Bf.20/2014/8 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállás alapvetően hiánytalan, és teljes, azonban annak kismértékű helyesbítése szükséges a másodfokú eljárásban. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára - az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint helyesbíti: Az elsőfokú ítélet

1. oldalának
2. bekezdésében a törvényszék tévesen tüntette fel az ún. Balkán est időpontját, mert az - helyesen -
3. augusztus
4. napján volt ..........ett, a „...t” elnevezésű szórakozóhelyen. Teljes egészében mellőzi a fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából a
5. oldal utolsó bekezdésétől a
6. oldal első bekezdéséig rögzítetteket. Ehelyütt ugyanis a törvényszék szakértő1 igazságügyi szakértő nyomozás során készített szakértői véleményének „Vélemény” részét szó szerint bemásolta a tényállásba nem észlelve azt, hogy annak ily módon történő bemásolása azon túlmenően, hogy felesleges, nem érthető és ellentétben áll az ítéletekkel szemben megfogalmazott közérthetőség követelményének is. A tényállás a másodfokú bíróság által eszközölt helyesbítésekkel megalapozottá vált, az a Be.352.§

(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság ténymegállapításainak kellő indokát adta, az ügyben lehetséges bizonyítékokat maradéktalanul értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A törvényszék által megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás részben a vádlott vallomásán, részben tanúvallomásokon, illetve szakértői véleményeken alapul. A vádlottbűnössége kapcsán az eljárás különböző szakaszaiban eltérően nyilatkozott, azt azonban soha nem vitatta, hogy ő szúrta le a sértettet. Kezdetben elismerte büntetőjogi felelősségét, majd a bizonyítási eljárás előrehaladtával jogos védelmi helyzetre hivatkozott. A törvényszék a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen járt el, amikor a vádlott által tett, egymásnak több ízben is ellentmondó vallomások közül azt fogadta el a tényállás alátámasztottak. megállapításakor, amelyeket az egyéb bizonyítékok is Lévén, hogy az eljárás során nem volt vitatott, hogy a sértett halálát eredményező szúrás a vádlottól származott, ekként az volt az eldöntendő kérdés, hogy a vádlott javára jogos védelmi helyzet fennállt-e. A másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával amely szerint a vádlott a sértettel szemben a szúrás megtörténtekor nem volt jogos védelmi helyzetben. A védőnek e körben tett érvelésére reagálva kiemeli a fellebbviteli bíróság, hogy a vádbeli éjszakán egy alkalommal volt jogos védelmi helyzetben a vádlott, mégpedig akkor, amikor az első nézeteltérés lezajlott közte és a sértett között a ... Clubban. Ekkor ugyanis a sértett jobb karjával átkarolta a vádlott nyakát, fejét pedig leszorította, annak ellenére, hogy a vádlott részéről semmilyen fizikai támadás az irányába nem történt, csupán szóban vitatkoztak egymással. Ezen konfliktust követően már csak az volt megállapítható, hogy a szúrást megelőzően az ittas állapotban lévő vádlott és a szintén ittas sértett mindenért belekötöttek egymásba, folyamatosan „kakaskodtak” egymással, melynek során a vádlott volt az, aki elsőként egy bárszéket ragadott, majd ezt követően a sértett is ugyanilyen bárszéket vett magához. Következetes és egységes az ítélkezési gyakorlat atekintetben, hogy kölcsönös és egyidejű támadás esetén mindkét fél a jogtalanság talaján áll, és egyikük sem hivatkozhat jogos védelmi helyzetre. Ez a helyzet, ha valaki mást verekedésre kihív, és az a kihívást elfogadja. Ilyenkor nem állapítható meg az egyik fél javára a jogos védelem akkor sem, ha a verekedés során a másik fél vele szemben fölénybe kerül (BJD3626., BH 2004/93.). A törvényszék tehát helyesen állapította meg, hogy a vádlottnem csupán elhárító magatartást tanúsított a kezében tartott bárszékkel, hanem ő is ugyanúgy támadta a sértettet, mint a sértett őt, amelyet a sértett állcsúcsán lévő, a vádlott által okozott sérülés is igazolt. A vádlott és a sértett a közöttük lezajlott „székpárbaj” után sem hagyott fel véglegesen egymás kölcsönös szidalmazásával, ennek az lett a vége, hogy a vádlottelővette a nála lévő kést, és nagy erővel a sértett mellkasának irányába szúrt, amely szúrás a szív üregébe hatolva a sértett halálát okozta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan foglalt állást a jogos védelmi helyzet fennálltának hiánya vonatkozásában. Lévén, hogy a vádlotta sértettel szemben nem volt jogos védelmi helyzetben, ezért - értelemszerűen - a jogos védelmi helyzet túllépéséről sem lehetett szó. Következésképpen nem is volt szükség a védő által indítványozott bizonyítási kísérlet, illetve helyszíni szemle másodfokú eljárásban történő lefolytatására, ezért a védő által előterjesztett bizonyítási indítványt a másodfokú bíróság elutasította. Egyetértett a fellebbviteli bíróság az elsőfokú bírósággal atekintetben is, hogy a vádlott nem méltányolható okból származó erős felindulásban ölte meg a sértettet. Ennek megállapíthatóságát ugyanis a kölcsönös verekedésen túlmenően az is egyértelműen kizárja, hogy a vádlott és a sértett között a kötekedés, civakodás több mint 8 órán át tartott. Mindezek alapján a törvényszék a fellebbviteli bíróság szerint is helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Következésképpen a felmentést célzó fellebbezések nem vezettek eredményre. A Btk.2.§-ában megfogalmazott jogelvre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a Btk. időbeli hatálya vonatkozásában azt, hogy a cselekményt az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvény rendelkezései alapján kell elbírálni, mivel az tartalmaz kedvezőbb elbírálási lehetőséget a vádlott számára. Észlelte azonban a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítélete eltúlzottan hosszú, szükségtelenül részletes indokolást tartalmaz. E körben különösen arra szükséges utalni, hogy teljesen feleslegesen tartalmazza az ítélet a vádlott által küldött „hazaverem!” tartalmú SMS üzenettel kapcsolatosan a bizonyítékok értékelését, hiszen az elsőfokú bíróság is helyesen ismerte fel, hogy a vádlott ezen üzenetben elküldött kijelentésének nem lehet túlzott jelentőséget tulajdonítani. Ezért a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletéből a 19. oldal utolsó bekezdésétől a 25. oldal 3. bekezdéséig terjedő részt. -----------------------A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. A másodfokú bíróság az ezt alátámasztó statisztikai adatok hiányában azonban mellőzte a súlyosító körülmények köréből annak rögzítését, hogy „a Pécsi Törvényszék illetékességi területén az élet elleni bűncselekmények száma megszaporodott”. Az elsőfokú bíróság - elfogadva e körben a vádlott védekezését - helyesen ismerte fel, hogy a vádlott szándéka nem irányult célzatosan, egyenesen a sértett életének kioltására, azonban a halálos eredmény bekövetkezésének lehetőségét tudatának át kellett fognia, és aziránt legalább közömbös maradt. Ennek helyes felismerése ellenére elmulasztotta azonban a vádlott javára enyhítő körülményként értékelni a szándékának eshetőleges voltát. A többnyire helyesen feltárt bűnösségi körülmények alapján a törvényszék eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki, ugyanis nem értékelte kellő mértékben a vádlott javára a provokálásában megnyilvánuló, kihívó jellegű sértetti közrehatást. Kétségtelen tény, hogy a vádlotttöbbszörösen büntetett előéletű, azonban ennek ténye sem indokolja a büntetési tétel középmértékét meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabását, ezért a másodfokú bíróság a vádlott büntetését 10 év szabadságvesztésre enyhítette. Észlelte a fellebbviteli bíróság, hogy szükségtelenül került sor a haemogenetikai szakértői vélemény beszerzésére az eljárás során. Az eljárás kezdeti szakaszától nem volt ugyanis kétséges, hogy a lefoglalt késen a sértett vére, míg a kés markolatán a vádlott DNS-e volt kimutatható, továbbá az sem volt vitatott, hogy a helyszínen rögzített vérgyanús szennyeződések döntő többsége a sértettől származott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint jelen ügyben elegendő lett volna a minták rögzítése, és amennyiben az eljárás későbbi szakaszában szakértő kirendelése szükségesnek mutatkozik, lehetőség nyílt volna a haemogenetikai szakértői vélemény beszerzésére. Ezért a Be.338.§

(2)bekezdésének II. fordulata alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felmerült 1.194.160 forint bűnügyi költségből a vádlott 653.013 forint bűnügyi költséget köteles megfizetni, míg 541.147 forint bűnügyi költség az állam terhén marad. A fentiek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőjogi jogkövetkezményre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés tekintetében a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. P é c s,

1. június
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 12.B.88/2013/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.20/2014/
4. számú ítéletében írt változtatással a
5. évi június hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke