Mfv.10374/2007/7 – Kúria

(4)bekezdésében meghatározott jogkövetkezmény alkalmazását kérte. Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1986-tól fennállt jogviszonyában pedagógusként dolgozott az alperesnél, ahol testnevelés-földrajz szakos tanárként csak testnevelést tanított. Az alperes

1. június 13-án előzetesen arról értesítette a felperest, hogy az új tanévben csak egy első és egy ötödik osztályt tudnak indítani, ami jelentős óraszám elvonással jár, és létszámcsökkentésre kerül sor; a felperesnek nem tudnak feladatot biztosítani, ezért
2. szeptember 1-jétől fel fogják menteni. Erre a
3. augusztus 10-én kelt felmentéssel került sor, amit az alperes az önkormányzat képviselő-testülete határozatának az alperest érintő döntésével indokolt, és arra is hivatkozott, hogy a felperes további foglalkoztatására nincs lehetőség. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a fenntartói határozat következményeként - amely az alperes engedélyezett létszámkeretét 50-ről 48-ra módosította - a felperes továbbfoglalkoztatása nem volt lehetséges, mivel a korábban (2003-ban, 2004-ben) ajánlott foglalkoztatási lehetőségeket visszautasította, és az általa kizárólag vállalt testnevelés órák tekintetében az óraszám jelentősen csökkent. Az elsőfokú bíróság nem találta megállapíthatónak a Kjt.
4. §

(1)bekezdés b) pontjában szabályozott felmentési korlátozást illetően az alperesi szabályszegést, mivel a felperes az alperesnek nem jelentette be, hogy egyedülálló és két gyermeket tart el. Ugyanakkor a felperes életkörülményeit értékelve (a táppénzen lévő felperes helyett a férje vitte el az ebédet, a pedagógusok álláskereső honlapján a férje mobilszámát tüntette fel, és a férje tartotta esetenként a kapcsolatot az iskolával) nem látta bizonyítottnak az egyedülállóságot. A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.636.229/2006/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte még, hogy a felperes által hivatkozott két alsó tagozatos tanító jogviszonyának megszüntetésére a felperessel közölt felmentést követően került sor, továbbá a felmentés után
2. januárjában történt hirdetésnek, amelyben az alperes földrajz szakos tanárt keresett, sincs jelentősége. A felmentést megelőzően az alperesnek nem volt mit felajánlania a felperes részére, a 2003-ban GYES-re távozott D. M. testnevelés-földrajz szakos tanárnő helyét és az osztályfőnökség átvételét a felperes visszautasította, így a tanárnő helyére még ekkor került alkalmazásra helyettesítéssel L. R., ezért ezt a foglalkoztatást a felperes nem kifogásolhatja. Az egyedülállóság tekintetében utalt még arra, hogy az erre szolgáló nyomtatványon való bejelentés elmulasztása miatt a felperes megszegte az Mt.
3. §-ában előírt együttműködési kötelezettségét, emellett a felperes „mereven elzárkózó" magatartásával az alperes bizonyította a felmentés különös indokoltsága megvalósulását. A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a Kjt.
4. §

(2)és

(3)bekezdései megsértésére, a tényállás iratellenes megállapítására hivatkozott, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a

1. augusztus 15-én közölt felmentés indoka nem valós és okszerű, mivel az alperes a két tanítónő jogviszonyának a 2004/2005-ös tanév végével (azaz a felmentés előtt) közös megegyezéssel megszüntetésével a két fős létszámcsökkentést végrehajtotta. Az elsőfokú bíróság azt is figyelmen kívül hagyta, hogy G. I. „félállású" úszóoktató a 2005/2006-os tantárgyfelosztásban már nem szerepelt, így a létszám ezáltal is csökkent. Amiatt is jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítéletet, mert az eljárt bíróságok nem a felmentéskor vizsgálták a másik munkakör felajánlási kötelezettség teljesítését, hanem a két évvel korábbi időszakban, holott az alperes a felmentési idő alatt a felperes képzettségének megfelelő tanári állást hirdetett, és az állást be is töltötte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Érvelése szerint, ha a két tanítónő távozására a felperes felmentését követően került volna sor, ez sem jelenti a létszámleépítés „automatikus" megtörténtét, mivel a felperesnek ezen munkakörök betöltésére nincs megfelelő képzettsége. G. I. pedig már a 2004/2005-ös tanévben a Kht.-hoz tartozó uszodában dolgozott, így a felmentéskor a felperes számára felajánlható munkakör nem volt. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a Pp. 275. §

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A perbeli felmentés indokát képező fenntartói határozat az alperes engedélyezett létszámkeretének 50-ről 48-ra csökkentését rendelte el. A felmentés jogszerűsége ezen - a felperes által a felülvizsgálati eljárásban nem vitatott - indok alapján volt vizsgálható. Ennek megfelelően a felmentés indoka nem az oktatási intézmény meglévő létszámának csökkentése, hanem az engedélyezett létszámkeret, azaz a betölthető munkakörök (státuszok) számának csökkentése volt, függetlenül attól, hogy az adott időszakban az engedélyezett munkakörökből mennyi volt betöltve. Az oktatási intézmény engedélyezett létszámkeretének a fenntartó által elrendelt csökkentése esetén az intézmény jogosult dönteni arról, hogy a közoktatásra vonatkozó jogszabályok, és a jóváhagyott szervezeti és működési szabályzat által megszabott keretek között mely munkakör vagy munkakörök megszüntetése lehetséges. Az előbbiekből következően a létszámkeret (a munkakörök) csökkentése végrehajtása szempontjából annak volt jelentősége, hogy a felperes testnevelő tanári munkaköre megszüntetésével az alperes engedélyezett létszámkerete a fenntartói döntésben megadott adatok szerint csökkent-e. Ezzel ellentétben az eljárt bíróságok csupán azt vizsgálták, hogy a felperes által oktatott testnevelés szakon az alperes évek óta nem tudta a kötelező óraszámot biztosítani, ezért a munkakör fenntartása már nem volt lehetséges. A felperes felmentése indokolására tekintettel a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott két tanító közalkalmazott jogviszonyának közös megegyezéssel történt megszüntetésének annyiban van jelentősége, hogy ez jelentette-e egyben az adott munkakörök (státuszok), vagy azok egyike megszüntetését is. Ez esetben ugyanis - pl. ha a tanítónői feladatokat más pedagógusok között megosztotta az alperes, és a státuszt nem töltötte be az adott közalkalmazotti jogviszony megszüntetése munkakör (létszámkeretbe tartozó státusz) megszüntetésként beleszámít a fenntartói döntés szerinti csökkentendő létszámkeretbe. Ennek megállapításához a bizonyítás kiegészítése szükséges azzal, hogy a felmentés indokát, miszerint az alperes a felperes munkaköre megszüntetésével a fenntartó perbeli döntését annak számszerű keretei között hajtotta végre [Kjt. 30. §

(1)bekezdés b) pont], az alperesnek kell bizonyítania. A perbeli felmentési indok valós volta eszerint a meglévő munkakörök számától, és nem pedig a munkakör betöltöttségétől függ. Az alperesi döntés alapján megmaradó munkakörök betöltöttségének abból a szempontból van jelentősége, hogy a létszámkeret csökkentésekor volt-e a felperes számára a perbeli időben hatályos Kjt. 30. §

(3)bekezdése szerinti felajánlható üres munkakör. A felperes ugyanis csak akkor volt a Kjt. 30. §

(1)bekezdés b) pontjában előírt feltételek fennállása esetén is felmenthető, ha az alperesnél nem volt a képzettségének megfelelő betöltetlen munkakör, vagy az ilyen munkakörbe áthelyezéséhez nem járult hozzá. A képzettségnek megfelelő felajánlható munkakör meglétét a felmentés közlésének időpontjához képest kell vizsgálni, mivel a felmentés a közléssel hatályosul, ezért a későbbi - akár a felmentési idő alatt - bekövetkező változásoknak nem volt jelentősége. Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a

1. augusztus 10én kelt felmentés jogszerűsége szempontjából nincs jelentősége, hogy az előző években folyamatosan visszautasította az alperes által ajánlott, a másik (földrajz) szakjának is megfelelő munkaköröket. A megismételt eljárásban eszerint meg kell állapítani a felmentés közlésének időpontját, és azt, hogy ekkor volt-e a felperes mindkét szakja szerinti képzettségének megfelelő be nem töltött (üres) munkakör. Az előbbiek - a felmentési indok valós volta és a betölthető üres munkakör - tisztázását követően lehetett volna vizsgálni a Kjt.
2. §

(1)bekezdés b) pontjában szabályozott felmentési korlátozást. A felperes felülvizsgálati kérelmében azonban nem vitatta az egyedülállóság bizonyítottsága hiányával, és a bejelentés elmulasztása miatt az együttműködési kötelezettség megszegésével kapcsolatos jogerős ítéleti megállapításokat. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az elsőfokú ítéletre kiterjedően - a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Pp. 275. §

(5)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás költségét csupán megállapította azzal, hogy annak viselése felől az új határozatot hozó bíróság dönt. A 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a és az Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében a felülvizsgálati eljárás illetéke az állam terhén marad. Budapest,

1. január
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő