Bhar.169/2014/3 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés). Ezért a vádlottat 2 (kettő) év szabadságvesztésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra ítéli. A szabadságvesztést börtönben rendeli végrehajtani. A vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A Csongrád Megyei Bíróság 2.B.374/2005/

1. számú ítéletével kiszabott 2 (kettő) év börtön végrehajtását elrendeli. Kötelezi a vádlottat 107.564,- (százhétezer-ötszázhatvannégy) forint bűnügyi költség megfizetésére a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívására az államnak. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Szegedi Járásbíróság a
2. április
3. napján kihirdetett 27.B.1197/2012/
4. számú ítéletével a vádlottat kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt 2 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Csongrád Megyei Bíróság 2.B.374/2005/
5. számú ítéletével kiszabott 2 év börtön végrehajtását. Kötelezte a vádlottat 107.564- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében. A Szegedi Törvényszék a
6. február
7. napján kihirdetett 3.Bf.856/2013/
8. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottat a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a másodfokú ítélet megalapozatlansága miatt, annak megváltoztatása, a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett. A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést azzal a módosítással tartotta fenn, hogy a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozta. Az ítélőtábla az ügyész módosított fellebbezését alaposnak ítélte. A harmadfokú bíróság a Be.
9. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást, míg a

(2)bekezdés alapján az ítélet minden rendelkezését felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Az első fokon eljárt Szegedi Járásbíróság hiánytalan és megalapozott tényállást állapított meg, azt a másodfokon eljárt Szegedi Törvényszék csupán a vádlott személyi körülményei tekintetében egészítette ki. Az első fokú ítélet tényállását a másodfokú bíróság is elfogadta, mely tényállást az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, attól eltérő tényállás megállapítására ezért a másodfokú eljárásban nem is kerülhetett sor. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapította, mert nem bizonyítható, hogy a vádlott magatartása elérte a büntethetőség fokát, valamint az sem, hogy a gyermek testi, érzelmi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésének konkrét, közvetlen veszélyeztetettsége Bhar.I.169/2014/

1. alakult ki, mert a szakvélemény is csak absztrakt és távoli következményeket fogalmazott meg. Ezért a vádlottat bizonyítékok hiánya okából felmentette. A harmadfokú bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság ezen jogi álláspontja téves. Szükségtelenül utalt a törvényszék a szülők megromlott kapcsolatára, a láthatással kapcsolatos problémákra és a házastársak közötti jó viszony fenntartásával kapcsolatos kötelezettségekre, mert ez a vád tárgyát nem képezte és nem része az első fokú ítélet tényállásának sem. A fentieken túl irreleváns a másodfokú bíróságnak a kialakult bírói gyakorlatra történő hivatkozása is, hiszen a hivatkozott ügyben (BH
2. évi
3. számú jogeset) közel három év alatt három esetben került sor a gyerekkorú sértett bántalmazására, de mindhárom esetben a gyermeknek az általános nevelési elvek szerint is igen negatív magatartása motiválta a vádlott cselekményét, mivel belelökte kisebb testvérét az üvegbe, a szüleit megtévesztve azok engedélye nélkül, felügyelet nélkül kerékpározott a Duna parton, és önkényesen átjavította az ellenőrzőkönyvbe beírt érdemjegyeket. A jelen ügyben azonban nem eseti bántalmazásról van szó. Így a fentieket az ítélőtábla a másodfokú ítélet jogi indokolásából mellőzte. Az irányadó tényállás szerint a vádlott megfelelő indok nélkül két éven át a sértettet rendszeresen bántalmazta, mely hetente több alkalommal történő pofonütést, havi rendszerességgel komolyabb, percekig tartó bántalmazást, hajhúzást, földre rántást, testszerte ütlegelést, alkalmanként a sértett fejének falba verését jelentette. A gyermekvédelemről és gyámügyi igazgatásról szóló
4. évi XXXI. törvény
5. január
6. óta hatályban lévő
7. §

(5)bekezdése a gyermek bárminemű bántalmazását, testi fenyítését tilalmazza. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott magatartása messze túlmutat a szülői fegyelmezői jogkörön, az nem esetleges és okkal történő bántalmazását jelentette a sértettnek, hanem egy 2 éven át tartó folyamat volt, mely a lelki terroron túl testi fenyítésben nyilvánult meg. Nyilvánvaló, hogy a vádlott által kifejtett lelki terror eredménye mutatkozott meg a sértettnél kimutatható teljesítménykényszerben. A sértett elköltözésének időpontjában, azaz

1. március 10-én hatályban lévő Btk. szerint a kiskorú veszélyeztetése akkor valósul meg, ha a kiskorú nevelésére köteles személy, e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti. Az elkövetéskori magatartása pontos meghatározásának azért van jelentősége, mert az elbíráláskor hatályban lévő Btk. már az érzelmi fejlődés veszélyeztetését is tartalmazza és erre a másodfokú bíróság ítélete is hivatkozott a másodfokú határozat
2. oldal
3. bekezdésében. Annak megállapítása, hogy történt-e súlyos kötelességszegés és ez a sértettet veszélyeztette-e, a jogi értékelés során a bíróság feladata akkor is, ha ennek vizsgálatához szakértő bevonása szükséges. A harmadfokú bíróság álláspontja szerint a két éven át tartó folyamatos, gyakran ok nélküli bántalmazás a szülői kötelesség súlyos megszegésének minősül, és az hogy ez a sértett erkölcsi fejlődését veszélyeztette, szintén megállapítható. A szakértő a másodfokú ítéletben írtakkal ellentétben azt állapította meg, hogy a vádlott fizikailag és lelkileg bántalmazó viselkedése súlyos mértékben károsította a sértett személyiségfejlődését, az számára lelki traumát okozott, a sértett pszichés traumán esett át és ez a kiskorú értékrendjét, lelki fejlődését veszélyeztette. A sértett erkölcsi fejlődését tehát konkrétan és közvetlenül veszélyeztette a vádlott magatartása, és a veszélyeztetettséget egyébként mindig a sértett oldaláról kell vizsgálni. Az, hogy felnőttként a sértettnek lesz-e problémája a kapcsolataiban, valóban csak feltételezés, ez azonban már nem a veszélyeztetés, hanem az azon túl beálló káros következmény, a vádlott veszélyeztető magatartásának az esetleges következménye. A kiskorú veszélyeztetésének bűntette azonban veszélyeztető bűncselekmény. A káros következmény tényleges létrejötte nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, az csupán súlyosító körülmény lenne. A veszélyeztetés, mint eredmény bekövetkezése pedig kétséget kizáróan megállapítható. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság büntetőjogi álláspontját osztotta. A harmadfokú bíróság vizsgálta, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori törvényt kell-e alkalmazni. Az elbíráláskori hatályban lévő Btk. tényállása már az érzelmi fejlődés veszélyeztetését is tartalmazza. Bhar.I.169/2014/
4. Figyelemmel arra, hogy a vádlott cselekménye az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályban lévő törvény szerint is a sértett erkölcsi fejlődését veszélyeztette, így büntetőjogi felelőssége mindkét törvény szerint megállapítható. A büntetési tétel is azonos a két törvényben és a büntetés kiszabása során mindkét törvény szerint a középmérték az irányadó. Ugyanakkor a feltételes szabadságra vonatkozó enyhébb szabályokra figyelemmel, az elbíráláskori törvény tesz lehetővé összhatásában kedvezőbb elbírálást, ezért az ítélőtábla azt alkalmazta. Erre figyelemmel a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. (
5. évi C. törvény)
6. §

(1)bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő és büntetendő kiskorú veszélyeztetésének bűntettében. A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülményeken túl súlyosítóként értékelte az ítélőtábla, hogy a vádlott cselekményét huzamosabb ideig valósította meg. A bűncselekmény büntetési tétele 1-5 évig terjedő szabadságvesztés büntetés, amelynek középmértéke 3 év. A felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetésre figyelemmel a vádlottal szemben más büntetés, mint végrehajtandó szabadságvesztés, szóba sem jöhet. A jelentős időmúlásra és arra is figyelemmel, hogy a sértett időközben az édesapjánál került elhelyezésre, így a bűncselekményt lehetővé tevő szituáció megszűnt, indokolt a középmértéktől a vádlott javára eltérni. Ezért az ítélőtábla a vádlottat két év szabadságvesztésre ítélte, figyelemmel a Btk. 80. §

(1)és

(2)bekezdésére, és a Btk. 35. §

(1)bekezdésére. A szabadságvesztést a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja alapján börtönben rendelte végrehajtani. A cselekmény jellegére, a vádlott előéletére figyelemmel méltatlannak ítélte a közügyek gyakorlásában való részvételre, ezért 3 évre eltiltotta azok gyakorlásától a Btk. 61. §

(1)bekezdés és 62. §

(1)bekezdése alapján. A Btk. 38. §

(1)bekezdése és

(2)bekezdés

1. a)pontja alapján megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott a terhére megállapított bűncselekményt felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el, ezért az ítélőtábla a Btk. 87. §
2. b)pontja alapján a Csongrád Megyei Bíróság 2.B.374/2005/16. számú ítéletével kiszabott 2 év börtön végrehajtását elrendelte. A Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyész fellebbezését alaposnak ítélve, a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta. Szeged,

1. június
2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. Sefta Márta dr. sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bhar.I.169/2014/
3. számú ítélete a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
4. június
5. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke