Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.715/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Récsei Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a személyesen eljáró alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében az Egri Törvényszék
- május 15-én kelt 4.G.20.071/2011/
- számú –
- július 5-én
- sorszám alatt kiegészített – ítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhatóság külön felhívására az illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt 2.500.000,- (Kettőmillióötszázezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes gazdasági társaságot O. F. tag alapította a
- január 25-én kelt társasági szerződéssel, közúti teherszállító fuvarozó tevékenység ellátására.
- augusztus 3-án O. F. felosztotta a társaságbeli üzletrészét, három egyenként 3.300.000,- Ft-os és egy 100.000,- Ft-os névértékű üzletrészekre, és adásvételi szerződésekkel három üzletrészt értékesített az alperes, Sz. K. D. és G. L. részére. A
- augusztus 3-i taggyűlésen a tagok módosították a felperes társasági szerződését, és ügyvezetőként T. B.-t választották meg. Az alperes, Sz. K. D., O. F. , továbbá T. B. részéről
- augusztus 3-án aláírásra került egy „jegyzőkönyv az ... Trans 2002 Kft. átvételéről” elnevezésű okirat is, amelyben rögzítették a társaság vezetését átvevő új tagok részére átadott iratok listáját, továbbá azt is, hogy az átvételre „nullás pénztárkészlet állapot (euró és forint)” szerint került sor.
- augusztus 3-ával a felperes pénztárkönyvében 146.035,23.- euró és 7.583.303,- Ft készpénz szerepelt, a társaság házi pénztárában rendelkezésre álló pénzkészletként. A felperes vezető tisztségviselője
- augusztus 3-ig O. F. ,
- augusztus 3-tól
- február 18-ig T. B. ,
- február 19-től
- október 24-ig – a felszámolás elrendeléséig – az alperes volt. A felperessel szemben
- július 23-án indult felszámolási eljárásban a HajdúBihar Megyei Bíróság a 4.Fpk.10-09-10777/
- számú végzésével elrendelte a felperes felszámolását. A felperes
- október 25-i kezdő időponttal felszámolás alatt áll. Az alperes a felszámolást megelőző ügyvezetőként
- november 30-án elkészítette a felperes tevékenységzáró mérlegét, amelyben
- október 24-i fordulónappal 46.493e Ft összegű pénzkészlet szerepelt. A felperes és O. F. között 6.G.40.192/
- számon folyó perben O. F. úgy nyilatkozott, hogy a
- október 3-i keltezéssel kiállított jegyzőkönyvet a
- november 9-i taggyűlésen írta alá. A felperes a
- február 24-én benyújtott keresetében 46.493.000,- Ft és az után
- október 25-től kezdődően a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésében kérte az alperes marasztalását, az
- évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
- §-a, 27/A. §
(12)bekezdése, 34. §
(1)-
(2)bekezdése, a
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.)
- §
(2)bekezdése és a Ptk.
- §-a,
- §-a alapján. Arra hivatkozott, hogy felszámolást megelőző ügyvezetőként az alperes
- október 24-i fordulónappal elkészítette a felperes tevékenységzáró mérlegét, amely alapján megállapítható volt, hogy a felperesnek 46.493.000,- Ft pénzösszeg állt rendelkezésére a felszámolás kezdő időpontjában, azonban azt az alperes nem adta át a felszámoló részére, a Cstv.
- §-ában előírt kötelezettsége ellenére. Előadta azt is, hogy az ügyvezetőt felelősség terheli a tevékenységzáró mérleg valóságtartalmáért, helytállni köteles az abban feltüntetett vagyon tekintetében. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes korábbi ügyvezetője, O. F. nem adta át a felperes pénztárában kimutatott összeget, ugyanis elmondása szerint az bizonylatolás nélkül került felhasználásra a felperes céljaira, úgy, hogy egyes beszerzések pénzügyi dokumentálására nem került sor. Annak igazolására, hogy a
- november 30-i tevékenységzáró mérleg nem felel meg a valóságnak,
- április 11-én korrigált tevékenységzáró mérleget készített, amelyben a korábban pénzeszközök mérlegsoron nyilvántartott összeget átvezette a követelések sorra. Hangsúlyozta, hogy
- februárjától volt vezető tisztségviselője a felperesnek, és állította, hogy nem ügyvezetése alatt következett be a pénztárkészlet hiánya.
- augusztus 3-án 146.035,23 euró, továbbá 7.583.303,- Ft szerepelt a két pénztárkönyvben, azonban az összegek ténylegesen nem álltak rendelkezésre. Utalt arra is, hogy védekezésével egyezően nyilatkozott a felperes felszámolója felé is. Az elsőfokú bíróság a
- május 15-én kelt 4.G.20.071/2011/
- számú –
- július 5-én
- sorszám alatt kiegészített – ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 213.894,- Ft perköltséget, továbbá az állam javára, az adóhatóság külön felhívására 900.000,Ft kereseti illetéket. Határozata indokolása szerint megállapította, hogy az alperes a tanúvallomásokkal, az új tevékenységzáró mérleggel, és az indítványára beszerzett szakértői véleménnyel eleget tett a rá háruló bizonyítási kötelezettségnek, a Gt.
- §
(2)bekezdése szerint, bizonyította, hogy – a felszámoló részére átadott tevékenységzáró mérlegben feltüntetett adatok valódiságának elismerése ellenére – ténylegesen nem volt meg a felszámolás kezdő időpontjában a felperes által követelt pénzeszköz, amelyért nem terheli felelősség az alperest. Azzal kapcsolatban, hogy az alperes által aláírt tevékenységzáró mérleg a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazta-e, az elsőfokú bíróság kiemelte a szakvélemény megállapítását, miszerint sem az eredeti, sem pedig az átdolgozott tevékenységzáró mérleg nem felelt meg a számviteli törvény rendelkezéseinek, mert záróleltár hiányában egyik sem teljesítette a számviteli törvényben megkövetelt valódiság elvét. A könyvvitelben rögzített, és annak alapján a beszámolóba felvett tételeknek a valóságban megtalálhatónak, bizonyíthatónak, kívülállók által is megállapíthatónak kell lenni. A felperes vagyonát tételesen, egyedi értékeléssel és összesítve kimutató leltár nélkül a szakértő szerint nem igazolt a mérlegbe állított tétel, a perben vitatott vagyonelem valódisága. Ugyanakkor abban a körben, hogy az alperes ügyvezetése alatt nőtt, avagy csökkent a házipénztár egyenlege, nem tudott véleményt adni. Az elsőfokú bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy önmagában a
- november 30-án összeállított – a kereset alapjául megjelölt – tevékenységzáró mérleg nem volt alkalmas a felperes követelésének alátámasztására. Rögzítette, hogy tanúbizonyítást foganatosított annak tisztázására, hogy
- augusztus 3-án – avagy más időpontban – O. F. ügyvezető részéről átadásra került-e a felperes házipénztárába tartozó összeg az új ügyvezető vagy az alperes részére. Kiemelte, hogy O. F. és házastársa, Oné V. K. kellő részletesség nélküli, továbbá ellentmondásos és bizonytalan vallomást tettek, tanúvallomásuk ezért nem voltak alkalmas annak alátámasztására, hogy az üzletrész értékesítésével egyidejűleg – vagy azt követően – megtörtént a pénztárkészlet átadása az alperes, avagy T. B. ügyvezető részére. Megjegyezte azt is, hogy ezen tanúk nem voltak érdektelennek tekinthetőek, mivel a házipénztár átadásának hiánya miatt számolniuk kell a felperes igényérvényesítésével. Rögzítette, hogy O. F. és Oné V. K. tanúvallomásával ellentétes tartalmú okirati bizonyítékok álltak rendelkezésre. Egyfelől a
- február 15-i, O. F. által készített pénztárkezelési szabályzat, amelynek rendelkezése szerint csak 5 millió Ft lehetett a felperes házi pénztárában, ide tartozott továbbá az O. F. által aláírt, ténylegesen nullás – üres – házipénztárt igazoló átadás-átvételi jegyzőkönyv is, függetlenül attól, hogy az
- augusztus 3-án avagy
- november 9-én került aláírásra. Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a keresete szerinti döntés meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást csupán részben tárta fel helyesen, és abból helytelen jogi következtetésre jutott. Hangsúlyozta, hogy az volt a perben eldöntendő kérdés, hogy az alperes által a tevékenységzáró mérlegben feltüntetett pénzeszköz – a mérlegadatok valódiságának alperes általi elismerése ellenére – az alperesnek felróható, avagy fel nem róható okból nem állt rendelkezésre. Állította, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás, az igazságügyi könyvszakértői vélemény, illetőleg a tanúvallomások alapján az alperesnek nem sikerült kimentenie magát a felelősség alól. Hangsúlyozta, hogy a szakértő feladata kizárólag a korrigált tevékenységzáró mérleg adatainak vizsgálata volt, amely alapján arra a megállapításra jutott, hogy a társaság átadás-átvételi jegyzőkönyve nem lehet alapja a tartozás követelésként történő kimutatásának. Az alperes által elvégzett korrekció nem volt szabályos, a korábban elkészített tevékenységzáró mérleg módosítására önmagában nem volt alkalmas a megjelölt okirat. Kiemelte a szakértő megállapításai közül, hogy az alperes a felszámolás kezdő napja előtti napon meglevő pénzkészletet egyszerűen kivezette (46.493e Ft), holott az általa megjelölt jegyzőkönyv időpontjában nem is volt ekkora készpénzállomány (39.477e Ft). Rámutatott arra is, hogy bár a mérlegvalódiság és -hitelesség szempontjából leltárt kell készíteni a mérlegbe állított pénzkészlet alapjául, felszámolás alá került társaságok nagyobb része nem készít leltárt a tevékenységzáró mérleg alátámasztásául. Az alperes – leltár nélkül – elismerte a mérlegben szereplő adatok helyességét. Vita abban volt a felek között, hogy a
- augusztus 3-i jegyzőkönyv alapján átkönyvelhető volt-e a pénzkészlet követelés sorra. Álláspontja szerint ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor önmagában a leltár elmaradása miatt nem fogadta el azt a mérleget, amelyet az alperes készített, aláírt és valónak adott elő. Megjegyezte, hogy ettől eltérő álláspont a hitelezővédelmi előírásokba, a Ptk.
- §
(4)bekezdésébe,
- §-ába ütközik, és oda vezet, hogy felszámolást megelőző vezető tisztségviselő feladatkörébe tartozó leltár hiányában nem kérhető számon az általa kimutatott pénztárkészlet. Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a tanúvallomásokat, hogy azokkal a felperesre hárult a pénzkészlet
- augusztus 3-i átadásának bizonyítása. Hangsúlyozta, hogy az alperesre hárult a perben annak bizonyítása, hogy a tevékenységzáró mérleg készítésének időpontjában nem volt meg a kimutatott pénzeszköz, és annak okát is igazolnia kellett, amely bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget. A szakvélemény megállapította, hogy nem végezhetett korrekciót az új tevékenységzáró mérleg szerint. Utalt arra is, hogy a felperes könyvelése 2008-tól a felszámolás kezdetéig úgy került vezetésre, mintha a perben követelt pénzösszeg a társaság rendelkezésére állt volna, amelynek megfelelően készült az első, az eredeti tevékenységzáró mérleg is. Az alperes felelősséggel tartozik a felszámolás kezdetekor közzétett beszámolóban foglaltakért, a felszámolást megelőző ügyvezetőként, amely alól sikerrel nem mentette ki magát. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a fellebbezés elbírálásához szükséges tényállást döntően helyesen állapította meg, és érdemben helytálló jogi indokolással utasította el a keresetet. A másodfokú bíróság kiegészíti a tényállást azzal az adattal, hogy a felperes felszámolását megelőző vezető tisztségviselőként az alperes eleget tett iratátadási kötelezettségének a felszámoló felé, a felperes valamennyi iratát, könyvelési dokumentumát átadta a felszámolónak. Az így kiegészített tényállás alapján a Fővárosi Ítélőtábla osztotta az elsőfokú ítélet jogi indokolását. A kialakult bírói gyakorlat szerint ügyvezető az általa képviselet társaság tevékenységet lezáró beszámolójának aláírásával elismeri az abban foglalt számviteli adatok, így a pénzeszközök valóságának megfelelőségét is, és ezzel felelősséget vállal azért, hogy a kimutatott pénzeszköz a beszámoló elkészítésének időpontjában a társaság rendelkezésére állt. A mérlegben feltüntetett, a forgóeszközök részét képező pénzeszköz a társaság vagyona, amely felszámolás esetén a felszámolási vagyon körébe tartozik a Cstv.
- §
(1)bekezdés e) pontja, 4. §
(1)-
(2)bekezdése szerint, azzal kapcsolatos jognyilatkozat tételére a felszámoló jogosult a Cstv. 34. §
(1)-
(2)bekezdése szerint, illetőleg a volt ügyvezetőt elszámolási kötelezettség terheli a felszámolási vagyonnal. A beszámolóban feltüntetett vagyon megtérítésének kötelezettsége alól annak bizonyításával tud szabadulni volt ügyvezető, hogy a vagyonelem (pénzeszköz) – felelősségi körén kívül eső okból – már a beszámoló készítésének időpontjában sem állt a társaság rendelkezésére. Gazdálkodó szervezet azon vezetője, aki nem teljesíti a felszámolási vagyon átadására vonatkozó kötelezettségét, mulasztásával kárt okoz a társaságnak, a kár mértéke megegyezik az átadni elmulasztott vagyon értékével (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.115/2012/6., 11.Gf.40.278/2013/4., 11.Gf.40.480/2013/8., BDT 2008/1767). Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy – felelősséget megalapozó többlettényállási elem hiányában – időben egymást követő vezető tisztségviselők nem tehetőek felelőssé sem a tisztséget később, sem korábban betöltő személy tevékenységért, más ügyvezető feladatainak megszegéséért. Az elsőfokú bíróság megalapozottan, a bizonyítékok – a csatolt okiratok, a tanúvallomások és a szóbeli meghallgatással pontosított szakértői vélemény – okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes eleget tett a rá háruló bizonyítási kötelezettségnek, igazolta, hogy a felszámolás kezdő időpontjára készített tevékenységzáró mérlegben kimutatott pénzeszköz adat nem felelt meg a valóságnak, ez a vagyonelem ténylegesen nem állt a társaság rendelkezésére, nem tartozott a felperes vagyonába, amelyért az alperest nem is terheli felelősség ügyvezetőként. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel kapcsolatban elsőként arra mutat rá, hogy a felperes nem hivatkozott olyan új tényre, bizonyítékra, amely alkalmas lett volna az elsőfokú ítélet megváltoztatására, az elsőfokú bíróság által figyelembe vett bizonyítékok felülmérlegelésére. Rámutat továbbá arra is, hogy a szakértő kirendeléséről szóló 4.G.20.071/2011/
- számú végzésben meghatározott feladat szerint foglalt állást a szakértő a
- január 24-én
- sorszámon előterjesztett véleményében, majd annak szóbeli pontosításakor akként, hogy az alperes az eredeti és a korrigált tevékenységzáró beszámoló elkészítésekor is megsértette a számvitelről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) rendelkezéseit, egyfelől a valódiságra, világosságra, egyedi értékelésre vonatkozó alapelveket amiatt, mert nem készített záróleltárt a 225/
- (XII.19.) Korm. rendelet előírásával szemben, illetőleg az átdolgozás során amiatt is, mert csak elismert követelés szerepeltethető a mérlegben, vitatott igény nem. Azért nem találta helytállónak a szakértő az alperes eljárását, hogy a korábban pénzeszközként kimutatott – de O. F. ügyvezető által át nem adott vagyonelemet (pénzkészletet) – követelés sorra vezette át, mert a
- augusztus 3-i jegyzőkönyv önmagában nem teljesítette az Sztv. által megkívánt feltételt, a követelés elismert voltát, a vitatás miatt. Figyelemmel arra a szakértői nyilatkozatra is, hogy szakértői eszközökkel sem az eredeti, sem pedig a korrigált tevékenységzáró mérlegből nem állapítható meg a tényállás, a
- évi házipénztár tényleges összege sem, helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor ebben a körben további – okirati és tanú – bizonyítást folytatott le. A Fővárosi Ítélőtábla rögzíti, hogy a
- augusztus 3-i pénztárkészlet átadása nem tartozott könyvszakértői bizonyítás körébe, egyéb bizonyítási eszközökkel volt igazolható az alperes azon állítása, hogy a
- október 24-én kimutatott pénzeszköz állomány azért nem állt rendelkezésre a felszámolás kezdetekor, mert O. F. korábbi ügyvezető
- augusztus 3-án nem adta át a könyvviteli nyilvántartásban feltüntetett házipénztár állományt az új ügyvezetés részére. Az elsőfokú bíróság az okirati bizonyítékok, valamint a tanúvallomások alapján megalapozottan állapította meg, hogy a
- augusztus 3-án kelt átadás-átvételi jegyzőkönyv – amely egyértelműen rögzítette, hogy nem került átadásra pénzkészlet O. F. volt ügyvezető részéről – igazolta az alperes állítását. Figyelemmel annak tényére is, hogy a becsatolt főkönyvi kivonatok
- évi pénztárkészlet adata nem vagyontalan állapotot igazolt. Ezzel kapcsolatban rögzíteni szükséges a szakértő arra vonatkozó megjegyzését is, hogy gazdasági társaságok tulajdonosváltozása esetén nem tekinthető életszerűnek, hogy jelentős házipénztár állomány átadása nem kerül dokumentálásra, ezzel szemben a gyakorlatban az a helyzet jellemző, hogy a társaság nem rendelkezik készpénzzel, nem kerül átadásra pénzeszköz üzletrész adásvételkor. Rögzíti a Fővárosi Ítélőtábla azt is, hogy az alperes 37/
- alatt nem csupán az átdolgozott tevékenységzáró mérleget csatolta, amelyben a korábbi pénzeszköz adatot követelés sorra vezette át, hanem azzal egy időben és összhangban benyújtotta az – ügyvezetésének idejét felölelő –
- évi korrigált főkönyvi kivonatot is, amelynek 381 pénztár során egyező – 67.236.627,- Ft – tartozik- és követel-forgalom szerepelt, a pénztár egyenlege nulla forint volt. Az irat szerint nem keletkezett pénztárhiány az alperes tisztsége alatt. Rendelkezésre állt továbbá egyéb könyvelési dokumentum, köztük a
- januárjúniusi főkönyvi kivonat,
- augusztusi pénztárjelentés is, amely utóbbi dokumentumban 146.035,23.- euró és 7.583.303,- Ft szerepelt, a felperes rendelkezésére álló pénztárkészletként. A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli a felperes felszámolóbiztosának az
- sorszámú elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatát is, miszerint a részére átadott felperesi iratok között nem talált olyat, amely cáfolná az alperes előadását, hogy a perbeli pénztárhiány O. F. ügyvezetése, illetve működése alatt keletkezett. Egyúttal bejelentette azt is, hogy felszámolóbiztosként az a feladata, hogy a tevékenységzáró mérlegben feltüntetett vagyont birtokba vegye és azzal rendelkezzen, ezért nem foglalkozott azzal, hogy mikor és miért keletkezett a pénztárkészlet hiánya. Megállapítható, hogy a felperes nem állította az alperes felelősségét a pénztárkészlet hiányának előidézésében, a megkívánt részletességgel nem is munkált ki arra vonatkozó érvelést, hogy az alperes ügyvezetése idején, a
- évi gazdálkodás alatt következett be a perbeli pénztárhiány, amely az alperes ügyvezetői felelősségének megállapítására alapot adott volna. A fellebbezés azon megjegyezésével kapcsolatban, amely azt emelte ki a szakértő véleményéből, hogy az alperes a felszámolás kezdő napja előtti napon meglevő pénzkészletet (46.493e Ft) egyszerűen kivezette, holott az általa hivatkozott jegyzőkönyv időpontjában nem is volt ekkora a készpénzállomány (csupán 39.477e Ft), a Fővárosi Ítélőtábla arra mutat rá, hogy a
- január-június havi kivonatban szereplő pénzeszközök értéke volt 39.477e Ft (szakvélemény
- oldal), nem pedig a perben releváns,
- augusztus 3-i időpontra aktualizált pénztárkészlet adat. Az alperes az elsőfokú eljárás során következetesen állította és nyilatkozatával összhangban csatolta a
- augusztus 3-i vagyonállapotot mutató pénztárjelentést, továbbá kimunkálta a devizapénztár – árfolyamhoz igazodó – forintértékét is, kellően megindokolva a pénztárkészlet árfolyamváltozásból eredő korrekcióit, adatának aktualizálását. Érvelésével szemben a felperes értékelhető, az alperes előadását és okirati bizonyítékait cáfoló nyilatkozatot nem tett. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése, az Itv. 59. §
(1)bekezdése és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése szerint kötelezte a felperest az illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Az alperes a másodfokú eljárásban nem tett nyilatkozatot, oldalán igazolható másodfokú költség nem merült fel, ezért ebben a körben nem kellett rendelkezni. Budapest, 2014. év május hó 15. napján Dr. Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke . Gáspár Mónika s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. bíró