A határozat elvi tartalma: A lakhely létesítéséhez nem elegendő a lakcím bejelentése, az életvitelszerű tartózkodásnak is meg kell valósulnia. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.187/2014/6.szám A Kúria a Dr. Szobonya Tamás József ügyvéd (cím) által képviselt Felperes (cím) felperesnek a ... jogi ügyintéző által képviselt Borsod-Abaúj Zemplén Megyei Kormányhivatal (3525 Miskolc, Városház tér 1.) alperes ellen lakcím-nyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- november
- napján kelt 14.K.27.312/2013/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tartott – tárgyaláson kívül meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi 14.K.27.312/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperes - aki eredetileg ... szám alatt létesített lakcímet bejelentése folytán a Gagyvendégi - Gagybázot - Szászfa - Pamlény Keresztéte Községek Önkormányzatának Körjegyzője
- október
- napján a személyi adat- és lakcímnyilvántartásba bejegyezte, hogy a felperes lakóhelye a Felperes címe szám alatti lakcím, egyúttal számára a 472711VL azonosító számú személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványt kiadta. A körjegyző ezt követően 19 fő keresztétei lakos bejelentésére hivatalból a lakcímbejelentés kivizsgálását rendelte el, majd a fenti lakcímet fiktívvé nyilvánította, és a bejelentésre vonatkozó döntését saját hatáskörében visszavonta. A felperes kizárásra irányuló kérelmére tekintettel a továbbiakban Encs Város Önkormányzat Jegyzője járt el,
- január
- napján helyszíni szemlét,
- január
- napján tárgyalást tartott. Mindkét eljárási mozzanat azzal az eredménnyel járt, hogy a keresztétei ingatlanban sem a felperes, sem más nem lakik életvitelszerűen, a felperest nem ismerik. A felperes
- január
- napján korábbi lakóhelyén tartózkodási helyet létesített. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal felügyeleti eljárásban a felperes lakcímbejelentésének kivizsgálása ügyéből az encsi jegyzőt kizárta, és az eljárás lefolytatására Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzat Jegyzőjét (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) jelölte ki. Az elsőfokú hatóság széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le,
- augusztus
- napjára tárgyalást tűzött ki, amelyen a felperes az idézés ellenére nem jelent meg. A meghallgatott tanúk egybehangzóan, ismételten úgy nyilatkoztak, hogy a felperest nem ismerik, az ingatlanba történő beköltözéséről, életvitelszerű otttartózkodásáról nem tudnak. A hatóság
- szeptember
- napján értesítés nélküli helyszíni szemlét is tartott, amikor az ingatlanba nem jutottak be, de megállapítást nyert, hogy az ingatlan feltehetően kétszobás és a helyszíni szemle időpontjában lakatlan. Az elsőfokú hatóság
- szeptember
- napján ismételt tárgyalást tartott, melyen a felperes megjelent ugyan, azonban a nyilatkozattételt megtagadta. Az elsőfokú hatóság
- szeptember
- napján kelt 844.56826/
- számú határozatában a felperes lakóhely létesítésének bejelentését elfogadó,
- október
- napján kelt döntést visszavonta, valamint az ITVBH.2010/
- sorszámú lakcímbejelentő-lap adatait törölte, egyúttal a lakóhely bejelentésének elfogadására irányuló kérelmet elutasította. Megállapította, hogy a felperes lakóhelyadata
- május
- napjától kezdődően ... szám. Az indokolás hivatkozott a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló
- évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 26.§-ának
(1)és
(4)bekezdéseire, valamint az Nytv. végrehajtásáról szóló 146/1993.(X.26.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 34.§
(1)bekezdésére is. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes
- december
- napján kelt B-HAT/909-9/
- számú határozatával az elsőfokú döntést helyben hagyta. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint téves a felperes azon hivatkozása, hogy a jegyző hatáskörét túllépve folytatott le eljárást, mivel a Vhr. 34.§
(1)bekezdése, az ún. egyéb ok kategóriája, a perbeli esetre is vonatkoztatható, ezért a semmisségre való hivatkozás alaptalan. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hatóságok jogszerűen alapították döntésüket arra a tényre, hogy a felperes esetében nem valósult meg az életvitelszerű tartózkodás, amelyet az Nytv. 5.§
(2)bekezdésében foglaltak szerint maga a jogalkotó is előírt. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a döntés meghozatala során a hatóság sem vonatkoztathatott el azon körülménytől, hogy az érintett időszakban tömeges bejelentkezések történtek Keresztétén, és ebből kifolyólag 35 személy esetében indult hivatalból eljárás arra alapítottan, hogy a tömeges lakcímbejelentések tömeges beköltözéssel, illetőleg beköltözéssel szinte egyáltalában nem párosultak. Álláspontja szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) azon rendelkezése, miszerint a hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást, alapot ad arra is, hogy a hatóság vizsgálódjon, vajon a felperes adott-e utánküldési megbízást a Magyar Postának, illetőleg bejelentette-e a gépjárműnyilvántartásba lakcímének megváltozását. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a fentiek szerint a hatóságok a bizonyítási eljárást teljes körűen lefolytatták, az megalapozottan vezetett a tényállásban megállapított eredményre, ezért a tényállást teljes körűen tisztázottnak értékelte. Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványát mellőzte, tekintettel arra, hogy az érintett keresztétei ingatlan tulajdonosa, N.Á. a rá vonatkozó eljárásban meghallgatásra került, melyet az eljáró bíróság 14.K.21.713/
- számon folytatott le. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, azaz az első- és másodfokú hatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a semmisségi ok fennáll, tekintettel arra, hogy az adott kérdéskörben az elsőfokú hatóság nem rendelkezett hatáskörrel. A Vhr. 34.§
(1)bekezdését úgy értelmezte, hogy a jegyző csak abban az esetben vizsgálódhat, ha egyrészt a lakcím nem valós, azaz nem létező lakcímre kérik a bejegyzést, másrészt akkor, ha nem jogos a bejegyzés, pl. a szállásadó nem adta hozzájárulását, illetőleg a harmadik esetben, amikor egyéb ok indokolja a vizsgálat lefolytatását. Utóbbi esetben azonban csak olyan indokok merülhetnek fel, mint a bejelentés formai hiányosságai. Az eljáró elsőfokú bíróság ilyet nem tárt fel, a semmisségre vonatkozó érveket nem cáfolta meg, ítélete jogsértő. A felperes véleménye szerint az az alperesi álláspont, miszerint a lakóhelyhez az életvitelszerű ott-tartózkodás szükséges, téves vélemény, mivel ez éppúgy vonatkozhat a tartózkodási helyre, sőt, az életvitelszerűség éppen a tartózkodási hely fogalmához kapcsolható elsősorban. Több, egymással konkuráló lakóingatlan esetén ugyanis az összes körülmény együttes vizsgálata alapján lehet megállapítani, hogy ténylegesen mely ingatlan szolgál a magánszemély életvitelszerű lakóhelyéül. A fentiek alapján a tanúk nyilatkozata nem lehetett alkalmas az életvitelszerű tartózkodás cáfolatára, különösen az általuk közölt homályos tények alapján. Véleménye szerint a hatósági döntés és az ítélet is csorbítja állampolgári jogait, összeegyeztethetetlen a szabad lakó- és tartózkodási hely megválasztásának jogával. Cáfolta, hogy a bejelentés egyben az életvitelszerű ott-tartózkodásra is nyilatkozatként szolgálna, a bejelentési kötelezettség mögött ilyen elvárás szerinte nincs. A felperes álláspontja szerint az alperes által felhívott OBH.7079/2010. számú ügyben keletkezett ombudsmani jelentés a jelen ügyben irreleváns. A felperes előadta továbbá, hogy a bejelentési kötelezettség a beköltözést követően 3 napon belül áll fenn, azonban nem tilos megelőzőleg bejelentést tenni, melyhez képest a beköltözési kötelezettségre határidőt a jogalkotó nem szabott. A felperes megjegyezte, hogy a vele és társaival szemben intellektuális közokirat hamisítás bűntette miatt indult büntetőeljárást a nyomozóhatóság bűncselekmény hiányában 2013. augusztus 12. napján megszüntette. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a Vhr. 34.§
(1)bekezdés utolsó fordulata megalapozza az eljáró hatóságok hatáskörét. Hangsúlyozta, hogy az egyéb ok kategória a jogszabályi rendelkezéseknek való meg nem felelést jelenti és nemcsak a formai hiányokra utal. Az életvitelszerűség tekintetében ismételten hivatkozott az Nytv. 5.§
(2)bekezdésére, illetőleg arra, hogy a törvény hatálya alá tartozó polgár köteles a beköltözés, vagy kiköltözés után 3 munkanapon belül lakóhelyének lakcímét megjelölni, illetőleg a nyilvántartásba-vétel céljára bejelenteni. Az életvitelszerűség definíciója - álláspontja szerint - az Nytv.ben egyértelműen rögzített, a jogalkotói akarat és annak megfogalmazása egyezik a hétköznapi nyelv értelmezésével, melyet alátámaszt az eddigi bírói gyakorlat is. Hangsúlyozta, hogy a hatóság nem kívánta csorbítani a szabad lakó- és tartózkodási hely megválasztásának jogát, de amennyiben felmerül annak lehetősége, hogy valaki a hatóság félrevezetésével nem a tényleges ott-lakás szándékával létesít lakóhelyet adott településen, a hatóság köteles eljárni annak tisztázása érdekében, és megtenni a szükséges intézkedéseket. Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes félreértette az alperesnek az ombudsmani állásfoglalások kérdésében kifejtett érveléseit. Az alperes hangsúlyozta, hogy egyértelmű megállapítást tett, miszerint a felperes nem költözött be a perbeli ingatlanba, ott életvitelszerűen nem élt, így a jogszerű állapot helyreállítása az eljárás lefolytatását követően csak úgy biztosítható, ha korábbi bejelentett lakcíme éledt fel, és ezt a nyilvántartási program is így kezeli. Az alperes továbbá utalt a jóhiszeműség elvére is, amelyet - álláspontja szerint - az eljárás során a hatóságnak figyelembe kellett vennie. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá. A felperes tévesen értelmezte a jogszabályi rendelkezést, mivel a Vhr. 34.§
(1)bekezdés harmadik fordulata éppen arra utal, hogy a jegyző ellenőrzi a bejelentett lakcím valódiságát, az eljárásra tehát hatáskörrel rendelkezik, ennek folytán a felperes semmisségre való hivatkozása alaptalan. Az ügy érdemi megítélése szempontjából jelentősége van az Nytv. 5.§
(2)bekezdésében foglalt definíciónak mely szerint a polgár lakóhelye az az ingatlan, amelyet napi rendszerességgel, életvitelszerűen használ, illetőleg tartózkodási helye az az ingatlan, ahol lakóhelye tényleges elhagyásának szándéka nélkül 3 hónapnál hosszabb ideig tartózkodik. A felperes esetében megállapítható volt, hogy a lakóhelyadat vonatkozásában olyan címet tartalmaz, amely nem tölti be azt a rendeltetését, amelyet az Nytv. rendelkezései megfogalmaznak, ugyanis Keresztétén nem élt napi rendszerességgel, életvitelszerűen, ezt a megállapítást sem a közigazgatási sem a bírósági eljárásban nem tudta cáfolni. Az életvitelszerű ott-lakás ugyanis nem egyenlő az ott-lakás látszatának keltése céljából történő bejelentkezéssel. Az a tény pedig, hogy lakcímének fiktívvé nyilvánítását követően
- január
- napján tartózkodási helyet létesített a nyilvántartás szerinti korábbi lakóhelyén, nem törvényesíti azt a jogszerűtlen állapotot, mely azzal állt elő, hogy
- október
- és
- január
- napja között Keresztétén úgy rendelkezett lakóhellyel, hogy ott nem lakott életvitelszerűen. Mindezt a Ket. felhatalmazása alapján a tényállás tisztázása körében a hatóságok teljes körűen feltárták, miként ezt az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan megállapította. A felperesnek az előzetes bejelentésre és utólagos beköltözésére való fejtegetését a Kúria értelmezhetetlennek értékelte, tekintettel arra, hogy a törvényi tényállás azt az életszerű helyzetet rögzíti, amikor a polgár beköltözése bejelentkezési kötelezettséget keletkeztet és nem a fordítottját. A Kúria egyetért az alperessel abban, hogy nem hivatkozott az OBH.7079/
- számú ügyben keletkezett ombudsmani jelentésre, így az ezzel kapcsolatos felperesi hivatkozás téves. Ezzel szemben a hivatkozott AJB-267/
- számú ügyben készült jelentés az alperes véleményét támasztja alá. A Kúria álláspontja szerint sem a hatósági döntés, sem az ítélet nem csorbítja a felperes szabad lakó- és tartózkodási hely megválasztásához való állampolgári jogait, mivel perbeli esetben a felperes lakóhely választását, a választott helyre történő beköltözését nem akadályozta a hatóság, mindössze a nyilvántartási bejelentés valóság tartalmát vizsgálta a jogszabályi felhatalmazás alapján. Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperest az eljárásban nem jogi képviselő képviselte, így részére - pernyertessége ellenére - a Pp. 75.§
(1)és
(3)bekezdései alapján perköltség nem állapítható meg, ezért erről rendelkezni nem kellett. A pervesztes felperes Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,
- május
- Dr. Tóth Kincső s.k. tanácselnök, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró