Bf.29/2014/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette miatt 3 év 6 hó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította továbbá, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. E határozat ellen az ügyész súlyosbításért, hosszabb tartamú börtönbüntetés kiszabása céljából, míg a vádlott a cselekmény súlyos testi sértés bűntetteként történő minősítése végett, a védő pedig eltérő minősítés, illetve enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a vádlott terhére irányuló fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára - az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészítette ki: - Az elszenvedett bántalmazás folytán a sértettnél az egyik tüdőfél összeesésével járó ún. „feszülő légmell” alakult ki. Ez orvosi beavatkozás hiányában visszafordíthatatlan folyamatot indított volna el, mindenekelőtt a légzésfunkciók gyengülését, amely egy idő után a keringési rendszer teljes összeomlásához és a halál bekövetkezéséhez vezetett volna (szakértő1 igazságügyi orvosszakértő véleménye - 16. számú tárgyalási jegyzőkönyv 23. oldal). Az ekként kiegészített tényállás mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a rendelkezésre álló bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. -----------------------A bizonyítási eljárás lefolytatása a perrendi előírásoknak megfelelően történt meg, olyan körültekintéssel, hogy az ügy lényeges részletei megnyugtatóan tisztázhatóvá váltak. Így az előzmények körében az alkoholfogyasztás ténye, majd az, hogy a szemmel láthatóan leittasodott vádlott előbb tenyérrel, kevéssel később pedig egy partvissal bántalmazta a sértettet. Noha a tettlegesség lefolyását - a helyszín adottságaira is visszavezethetően - senki nem kísérte figyelemmel, az mégis megállapítható volt, hogy a szomszédos bódéban tartózkodó tanú1 közvetlenül a hangoskodás után beszélt a hátát és az oldalát fájlaló sértettel. Hangsúlyozottan a vádlott jelenlétében, aki ekkor is ingerülten, feldúltan viselkedett, fenyegetőzött, mert nem találta telefonját. Nyilvánvaló volt, hogy a sértett a hajas fejbőrének repesztett sebzését, valamint a bal, illetve jobb oldali bordáinak sorozatos, néhány esetben darabos törését idegenkezűségtől, tompa erőbehatás folytán szenvedte el. A sérülések anatómiai elhelyezkedéséből következően álló testhelyzetben, amikor hátulról, felülről lefelé irányuló csapások érték. Ez utóbbi kérdéseket az elsőfokú bíróság igazságügyi orvosszakértő bevonásával tisztázta, köztük azt is, hogy a kétoldali bordatörések milyen következménnyel jártak. A mellkasfél egészére kiterjedő zúzódások alatt a tüdőállomány is sérült, oly mértékben, hogy traumás légmell alakult ki, amely közvetlen életveszélyes állapotot eredményezett. A tettlegességet érintően a vádlott ténybeli beismerő vallomást tett, melyet a sértett előadása mindenben igazolt. Ellentmondások mindössze az ügy lényegét alig érintő, vagy egyenesen lényegtelen körülmények tekintetében merültek fel, olyan részletek vonatkozásában, melyek a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentéktelennek mutatkoztak. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét is messzemenően teljesítette. A fentiek szerint kiegészített, jogorvoslattal egyébként sem támadott tényállása tehát megalapozott, így az - tekintettel a Be.352.§

(2)bekezdésére - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. A cselekmény minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az önhibából eredően leittasodott vádlott cselekményének értékelésekor a tárgyi oldalon jelentkező ismérvek vizsgálatára helyezte a hangsúlyt. A vádlott szándékosan bántalmazta a sértettet, kezdetben tenyérrel mért pofonütésekkel, majd a kezébe kerülő partvis mintegy 2,53 centiméter vastagságú nyelével és felmosó részével. A szóban forgó eszközzel többször is a sértettre sújtott, olyképpen, hogy a jobb és a bal oldali mellkasfelet minimálisan egy-egy nagy erejű ütés érte. Ekként a szándéka bizonyosan testi sértés okozására irányult. A bántalmazással okozati összefüggésben a sértett közvetlen életveszélyes sérüléseket szenvedett. A bekövetkezett eredmény tekintetében a vádlottat - ahogyan arra az elsőfokú bíróság hibátlan érveléssel rámutatott - mindössze hanyag gondatlanság (negligentia) terhelte. A mellkasra bottal, fával mért eszközös csapások ugyanis nem szükségszerűen járnak a tüdő bevérzésével, a tüdőállomány zúzódásával, még akkor sem, ha az ütések nagy erejűek. Különösen igaz ez a megállapítás akkor, ha az ütések viszonylag kisebb számban és álló testhelyzetben érik a sértettet, anélkül tehát, hogy a testének valamelyik része - tipikusan egyensúlyvesztés után - kemény felülethez támaszkodna, vagy feszülne. Ugyanakkor kellő figyelem mellett a vádlott is felismerhette volna, hogy a mintegy hatvan esztendős, hajléktalan életmódja miatt leromlott fizikai állapotú sértett akár életveszélyes sérüléseket is szenvedhet, ezt a körültekintést azonban elmulasztotta. Így törvényes a cselekményének a Btk.164.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerinti minősítése. Következésképpen az ezt sérelmező fellebbezések eredménytelennek bizonyultak. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság némileg pontatlanul tárta fel. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette esetén az életveszély közvetlen volta nem súlyosító körülmény, mert ez a bűncselekmény alaptípusa (BH 2002/258. számú eseti döntés II. pontja). Ez okból az erre való utalást mellőzni kellett. Ezzel szemben további enyhítő körülmény, hogy a bekövetkezett eredmény tekintetében a vádlottat mindössze hanyag gondatlanság terhelte. E kiegészítések ellenére is helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a büntetlen előéletű és a sértett kifejezett megbocsátását élvező vádlottal szemben a középmértéket el nem érő tartamú szabadságvesztést szabott ki. Az alkalmas a Btk.79.§-ában megfogalmazott célok eléréséhez, ezért a megváltoztatására nincs törvényes indok és lehetőség. Ekként a súlyosbításra, illetve az enyhítésre irányuló jogorvoslati kérelmeket sem találta a másodfokú bíróság megalapozottnak. Törvényesek voltak az egyéb rendelkezések is, ezért a másodfokú bíróság a Be.371.§

(1)bekezdésében írtak szerint az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapul. P é c s,

1. május
2. Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Bencze Beáta s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 12.B.413/2013/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.29/2014/
4. számú végzése folytán a
5. évi május hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke