasználó kifogásolta volna a formanyomtatvány tartalmát vagy a kezelési leírás átadásának hiányát. Az I.r. felperessel szemben előterjesztett panasz tekintetében a másodfokú bíróság kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt, hogy a határozatban megjelölt Vet. rendelkezések a szerződés felmondását még védendő fogyasztó esetében sem tiltják meg, továbbá, hogy a Vet. utaló szabálya folytán a szerződés felmondásáról vagy annak tilalmáról csak a felhasználóval kötött szerződés, a felperes üzletszabályzata, illetve a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései alapján lehet megalapozottan állást foglalni (Vet. 62.§-ának

(8)bekezdése). Az alperes ennek tisztázását elmulasztotta, így a hiányos tényállás és a vonatkozó rendelkezések bemutatásának, értelmezésének elmaradása folytán alaptalan a határozat második és harmadik francia bekezdésében foglalt rendelkezés is. Hangsúlyozta, hogy a Vet. és a Vet.Vhr. a szerződés felmondását és a kikapcsolást akkor is külön-külön szabályozza, ha azok esetenként egymással összefüggnek. A Vet. a védendő fogyasztók körében is csupán az egyes kedvezményekről, illetve a kikapcsolási mentességről rendelkezik, tehát téves az az alperesi állítás, hogy kikapcsolási tilalom esetén felmondásra sincs törvényes lehetőség. A másodfokú bíróság az alperesi határozat negyedik francia bekezdése kapcsán kifejtette, hogy az alperes elmulasztotta megindokolni, hogy az a tájékoztatás, miszerint a szerződés felmondással történő megszűnése esetén a felhasználó nemcsak az I.r. felperessel, hanem más szolgáltatóval is köthet villamosenergia-szolgáltatásra vonatkozó szerződést, miért ütközik a Vet. 48.§-ába. Ezért a határozat negyedik francia bekezdése szerinti jogi következtetés is megalapozatlan, ez okból jogsértő. Az új eljárásra adott iránymutatásban a másodfokú bíróság rögzítette, hogy az első és az ötödik francia bekezdésekben foglalt rendelkezések tekintetében az alperest új eljárásra kötelezni nem kellett, hiszen a felhasználó panasza a II.r. felperesre nem terjedt ki, így nincs olyan kérelmi elem, amely a határozati rendelkezések hatályon kívül helyezése folytán elbírálatlan maradt volna. Nincs akadálya azonban annak, hogy - amennyiben azt a vonatkozó anyagi és eljárási szabályok is lehetővé teszik - az alperes hivatalból megindítson, illetve lefolytasson eljárást e körben. A határozat második, harmadik és negyedik francia bekezdéseiben foglaltak tekintetében az alperesnek meg kell ismételnie a közigazgatási hatósági eljárást, és arra nézve kell megállapítania a tényállást, hogy a hátralékos, ugyanakkor a Vet. szerint szociálisan rászorulóként és fogyatékkal élőként is védendő fogyasztó villamosenergia-szolgáltatásra vonatkozó szerződése felmondható-e az engedélyes részéről. Ehhez elengedhetetlen a felhasználóval kötött szerződés tartalmi vizsgálata, továbbá az I.r. felperes üzletszabályzatának és a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek értelmezése, azoknak a tényekkel, adatokkal való összevetése. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes elsődlegesen a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a panasz - helyes értelmezés szerint - éppúgy vonatkozik a II.r., mint az I.r. felperesre, akik az eljárás alatt ügyfélként nyilatkozatot is tettek. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a szerződés nélküli vételezés jogellenes és olyan kikapcsolási ok, melyre nem vonatkozik a Vet. 36.§

(2)bekezdés b) pontja. Az alperes hangsúlyozta, hogy a II.r. felperes a jogszabályi előírások folytán az a szereplő, aki köteles akár megrendelésre, akár más okból a kikapcsolást végre hajtani, ezért jogszerű volt, hogy a kikapcsolás megtiltására a II.r. felperessel szemben került sor. Állította, hogy az üzletszabályzatbeli formanyomtatványtól eltérő jegyzőkönyv nem elégíti ki a Vet.Vhr. 35.§-ának

(5)bekezdésében meghatározott követelményeket. Érvelése szerint a jogalkotó a fogyatékkal élő fogyasztók egy csoportját különleges védelemben kívánta részesíteni azzal, hogy a kikapcsolásukat megtiltotta. Az egyetemes szolgáltatási szerződés felmondása azzal a következménnyel jár, hogy a szerződés nélküli vételezésre irányadó szabályok szerint kellene számítani a villamosenergiáért fizetendő díjat. Megismételte, hogy a tájékoztató levél nem felel meg a Vet. 48.§-ában foglaltaknak. Előadta, hogy a másodfokú bíróság szerződés felmondhatóságára vonatkozó okfejtése ahhoz vezet, hogy a törvény által biztosított szociális védelem kiüresedik, így a védendő fogyasztók tömegesen válhatnak szerződés nélküli vételezővé. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes nem tisztázta a tényállást, nem vizsgálta az üzletszabályzatot, illetve a Ptk. rendelkezéseit, ezért az új eljárásra utasítás jogszerű volt. Hangsúlyozták, hogy a kikapcsolási tilalom - figyelemmel a Vet. 47.§

(7)és

(8)bekezdéseiben foglaltakra - nem abszolút jellegű. A II.r. felperesre vonatkozó megállapítások kapcsán előadták, hogy a panasz rá nem vonatkozott, így az alperes azon jogsértő módon túlterjeszkedett. Sérelmezték, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmében olyan jogszabályhelyekre is hivatkozott (Vet. 33/A.§, 36.§

(2)bekezdés), amelyeket a határozat nem említ. Hangsúlyozták, hogy a II.r. felperes nem kapott az I.r. felperestől megrendelést a fogyasztási hely kikapcsolására. Véleményük szerint súlyos ténybeli tévedés, hogy a II.r. felperes szerződés nélküli vételezés esetén kereskedelmi tevékenységet végezne. Az I.r. felperesre vonatkozó megállapítások kapcsán előadták, hogy a Vet. 64-65.§-ainak helytelen értelmezésével az alperes tévesen érvel. A Vet. 64.§-ának

(5)bekezdése alapján azt is megállapíthatónak tartották, hogy végső esetben a fogyatékkal élő személyekkel szemben is helye lehet kikapcsolásnak, tehát mentesség őket sem illeti meg korlátlanul. Mindezekre figyelemmel az automatikusan kiküldött felmondólevél jogszerű volt, így nincs szükség a felszólítási eljárás megváltoztatására sem. Álláspontjuk szerint a felmondólevélben megfogalmazott tájékoztatás megfelel a Vet. 48.§-ának, az nem megtévesztő. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272.§

(2)bekezdése és 275.§

(2)bekezdése alapján. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, míg a másodfokú bíróság döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá. A Kúria mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy perbeli esetben a felhasználó olyan nyilvántartásba vett személy, aki nem egyszerűen egy szociálisan rászoruló, ezért fizetési könnyítésre jogosult, hanem olyan fogyasztó, aki a szolgáltatásból azért nem kapcsolható ki, mert életét, egészségét a szolgáltatás megszüntetése, a hálózatból való kikapcsolás veszélyeztetné. Az alperes a panasz előterjesztésekor fennálló tényállásból kiindulva helyesen mérte fel, hogy az I.r. felperes e fokozottan védett felhasználót nem tájékoztatta a Vet. 64.§

(2)bekezdése alapján az igénybe vehető kedvezményekről, a fizetés elmaradása és az áramszolgáltatás megszüntetése között megtehető lépésekről. Az I.r. felperes ezzel szemben a felhasználó elmaradását észleve úgy járt el, mintha egyszerű (átlagos) fogyasztó lenne azzal az eltéréssel, hogy a felszólítás megküldésével némi időt biztosított számára a tartozás rendezésére. Amint ezt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította, az alperes a jogalkotói akaratnak megfelelően értelmezte a Vet. 64.§

(4)bekezdésében foglaltakat akkor, amikor úgy foglalt állást, hogyha a védett (fogyatékkal élő) fogyasztó esetében nem lehet kikapcsolni a szolgáltatást, akkor a szerződés felmondását sem lehet jogszerűen kilátásba helyezni. Tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor a panasz tartalmát, irányát félreértelmezte, illetőleg tévesen ítélte meg II.r. felperes szerepét, potenciális helyzetét. A II.r. felperes ugyanis egyfelől a Vet. 47.§-ának

(10)bekezdése alapján köteles lett volna eleget tenni az I.r. felperestől érkező kikapcsolási megrendelésnek, másfelől azt bármely más, például a szerződés nélküli vételezés miatt ő hajtotta volna végre. Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a II.r. felperesre vonatkozó rendelkezés túlterjeszkedett a panaszban foglaltakon, továbbá arra idő előtt került sor, ezért téves volt a határozat első francia bekezdésének mellőzése is. E körben arra mutat rá a Kúria, hogy a panaszos a vele szemben fellépő és eljáró I. és II.r. felperes magatartását nem tudta elhatárolni, panasza mindkét szolgáltató tevékenységét érintette. A Kúria a szintén mellőzött ötödik francia bekezdés kapcsán rögzíti, hogy - miután úgy foglalt állást, hogy az I.r. és II.r. felperes szerepe nem válik el egymástól a panaszhoz csatolt és ahhoz kapcsolódó formanyomtatvány is vizsgálható volt. A formanyomtatványra, kezelési útmutatóra vonatkozó alperesi kifogások helytállóak, így az ötödik francia bekezdés mellőzése sem volt indokolt, figyelemmel a Vet.Vhr. 35.§

(5)bekezdésben foglaltakra is. A Kúria nem értett egyet a fentiek alapján az alperesi határozat második, harmadik és negyedik francia bekezdésének hatályon kívül helyezése folytán elrendelt új eljárásra kötelezéssel sem. A Kúria a korábbiakban már állást foglalt a Vet. 64.§

(2)bekezdésében foglalt irányadó rendelkezéseinek kötelező alkalmazásáról és a Vet. 64.§

(4)bekezdésének helyes értelmezéséről, amelyből következik, hogy védett fogyasztó esetében a kikapcsolást és a szerződés felmondását nem lehet egymástól elkülönült intézményként vizsgálni, ezt az üzletszabályzat sem támasztja alá. Miután ezek összefüggő intézkedések, és a védett fogyasztóval szemben nem lehet az átlagos fogyasztóval szembeni eljárást követni, és részére automatikus felmondó levelet kiküldeni, ezért helytállóan tiltotta meg az alperes a második francia bekezdésben a szerződés megszüntetését, illetőleg a harmadik bekezdésben az erre utaló levél küldését. A fentiek szerint - szemben a másodfokú bíróság álláspontjával ehhez a rendelkezéshez az üzletszabályzat és a Ptk. összevetése, azaz további tényállás tisztázás szükségtelen. A negyedik francia bekezdéssel kapcsolatban egyetért a Kúria az elsőfokú bírósággal abban, hogy az új kereskedelmi szerződés lehetőségéről való tájékoztatás a Vet. 48.§-ába ütközik. Megjegyzi, hogy ezt a hivatkozást tartalmazza az alperes határozata is, téves tehát a másodfokú bíróságnak az indokolás hiányosságára tett megállapítása. A Kúria osztja azt az alperesi érvelést, hogy az a fogyasztó, aki az alacsonyabb árat sem tudja kiegyenlíteni és a jogalkotó szándéka szerint védelemben részesül, nyilvánvalóan nem hozható jogszerűen olyan helyzetbe, hogy még magasabb árat kényszerüljön fizetni a szolgáltatásért. Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Az alperes perköltséget nem kért, ezért erről a felülvizsgálati bíróságnak rendelkeznie nem kellett. kérdésről a A pervesztes I.r. és II.r. felperesek a Pp. 78.§

(1)bekezdése és 82.§

(2)bekezdése, továbbá a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§

(2)bekezdése alapján kötelesek a tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a fellebbezési, illetőleg a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46.§

(1)bekezdése és 50.§

(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,

1. május
2. Dr. Tóth Kincső s.k. tanácselnök, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Szilas Judit s.k. A kiadmány hiteléül: tisztviselő